Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-26 / 280. szám

6 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Kultúra 1994- November 26-, Szombat _TÉKA Kritika Horpácsi Sándor Durva túlzás lenne azt állítani, hogy a Kritika visszatalált a rendszerváltás előtti helyére, de tény, hogy az alcíméből: Társadalomelméleti és kulturális lap a hangsúly a társadalomel­méletre, illetve a politikára tolódott át. Lemondása fényében különlegesen pikáns olvasata van a Jánosi Györggyel készült inter­júnak (Iránytű és aprópénz). Naivság volt azt hinni, hogy a kormánypárt valóban homogén, egységes, nem tagolták, szabdalták át nemze­déki és felfogásbeli, ha úgy tetszik ideológiai ellentétek. Ami pedig Jánosi Györgynek, mint politikai államtitkárnak a helyzetét illeti jelle­mezze ő maga „Túl éles vita vagy konfliktus nem volt közöttünk, de nézeteltérések előfor­dultak. És elképzelhető, hogy lesznek és a struktúraátalakítás kérdéseiben, aminek szintén megvan a maga oka. Nevezetesen az, hogy egy politikai államtitkár helyzete sok szempontból teljesen lehetetlen. Nem szabá­lyozott igazából a tevékenységi köre. Ebben a minisztériumban például egyetlen szervezeti egység sem tartozik alá. A miniszter mint első számú vezető jogosítványai egyértelműek, egyértelműek a szakmai területeket, felügyelő helyettes államtitkáré is. „A politikai államtit­kár pedig „lebeg” közöttük? - kérdi Kovács De­zső. - „Pontosan így van. A mozgástere rész­ben azon múlik, hogy a miniszter és a helyet­tes államtitkárok mennyire „zárnak össze”. Részben pedig azon, hogy a nyilvánosság előt­ti súlya mennyire megkerülhetetlen a politi­kai államtitkárnak...” Eléggé lehetetlen tehát a politikai államtitkár helyzete, nehezen értel­mezhető a feladatköre stb. stb. Nos ez az inter­jú hónapokkal ezelőtt készülhetett, s aki tud olvasni, az érti, nem lepődik meg a mai fordu­laton. Kevés a pénz, a pedagógusok zúgolód­nak, a miniszterelnököt „félretájékoztatták”. Bűnbak kell, s találtatott. Hiába Művelődési Minisztérium veszélyes üzem. Persze van más pikantériája is a lapnak. Voltaire születésének háromszázadik évfordu­lójára emlékeznek írók, filozófusok, közgazdá­szok. Bródy András mintha Békési Lászlóval vitatkozna. „Az a kívánatos, hogy mi többet költhessünk a fogyasztásra és - igen - a luxus­ra is, a tudományok és az új dolgok művelésé­re, a szellem és a test fényűzéseire, a jó életre. A beruházást pedig bízzuk ezután a vállalko­zókra. A beruházás nem öncél, nem istenség, amelynek állandó emberáldozatot kell hozni. Az új termelőberendezések többnyire nem is kiváltói, hanem következményei a fellendülés­nek, a növekvő és finomodó fogyasztásnak, a technika és a kultúra új lehetőségeinek és kí­nálkozó piacainak. A beruházás nem motorja, hanem csak velejárója, jelzője a növekedés­nek. A kocsi első kereke nem gurul attól gyor­sabban, hogy a hátsót befékeztük”. Aha. Már értem, hogy miért mondott le Bródy András a tanácsadói szerepről... A lapszám olyan izgalmas, hogy még nem tudtam abbahagyni a szemlézést. Szálakra szétszedi és pozdoijává zúzza Lengyel László Tamás Gáspár Miklóst (LuciFeri), a „konzer­vatív liberálist”. Hallatlanul izgalmas folyama­tot ír le ahogyan egy filozófus eljut a marxiz­mustól a népiségig, majd radikalizálódva a jobboldaliságig egy olyan pártban, amely lénye­gét tekintve baloldali (vagy milyen?). Hasonló, s nem kevésbé izgalmas Vajda Mihály írása: a Darkness at Noon - Fehér Ferenc emlékére cí­mű. Természetesen - mint mindig - a liberáli­soknál Lukács Györgyről szól a mese és Hegel­ről, Nietzscehéről stb. Arról, hogy századunk egyik nagy gondolkodója - akit tájékozatlan­sággal, tudatlansággal éppen nem lehet vádol­ni! - hogyan jut el a bolsevizmusig, a „cél szen­tesíti az eszközöket” cinizmusáig. Mert a szá­zad elején talán még lehetett lelkesedni Leni­nért, de a Gulag árnyékában