Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-16 / 271. szám

8 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1994« November 16«, Szerda Könyvúj donságok Budapest (MTI) - Az Akadémiai Könyvkiadó ez évi kínálata kicsit visszafogottabb az elmúlt évekéhez képest. Eddigi sikeres lexikonsoro­zatait gondozza, illetve újabbakkal is bővíti egy-egy tudománytárát. A szakmai kiadvá­nyokon kívül változatlanul közzétesz szépiro­dalmi műveket is - mondta Zöld Ferenc igaz­gató. A könyvesműhely karácsonyi kínálatát kedden ismerhették meg az újságírók a Váci utcai Stúdium Könyvesboltban. Az újdonságok között szerepel az Új Ma­gyar Irodalmi Lexikon. A három kötetben tizen­egyezer irodalmár munkásságát követhetik nyomon az érdeklődők. Az ismerettárban — a harminc évvel ezelőtt napvilágot látott lexi­konnal szemben - nem kaptak helyet iroda­lomtörténeti szócikkek, illetőleg illusztrációk. A Világirodalmi Lexikon 16., valamint 17. kö­tete, illetőleg a Magyar Nagylexikon 3. kötete is kapható lesz már az ünnepek előtt. Elhang­zott még: a Times atlaszsorozatban jelent meg a Régészet című - fényképekkel gazdagon il­lusztrált - könyv. Liverpooli szerző munkája A bibliai idők kincsei. Czeizel Endre könyvének címe: Az érték még mindig bennünk van. Má- rai életműsorozatában jelent meg az alkotó naplója, amely az 1976-1983 közötti években íródott. A Karácsonyi album pedig az ünnepi asztal és a fenyőfa díszítéséhez ad hasznos ötleteket. * Kedves Csinszka! Drága Mis! címmel első al­kalommal látott napvilágot Babits Mihály és Boncza Berta azaz Csinszka levelezése. A könyvet Nemeskéri Erika állította össze, ő lát­ta el jegyzetekkel, ugyancsak az ő tollából származik az utószó is. Ady özvegye, Csinszka, illetőleg Babits le­velei 1919 februáija és 1920 augusztusa kö­zött íródtak. A hatvannégy levélből egy rövid szerelem rajzolódik ki, amely telve volt gyöt­relmekkel, kihívásokkal és visszautasítások­kal. A levelezés 1920-ban szakadt meg, ami­kor is Csinszka Márffy Ödön festőművész fele­sége lett. A levelek, rövidke üzenetek döntő többsége Csinszka hagyatékéból származik. A kötetet „a szereplőket ábrázoló,, fekete-fehér fényképfelvételek, Csinszka-rajzok egészítik ki. A könyvben helyet kaptak Csinszka saját kezű leveleinek fotómásolatai is. * A pedagógusok november 20-tól december 24- ig a teljes magyar könyvkínálatból tíz százalé­kos kedvezménnyel vásárolhatnak a Kossuth Üzletház valamennyi boltjában. Az országos akcióról Kocsis András Sándor, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója tájékoztatta az MTI-t. _ÉM-portré A bábszínész Miskolc (ÉM - DK) - A barátját hívta a Mis­kolci Bölcsész Egyesülethez, a barátja meg­hívta őt a bábszínházba. így mindenki jól járt. Bár Szűcs Péter már nem az egyesületben ta­nul, azok között volt, akiket - egyszeri enge­déllyel - átvett a Miskolci Egyetem Bölcsé­szettudományi Intézete. Most magyar szakon negyedéves, de levelezőn elkezdte a jogot is, ahol a harmadik évet végzi. És tevékenykedik a hallgatói önkormányzatban is. ,A Bölcsész Egyesületben azok között voltam, akiket - szervezkedésünk miatt — azzal fenyegettek meg, hogy kirúgnak. Ma is őrzöm a levelet...” Néha a