Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-23 / 277. szám

ELETMOD Az EszaK'Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1994. November 23. „Éretlen Paradicsom” - A fiatalok oldala ÉP-slágerlista Továbbra se feledjétek: mindenki slágerlistáját várjuk! A tiédet, a ba­rátodét, barátnődét, a haverokét, az osztályét... Lehet névvel és név nél­kül, jeligével és fényképpel. A lé­nyeg: 10-es top-listát kérünk! Cí­münk: Észak-Magyarország szer­kesztősége, Éretlen Paradicsom. Miskolc, Pf.: 351. „Dienes Zoltán vagyok Parasznyá- ról. Nagyon szeretem ezt a rovatot, ezért szeretném, ha közölnék a lis­támat. 14 éves vagyok és szeretem a SEG-es (Ságvári Endre Gimnázi­um) tanáraimat és diáktársaimat.” 1. Take That: Sure 2. Madonna: Secret 3. Snap! Feat Summer: Welcome To Tomorrow (Are You Ready?) 4. Bon Jovi: Always 5. Reel 2 Real: Can You Feel It? 6. Aerosmith: Blind Man 7. Magic Affair: In The Middle Of The Night 8. Luther Vandross - Mariah Carey: Endless Love 9. Capella: Move It Up 10. Sparks: When Do I Get To Sign „My Way" Játék angol nyelven A két héttel ezelőtti mondatok for­dítása: (Természetesen több jó meg­oldás is elfogadható.) Mi vagyunk vakok, nem a szerencse. A ma­zsola egy rémült arcú szőlő­szem. A mai első mondat Balfour brit poli­tikus szájából hangzott el: 1 never forgive but I always forget. A második mondatot egy amerikai tudós mondta: The specialist is a man who fears the other subjects. Ennek a két mondatnak a magyar nyelvű fordítását kell leadni (illetve levélben eljuttatni) a játék megjele­nése utáni 8 napon belül a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár első emeletén az idegen nyelvi rész­legben Némethné Orbán Máriának. Csak 15 éven aluliaktól várunk megoldásokat. A miskolci Angol Nyelvi Klub, a já­ték meghirdetője, a legjobb és leg­szorgalmasabb megoldók között négyhetenként egy angol nyelvű könyvet sorsol ki. Ezért a megoldás után a leadott lapra írjátok rá a ne­veteket, korotokat, lakcímeteket vagy a telefonszámot, amelyen ke­resztül elérhetünk benneteket, va­lamint iskolátokat is, mert az esz­tendő végén külön jutalmat kapnak a legügyesebb gyerekek és iskolák. Az iskolák versenyében a Szirmabe- senyői Általános Iskola és a Parasz- nyai Általános Iskola áll az élen. Szárnypróbák E fölé a vers fölé igazából nem is azt kellett volna írni, hogy „Számypró- bák”, jobban illene az, hogy „szív­próba”. Mert ez egy szomorú alkal­mi vers. Szerzője a szomszéd fiúnak küldi, akinek nem rég halt meg az édesapja. Azért írta le Balázs Sza­bina ezek a sorokat, hogy a fiú érez­ze, nincs egyedül a fájdalmában. És ahogy elolvassuk a verset, érezzük, ez valóban jóval több mint gesztus... Apám Nem láttam apámat megöregedni, Hajában sok ősz szálat elvegyülni. Az úton nagy bottal átballagni, Miért kellett neki ifjan meghalni? Nem láttam apámat megöregedni, Sok-sok ráncot homlokán táncolni. Megtört szemében örömet csillanni. Miért kellett neki ifjan meghalni? Nem. láttam apámat megöregedni, Öreg arcát vígan mosolyogni. Homlokán verejtékcseppet gördülni. Miért kellett neki fiatalon meghalni. Múlik az idő, enyhül a fájdalom, Istent kell ezért hát áldanom. Ám soha nem tudom én elfeledni, Hogy nem láttam apámat megöregedni. Rajzolj és bulizz: végeredmény! A beérkezett pályamunkáknak mintegy egyötöde látható a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház Gyermek­galériájában megrendezett kiállításon Idén 50 éves az Észak-Magyaror- szág, és szerettük volna ezt együtt ünnepelni azokkal is, akik még igencsak távol járnak saját 50. szü­letésnapjuktól - tehát veletek is. Ezért hirdettük meg az általános iskolásoknak rajzpályázatunkat, amelynek - megyei lap révén - a té­mája a megye volt. A Rajzolj és bu­lizz jeligére majd’ félezer munka ér­kezett, és örömünkre olyan színvo­nalon, hogy még a tapasztalt zsűrit is - Seres János festőművész és Rézművesné Nagy Ildikó vállalta a döntés nehéz feladatát - sikerült zavarba hozni. Ezért kiírásunkkal ellentétben nem 10 darab 2000 fo­rintos, hanem 20 darab ezer forin­tos rajzkészletet adunk át a díjazot­taknak a beérkezett pályaművekből rendezett kiállítás mai megnyitó­ján. Az ő rajzaik mellett még mint­egy száz más munka is látható ezen a tárlaton, amit december 2-ig bárki megtekinthet Miskolcon, az Ifjúsági és Szabadidő Ház Gyermekgalériá­jában. És hogy ki az, aki megnyerte a fődíjat, akinek egy bulijához 10 ezer forinttal hozzájárul lapunk? Nem személy, hanem egy csoport lett a győztes, az alsózsolcai 3. Számú Ál­talános Iskola pályázói. Tőlük már mi is kaptunk valamit: egy meghí­vást erre az „Észak-Magyarorszá- gos” bulira, amiről itt, az Éretlen Paradicsom hasábjain beszámo­lunk nektek! Most pedig következzék azok ne­ve, akik „diadalmaskodni” tudtak az erős mezőnyben, a díjazottaké. Borisz Balázs 2. o., Szirmabese- nyői Általános Iskola; Hajdú Dávid 3. o. Csokonai Vitéz Mihály Általá­nos Iskola, Gesztely; Csányi Rita 2. o„ Vasvári Pál Általános Iskola, Miskolc; Kiss Imre 2. o., Vasvári Pál Általános Iskola, Miskolc; Bakos Éva 7. o., Ormosbányai Általános Iskola; Pardavi Tünde 7. o.. Ormos­bányai Általános Iskola, Kiss Kosa Diána 5. o„ Központi Általános Is­kola, Kazincbarcika; Eke Ágnes 6. o., Központi Általános Iskola, Ka­zincbarcika; Zomboni Attila 5. o., Kaffka Margit Általános Iskola, Miskolc; Bárdos Zsuzsa 5. o., Kaffka Margit Általános Iskola, Miskolc; Fráter Gergő 4. o., Kaffka Margit Általános Iskola, Miskolc; Tóth Ad­rienn 2. o., Kaffka Margit Általános Iskola, Miskolc; Skarupka Judit 1. o., Bársony János Általános Isko­la, Miskolc; Kelemen Tímea 4. o., Bársony János Általános Iskola, Miskolc; Matyasov Gabi 2. o., Szent István Általános Iskola, Felsőzsol- ca; Királyházi Klaudia 1. o., Szent István Általános Iskola, Felsőzsol- ca; Szaszák Edit 8. o., Szent István Általános Iskola, Felsózsolca; Gaál Henrietta 8. o., Szent István Általá­nos Iskola, Felsózsolca; Kolodzey Judit 1. o., Kaffka Margit Általános Iskola, Miskolc, Csírmaz Krisztián 1. o., Kaffka Margit Általános Isko­la, Miskolc. Az alsózsolcai 3. Számú Általá­nos Iskolából pedig a következők kapják a fődíjat: Balogh Attila 6. o., Balogh László 8. o., Balogh Rózsa 8. o., Barna István 8. o., Bódi Péter 7. o., David Róbert 8. o., Juhász Csaba 8. o., Lakatos Sándor 5. o., Rendes Éva 6. o., Rontó András 7. o., Rontó Andrea 6. o., Vadász Anita 7. o., Vadász József 7. o. A Makám-féle „világzene” Méhes László Annak eldöntése, hogy egy zenekart melyik zenei irányzatba, melyik múlájhoz sorolják, általában a kriti­kusok és a hallgatóság dolga. Azzal a muzsikával azonban, amelyet a Makám együttes képvisel, feladták a stílusok ismerőinek a leckét. So­rolták már őket a folkzenekarok kö­zé, mondták már zenéjükre azt is, hogy etno-jazz, euro-jazz, etno-kor- társzene, repetitív zene... A leg­újabb irányzat szerint a világzene (World Music) csoportjába tartozó­nak vélik. De értelmetlennek is tű­nik a műfajok felsorolása, mivel a Makám sajátos határzenét játszik. Több forrásból építkező muzsikájuk szuverén hangjai között fellelhető a balkáni zene asszimetriája (a párat­lan ritmusok), az afrikai pigmeusok dallamvilága, de a magyar jazz Sza­bados-féle ihletettsége is. Az 1984-ben alakult együttes ze­néjének korábban igazán csak Nyu- gat-Európában voltak hagyomá­nyai. Ott érték el ők is első sikerei­ket. Hazánkban máig nem támo­gatják, nem akarják észrevenni őket. Igaz, mindenfelé fellépnek az országban (nem egyszer játszottak a miskolci Folk-fesztiválon is), de évek óta egyetlen rádiófelvételt sem csináltak velük. Pedig azt, hogy a hazai közönség egyes rétegei igény­lik ezt a fajta zenét, bizonyította legutóbbi miskolci koncertjük is. Az Képünk tavaly készült, amikor a Makám a Kaláka Folkfesztivál keretében játszott a Muzsikáló Udvarban Fotó: Dobos Klóra elmúlt hét végén ugyanis a Vian klubban léptek fel. A jelenleg négy tagot számláló zenekar - Krulik Zoltán a Makám zeneszerzője (klasszikus gitár), Grencsó Miklós, a zenekar szólistája (szaxofon, fuvo­la), Bencze László (nagybőgő), Sthurnay Balázs (kaval, klarinét, desbuka, gatam) - legújabb leme­zük, a Divertimento anyagát mu­Mostani zenéjük őrzi a régi ma- kámos hagyományokat (a ma- gyar-román-bolgár népzene hatá­sait, az állandóan visszatérő dalla­mokból történő repetitív építke­zést), de a kvartett jelenlegi felállá­sa a kamarazenei hangzást erősíti. Korábbi, az egyívű dallamszerke­zetre épülő zenéjük mára szaba­dabb, merészebb zenei ötletek meg­valósulásának is teret enged. Vannak napok, amikor nem köt le semmi Bíró Boglárka, Angliába kiszakadt megyénk lánya ismét írt egy levelet. Lássuk, hogy érzi magát két hónappal az elutazása után. Talán elnézitek nekem, ha beszámolóm elején szeretném rendbe hozni előző levelemben vé­tett hibáimat. Az első, amit szeretnék kiigazí­tani az a „csavargás” szó, mert ennek van egy enyhe pejoratív értelme. Nem csavargók, ha­nem sétálok és szemlélődöm, de nem túl gyak­ran, mert most már kialakult napirendem van, amely a következőkből áll: reggel nyolc óra kőiül kelek, megreggelizem és Kézit elkí­sérem az iskolába, amely 9,05-kor kezdődik neki. Ezután rohanok a buszmegállóba, hogy minél hamarabb beérjek a tanfolyamra Hull- ba. A tanfolyamról körülbelül délután egy órá­ra érek haza, gyorsan bekapok valamit (itt nem szokás a kétfogásos ebéd), és elvégzem az aznapi házimunkámat, amely többnyire a konyha takarításával kezdődik, néha van egy kevés vasalnivaló. A többi munkám attól függ, hogy mit ír ki Beth aznapra. Délután fél négy­re megyek Kéziért, úton hazafelé mindig be kell mennünk a játékboltba Kézi kívánságára. Százszor megnéz egy dolgot, kipróbál min­dent. A játékboltos mindig mosolyog, ha meg­lát minket, már törzslátogatók vagyunk. Kö­rülbelül öt-fél hat körül uzsonnát csinálok Ké­zinek, utána vagy együtt játszunk, vagy át­megy a barátnőjéhez (az utóbbi gyakoribb). A családdal együtt hét körül vacsorázom. Vicky és én gyakran eszünk húst, de emellett sok zöldséget is. A szülők, mivel vegetáriánusok, hús helyett halat vagy gombát esznek. Vacso­ra után tévét nézünk, vagy ha végképp nincs semmi érdekfeszítő műsor, el kell valami más­sal foglalnom magamat, és ez legtöbbször az angol nyelvtani ismereteim bővítése. Általá­ban tíz-tizenegy óra körül térek nyugovóra. A másik dolog amiből szeretném, ha nem adód­na félreértés, a pubokba járás. Az angol „kocs­mák” a magyarokhoz képest elit szórakozóhe­lyek, ahová az emberek azért járnak, hogy ba­rátokkal találkozzanak és egy pohár valami mellett egy jót beszélgessenek. Ez a titka az angol „kocsmáknak” és semmi más! Angliában nem megy szenzáció számba, ha egy ház 2000 éves, az egész országnak „szelleme van" Már két hónapja itt vagyok, és ez alatt ren­geteg minden történt velem. Az első és legfon­tosabb dolog, hogy családtaggá váltam a szó legszorosabb értelmében. Már nemcsak ma­gyar, de angol „szüleim” is vannak, illetve test­véreim! Legmerészebb álmaimban sem gon­doltam volna, hogy' egy' ilyen családra találok. De emellett nagyon hiányzik az én igazi csalá­dom, a rokonok és mindenki, aki közel áll hoz­zám. Vannak napok, amikor nagyon le vagyok törve, nem köti le semmi a figyelmemet. Aztán rájövök, hogy a szüleim és a nővérem nagyon hiányoznak, és a megoldás az, ha gyorsan fel­hívom őket és hallhatom a hangjukat. Minden telefonbeszélgetés utón mintha kicseréltek volna, mindent szívesebben látok! A levelek­kel ugyanígy vagyok, alig várom, hogy megér­kezzenek. Sajnos Magyarországiul nem tudok sem­mit mióta itt vagyok, pedig mindennap meg­nézem a híradót. Mindig Angliáról, USA-ról hallhat az ember, meg esetleg a Balkánon fo­lyó harcokról, Európa mitatha nem is létezne! A hétvégék a legjobbak, mert mindig me­gyünk valahová. Rengeteg érdekes és elbűvölő helyen jártam már, mint például Yorkban, Whitbyben, Flamloronghban és még sorolhat­nám. Az angol táj páiját ritkítja és nem tudom igazán leírni, mert ezt látni kell. Dombok és hegyek váltják egymást, mindenhol zöld a fu és most ősszel minden színes. Nemrég két napot töltöttünk egy farmon, amely a család egyik barátjáé. A farmon lévő ház közel háromszáz éves, a berendezés a múlt századból való. Ennek a helynek „szel­leme” van, amely szinte sugárzott a falakból. Teljesen megbabonázott ez a kis ház és a táj.

Next

/
Thumbnails
Contents