és ismeretében a bolsevizmust a „kor fő áramának”, a hegeli kor­szellemnek tekinteni már több mint naivság. A gondolkodók árulása megbocsáthatatlan, hisz a jelen csődtömegében oroszlánrészük van. Most mondjam, hogy mindezekhez képest a másik alcím: a kultúra szinte elhanyagolható?! Pedig izgalmasak a színház, az irodalom, a szobrászat stb. stb. kínjairól szóló írások is. TÁRLAT Az Észak-Magyarország fennállásának 50. év­fordulója alkalmából rendezett Földből, fá­ból, fényből című kiállítást még november 29-ig tekinthetik meg az érdeklődők Miskol­con a Nemzetközi Kereskedelmi Központ aulájában. Fotó: Laczó József Olvasó - nem csak az olvasókért A jövőre százesztendős zenekar történetéről könyvet ír Dobosy László helytörténész Fotók: Dobosy László Ózd (ÉM - FG) - Ritka alkalom - ünnep van ma Ózdon. Délelőtt 11 órakor Paszternák László, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke, országgyűlési képviselő megnyitja a vasas képzőművé­szeti körök országos kiállítását. A közönség előtt megnyílik a fő­kapu, hétköznap viszont a hát­só bejáratnál fogad Dombóvári Péter igazgató.- Nem tudunk annyi munkatársat alkalmazni, hogy portásunk is le­gyen - mentegetőzik a házigazda. - Csak a nagyrendezvények idejére nyitjuk ki a főbejáratot. Amikor a Liszt Ferenc Művelődési Ház mint intézmény megszűnt, negyvenen dolgoztunk itt, most mindösszesen tizenöten vagyunk. Ebben a lét­számban már mindenki benne van: gazdaságvezető, technikus, könyv­táros, takarító... Dombóvári Péter 1990. decem­ber 17-től, az Olvasó Egyesület be­jegyzésétől kezdené a történetet, de aztán csak visszább megyünk az időben. Előbb a szakszervezeti mű­velődési házak ellehetetlenüléséről beszélgetünk, a Liszt Ferenc Műve­lődési Ház változó feladatairól, az Ózdi Kohászati Üzemek válságáról, virágkoráról és végül így visszafelé haladva eljutunk a kezdetekig., A Rimamurány-Salgótaijáni Vas­mű Rt., a RIMA támogatásával 1884-ben alakult meg az ózdi Gyá­ri Felvigyázó és Munkásszemély­zet Olvasó Egylete. Ahogyan na­gyon sok ózdi polgár őse, a mostani egyesület vezetőjének dédapja is ott volt az alapítók között. Az iroda falát díszítő 1924-es tablóról pedig a nagypapa figyeli az unoka mun­káját. De hol vannak már az egy­kori munkások, a dalárdatagok, az 1895-ben alakult zenekar alapí­tói... Ez az egyesület már nem az az egylet. Viszont a főbb célokat si­került „átmenteni”, és az 1924. ok­tóber 14-én felavatott székház most is az ózdi polgárok önművelé­sét, tartalmas szórakozását, kikap­csolódását szolgálja. Ebben a házban van a város leg­nagyobb színházterme. Ahogy illik erkéllyel, páholyokkal, zenekari árokkal. Annak idején az egész or­Miskolc (ÉM - FG) - Mihály Ottó, az Országos Közoktatási Intézet Iskolafejlesztési Központjának igazgatója Tartalmi szabályo­zás és modernizáció című elő­adásával folytatódott tegnap délelőtt - a csütörtökön meg­nyílt - lillafüredi országos peda­gógiai konferencia. Valamennyi párt programjában szerepel az oktatásügy modernizá­ciója, mindenki hangsúlyozza en­nek fontosságát, stratégiai szere­pét, de anélkül beszélünk róla, hogy tudnánk pontosan, mi is az a mo­dernizáció. Mihály Ottó véleménye szerint nálunk modernizáció címen tapogatódzás, próba-szerencse já­ték folyik. Az oktatás tartalmi változásai­val kapcsolatban - külföldi példák­ra hivatkozva - elmondta, a tőlünk fejlettebb országokban nem zárt is­mereteket közvetít az iskola, lehető­séget ad a problémafelvetésre, új utak keresésére. Nálunk ugyan szép eredmények születtek a termé­szettudományok terén, ez nagyon szágban is csak három nagyobb színház volt ennél. Szerencsére úgy építették, hogy még a mai igények­nek is megfelel. így gyakran ven­dégszerepeinek itt fővárosi színhá­zak, művészeti csoportok. Az emele­ti táncterem most - ideiglenesen — galériává alakult. Közel ötven ama­tőr képzőművész számára teremtet­tek itt bemutatkozási lehetőséget. De nyaranként is ez az egyesület fogja össze az ország vasas képző- művészeti köreit, minden évben megrendezik a nyári alkotótábort. Mindezeken kívül több művésze­ti csoport, kisközösség dolgozik a házban. Van színjátszó körük - ki­csiknek és nagyoknak, vizuális cso­portjuk, block flöte együttesük, kép­zőművészeti körük, nyugdíjas klub­juk, és immáron saját csillagvizsgá­lójukban dolgozik a csillagász szak­kör. Itt talált otthonra a Jag Lulu- gyi cigány hagyományőrző együt­jó, viszont nem maradt elég idő, fi­gyelem a társadalommal összefüg­gő tartalmak oktatására. Az elem­zések azt mutatják, hogy az áltel­jességre törekvő enciklopédizmus, a zárt diszciplínák oktatása helyett a multidiszciplínák felé mozdul el az iskola. Sőt, az utóbbi időben megje­lentek olyan tudományok, melyek nem köthetők egyetlen tantárgyhoz sem, ilyen például a környezetvéde­lem, a kommunikáció, az egészség- védelem... A tartalmi változások ismerteté­se után Mihály Ottó is feltette a kérdést: és mi a helyzet nálunk? Az utolsó tartalmi korszerűsítés 1978- ban történt, majd a ’80-as évek volt némi korrekció. Ekkor jelent meg először a választhatóság lehetősége. A további tartalmi változás már a nemzeti alaptantervtő! függ. Vi­szont az átalakuló iskolaszerkezet is felvetett néhány fontos kérdést. Ilyen az egyenlő hozzáférhetőség és a választás szabadságának dilem­mája. A mindenki számára hozzá­férhető tudás fentről szervezett sza­bályozást feltételez, a szabad vá­tes, és el ne felejtsük a 99 esztendős fúvószenekart. De szeretnék, ha mi­nél több csoport, civilszervezet kap­csolódna az egyesülethez. Már ré­gen nem számít, ki gyári munkás, ki nem. Mindenki előtt nyitva a ház. Viszont az egyesületi tagok je­lentős kedvezményeket kapnak. Hogy miből futja az engedmé­nyekre? Elsősorban támogatások­ból, pályázatokból. Kaptak segítsé­get a kohászatból kiszakadt káef- téktől, a szakszervezettől, az önkor­mányzattól - persze közel sem any- nyit, mint más, hasonló célú városi intézmény. Az Olvasónak jelenleg közel félezres a taglétszáma, az ózdi polgárok mellett több jogi személy is csatlakozott az egyesülethez. És persze van egy alapítványaik is. Azt hihetnénk, azért hozták létre, hogy támogatókat szerezzenek. De kide­rül, hogy az Olvasó és Művelődő Emberért Alapítvány másoknak fi­zet. Most például a könyvtár által kiírt szépirodalmi pályázat díjnyer­teseinek. Németh Lászlóné, a könyvtárve­zetője nem nagyon ér rá a beszélge­tésre. Már nyitáskor három olvasó várta. Azt mondja, az utóbbi időben egyre többen igénylik szolgáltatása­ikat. Ez tulajdonképpen örvendetes lenne, csak hát ebben az is benne van, hogy nem nagyon engedhetik meg maguknak a családok, hogy könyvet, folyóiratot vegyenek. Jó lenne, ha a könyvtárban mindent megtalálnának, de már az idei könyvbeszerzési összeg is régen el­fogyott. Hogy meddig lehet ilyen feltéte­lek mellett működtetni a házat?! Erre a kérdésre Dombóvári Péter sem tudja a választ.- Csinálni kell, ez az erkölcsi kö­telességünk. Tesszük a dolgunkat, amíg hagyják... lasztás alulról építkező szervező­dést. Nálunk mindkét szabályozás egyszerre létezik, de az előnyök nél­kül - fogalmazott az előadó. A jövő lehetőségeivel kapcsolat­ban elmondta, hogy biztosítani kell a teljes értékű középiskolába való belépés lehetőségét, a változó tar­talmaknak megfelelően át kell gon­dolni a pedagógusképzés, -tovább­képzés, és a pedagógiai szolgálatá­sok rendszerét. El kell érni, hogy az iskola ne eszköz, hanem önérték le­gyen. Az előadást követően közoktatási fórum kezdődött, majd délután szek­cióülésekkel folytatódott a munka. A ma délelőtt 8 órakor kezdődő plená­ris ülésen Nagy József, a József Atti­la Tudományegyetem pedagógiai tanszékének vezetője A vizsgák sze­repe a tartalmi irányításban címmel tart előadást, majd Vámos Ágnes, az ELTE neveléstudományi tanszéké­nek adjunktusa az érettségiről be­szél. A háromnapos rendezvény Lu­kács Péter, az Oktatáskutató Intézet főigazgató-helyettesének zárszavá­val fejeződik be. Iskolai tárlat Miskolc (ÉM) - Máger Ágnes festő­művész alkotásaiból rendeznek ki­állítást a miskolci Herman Ottó Gimnázium iskolagalériájában. A tárlatot november 28-én, hétfőn délelőtt 11 órakor T. Asztalos Ildikó polgármester nyitja meg. Tátrai Band Miskolc (ÉM) - A Tátrai Band ad koncertet november 28-án, hétfőn este 7 órától a miskolci Vasas Mű­velődési Központban. Az együttes tagjai: Tátrai Tibor (szólógitár), Horváth Charlie (ének), Pálvölgyi Géza (billentyűs hangszerek), Ko­vács Tamás (basszusgitár), Csiszár Péter (szakszofon), Solti János (ütő­hangszerek) és Pap Tamás (dob). Jegyek a Vasas Művelődési Köz­pontban válthatók (Miskolc, And- rássy u. 36.) Márai színháza Kassa (MTI) - Új magyar színházi létesítménnyel gazdagodott Kassa. A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő kassai Thália Színház teg­nap megnyitotta Márai Sándorról elnevezett stúdiószínházát. A nyi­tásra Márai darabjaiból válogattak, a Szerep és a Családi kérdés című egyfelvonásosait mutatták be. Ko- lár Péter igazgató elmondta, hogy stúdiószínházuk mindenekelőtt az igényesebb színházi közönség elvá­rásait kívánja majd kielégíteni, kel­lő feltételeket teremtve a kísérle­tekhez. Családi délelőtt Miskolc (ÉM) - Játszóházat, az MVSC Judo Szakosztályának be­mutatóját és a Flinston család cí­mű filmet ajánlja az érdeklődők fi­gyelmébe a Rónai Művelődési Köz­pont, amely november 27-én, va­sárnap délelőtt 9 órától családi délelőttöt szervez. Ez alkalomból játékbemutató és vásár is lesz a színházterem előcsarnokában. Be­lépőjegyet a helyszínen kaphatnak az érdeklődők. Egyetemi nyílt nap Miskolc (ÉM) - A Miskolci Egye­tem hagyományos nyílt napját az idén november 30-án, szerdán déle­lőtt tartja az egyetem aulájában. A délelőtt 9 órakor kezdődő program­ban Czabán János rektorhelyettes köszönti a vendégeket, majd Szabó Miklós tanulmányi rektorhelyettes tart tájékoztatót az ösztöndíjakról, tandíjakról és a kollégiumokról. Ezt követően a műszaki karok vezetői beszélnek a karok tevékenységéről, az érdeklődőknek pedig lehetősé­gük nyílik, hogy bemenjenek az elő­adásokra. Déltől a jogász és a böl­csész pályákról beszél a kar, illetve a Bölcsészettudományi Intézet ve­zetője. A gimnazisták időközben fel­merülő kérdéseit összegyűjtik, ezekre a tájékoztató végén kapnak választ. Színjátékos levél Budapest (MTI) - „Szövetségünk csaknem 80 ezer tagja nevében nyugtalanságunknak kívánunk hangot adni az Egyetemi Színpad sorsára vonatkozó egyetemi dönté­sek kapcsán”. Egyebek mellett ez olvasható abban a levélben, ame­lyet a Magyar Színjátékos Szövet­ség írt Szabó Miklóshoz, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem rekto­rához. A szövetség tiltakozását feje­zi ki amiatt, hogy a diákok és az in­tézményben otthont talált művésze­gyüttesek meghallgatása szakmai vélemények nélkül elmozdították posztjáról Puskás Tamást, az Egye­temi Színpad igazgatóját és helyére Baross Gábort nevezték ki. Kijelen­tik: aggályosnak tartják az új veze­tő személyét, mivel úgy ítélik meg, hogy vele a pártállam paternalista kultúra-irányításának szelleme és gyakorlata kap cselekvési lehetősé­get az egyetem falain belül. Ettől függetlenül nem értenek egyet az­zal sem, hogy Baross, mint az ELTE egyik művészeti együttesének veze­tője kapja meg a művészet sokszí­nűségét szolgálni hivatott intéz­mény igazgatói székét. A szövetség kéri a rektort: helyezze vissza funk­ciójába Puskás Tamást, vagynyilvá- nos pályázat útján keressen alkal­masabbnak vélt személyt. A Jag Lulugyi cigány hagyományőrző együttes Modernizáció és/vagy demokrácia Folytatódik a lillafüredi országos pedagógiai konferencia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents