Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-29 / 282. szám

12 B Itt-Hon 1994. November 29., Kedd ^BORSODI PORTRÉ A magánlapkiadó Fotók: Fekete Béla Kesznyéten (ÉM) - Új korszakot nyi­tott a település életében Kecső Imre, amikor saját zsebből finanszírozva út­jára indította a Kesznyéteni Krónikát, amelynek első háromszáz példánya no­vember 6-án jelent meg. Az újságírás iránti érdeklődése, szorosan összefügg eddigi pályafutásával. Középiskolás ko­rában alkotó részese volt a polgári gim­názium Életünk című lapjának, amit folytatott egyetemi évei alatt Debre­cenben, ahol írásai rendre megjelentek a Hajdú-bihari Naplóban és Az Alföld című újságban. Diplomásként vissza­térve szűkebb hazájába a helyi Polgár­társat részben írta és szerkesztette, majd a tiszaújvárosi Eötvös József Gimnázium és Ipari Szakközépiskola diáklapját az Eötvözetet erősítette. A 34 éves Kecső Imre Budapesten szü­letett, de gyermekkora, ifjúsága Pol­gárhoz kötődik. Itt végezte el az álta­lános iskolát, majd folytatta a helyi Jó­zsef Attila Gimnáziumban, ahol 1978- ban érettségizett. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen a sikeres felvételit követően bevonult katonai szolgálatra, s tizenegy hónap után megkezdte tanulmányait magyar-tör­ténelem szakon. A diplomát megsze­rezve 1979-ben megnősült. Házassá­guk első éve után megszületett Gábor fia, s így most már hármasban tértek vissza Polgárra. Első munkahelye a Jó­zsef Attila Gimnázium volt, ahol egy­kor tanult. Életében egymást követték a változások. Különböző kulturális munkaterületeken kamatoztatta tudá­sát, aminek csúcsa a helyi Ady Endre Művelődési Központ igazgatói széke volt. Felesége révén kerültek Kesznyé- tenbe, ahol körzeti orvosi megbízást és lakást, Kecső Imre pedig a tiszaújvá­rosi Eötvös József Gimnázium és Ipa­ri Szakközépiskolában tanári katedrát kapott. Három éve tanít magyart és történelmet, s pedagógusi munkája mellett régi álmát sikerült megvalósí­tania: újságot alapított a kesznyéteni polgárok számára, megörökítve a te­lepülés történetét, hagyományait, mind­ezt átmentve, dokumentálva a jövő ér­dekében. Javításra szorulnának a védművek Vizeinkre és a partokra sokat lehetne költeni Fotó: Farkas Maya Miskolc (ÉM - KLJ - Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság több mint tízezer négyzetkilométernyi kiterjedé­sű illetékességi területén befe­jeződött a szokásos éves őszi szemle. Amint arról tájékozód­tunk, a teljesség igénye nélkül sorolhatjuk a szemrevételezett objektumok közül a csaknem hatszáz kilométernyi árvízvé­delmi töltést, a mintegy négy­száz kilométernyi folyómedret, a különböző létesítményeket, köztük a belvízvédelmi szi­vattyútelepeket, víztárolókat. Mindezeket alaposan „szem­ügyre vették”, s a tapasztalta­kat rögzítették, majd pedig en­nek alapján meghatározták a tennivalókat. Ez volt a nehe­zebb feladat, mert a tennivaló ugyan sok, ám a lehetőségek igencsak behatároltak. Csak példaként: az igazgatóság fel­adatkörébe tartozik - többek között - a mintegy nyolcszáz­hetven kilométernyi csatornák, vízfolyások védelme, védműve- inek karbantartása. Erre a nem kis feladatra azonban alig húszmillió forintot tudnak köl­teni. De gondoskodni kell ak­kor a töltések, szivattyútele­pek, a folyóparti, mint a Tisza, a Bodrog, de a Hernád és a Sa­jó mentén lévő véderők, a véde­kezésben nélkülözhetetlen táv­közlési hálózat karbantartásá­ról, üzemképességének biztosí­tásáról is. Nem jut pénz mind­ezekre az állami feladatok el­végzésére, de nem jobb a hely­zet az önkormányzati illetve társulati kezelésben lévőknél sem. A szemle tapasztalatai azt mutatták, hogy keveset vagy egyáltalán semmit sem költe­nek a kezelésükben lévő, első­sorban árvízvédelmi körtölté­sekre a társulások és az önkor­mányzatok. Ilyen körtöltések védik többek között a Hemád- völgy egyes településeit, Bocs valamint Kiskinizs községet, de javításra szorulnának a miskol­ci Csorba-tó védművei is. Ha­sonló pénzügyi nehézséggel küszködnek a vízügyi társulá­sok, ahol minden forintnak megvan a helye, de a hely több, mint a forint, amelyre szük­ség lenne. Gyerekek honi rajzasztala A mi falunk Tyukodi Péter 8 éves, Szögi igét A svájciak szívesen adományoznak A látogatás egyik színhelye, az idősek klubja volt Kazincbarcika (ÉM - SzK) - A Magyar Máltai Szeretetszol­gálat svájci képviseletének ve­zetője Ildikó de Szalay a közel­múltban a várossal ismerke­dett. Látogatásának elsődleges célja volt a Svájcban gyűjtött adományok átadása és a helyi gyógyító tevékenység megisme­rése. A vendéget Tóth Erzsébet főorvos, Kocsis Zsoltné, az MMSZ Gondviselés Háza el­nökhelyettese, Fedor László el­nök és Tolnai Sándor főorvos fogadták. A látogatás során Il­dikó de Szalay újságírókkal is találkozott, kérdéseikre a kö­vetkezőket válaszolta: A Máltai Szeretetszolgálat­nak Svájcban tekintélye van. A svájci cégek, intézmények vagy magánszemélyek nemes ügy érdekében szívesen adomá­nyoznak. A napokban 50 elekt­romotoros intenzívágyat, éjjeli- szekrényeket, jelentős meny- nyiségű kötszert, három inha- lációs fülkét, illetve készüléket, két leszívó készüléket, kórházi fotelokat hoztak a kamionok. Az épülő görög katolikus temp­lom számára pedig a 41 széket, a további 120 pedig jövőben várható. Mindezen túl, egy újabb kötszerszállítmány is ér­kezik a közeljövőben. A svájci Alpamare cég tavalyi karácso­nyi adományából 160 rászoru­lót ajándékozott meg a kazinc­barcikai szeretetszolgálat. Mint mondotta, személy szerint bol­dog, hogy a svájci adományo­kat - évente 56-60 kamionnyi áruról van szó - Magyarország­ra küldheti, s ennek egy részét közvetlenül Kazincbarcikára. A helyi szeretetszolgálatról az a véleménye, hogy az egyik leg­ismertebb és legeredményeseb­ben dolgozó csoport Magyaror­szágon, s az sem véletlen, hogy egy Mercedes mikrobuszt kap­tak. Végezetül közölte: már több alkalommal járt Kazinc­barcikán, s az itteniekkel kel­lemes kapcsolatot sikerült ki­alakítania. A városi kórházban a svájci vendég először a gyermekosz­tályt kereste fel, majd az inten­zív osztály következett, ahol a már használatba vett „min­dentudó” svájci intenzívágya­kat is megtekintette. A látoga­tás az idősek klubjában folyta­tódott. A vendég a társalgóban az ebéd utáni pihenőjüket töl­tő öregekkel kedvesen elbeszél­getett. A látogatás következő állomása az épülő görög kato­likus templom volt. Itt a közel ezerfős egyházközség képvise­letében Farkas Olivér esperes, valamint Fedor István főorvos és neje fogadták Ildikó de Sza- layt. Az esperes bemutatta a befejezés előtt álló templomot és az adományozott székekért őszinte köszönetét mondott. Az ebéd után a vendég a fő­orvosi karral találkozott. Az osztályvezető főorvosok gyógyí­tó tevékenységükről, eredmé­nyeikről és a gondokról is be­számoltak. A főorvosok tájékoztatóit a Máltai Magyar Szeretetszolgá­lat svájci képviseletének veze­tője nagy figyelemmel kísérte. Sajnálattal vette tudomásul, hogy a kazincbarcikai kórház - bár jelentős vonzáskörzettel rendelkezik - mégis az ország alulfinanszírozott kórházai kö­zött van. Ugyanakkor eredmé­nyei elismerésére méltóak. A vendég a jelenlévőket biz­tosította, hogy a kazincbarcikai gondokat szívén viseli, s a sváj­ci lehetőségekhez mérten to­vábbi segítségnyújtásra is mó­dot talál. Polgármester- és képviselőjelöltek A körzet településeinek választási bizottságai közük a végleges üstát (3-4-5-6-7-8-9-10. oldal) _A TARTALOMBÓL Autóscsapda a főtéren A mezőkövesdi főtér díszburkolatának rohamos elhasználódását tette szóvá a közelmúltban az egyik városatya. A vá­ros főépítészének javaslata arra irá­nyul, hogy a korábban kialakított gép­kocsifeljárók közül egy használaton kí­vül van. A téren tizenegy üzlet áruellátását biztosítani kell, ugyanakkor a további állagromlást megakadályozandó autós­csapdákat is ki kell építeni. (2. oldal) Kinevezés helyett megbízás A mezőkövesdi Széchenyi István Szak­munkás- és Szakközépiskola igazgató­jának megüresedett állására a képvi­selő-testület pályázatot írt ki, ami eredménytelennek bizonyult. Október 26-án a polgármester előteijesztését az önkormányzat elfogadta, és Szabó Gyulát bízta meg az intézmény vezetésével. (2. oldal) Hétszer nyert magyar bajnokságot Tóth Gyula az Ózdi Kohász Sportegye­sületben az egyik legnehezebb verseny­számban, a maratoni futásban ért el országos és nemzetközi sikereket. Kassán a múzeum előtti oszlopon arany betűkkel örökítették meg nevét, mivel a Nemzetközi Kassai Maratoni versenyt is többször megnyerte. (11. oldal) Magánlapkiadásra adta fejét Kesznyéten életében új korszakot nyi­tott Kecső Imre középiskolai tanár, amikor saját zsebből finanszírozva út­jára indította a Kesznyéteni Krónikát, amelynek első háromszáz példánya no­vember 6-án jelet meg. Újság iránti ér­deklődése összefügg eddigi pálya­futásával. (12. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents