Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-29 / 282. szám

2 M Itt-Hon ......—------- 1994. November 29., Kedd N EKÜNK ÍRTÁK Emlékezetes ünnep Talán egy kicsit kései ez a visszaem­lékezés, amit itt leírok, ám ha végképp feledésbe menne, azt nagyon sajnál­nám. Arról szeretnék írni, hogy közsé­günkben az október 23-ai évfordulóról milyen színvonalas ünnepségen emlé­keztek meg. Az összeállításban fellé­pett a református egyház ifjúsági ének­kara, egy fiatalokból álló zenekar és a helyi Kossuth Lajos Általános Iskola tanulóinak egy csoportja is. Én, aki an­nak idején a fővárosban személyesen átéltem az eseményeket, hallhattam Nagy Imre szavait a Parlament előtt, újra átéltem a történteket az iskolások magas színvonalú összeállítása kap­csán. Mindössze egyetlen bánatom volt, hogy a művelődési ház, amelyik mindennek a műsornak otthont adott, túlságosan is nagynak mutatkozott, pontosabban többen is lehettünk vol­na. Jobban megmozgatta a helyi lakos­ságot az október 30-án rendezett, a lád- házi és nyéki hősöknek állított emlék­műnél zajló kegyeleti megemlékezés. Itt a helyi nyugdíjasok műsora aratott osztatlan sikert. Az emlékművet virá­gok, gyertyák borították el és egyben megmutatták, hogy a ma élő nyéklád- háziakban él a hála érzése, becsületes eleik iránt. Kiss Albert nyékládházi nyugdíjas _HA ARRA TÁRNAK Ha jut idejük rá, ajánljuk, nézzék meg milyen ebben az időszakban a miskol­ci Vadaspark lakóinak élete. A hűvö- södő időt ugyanis nem egyformán vi­seli valamennyi állat. A képen látha­tó őzet szemmel láthatóan nem zavar­ja a hdeg. Fotó: Laczó József Itt-Hon Az Eszak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Nagy József. A Miskolc és környéke melléklet címe: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 15. Pf: 178. Telefon: 341-611. Telefax: 341-817. Honi hírek O Honi hírek 9 Honi hírek O Honi hírek > Honi hírek O Zsolcai népdalkor sikere Sopronban Felsözsolca (ÉM - NJ) - A Sopronban rendezett idősek vi­lágtalálkozóján nagy sikerrel adta elő műsorát a felsózsolcai férfi népdalkor. Már a megtisz­telő meghívásnak is nagyon örültek az együttes tagjai, így aztán érthetően nagyon nagy várakozás előzte meg az indu­lást. Szerencsére minden úgy történt, ahogy azt előre várni lehetett, a város jó vendéglá-. tóként ugyancsak kitett magá­ért. A népdalkor tagjai őszinte kíváncsisággal néztek szét a szépséges kisvárosban. Az erre szánt időt igyekeztek is alapo­san kihasználni, pedig a nagy távolság miatt (az ország északkeleti részében élők na­gyon ritkán juthatnak el leg­nyugatibb városunkba) ki-ki érezte az utazás fáradalmait. Ám a látnivalókban gazdag Sopron utcáin az ember elfelej­ti minden apróbb-nagyobb gondját, Kedvesek voltak a helybéliek, mintha egy más vi­lágba csöppent volna a kis zsol­cai csapat. Sár, árkok és gödrök sora faluszerte Bükkszentkereszt (ÉM - NJ)- Aki ezekben a hetekben jár az idegenforgalmáról, csodála­tos hegyi levegőjéről híres bük­ki faluban, mást tapasztal, mint amit eleddig, mert a te­lepülés utcáit teljesen felforgat­ták a gázvezeték-fektetők, a csatornaépítők. Hiába, ez a munka az őszi esők idején nem képzelhető el másként, hiszen mind a gáz, mind pedig a csa­torna vezetékét mélyre kell fek­tetni, hol az út szélső sávjába, hol szorosan amellett és egy­mástól kellő távolságra. Ha érkezik egy kis csapa­dék, akkor még nehezebbé vá­lik a közlekedés, az úttesten dolgozó munkagépeket nem könnyű kikerülgetni, bármi­lyen készségesen segítenek eb­ben a kivitelezésen dolgozók. Fennakadás azonban így sincs, a forgalom zavartalan, még nagy testű buszok is elboldogul­nak valahogy. Az utóbbi hetek­ben többen is megkérdezték, a tervezett ütemben haladnak-e a vezetékfektetési munkák, lesz-e télre gázfűtés a bükk- szentkereszti otthonokban, va­lamint aziránt is érdeklődtek, nem jelet-e veszélyt a nagytar­tályok viszonylagos közelsége az ott lakókra nézve. Megtud­tuk a helyi polgármestertől, Bodnár Tibortól, hogy minden kivitelezői lépés a tervezett mó­don történik, azt pedig a legszi­gorúbb hazai törvények, szabá­lyok betartásával engedélyezte az Energiafelügyelet és a Bá­nyakapitányság. A nagytartá­Egy szöges vállalkozás sikeréről Miskolc (ÉM - SL) - Gedeon évekig csak egyszerű szállító­ként rótta a köröket az Egye­sült Kőbaltagyárban, míg csak fel nem került ő is a munkanél­küliek listájára. Nem omlott ösz- sze - vállalkozó lett! Ennek mi­kéntje után kutatva zörgettem az iparos ajtaján. Azonnal sze­met szúrt az az excenter prés­gép, melyet hónapokig kerestek szerte a megyében, végül az ufókra kenték a rovancsoláskor. □ Hogy tudta idevarázsolni ezt a dög nehéz monstrumot? ® Nem akartam én elhozni ké­rem! Amikor vidéki fuvarom volt, a kapurendészek nem csak a vezetőfülkét szedték elemei­re, engem is gatyára vetkőztet- tek. Keresték azt a tagot, aki munkaidőben hordja vissza­váltani az üres piás üvegeket. Csak útközben vettem észre ezt a szerkezetet a platón. □ De amott egy esztergagépet is látok! Gyári emblémával... • Na igen, mert a préshez for­gácsolni kellett néhány alkat­részt. És mért az eszterga köny- nyebb, logikus, hogy azt kellett megmozgatni! □ Mint vállalkozó, mire hasz­nálja ezeket? • Görbe szögeket gyártok velük. Látom, maga még nem ismeri a technika eme progresszív ágazatát. Nézze! - Ázzál kiránt egy fiókot a falis'zekrényból. - Ez itt a C szög. Nálam a legol­csóbb, darabja csak egyötven plusz áfa. □ Ember! Ha én szöget vásáro­lok, akkor ragaszkodom azl alakúhoz, az egyeneshez! És meggyőződésem, hogy mindez halandó ezt teszi. • Na látja, és mire megy vele? Megpróbálja beleütni falba, fá­ba, még a kezét is elveri. A szög meg persze hogy' elgörbül! Mind­ezt a bosszúságot és fáradalmat elkerüli, ha nálam már eleve ké­szen vásárolja meg! Délutánonként j ár ide egy japán szaki, kisüsti szakét inni.. Ami­kor megmutattam neki termé­kemet, nagyon elcsodálkozott! Ok még nem tartanak ezen a szinten, feléjük ez a technika még ismeretlen. Azóta minden alkalommal eladok neki egy ma­rékkai a pálinka mellé. 1994. November 29., Kedd Itt-Hon M 11 Egy emlékezetes, szomorú évforduló Balázs József Miskolc (ÉM) - Ötven évvel ezelőtt nehéz napokat élt át Miskolc város és környékének lakossága. 1944. január 7-én megzavarta az iskolákban az utolsó tanítási órát a rádióban elhangzott figyelmeztetés: „Miskolc - légiveszély! Miskolc - légiveszély!” Március 15-én pedig az ünnepély megkezdé­se előtt okozott izgalmat az Egerig tartó zavarórepülés. A lakosságra lesújtóan hatott, hogy 1944. március 19-én meg­szállta hazánkat a szövetséges német haderő. Március 21-én megszűnt az iskolákban a taní­tás. Március 29-én Diósgyőrben német katona őrizte a Vár ut­cai Szinva-hidat. Két tisztjüket, Heinz Pague neustadti és Hans Heutschel hadnagyokat az evangélikus parókiára szállá­solták be. A polgári leányisko­la jegyzőkönyvében ez olvasha­tó április 3-án: „Évzáró ünne­pély elmarad, tekintve iskolánk veszélyeztetett helyi voltát.” A nagyhét első napján, áp­rilis 3-án összeszedték a balol­dali érzelműeknek tartott em­bereket. Április 8-án, nagy­szombaton megérkezett az első ellenséges repülőgép Diósgyőr fölé. „Hihetetlenül döbbentes hatást váltott ki. Másnap a húsvéti Istentiszteleten sápadt, kékkarikás arcú emberek üle- tek” írta feljegyzésében Morav- csik Sándor evangélikus lelki- pásztor. megkezdődött a meg­riadt lakosság egy részének fal­vakba való menekülése. A németek intézkedésére és a magyar felettesek utasításá­ra csendőrök, valamint felfegy­verzett leventék otthonaikból gyűjtötték össze az ártatlan szi­dó származású magyar csalá­dokat; férfiakat, nőket, gyerme­keket, egészségeseket, betege­ket a Szabó Dezső utcai imahá­zukba. Egyesek megpróbáltak már előbb előzetesen a keresz­tény vallásra térni, de az szá­mukra nem volt mentség. On­nan szállították őket ismeret­len helyre. Május 14-én elvitték hábo­rús célra a harangokat és min­den templomban csak egyet hagytak. 1944. június 2-án délelőtt ellenséges repülőgépek bombákat szórtak Miskolcra. Óriási volt a pánik és sok a ha­lott. Azt beszélték Diósgyőrben, hogy a Búza tér környékén másnap fákról szedték az em­beri testrészeket. Hagyományos társadalmi szokás volt, hogy az egyetlen szabadnapon, vásámap délelőtt - aki csak tehette - a vallásá­nak megfelelő templomba ment. Nem számítva a hétköz­napokat, légiveszély zavarta meg az istentiszteleteket; júli­us 9-én, 16-án, 29-én, augusz­tus 20-án, 27-én, szeptember 3- án, október 31-én. Riasztáskor a lakosság menekült, futott a közeli hegyvonulatok pincé­ibe. Volt aki a félelemtől, az ijedtségtől tartósan meg­betegedett. Szeptember 13-án déli egy órakor a Tatárdomb irányából repülőgépek bombázták a vas­gyárat és környékét. Nyuga­lomról szó sem lehetett, a la­kosság idegileg teljesen kime­rült. Szeptember végén a csa­ládi házakhoz - ahol hely volt - német katonákat szállásoltak be. Október 15-én Horthy Mik­lós Magyarország kormányzója fegyverszünetet rendelt el. A nagy öröm csak délutánig tar­tott, mert a németbarát nyila­sok vették át a hatalmat. Meg­kezdték a megbízhatatlannak vélt emberek összeszedését. A vasgyárhoz vezető egyik utcán október 16-án ez volt a falra festve: „Ne dolgozzatok a fasisz­ta németeknek!” A községen heteken át vo­nultak az Erdélyből menekült székely családok. Iszonyatos látvány volt. Egy részüket Maj- láthon helyezték el. A távoli ágyúzások hangját október 23- án délután fél kettőkor lehetett először hallani. Közeledett a front, közeledtek az oroszok. Akik úgy döntöttek, hogy nem hagyják el Diósgyőrt, vállalják a létbizonytalanságot, mert mást nem tehetnek, azok meg­kezdték otthonaikból a kiköltö­zést az Előhegy, Baráthegy, a Pecérvölgy pincéibe, a Márta szénbányába, az alvégesiek pe­dig a Mária utcai homokbányá­ba. A bajban összefogtak a csa­ládok. A pincék tulajdonosai szom­szédaiknak is helyet adtak. Ki­vitték ágyneműiket, konyhai felszerelésüket és az élelmet, értékeiket pedig elrejtették, elásták otthonaik közelében. Amikor lehetett ellenőrzésükre visszatértek. A német katonaság a nyu­gati hegyvonulatokon lövész- teknőket ásott és tűzfészkeket épített. A távoli ágyúdörgés egyre közelebbről hallatszott. Készülődés a kemény, hideg télre Fotó: Fojtán László Mikulás-váróban Ezekben a hetekben már érződik a családokban az ünnepekre való készülődés. A legkisebbek a közelgő Mikulást várják. Fotó: Laczó József Mándoki György Móló Végleg rezignált maradsz Hiába változik a kor, halálig tart a mélakór. Ajándékul ez maradt hullafoltos századoknak. Vélted a léted szárazdokknak, s nem javít meg a hajógépész. A lélekben lékek dadognak. Szilánkokban ragyog az ép ész. Nemzetközi mosoly Törökország A nagy Ibrahim feldúltan érkezett ha­za, rögvest berontott a háremébe, fal­hoz állította mind a háromszáz felesé­gét, és rájuk förmedt:- Melyikőtök merészelte azt állíta­ni, hogy én megcsalom? Ukrajna Igor és Szergej tisztességesen elázva ülnek a kocsmában.- Elment az asszony... - szipogja Igor -, itt hagyott, hogy arra messze, megcsaljon egy vadidegen személy- lyel...- Az enyém is! - bőgi Szergej. - Fel­pakolt, aztán ugyanebből a célból ment az is nyugatnak...- Ki érti ezt? - sóhajt rá amaz. - Mondd, hát nincs nekünk elég isme­rősünk? Lesz elegendő tűzifa azokban a háztartásokban ahol még nincs gáz Elérkezett a délután, ami­kor zárószámként a zsolcai kó­rus műsorát jelentették be. Nos, szerencsére nem csalódott a nagyérdemű, mondhatjuk nyugodtan, hogy a siker nem maradt el. A többhetes lekiismeretes felkészülés meghozta gyümöl­csét, érdemes volt annyi időt, fáradságot áldozni erre a sze­replésre. A harminchat fős cso­port programjában másnap ausztriai látogatás szerepelt, benne egy kis kirándulás a Fer­tő tónál. A hazafelé vezető úton már Magyarországon ismét sok emlékezetes program várt a kó­rus tagjaira, akik mint írják, hálás szívvel köszönik mindezt a kiutazásukat segítő szponzo­roknak, a segítő szándékú zsol- caiaknak. lyos rendszerek kiépítésében, mint megtudtuk, a holland Prí­magáz óriási rutinnal rendel­kezik, amelyre az Európában sokfelé végzett és jól működő beruházásaik révén tett szert. Mindenesetre arra töreksze­nek, hogy ahol a csatornaveze­ték a földbe került, ott az ár­kok befedését is mielőbb befe­jezzék, s ezzel csökkentik az utak feltúrtságát, a gödröket, árkokat. A gáznál valamivel más a helyzet, ott csak egy-egy jóval nagyobb szakasz átadása jöhet szóba, hiszen a hatóság a nyo­máspróbákat nyitott árkokban követeli megtartani. Ha az idő­járás nagyon szigorúra fordul­na, akkor a folytatás majd ta­vasszal következik.

Next

/
Thumbnails
Contents