rádióhoz is hívják, ha „kell a hang­ja”. Elsősorban nem a pénzért vállalja. „Nyil­ván van bennem egy kis exhibicionizmus. Es érdekelnek a médiák. Ha befejeztem a tanu­lást, talán ilyen területen keresek majd ál­lást.” Kellemes hangszínét azonban leginkább a bábszínházban értékelik. „Színpadon már dolgoztam Szép Laci bácsinál, de a bábszín­házhoz közöm nem volt. Csak beestem ide, báb soha nem volt még a kezemen, és egyből a mélyvízbe kerültem, helyettesíteni kellett va­lakit. Azt hittem, ez semmi, gyerekjáték, pedig nagyon kemény munka.” Jelenleg a Foltos és Fülenagy című előadás­ban ő a Majom és a Krokodil. De az első ko­moly szerepe a Toldiban volt, ahol általa kel­tek életre a György-, a Bence- és a Mikola-figu- rák. „Mindhárom karakter egészen más, de ez volt az első, amiről úgy gondoltam, hogy igen, ezt jól csináltam.” Hogy nem tartja-e „gyerekes” dolognak a bábozást? „Lehet, furcsa, hogy felnőtt emberek mindenféle kis állatkákat utánoznak. De ezt senki nem így közelíti meg. Tudjuk, mit jelen­tett gyermekkorunkban nekünk is egy-egy mese, egy-egy rajzfilm. Én is nagyon szeret­tem a meséket, a kedvencem a Micimackó.” La Fontaine és a kamionsztori s így mesél ma egy nagy francia mesemondó - az iskolában Fotó: Dobos Klára Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg kamion. Esti tengerparti sétája során megpillantott egy szépsé­ges kamionlányt, amint az ép­pen úszáshoz készülődött. Nem volt rajta semmi. Bizony na­gyon megtetszett a kamion úr­nak, gondolta, bármi legyen is az ára, de feleségül veszi a ka­mionlányt. Oda is ment hozzá, megkérte a lány kerekeit, ám az visszautasította. Vagyis azt mondta, csak akkor megy hoz­zá, ha szerez neki Shell olajat. Ám ez az akkori időben képte­lenség volt, így hát a lánynak nem lett olaja, a férfi pedig bele­halt bánatába, el is temették a roncstemetőben... □ Egy mesemondónak elég szárnya­ló fantáziájának kell lennie. De a gyerekeknek is az van. Meg tudják még lepni őket? • Nagyon is - válaszolja Guy Gate- paille francia mesemondó, aki a hét elején miskolci franciául tanuló gimnazistáknak tartott előadást az Alliance Francaise szervezésében. - Minden egyes alkalommal meglep­nek. Most a legkedvesebb történe­tem a kamionos volt, amelyik abból a feladatból született, hogy a diá­koknak meghatározott tárgy vagy fogalom felhasználásával kellet me­sét kitalálniuk... Sok országban dol­goztam már, de sehol - Franciaor­szágot is beleértve - nem éreztem ilyen fogékonyságot a mesék iránt, és ilyen képzelőerőt, mint a magyar fiatalokban van. DNem csoda, hiszen önöknek „csak” egy La Fontaine-ük volt, nekünk vi­szont Benedek Elekünk... • Én is szeretem a Benedek Elek- meséket, gyűjtöttem is őket, amikor a déli régióban szerveztünk egy me­semondó fesztivált. De még csak ke­veset fordítottak le franciára. Sze­retném bővíteni a magyar mese­anyagot, mert elhatároztam, hogy ezzel az országgal foglalkozom. Nem szeretném, ha ez csak egy átu­tazás lenne itt, hanem további talál­kozásra buzdítom a diákokat, akik­nek nagy tudásszomjuk van, jellem­zi őket a szó jó értelmében vett naiv- ság, a jó képzelőerő. És van egy egyéni érdek is: egy trubadúrnak valahonnan valahová mindig tarta­nia kell. Ahogy XI. századi elődeim, én is Magyarországra tartok... □ Ha jól tudom, ön történelem sza­kos tanár. Értsük úgy, hogy a törté­nelem mese? • Nem vagyok történelemtanár, még idejében megálltam. Mikor a záródolgozatomat írtam volna tör­ténelem szakosként a meséről, a szemembe nevettek az egyetemen. Érezve ezt a meg nem értést, abba is hagytam az iskolát. Most is gye­rekekkel foglalkozom, csak épp nem közvetlenül, hanem a háttérbe yo- nulva próbálom irányítani — legin­kább - a nyelvtanulást. Meséket mondunk mindannyian... □ Mi vonzotta ilyen mértékben a me­sékhez? • Kicsit deformált személyiség vol­tam mindig. De mesék között nőt­tem fel. Nagyapám patkoló kovács volt, és hát mit csinálnak az embe­rek, miközben várakoznak? Hát tör­téneteket mesélnek egymásnak. Előtte, közben, s utána a kocsmá­ban is. A másik ágon is hasonló ihle­tésben volt részem, farmon gazdál­kodtak a nagyszüleim, s a mezőgaz­dasági munkában a nap és az év­szakok ritmusa szerint több-keve­sebb idő mindig jut arra, hogy az emberek meséljenek. Amikor én ar­ra jártam, a napszámosok mindig meséltek nekem is... Mindezek el­lenére mégsem örültek a szüleim, mikor bejelentettem, hogy mese­mondónak állok. Ez 15 éve történt. □ Ezek a történetek már mesék? • A mese akkor keletkezik, mikor mi közlünk másokkal egy belőlünk kikívánkozó történetet. Mesélnek azok az emberek, akik fáradtan mennek haza, s összefoglalják a na­pot, mesélünk a gyerekeknek, mi­kor szeretnénk megtiltani, hogy a kúthoz menjenek, mert az veszé­lyes, történeteket mesélünk ősszel, mikor kiönt a folyó... □ Nem szeretnék vitatkozni önnel, de a nap eseményeit mégsem lehet mesének nevezni. Ebben a megköze­lítésben a „mese” közelebb áll a ha­zugsághoz... • Vannak, akik más okról beszél­nek fáradtságuk magyarázataként, mint az igazi. Sokszor azt mondjuk, hogy a mesemondó hazug, mert nem a valóságot mondja, hanem az igazságot. Persze a saját igazságát. S ez mindig megzavarja az embe­reket. □ Kellenek nekünk ezek az új, mai mesék? • Mesékre szükség van. Az embe­rek szeretik ismerni a gyökereiket, ezeket próbálják kiásni, s közben új történetek születnek. Ezek kapcsol­ják egymáshoz az embereket. Ne­kem az igazi célom az, hogy előadá­saimmal a legendákat és a mítoszo­kat életben tartsam, ha közben ezekből új mesék keletkeznek, az más dolog... □ Ön valamelyest színésznek is érzi magát? • Elmondom, mi a különbség a szí­nész és a mesemondó között: a szí­nésznek van egy konkrét szövege, míg a meséiének egy vezércsapása van, aztán kiáramlik belőle a vágy, hogy mondja. Ezzel együtt termé­szetesen jönnek a gesztusok is. Úgy­hogy igen, a meséiének egy kicsit színésznek kell lennie, hiszen publi­kum előtt,játszik”, és kapcsolata a közönséggel aktív, őket is beépíti a történetbe. □ Meg lehet élni Franciaországban a mesemondásból? • Megélni kevésbé, de túlélni igen. Jurij Szimonov Bruckner-ciklusa Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - A Népszerű Ze­nekari Estek bérletsorozat má­sodik hangversenyén novem­ber 14-én este a Miskolci Nem­zeti Színházban Jurij Szimonov vezényletével Bruckner VII. (E-dúr) Szimfóniája és Grieg Peer Gynt kísérőzenéjének hat tétele hangzott el a Miskolci Szimfoni­kus Zenekar előadásában. Lassanként Jurij Szimonov neve úgy fog kapcsolódni Anton Bruck- nerhez, mint a kedd Belgiumhoz, hiszen majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt szintén az osztrák zeneszerző III. Szimfóniáját dirigál­ta Miskolcon az orosz karmester. A VII. Szimfónia valamivel kemé­nyebb diónak bizonyult, és ez nem elsősorban annak tudható be, hogy ez a kompozíció terjedelmével még a „legbőbeszédűbb” romantikus mű­vek közül is kiemelkedik. Ez azon­ban hamar megbocsátható, hiszen a Mesternek rengeteg mondanivalója van. A mű elején tiszteleg a nagy példakép, Wagner előtt, majd a má­sodik tételben el is siratja szeretett mesterét. Bruckner nyelvezete rendkívül ismerős, elő-előbukkanó disszonanciáival hamar barátságot köt a befogadó. Az első tétel önma­gában kerek, egész kompozíció, ha­talmas ívű fináléja szinte már nem is igényli a folytatást. A cisz-moll Adagio egy fájdalmasan ünnepélyes gyászzene mentesítve a szenvedé­lyes álpátosztól. A VII. Szimfóniá­nak ez az első két tétele káprázatos koncertet sejtetett, Jurij Szimonov egy pillanatra sem „engedte ki” ke­ze alól a zenekart, szinte hangról hangra eljátszotta a zenészeknek a művet, akik tökéletesen végrehaj­tották a dirigens elképzeléseit. A folytatás azonban nem igazolta tel­jes mértékben a várakozásokat. Az addig remekül kézben tartott, míve­sen formált előadás „fáradni” kez­dett, a hangok megszólaltak ugyan, de hiányzott az a lendület, az az átütő erő, amitől igazán emlékeze­tes maradt volna az interpretáció. A mű végén felcsattanó vastaps csak az első pillanattól az utolsóig „ezer fokon égő” Szimonovnak járt, mert a Bruckner kompozíció befejező két tételét ezúttal „csak” megfelelő szinten játszotta el a zenekar. Némi felmentést ez alól az adhat, hogy Bruckner VII. Szimfóniája fizikai­lag és idegileg szinte „kizsigereli” a zenészeket. Tudták ezt a műsorszervezők is, mert zenészekre és befogadókra egyaránt gondolva a műsor máso­dik - lényegesen rövidebb - felét a könnyedebb muzsikálásnak szen­telték. Grieg két Peer Gynt hang­versenyszvitjéből összesen hat té­telt szólaltatott meg a zenekar. Ta­lán az első rész utáni hiányérzet vagy a szünetbeli feltöltődés okozta, de tény, hogy a társulat szárnyakat kapva játszotta el a hat kis életké­pet. Ezek közül is a legjobbra a he­gyi törpék csarnoka sikeredett, ahol a zenészek kíméletlenül lecsaptak minden zenei poénra, amit Grieg felkínált nekik. Jurij Szimonov - megszabadulva a Bruckner-mű kö­vetelte hatalmas koncentrációt igényló dirigálásától - szinte csak követve az előadást jelzésszerűen vezényelt, a zenészek között felol­dódva könnyedén, szellemesen mu­zsikált. A finálét profi módon felépítve a többszöri visszatapsolásnak „en­gedve” még ugyanebben a második részben visszamentett hangulatban eldirigálta Bizet Carmenjének elő­játékát, aminek eredményeként - bár Miskolcon is már számos alka­lommal bizonyította rendkívüli ké­pességeit - ismét győztes hadvezér­ként hagyta el a koncertpódiumot. Elmarad a vitakör Miskolc (ÉM) - Tegnapi lapszá­munkban adtunk hírt arról, hogy a közoktatás időszerű kérdéseiről, a fejlesztés fő irányairól pódiumbe­szélgetés lesz a Miskolci Egyete­men. Azóta kaptuk a hírt, hogy a tervezett pedagógiai vitakör elma­rad, az új időpont várhatóan decem­ber 7. lesz. Los Andinos Encs (ÉM) - A Los Andinos együt­tes ad koncertet november 19-én, szombaton este 7 órától az encsi Művelődési Központban. A kétórás koncerten több mint száz hangszert szólaltatnak meg a zenészek. (Az Erzsébetek féláron vehetik meg a belépőjegyet.) Padlás a Vasasban Miskolc (ÉM) - A Mandala Dal­színház ma, szerdán délután 4 órá­tól és este fél 8-tól Presser-Szte- vanovity: Padlás című musicaljét mutatja be a Vasas Művelődési Központban. Jegyek válthatók a művelődési központ pénztárában. Iskolanévadó Miskolc (ÉM) - Névadó ünnepség lesz november 21-én, hétfő délelőtt 10 órától a miskolci 20. Számú Álta­lános Iskolában, amely akkor veszi fel Munkácsy Mihályt nevét. (Ezen a napon egyébként egy eredeti Munkácsy-képet is kiállítanak az iskolában.) Az ünnep azonban már néhány nappal korábban, novem­ber 17-én, csütörtökön megkezdő­dik. Akkor délután 2 órától játszó­házat rendeznek a gyerekeknek, amelyen alkalmuk nyílik a népi kis­mesterségek megismerésére’. Este fél öttől a Mindszenti temetőben, a Munkácsy család sírjánál gyertya­gyújtással emlékeznek névadójuk­ra, majd este 5 órától a család - gyermek - iskola kapcsolatáról Ján- váry Mária pszichológus tart előadást a szülőknek, pedagógusoknak. Más­nap, november 18-án pénteken az avasi iskolák hetedikesei és nyolca­dikosai műveltségi vetélkedőn mé­rik össze tudásukat Munkácsy Mi- hályról és koráról. Ezt sportver­senyek követik, majd délután 2 órá­tól Lénárt László diafilmmel illuszt­rált környezetvédelmi előadását hallgathatják az érdeklődők. Balettdíjak Budapest (MTI) - Kaszás Ildikó balettmester, Hágai Katalin ma­gántáncosnő, Vékes Roland, a tánc- művészeti főiskola növendéke kap­ta meg az idei Tériné Horváth Mar­git balettdíjat. Géczy Éva balett­mester életművéért kapta meg az elismerést. Y Tűzzománcok Sárospatak (ÉM) - A zománcozás modern, rohanó korunkban is a ma- radandóság érzetét kelti. Iparművé­szeti és festői törekvései az örök em­beri célkitűzést példázzák: megra­gadni a végtelenségből valami ál­landót, érvényeset - írja Kelényi István művészettörténész, áld no­vember 17-én, csütörtökön délután 2 órakor a sárospataki Árpád Vezér Gimnáziumban nyitja meg a Fug- gerth J. Ferenc iparművész alkotá­saiból nyíló tűzzománc-kiállítást. Fuggerth a ’60-as években ismerke­dett meg a tűzzománc technikájá­val. A kezdeti, kísérletező időszak évei után a ’70-es évek közepére szakított addigi próbálkozásaival és tudatosan váltott át a „talált tár­gyak” felhasználásával megjelení­tett nonfiguratív irányba. Táblaké­pein Isten és ember kapcsolatának lényegét, valamint az ősmisztérium üzenetét boncolgatja. MCP követői Budapest (MTI) - Az idén hetedik alkalommal adták át a Molnár C. Pál festőművész nevét viselő baráti kör elismeréseit. Az idei díjazottak Marosváiy György festőművész és Törley Mária szobrászművész. Az MCP Baráti Kör 1986-ban ala­kult. Elsődleges feladatának tekinti a festő emlékének ápolását, az ah­hoz kapcsolódó szak- és memoáriro­dalom gondozását, egy-egy művészi életmű jutalmazását.

Next

/
Thumbnails
Contents