Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-14 / 269. szám
8 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Kultúra 1994- November 14», Hétfő „APROPÓ Iskolai dem Filip Gabriella Igazán vidám hétvége volt. Az encsi gimnáziumban a harmadikosok felavatták a gólyákat. Mindenféle őrült feladatokkal tették próbára a kicsiket. Ráadásul az osztályfőnököknek is kellett mutatniuk valamit. Azt mondták a diákok, hogy twistel- jenek! Mit tehettek a tanárok: twisteltek. Pedig mielőtt táncra perdültek, talán már ők is olvasták a szombati újságokat. Horn Gyulának ismét sikerült megörvendeztetni a pedagógusokat. A karcagi lakossági fórumon a miniszterelnök tarthatatlannak nevezte, hogy miközben csökken a diákok, addig stagnál vagy némileg még növekszik is a pedagógusok száma. /\ közoktatás teljes átvilágítását ígérte, aminek következtében várhatóan sor kerül az iskolahálózat ésszerűsítésére, ami azt is jelentheti, hogy több településnek lesz egy iskolája. Ezzel az átvilágítással nincs is semmi baj. Nem árt, ha a kormánynak pontos adatai vannak az iskoláról. Mert úgy tűnik, ezek jelenleg hiányoznak. Legalábbis Báthory Zoltán, a MKM közoktatásért felelős helyettes államtitkára Köznevelés legutóbbi számában úgy nyilatkozott, hogy most készítenek elő egy felmérést. „Szeretnénk megvizsgálni, milyen tevékenységek jellemeznek egy modern iskolát, és ezekhez milyen pedagógiai munka szükséges. Nem abból indulunk ki, hogy hány tanítási órát kell ellátni, ez idejét múlt számítás lenne. A modern iskola működéséhez kívánunk számokat hozzárendelni a létezőösszes variációban, ennek alapján végzünk becsléséket az ország pedagógusszükségletét illetően." Egyébként arról is megkérdezték a helyettes államtitkárt, hogy a következő évben fenyegeti-e a munkanélküliség a pedagógusokat. Erre ő határozott nemmel válaszolt. „Nem tudom elképzelni, hogy bármelyik iskola- fenntartó elbocsátások mellett döntene." De hasonlóan válaszolt Fodor Gábor miniszter is a PDSZ Ráció című lapjának legutóbbi számában a létszámcsökkentés lehetőségét firtató kérdésre. Elmondta ugyan a véleményét, de azt is hangsúlyozta, hogy ez jelenleg a fenntartókhoz tartozó probléma. Hát ez az! Ha egy közösség, egy önkormányzat úgy dönt, hogy fontos számára az iskola, ha nem hajlandó lemondani a település polgárai számára megtartó erőt jelentő oktatási intézményről, akkor köphesse pénzét az iskolára. Nem olyan jó, ha mások mondják meg, hány gyerekkel lehet kiérdemelni az önálló iskolát. És az sem igazán szerencsés, ha időről időre megalapozatlan nyilatkozatokkal riogatják a pedagógusokat. A Corvina Kiadó őszi-téli újdonságai Budapest (MTI) - Negyven évvel ezelőtt - 1954. december 28-án - kelt az az alapító okirat, amely életre hívta a Corvina idegen nyelvű vállalatot. Első igazgatója Cserépfalvi Imre volt, aki névadója is a könyves műhelynek. A születésnapját ünneplő Corvina őszi-téli kínálatában szerepel A zsidók és Európa című kötet. A spanyol szerzőpáros munkája a zsidóság összeurópai történetét taglalja kontinensre vándorlásuktól a holocaustig eltelt kétezer évben. Két kötet látott napvilágot az Enciklo- paedia Britannica Művészlexikon sorozatából. Az ötkötetes munka a világ kiemelkedő mű- vészegyéniségeit mutatja be az ókortól napjainkig. A brit kiadó négy kötetét kiegészítő ötödikben a- magyar művészek munkásságát ismerhetik meg az olvasók. A gazdagon illusztrált ismerettárban helyet kapott számos színes és fekete-fehér kép is. A távol-keleti művészetek iránt érdeklődők minden bizonnyal örömmel veszik kézbe a Japán fametszetekről áttekintést adó albumot. A Mesterművek sorozatban jelent meg a XVII. századi holland művészet rejtélyes életű alakját, Vermeert bemutató könyv. Az elsősorban művészeti könyveivel rangot szerzett Corvina az utóbbi években tankönyvkiadással is foglalkozik. Most az Érettségi témakörök, tételek népszerű sorozat újabb kiadványa, a földrajz jelent meg. Kovács János és Lázár Péter munkája az A - Z Angol nyelvtan lexikon. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatói címszavakban, magyar nyelvű magyarázatokkal és bőséges angol nyelvű példatárral taglalják az angol nyelvtan minden lényeges kérdését. A meséből kifelejtett királyfi A Premier Színház bemutatója a Vasas Művelődési Központban Miskolc (ÉM) - Egy meséből kifelejtett királyfi elindul Ityisz-Fityisz, a nagy varázsló birodalma ellen, hogy kiszabadítsa az elvarázsolt királylányt, a Napot, a Szelet, és keressen magának egy mesét, amelyben - király lévén - uralkodhat. A mese természetesen happy enddel végződik: a királyfi megtalálja a mesét, varázsigékkel, varázslatokkal kiszabadítja a királylányt, és a mese végére mindenki megjavul... Ilyenre írta meg Zubornyák Zoltán A napkirályfi című történetét, melyhez Bolba Tamás szerzett zenét, s lett a mesemusical. Már csak színpadra kellett állítani a darabot. Korzsényi Tibor rendezésében a Premier Színház vállalta az előadást, így ősbemutatót láthat ma, hétfőn délelőtt 10 órától a közönség, a miskolci Vasas Művelődési Központban. De terveznek több vidéki előadást is. Az előadás főbb szereplői: Vass László, Ötvös Éva, Lévai Joli, Busku István, Kim Anett, M. Szilágyi Lajos. A díszletet, jelmezt Bamáné Juhász Ildikó tervezte. Kocorbuci (Ötvös Éva) és Bocorkuci (Lévai Joli) Fotó: Dobos Klára Előadások az államosított irodalomról Tarapcsák Ilona Czigány Lóránt, a sátoraljaújhelyi születésű, Londonban élő kiváló irodalomtörténész, a nyugat-európai emigrációs magyar irodalom kritikusa három részből álló előadássorozatot tartott a Miskolci Egyetem Modem Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke rendezésében A magyar irodalom államosítása, 1946-1951 címmel. A „Hát a Hadúr is szétszólja fiait...”, október 19-én tartott előadásában nemcsak az irodalom periodizációjának nehézségeiről, hanem az 1945 utáni magyar írók olyan - sokak számára újszerű - csoportosításáról is hallhattak az irodalom iránt érdeklődők, mint moszkovita, na- rodnyik, katolikus, kommunista, 1945 után Nyugatra távozó, népies és erdélyi írócsoportoknál, vagy a háborúban elpusztult írókról. Szó esett az 1945 májusában Debrecenben rendezett első könyvnapról, s az első írókongresszusról, amely meghirdette a magyar irodalom ma már hihetetlennek hangzó „egységét”. A második, október 31-i előadásban a közelmúlt irodalmának intézményeiről, az 1945 februárjában alakult Magyar írók Szabad Szak- szervezetéről és az ugyanabban az évben létrejött Magyar írók Szövetségéről, az újonnan létesített kiadók beindításáról, azok profiljáról, a nyomdákról, bezárt antikváriumokról, a könyvkereskedelemről és újonnan indult folyóiratokról. Nyilvánvaló célja ezeknek az új intézkedéseknek az volt, hogy elzárják a publikációs lehetőséget a nem kívánatos írók elől. Nem kerülhette el a hallgatóság figyelmét az sem, hogy az ideológiai megfontolásokból felülről irányított irodalmi „intézményrendezet” 1946-1951 között éppen az irodalom belső fejlődésének törvényszerűségeit, az irodalmi folytonosságot, különösképp pedig a régi magyar irodalommal való kapcsolatát hagyta figyelmen kívül. Hasonló torzulásokról, az irodalmi ízlés és irodalmi tudat manipulálásáról hallhattunk a sorozat utolsó, novemberi előadásban is. Közelebbi ismeretekhez juthattunk ilyen kérdésekben, mint a „pártosság- eszmeiség-népiesség”, vagy a szocialista realizmus - ma már elavultfogalmai, az 1952-es Déry-vita. Az államosított irodalomnak ezt a Bach-korszak szellemiségét megidéző nehéz periódusáról szóló előadássorozatot objektív, higgadt, érthető, olykor derűs hangvétel tette minden érdeklődő számára élvezhetővé. Váltás a művészetkereskedelemben Miskolc (ÉM - M.L.) - Tavaly októberben a Képzőművészeti Alapítvány egyszemélyi tulajdonú részvénytársaságává alakult - az addig államiként működő - Képcsarnok Vállalat. A napokban a képzőművészeti alkotásokat és iparművészeti termékeket forgalmazó, kereskedelmi és szolgáltató társaság részvényeket bocsátott ki, hogy - alaptőkéje megemelésével - elsősorban üzlethálózatát fejleszthesse. Művészetet „vásárolni” időtálló befektetésnek tűnik. Elég csak arra gondolnunk, hogy nyugat-európai árveréseken az egyedi, ritkaság- számba menő alkotásokért (legyen az festmény, rajz, grafika, szobor) a gyűjtők milliókat fizetnek. Dollárban. De hogy áll ez az élő, kortárs művészetek esetében? Mecenatúrát vagy pusztán pénzügyi manővert jelent egy-egy alkotás megvásárlása? Esetleg mindkettőt? És ha már valaki megengedheti magának, hogy pénzt adjon egy-egy művésznek, vagy megvásárolja munkáját, az már úgy gondolhatja, hogy - pénzéért cserében - benyújthatja igényeit az alkotónak? Hallottam már olyanról, hogy a megrendelőnek végül is mindegy volt, hogy mit ábrázol a festmény, milyen a „művészet” minősége. Ót csupán az érdekelte, hogy a művész (valamennyire) elismert legyen, illetve a megrendelt kép színe harmonizáljon lakása bútorainak színével!!). A művészet áruértéke nem újkeletű „találmány”, hiszen az alkotók - ha élni, dolgozni akartak - mecénásaiknak (így vagy úgy) mindig is kiszolgáltatottjai voltak. Akadtak persze olyan öntörvényű alkotók (mint például Paál László vagy Van Gogh), akik nem voltak hajlandók meghajolni a közízlés vastörvényei előtt. Életükben egyetlen képet sem vásároltak tőlük. A piacgazdaság tehát már jóval a rendszerváltás előtt betört a művészeti piacra - nálunk is. A rendszer- váltással esetleg csak a magángalériák száma nőtt meg. A művészeti alkotások forgalmazói között azonban még ma is a Képcsarnok Rt. vezet, hiszen kiállítótermeit az egész országban megtaláljuk. Tevékenysége is meglehetősen sokrétű, hiszen az ékszerektől kezdve a festményekig sokféle árut találunk üzleteikben. Nem tévedésről van szó! Bárhonnan is nézzük, zsűrizett áru és termék itt minden. Talán nem sértő senki számára, ha megkockáztatom a kijelentést: a középosztály (mármint a még létező) művészetvásárlásának színhelye. A miskolci Szőnyi István-terem - bár azt nem igazán mondanám rá, hogy a művészetek szentélye — létezésével színfoltja a városnak. Azt hihetnénk, hogy egy szegény régióban az embereknek nem jut pénze művészeti dolgok vásárlására... Pedig - mint azt a Szőnyi-terem vezetője, Halmai Gabriella elmondta — van egy réteg, amelyik igényli az itt föllelhető festményeket, grafikákat, kisplasztikákat, művészi igényű lakberendezési tárgyakat, üvegeket. A kiállítóterem funkcióját kettősnek látja: egyrészt üzleti vállalkozás, amely eltartja magát, és nyereséges. Másik feladata azonban már magasztosabb, hiszen helyet kap itt az ismeretterjesztés is. Szerveztek és szerveznek kiállításokat, legutóbb például olyan nagynevű művész alkotásaiból, mint Vasarely. (Az utóbbi időben egyébként ezek között volt a legdrágább, 350 ezer forintért megvásárolható kép.) E mellett persze - mint minden üzleti vállalkozásnak - igazodniuk kell az igényekhez. Azt kell a maguk színvonalas módján kínálniuk, amire kereslet van, ami hamarabb megtérül. Ezek pedig főként a zsűrizett ajándéktárgyak, lakásfelszerelési cikkek... A Képcsarnok Rt. jövőbeli elképzeléseivel összhangban a Szőnyi-terem profilja is változik. A társaság mostani részvénykibocsátása és az alaptőke megemelés azért történik - mint azt budapesti központjuktól megtudtuk -, hogy az eddig bérelt üzlethelyiségeiket megvásárolhassák, s azok saját tulajdonukba kerülhessenek. Az üzletekben található áruk kínálatát is bővíteni szeretnék. Hogy ez miben jelent majd mást, mint azt eddig megszokhattuk? Talán annyiban, hogy ezentúl méginkább a művészeti lakáskultúra kerül előtérbe. Irodalmi est Miskolc (ÉM) - A Tokaji írótábor kuratóriuma, a Magyar írószövetség Észak-magyarországi Csoportja és a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár szervezésében november 16-án, szerdán délután 5 órától irodalmi est lesz a megyei könyvtárban. Bevezetőt mond Pomogáts Béla, irodalomtörténész, a Tokaji írótábor kuratóriumának elnöke. Az est vendégei: Döbrentei Kornél, Gál Sándor, Hubay Miklós, Lakatos István, Lengyel Balázs, Mezey Katalin, Petőcz András, Serfőző Simon és Tornai József. Mandalás Padlás Miskolc (ÉM) - A Mandala Dalszínház november 16-án, szerdán Miskolcon vendégszerepei. Délután 4 órától és este fél 8-tól Presser- Sztevanovity: Padlás című musicaljét mutatják be a Vasas Művelődési Központban. Jegyek válthatók a művelődési központ pénztárában (Andrássy u. 36.). André Szabó tárlata Tiszaújváros (MTI) - André Szabó (alkotásaiból nyílik kiállítás november 15-én a tiszaújvárosi Derkovits Kisgalériában. A kiállítás meghívóján Papp Tibor író így mutatja be az 1923-ban Zajtán született, majd ’56- ban Belgiumban letelepedett művészt. André Szabó nyitott, meditáló festő. Átengedi magán a gondolati, stílus, történeti áramlatokat, de egyben asszimilálja őket. Beépíti egyéni világába, sajátos, néha direkt utalásokkal tűzdelt, (pl. egy üres fej) néha leplezetlen erotikájú és néha ezzel azonos hőfokon előadott, sok esetben közös kiindulási pontú zeneiséggel átszőtt élményeit. A képein sokszor kérdez. A kérdéseket a nagy elődök, Van Eyck, Vermeer van Delft nyelve közvetíti, de a rejtett válasz már a máról szól. A tökéletes perspektívák széttöredeznek, a bársonyos csupasz női bőrök időkéreggé romlanak, és a nyugodt polgári világrenden felülemelkedve mosolyog egy André Szabó-i groteszk fintor. Hogyan is szemlélhetnénk a vermeeri derűvel városainkat, sünikor nem tudunk lassan bennük lélegezni, és hogyan töltse be életünket a hangszer, a zene, a szerelem, ha valami végletesen összekuszálódott, megbomlott körülöttünk.” A tiszaújvárosi kiállítás november 29-ig látogatható. Nyugdíjasok gálája Tiszaújváros (ÉM) - Táncolj, dalolj velünk! címmel gálaműsort rendez november 15-én, kedden délután 5 órától a tiszaújvárosi Derkovits Művelődési Központban a helyi Nyugdíjas Amatőr Művészeti Egyesület. A műsor szereplői: az Arany János Általános Iskola énekkara, Őszirózsa Nyugdíjas Klub (Tiszaúj- város), Mól Rt. Reménység Nyugdíjas Klub (Tiszaújváros), Szedlacsek Lajos műkedvelő énekes (Sajószent- péter), Nyugdíjas Kör (Tiszaszeder- kény), Vásárhelyi Pál AMK citera- zenekara (Tiszaszederkény), Nyugdíjas Amatőr Művészeti Egyesület (Tiszaújváros). Flesch-emléknapok Mosonmagyaróvár (MTI) - Hazatértek a mosonmagyaróvári születésű nemzetközi hírű hegedűművész és zenepedagógus, Flesch Károly hamvai. A művész földi maradványait vasárnap helyezték el szülővárosában. Flesch Károly 50 évvel ezelőtt hunyt el a svájci Luzemben. Tízévesen adta első nyilvános koncertjét Mosonmagyaróváron, s felnőtt művészként csaknem fél évszázadon át Európa számos nagyvárosában hangversenyezett nagy sikerrel. De nemcsak művészként, hanem pedagógusként is nevet szerzett magának. Művészgenerációkat nevelt, egyebek között Németországban, LÍollandiában, Nagy-Britannióban. Londoni tanítványainak egyike Ida Haendel szólójátékával gyönyörködtette a zenekedvelőket a vasárnap véget ért mosonmagyaróvári Flesch-emléknapok díszhangversenyén. A koncerten közreműködtek a Flesch Károly nevét viselő hegedűversenyek győztesei is. Az emléknapok keretében a mosonmagyaróvári művelődési központ felvette Flesch Károly nevét. Legritkábban az olajfestményeket veszik Fotó: Farkas May,:
