Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-12 / 268. szám

6 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Kultúra 1994- November 12., Szombat TÉKA Fecske Csaba üzenete Hajdú Gábor A hasznosság elvén működő világunkban az át­lagembert a körülményei arra szorítják, hogy el­sősorban a megélhetőségével, vagy esetleg a sze­rény megtollasodás lehetőségével törődjön. Ahogy egyre terjed a technokrata-merkantilista szemlélet, úgy szorul nemzedékről nemzedékre szinte szemlátomást hátrébb az a humán kultú­ra, amely az emberi kapcsolatokban, a világ és én szemléletében, az egyénnek önmagával való törődésben, az én-tudatban valaha egészen mást jelentett, mint ma. Ez a szemléletváltozás nem elsősorban anyagi okokra vezethető vissza, de az tény, hogy ma egy szépirodalmi mű aligha kapható 200 forint alatt. Ez az előbbieket figyelembe véve, sokak számára riasztóan hat, ha a min­dennapok szolid létfenntartása, vagy a szelle­mi táplálékot jelentő irodalmi alkotás között választani kell. A választóvonal sajnos itt is húzódik, hiszen az átlagember és benne az át­lag értelmiségi nem rendelkezik olyan anyagi háttérrel, hogy az eluralkodó szemlélet szerint a haszontalannak tekinthető könyvre is pénzt adhasson ki. Az út pedig megállíthatatlanul vezet az em­beri leiek szegényedése felé, mert nem kapja meg a belső világát alakító szerszámot, az írott szavakat, amit a versek vagy egy szépprózai alkotás ádhat. Ezek szükségesek ahhoz, hogy modellszerűen szembesülhessen önnön sze­mélyiségével, lelki valójával, egy költő vagy író tudatos látásán keresztül. Fecske Csaba, az 1948-ban, Szögligeten született költő is ilyen tudatos látó. Még a köl­tők közt sem adatik meg mindenkinek, hogy úgy lássa a világot, és benne önmagát, ahogy most a 46 éves, tehát a férfikor delén álló köl­tő látja. Ebben a látásmódban valószínűleg nagy szerepe van Fecske Csaba egyéni sorsá­nak, annak a ténynek, amit meg kellett élnie azóta, hogy a trianoni határ melletti kis község­ből Miskolcra költözött. Itt kellett gyökeret ver­nie, és élnie azt a vidéki költő sorsot, amely a XX. század második felében itt Közép-Kelet- Európában, egy magyar költőnek kijuthat. Fecske Csabát nem rendítette meg ez a pe­rifériára szorított költői sors, még talán akkor sem, amikor 1991-ben, 43 éves korában, agy­trombózissal kórházba kerül. A halál megfog­ható közelsége nemcsak riadalmat jelent szá­mára, hanem a felismerést is. (Játszma) Ez a mások számára döbbenetes élmény belőle új látásmódot csiszol ki. Míg korábban szinte tu­datosan vállalja a klasszikus görög irodalom nyomdokain az élet bemutatását, (Leszbikus szép szerelem, Horatius a kedvesével), addig a betegség új élményanyaga olyan verseket csi­hol ki belőle, amihez betegnek kell lennie, hogy ezeket megírhassa az ember. (Filmsza­kadás, Idegosztály 11/2). És valószínűleg egy ilyen betegség kell ahhoz, hogy az ember ilyen kegyetlenül őszinte legyen önmagával, mint Fecske Csaba. (Életünk minden szennye, A zöld szemű szörny, Gesztenye és rózsa) Igen érdekes a haiku-csokor, amely az olva­só számára talán szokatlan, hiszen nincs túl nagy hagyománya nálunk, de mindenkit kár­pótol az élmény, amit ezektől a tömör gondo- lat-csiszolatoktól, mint drágakövet kap. Fecske Csaba a kötetét az Agrólszakadtak fejezettel zárja. Ebben a ciklusban is csupa ki­érlelt, megszenvedett élményanyagból össze­gyúrt vers van, a család, a szűk környezet, a gyökerek felmutatásával. (Genezis, Hámló emlékmű, Szögligeti temető) A nyíregyházi Rím Kiadó által megjelente­tett Valami üzenet című kötet immár a költő hatodik önálló kötete. Fecske Csaba érett köl­tő, aki otthonosan mozog a klasszikus szonett forma és a szabad vers látszólagos szabályta­lanságában is. Bár a Valami üzenet című köte­tében Fecske Csaba keserűen arról panaszko­dik, hogy ma nem érdemes verset írni, a köte­tet olvasva, a szemlélőben, a befogadóban az az érzés támad, jó költőnek mindig érdemes újabb és újabb sorokat leírni, nemcsak önma­ga épülésére, hanem másokéra is. TÁRIAT Erdők, folyók, fények Repka József miskolci rajztanár alkotásai lát­hatók november 16-ig Miskolcon a Rónai Művelődési Központ galériájában. A kiállítás megnyitóján Utry Attila, a művelődési köz­pont vezetője a képek lírai realizmusáról be­szélt. A köszöntő szavak előtt Longauer Ildikó oboázott. Fotók: Dobos Klára A zeneiskola-igazgató keresztje Csehi Ferenc, a sárospataki zeneiskola igazgatója Dobos Klára Sárospatak (ÉM) - Csehi Fe­renc, a sárospataki zeneiskola igazgatója nemrégiben a Ma­gyar Köztársaság Arany érdem­keresztjét vehette át. Magasabb jutalmat kapott, mint amire kollégái - tudta nélkül - felter­jesztették... • Ez az év jó év volt ilyen szempont­ból, nem is tudom, hogy megérde- meltem-e. Megkaptam a várostól a Pro Urbe-díjat, aztán pedagógus­napra a Comenius-emlékérmet, és most ezt is. Előfordult mór, hogy a Himnusszal nehéz dolgom volt. Egyszer egy művelődési ház avatá­sán a kórust és a közönséget egy­szerre vezényeltem, és másképp énekelte a kar, mint a többiek. Majdnem „szétment”... Most mikor átvettem ezt a jutalmat, azért volt nehéz dolgom, mert bizony elérzé- kenyültem... □ Arra szeretném kérni, mondja él, milyen út vezetett a karmesteri, ze­netanári pályáig. • Hernádszentandráson születtem, édesapámék egyszerű földműves emberek voltak. Zenével nem fog­lalkozott senki a családban. Mikor elvégeztem az általános iskolát, még messze volt a zenei pálya, bár hallás után tudtam hegedülni, ugyanis a helyi kántor a szárnyai alá vett, tanítgatott. Budapestre ke­rültem, gépkocsiszerelőnek. Emlék­szem, hideg ősz volt, én feküdtem a kocsik alatt a betonon, és úgy meg­fáztam, hogy élet és halál között voltam. Az orvos javaslatára visszakerültem a falumba, ahol még tsz-tag is voltam apám helyett. ’53-ban elhatároztam, hogy felvéte­lizek a zeneművészeti szakközépis­kolába. A szüleimnek nem nagyon tetszett ez, még csak el sem kísér­tek a felvételire. Végül is miniszteri engedéllyel - mert hát kihagytam közben néhány évet - felvettek kar­vezetés-szolfézs szakra. Utána mentem a tanárképzőbe, ahol 1960- ban végeztem. □ Biztosan vannak tanárok, akikre szívesen emlékszik vissza... • Igen. Egyikük Kardos Pál. A sors ajándékának tartom, hogy tanított engem. Úgy éreztem, mindig rajtam tartja a szemét. A diplomakoncerte­men nem akartam bemenni a pódi­umra, mikor bemondták a nevem. ,A hétszázát neki, hát ezért tanítot­talak?” — mondta a tanár úr, és be­tuszkolt az ajtón... Tulajdonképpen 35 éve vezetek kórust, de ma is szo­rongással megyek be. A másik segí­tőm Friedrich Józsefné volt, ő gya­korlatot tanított. Látta, hogy szere­Edelény (ÉM - LGY) - Az eredeti elképzelések szerint szeptem­berben meg kellett volna kez­dődnie az oktatásnak abban tá­gas és praktikus épületben, amelyet az edelényi Alapítvá­nyi Munkaiskola az önkor­mányzat által ajándékozott tel­ken különböző minisztériumi és főhatósági támogatásokkal, nagy társadalmi összefogással épít. A pénz azonban a sok hely­ről lassan csordogál. Le kellett állni az építkezéssel, mert elfogyott a pénz. A tanulólét­szám pedig szeptemberben meg­duplázódott. Ennek az az oka, hogy a szülők szívesebben íratták eny­hén értelmi fogyatékos gyermekei­ket az alapítványiba, mint az ön- kormányzati eltérő tantervű iskolá­ba. Ezen nem lehet csodálkozni, hi­szen itt háztartási, ház körüli mun­kákra, növénytermesztésre, állatte­nyésztésre is tanítják, és nagy sze- retetben nevelik a gyerekeket a többdiplomás tanárok. Nem volt te­hát sok értelme, hogy fenntartsák a kislétszámú önkormányzati iskolát, átirányították hát a tanulókat a másikba. Ily módon 73 főre duzzadt a létszám. Ennyi gyereket már nem tudtak elhelyezni a munkaiskola 70 négyzetméterén, megkapták ideig­lenesen a város központjában lévő eltérő tantervű iskola épületét.- Most hogy helyünk van, 16 fős óvodai csoportot is indítottunk 4-6 éves cigánygyermekek számára. Erre azért volt szükség, mert zsú­foltak az önkormányzati óvodák, nem nagyon jutnak be cigánygyere­kek. Nem szeretnénk, ha ez a plusz hátrány tovább rontana a helyzetű­tek gyerekekkel foglalkozni, s a gye­rekek is szeretnek... □ Ezek szerint pályája kezdete óta foglalkozik kicsikkel? • így van. Legszívesebben velük foglalkozom. Nemcsak azért, mert olyankor elfelejtheti az ember, hány éves, hanem mert nagyon fontos­nak tartom az alapozást. Igazgató­ként is nagy hangsúlyt fektetek a tehetségkutatásra. Én magam vagy a kollégáim kimegyünk az óvodák­ba, meghallgatjuk a gyerekeket, s akit tehetségesnek találunk, annak szüleit értesítjük. Vallom Kodály- lyal, hogy a legfogékonyabb kor a 3-7 év közötti, ehhez a korosztály­hoz kellenének a legjobb pedagógu­sok. Hiszen ha ekkor elmulasztunk valamit, az már nem pótolható, vi­szont ha „beépül”, bent is marad... És a másik, ami szerintem nagyon fontos, hogy már a legelején kell kezdeni a szerepeltetést. Valószínű, ezt éppen azért gondolom így, mert én is szorongós voltam. □ Apropó, szereplés. Ön több kórust is vezet... • Volt olyan időszak, hogy egyszer­re négy kórusom volt. Az egyiket egy szekérderék hulladékfáért ve­zettem... Ma a Művelődés Háza kó­rusának, illetve a hercegkúti kórus­nak vagyok a karnagya. Őket nem én választottam, ők választottak engem. Láttak vezényelni, hónapo­kon át jártak a nyakamra, és kér­ték, vállaljam el a kórus vezetését. Végül igent mondtam. Mindkét kó­russal sokfelé járunk szerepelni. Óvodások ebédje az iskolások között kön és emiatt kerülnének később „kisegítő iskolába” - mondja Nagy Sándorné igazgató. - A mi tanuló­ink közül is legalább minden máso­dik megállta volna a helyét a nor­mál általános iskolában, ha megfe­lelően foglalkoztak volna velük.- Aztán ezek a kis óvodások majd normál általános iskolába ke­rülnek innen?- Nem adjuk őket. Normál tan­tervű osztályt indítunk számukra. Az Alapítványi Munkaiskola most a hét nyolcadikos továbbtanu­lásán gondolkodik. Azt szeretnék, ha mindegyik szakmát szerezne, mégpedig helyben a saját felügyele­tük mellett.,- Az ÉRÁK segítségével megold­juk. Egy helyi keramikustól is ígére­tünk van. A fiúk körében most a ker- tibútor-készítő szakma a divatos, re­méljük, találunk szakoktatót. Egy rátermett kislányunkat pedig dadá­nak szeretnénk kiképezni, majd itt alkalmazni az óvodásaink mellett. Óvoda, munkaiskola, normál is­kolai osztály, szakmunkásképző - így körvonalazódik a jövő. □ Milyen műveket tartanak reperto­áron'? • Világi és egyházi műveket, illet­ve népdalfeldolgozásokat. Elég so­kat vívódom egy-egy műsor összeál­lításával. Hiszen Kardos Páltól azt tanultam, hogy meg kell tervezni a kórus hangzását. De legszívesebben népdalfeldolgozásokat tanítok, azok igazán közel állnak hozzám. Szere­tem és csodálom a népdalt, büszke vagyok arra, hogy az egyszerű ma­gyar emberek anélkül, hogy tanul­ták volna, olyan formákat építettek, mint Haydn vagy Mozart. □ Visszatérve mostani elismerésére: Ön szerint miért kapta? ® Talán, mert sok mindent csiná­lok? Nem tudom. Majd az utánunk jövők eldöntik. Most egyébként ne­héz dolgunk lesz, mert az egyház visszakapta az épületet, nekünk pe­dig el kell mennünk. Nem tudom, a költöztetés még az én dolgom lesz-e. Mindenesetre törekszem arra, hogy rendben adjam át két év múlva - ha nyugdíjba megyek — az iskolát. □ El tud képzelni olyan alkalmat, ahol viseli majd a kitüntetést? • Nem hiszem. Nagyon örültem ne­ki, annál is inkább, mert megtud­tam, hogy kollégáim terjesztettek fel. De vallom, hogy a jó bornak nem kell cégér, a,rosszat meg nem kell reklá­mozni. Én azt sem szeretem, ha egy- egy koncert előtt bemondják, hogy igazgató. Ha majd elmegyek, a teme­tőben is csak egy név lesz odaírva. Akinek mond valamit, hogy Csehi Ferenc, az jó, akinek nem, hát nem...- Kilencmillió 200 ezer forintot kaptunk a Soros Alapítványtól. - Ebből 7 millió forintot az építkezés­re fordítunk, a többit az óvodai cso­port megszervezésére. - Ez a pénz elég arra, hogy cserép kerüljön az épületre, és megkezdjük a belső munkálatokat. Az iskola teljes befe­jezéséhez még hiányzik 7 millió fo­rint, de ígéretet kaptunk az Orszá­gos Játékalaptól és a Soros Alapít­vány jövőre sem feledkezik meg rólunk. Valaki mindig kisegít ben­nünket. Jövőre már tényleg a vég­leges otthonunkban kezdjük a tan­évet. Az a munka, amit örökös elhe­lyezési küzdelmek közepette ez az iskola végez, országos hírű. Nem véletlen, hogy Edelényben rendezik meg november 16-án azt a fórumot, amely a cigány kisebbségi oktató­nevelő munkában való közoktatási fejlesztési lehetőségekkel foglalko­zik. Az országos rendezvény egyik helyszíne a még tető nélküli iskola- épület, a másik pedig az a ház, ahol a négyéves óvodás és a 17 éves nyol­cadikos is igen jól érzi magát. Irodalmi előadások Miskolc (ÉM) - Németh G. Béla akadémikus irodalmi előadássoro­zatának első része november 14-én, hétfőn déli 12 órakor lesz a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi In­tézetében Kosztolányi-problémák címmel, majd este fél 6 órától Civili­zációs változások — irodalmi válto­zások címmel a Miskolci Akadémiai Bizottság székházának dísztermé­ben tart előadást. November 15-én délelőtt 10 órától a Bölcsészettudo­mányi Intézetben a romantika gon­dolatiságának továbbéléséről beszél a professzor, délután fél 3 órától pe­dig a Herman Ottó Gimnázium dísztermében egy kortárs költőnő, Rakovszky Zsuzsa munkásságát is­merteti. Prímáspárbaj Miskolc (ÉM) - A lillafüredi Palo­taszállóban vasárnap este 7 órakor kezdődik a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Zenész Szakszervezet által szervezett hagyományos prímásta­lálkozó és cigánybál. A műsorban fellépő budapesti vendégművészek: Puka Károly, Oláh Viktor, Horváth Béci és if). Horváth Béla. Énekesek: Kurina Irén és Bagi Csaba, vala­mint Hegyaljai Sándor bűvész. A tánczenét Horváth (Kátrány) Berti triója a cigányzenét Fátyol József és zenekara szolgáltatja. Fátyol József Jezsuita nyílt nap Miskolc (ÉM) - A Fényi Gyula Miskolci Jezsuita Gimnázium nyílt napot tart november 15-én, kedden reggel fél 8-tól fél 1-ig. A gimnázium nyolcosztályos, így az általános is­kola 4. osztályába járó érdeklődő­ket, szüleiket, tanáraikat várják ez alkalomból. Lehetőség szerint ké­rik, hogy a csoportokat (és azt, hogy milyen órát szeretnének látogatni) előző nap jelentsék be a 361-242-es telefonszámon. Az egyéni látogató­kat reggel fél 8 órakor várják az is­kola fogadójában. A várakozás ideje alatt videofilmes ismertetőt láthat­nak az érdeklődők az iskoláról. A kedden látogatható órák: matema­tika, számítástechnika, latin, né­met, angol, magyar, hittan és test­nevelés. Naptárolás Miskolc (ÉM) - Sólyom Tamás és Silling Tibor Rendhagyó naptárolás című gyermekműsorát láthatják az általános iskolás érdeklődők no­vember 15-én, kedden délután fél 3 órától Miskolcon az Ifjúsági és Sza­badidő Házban. Az egyórás műsor Bella István: Áni Máni naptára cí­mű versciklusát dolgozza föl. ^Röviden __ A Kabinet Rt. ad koncertet ma, szombaton este a Vian Klubban (Miskolc, Tokaj Vendéglátóház). Délután 5 órától éjjel 2-ig tart nyit­va a klub. M. Kiss Csaba Szószórójának ven­dégei ma, szombaton este 6 órától az ITC-színháztermében (Miskolc, Mindszent tér 1.) Xantus Barbara, Szilágyi János, Harsányi Gábor és Nemcsák Károly. Jegyek válthatók a Miskolci Nemzeti Színházjegyiro­dájában és az ITC jegypénztárában. Van egy kis ház a Tisza-parton címmel Hatvani Kiss Gyöngyi nóta­énekes és barátai szórakoztatják a közönséget ma, szombaton este 6 órától Miskolcon a Rónai Művelődé­si Központban. Ez+Az címmel zenés szórakoztató műsor lesz a megyaszói művelődési házban ma, szombaton este fél 8 órától. Soros-támogatás a munkaiskolának Fotó: Farkas Maya x.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents