Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-09 / 265. szám
Az ÉszaK'Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1994. November 9. „Éretlen Paradicsom” - A fiatalok oldala Irány Alaszka - egy új élet kapuja „Minden mögöttem volt, és minden előttem állt, csak rám várt" Az emberek tudatában Alaszka az örök hó világát és az eszkimókat jelenti A szerző felvételei ÉP-slágerlista Továbbra se feledjétek: mindenki slágerlistáját várjuk! Címünk: Észak-Magyarország Szerkesztősége, Éretlen Paradicsom. Miskolc, Pf.: 351. „Juhász Attila vagyok, 10 éves, és nagy 2 Unlimited rajongó. Hobbijaim: horgászat, sportolás, zenehallgatás, és nagyon szeretem az állatokat. És szeretnék velem egyidősekkel levelezni, akiknek hasonló az ízlésük. Címem: 3752 Szendrő, Köleséri út 1.” 1. 2 Unlimited: Hipnotised 2. Maxx: No More 3. Dr. Alban: Let The Beat Co On 4. Haddaway: Rock My Heart 5. Culture Beat: Anything 6. 2 Unlimited: No More 7. Twenty 4 Seven: Is It Love 8. Maxx: Get a Way 9. Magic Affair: Omen III. 10. Mo-Do: Eins Zwei Polizei Szárnypróbák Egy harmadik osztályos kisdiák versét olvasva általában nem a verstani szabályok pontos betartását várjuk el. Egyszerűen örülünk annak, hogy még nem „nőtte ki” a versek szeretetét, és hogy nyitott szemmel nézve a világot. így voltunk Molnár Emese, a miskolci Bem József Ál- taláms Iskola 3. b osztályos tanulójának versével is. Ami külön örömünkre szolgált, az az, hogy a vers felütése valóban a 9 éves kislány érzéseit tükrözi. És ez a legfontosabb. Molnár Emese Az ősz Az ősz hol vidám, hol szomorú. Egyszer süt a nap, máskor beborul. Esik az eső, köd szitál, levelek hullanak, a fa kopaszon áll. Piroslik az alma, a körte sárga, mézédes a szőlő, a seregély már várja. Potyog a makk, a dió és a gesztenye, mókus gyűjti az eleséget télire. Játék angol nyelven A két héttel ezelőtti mondatok fordítása: (Természetesen több jó megoldás is elfogadható.) Bocsáss meg ellenségeidnek, de jegyezd meg nevüket. A repülőgép azért marad fenn, mert nincs ideje leesni. A mái első mondatot egy angol író írta: It is we that are blind, not Fortune. A második mondat egy falfelirat volt: A raisin is a worried looking grape. Ennek a két mondatnak a magyar nyelvű fordítását kell leadni (illetve levélben eljuttatni) a játék megjelenése utáni 8 napon belül a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár első emeletén az idegen nyelvi részlegben Némethné Orbán Máriának. Csak 15 éven aluliaktól várunk megoldásokat. A miskolci Angol Nyelvi Klub, a játék meghirdetője, a legjobb és legszorgalmasabb megoldók között négyhetenként egy angol nyelvű könyvet sorsol ki. Ezért kérjük, hogy a megoldás után a leadott lapra íijátok rá a neveteket, korotokat, lakcímeteket vagy a telefonszámot, amelyen keresztül elérhetünk benneteket, valamint iskolátokat is, mert az esztendő végén külön jutalmat kapnak a legügyesebb gyerekek és iskolák. A legutóbbi két forduló jó megoldói közül könyvjutalmat nyertek: Kálmánházi Katalin, aid a Parasz- nyai Általános Iskolába, és Surányi Zsuzsa, alti a Szirmabesenyői Általános Iskolába jár. Sebők Éva Mindig szerettem volna eljutni Amerikába. Gondolom ezzel mindenki így van. De én nemcsak megnézni szerettem volna, hanem meg is ismerni. Ott élni és az amerikai angolt beszélni. Az amerikai életet élni, ha nen is egész életemben, legalább egy kis időre, gondoltam. Nem sokkal később az iskolában hallottam különböző csereprogramokról, s úgy éreztem, hogy itt a vissza nem térő alkalom és lehetőség. Próbára tettem magam. Talán sikerülni fog! Több válogatáson megfelelve, január 24-én végül sikerült - mehetek Amerikába! Az az igazság, hogy az emberek tudatában Alaszka az örök hó világát és az eszkimólat jelenti. A nyár jószerivel azzal telt, hogy könyvek segítségével próbáltam felfedezni a nagy ismeretlent... És augusztus 9-én ott toporogtam a repülőtéren családommal. Szomorúnak, ugyanakkor boldognak éreztem magam. Szomorúnak, mert egy évig nem fogok találkozni a családommal, barátaimmal, Magyarországgal. Boldognak, mert egy Therry Boullet Immár három hónapja vagyok Miskolcon, és máris mennyi élményem van. Az első meglepetést a köpeny használata okozta, amelyet a gimnáziumban viselni kell. Nálunk ilyen nincs, és az egyetlen „uniformisom” az óvodai szakállka volt. Kezdetben ósdi iskolai szokásnak véltem, teljesen feleslegesnek, de most már látom: ez az „uniformis” nemcsak azt teszi lehetővé, hogy ne koszoljuk össze a ruhánkat. Segít legalábbis külsőleg azonos színvonalra hozni a különböző szociális helyzetű tanulókat. Továbbá hozzájárul, hogy közöttük baráti viszony alakuljon ki. Nálunk Belgiumban egy másik túlzás tapasztalható: mindenki azt hord, amit csak akar. Egyesek drága holmikban járnak, amiket a többiek nem engedhetnek meg maguknak. Ebből a helyzetből már olyan helyzetek is adódtak, amelyet sokan szívesen elkerülnének — sznobizmus, féltékenység, lopás és agresszív megnyilvánulás. A tanulás maga itt sokkal komolyabb (néha már túlzás is). Az órák jóval hatékonyabbak, mint nálunk. Itt a tanárok meggyőződtek pedagógiai „missziójukról” - és aláhúznám a misszió szót, mert tanárnak lenni missziót jelent, amelyet nem tud mindenki teljesíteni. Belgiumban sok „rossz” tanárom volt, és az órákból semmit sem profitáltam, semmi új élet kapujában állok, egy teljesen más világ tárul ki előttem. A repülőgép felszállt, minden mögöttem volt, és minden előttem állt, csak rám várt. Irány Alaszka! 18 órás út után Oregon államban, a Portland repülőtéren landoltunk. Ugyanis ott rendezték meg az észak-nyugati cserediákok orientációját. (Az orientáció egy általában egyhetes kurzus, ahol a különböző országok diákjainak lehetőséget biztosítanak az ismerkedésre., továbbá arra, hogy barátkozzanak a nyelvvel, és az új környezettel. A szerk.) 125 cserediák volt 29 országból, csaknem az egész világból. Az a hét egy életre felejthetetlen marad a számomra! Augusztus 13-án érkeztem meg Maszkába, Fairbanksbe. A repülőtéren egy hatalmas „Szia Éva!” táblával fogadtak. A „családom” egyszerűen csak csodálatos. Összesen négyen vagyaink, van egy „testvérem” - Sarah -, aki egy-i- dős velem. ,Apukán” a Gates of the Artie Nemzeti Park igazgatója volt, korábban pedig a narvah indiánok életének kutatásával foglalkozott. Már nyugdíjas, de korát meghazudtolva, idén nyáron megmászta a sem maradt meg a fejemben. Nálunk azért gyakoriak a „rossz” tanárok - akiiének meg is bocsátók -, mert ők hiába készültek vegyésznek, mérnöknek, ha csak a tanári katedrán tudtak elhelyezkedni. Tulajdonképpen olyan hivatást kell gyakorolniuk, amit nem is választottak. Ennek következménye, hogy diákjaik, így az én történelmi, földrajzi, francia irodalmi ismereteim nagyon gyengék. Meglepő, de itt Magyarországon pótolom a hiányosságokat ezekből a tárgyakból. Nagyon meghökkentett, hogy itt Magyarországon mennyi mindent tudnak a mi országainkról: Franciaországról, Belgiumról, Németországról. Még a kultúrájukról is! Belgiumban a magyarokról csak a gulyást, a paprikát és a vendéglői asztalok között kóválygó hegedűst ismerik, s ez egy kicsit kevés, nemde? Amikor azt mondtam, hogy Magyarországra jövök, furcsa reakciókkal találkoztam: „És Magyarországon hová mész? Prágába?”, vagy „És mit fogsz kezdeni .a magyar nyelvvel?, vagy pedig „Őrült vagy, hisz nekik maguknak sincs ennivalójuk! Éhen fogsz halni!” Az utóbbi vélemény annak köszönhető, hogy' a belga emberek a keleti információk kapcsán általánosítanak, és hasonló körülményeket vélnek látni Magyarországon is, mint Oroszországban, mert az ottani helyzetet tükröző riportokat mutattak be nálunk - például, hogy néhol öt család él egy Mt. McKönley-t. Az „anyukám” tanárnő, Atzonában az indiánokat is tanította. Rengeteget járunk kirándulni: tutajtúrára, hegymászásra, kenutúrára. Ezt az utóbbit találtam a legérdekesebbnek. Bár a neve éjszakai túra, de egész idő alatt világos volt. Nyáron éjfél előtt nem sokkal kezd el sötétedni, de teljesen sötét sohasem lesz. Télen pedig esetenként csak 5 óra a napos órák száma. S a legérdekesebb: június 24-én éjfélkor is sütött a nap! Mára már teljes értékű „családtagnak” érzem magam. Az oktatási rendszer csaknem összehasonlíthatatlan az otthon megszokottal. Egy nap 4 órám van, ami itt 4x80 percet jelent. Az óráknak a legnagyobb részét már értem, csak a szakszavakkal vannak még problémáim. A tantárgyakat és a tanáraikat a diákok itt maguk választhatják. Egy' félévben 6 tantárgyat kell tanulni, de a tanulás mellett a sport is ugyanolyan fontosságú. Az együk reggel, amikor iskolába indultunk „testvéremmel”, (Sarah- val), három jávorszarvas legelt az ablak előtt... lakásban. Továbbá Romániáról, a ’89-es forradalom idején zajló eseményekről. így az információk gyakran tévesek. Belgiumban bejelentették, hogy a Kommunista Párt nyerte meg a választásokat Magyarországon. Azt mondták nekem, hogy itt majd vezényszóra fogok mindent csinálni, és hasonló ostobaságokat. De beszéljünk másról. A magyarok lebilincselően udvariasak. Mindig mindenki segít, ha valami probléma adódik. Szamomra Magyarország olyan, mint valami kábítószer! Ha egyszer megízleltem, újra kell belőle venni. Azért van bizonyos különbség: ez a kábítószer nem veszélyes, ez kellemes és nem tiltott. Ami a nyelvet illeti, még nem ismerem eléggé. Ugyanakkor tetszik, hogy itt a szavakat majdnem olyan sorrendbe tehetjük egymás mellé, ahogy akarjuk. Sajnálom, hogy csak kevesen beszélik a világon a magyart. Szerintem a pontossága sokkal kevesebb félreértést tesz lehetővé, mint például az angol, ahol egyetlen szó akár tíz jelentéssel is bír. A magyarok méltán lehetnek büszkék kultúrájukra és nyelvükre! Igaz, én nyugatról jövök, de azt tudom tanácsolni - lehet, hogy negatív reakciókat váltok ki ezzel - : jó lenne javítani az egyetértést a keleti országok között. Arra kell ösztönözni a diákokat, hogy ne csak az orosz, de például a lengyel, cseh, román nyelvet is tanulják! Magyarország mint az én kábítószerem Országok - diákszemmel Új utak a magyar diákok számára! Az országban évek óta több diákszervezet foglalkozik különböző csereprogramok szervezésével, melyek lehetővé teszik a középiskolások számára is, hogy más országokba utazhassanak, megismerkedhessenek a világ más területeivel, más népek életével, kultúrájával és nyelvével. Több diákszervezet közül lélekszámban a legnagyobb az AFS (Mnerican Field Service) ma a világon több mint 50 ország részvételével működik. Valójában 1914-ben a harctéren mentőszolgálatot vállaló egyetemisták egyesületeként jött létre, majd a második világháború során újraszerveződött. Az AFS ma több mint 30 000 diák, tanár és család részvételével működik. Magyarország 1990-ben csatlakozott az Eötvös Collegium belépésével. Azóta küldhet ki az ország diákokat egy évre, fél évre vagy egy nyárra. Az idei, 1994-95-ös tanévben összesen 43 diák utazott ki, és 41 érkezett Magyarországra. Az idén öt diák (közülük négy az AFS szervezésében és egy a YFU - Youth For Understanding szervezésében) került a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumba, egy pedig az Avasi Gimnáziumba, szintén YFU-szervezésben. Beszámolóik számtalan érdekességet árulnak el arról, milyennek látják hazánkat és mikben különbözik ez az ország otthonuktól. És az sem mellékes, vajon hogy érzi magát egy magyar lány Alaszkában. Ezért szenteljük most szinte az egész Éretlen Paradicsomot ennek a témának. Furcsa emberek „Furcsák itt az emberek! Néha, amikor buszra várok a megállóban, a tömegben valaki beszédbe elegyedik velem. (Még zavarba ejtenek a körülöttem magyarul beszélők!) Ha abszolút nem tudom, hogy mit mond, közlöm, hogy nem tudok magyarul - Magyarországon! S ez ókét is igazán zavarba ejti.” Darby Flook * „- Miért pont ezt az országot választottad a sok AFS-es lehetőség közül?- Ezt a kérdést mindig felteszik nekem, de nem tudok rá igazán magyarázatot adni. Csak azt éreztem, hogy ide kell jönnöm! Bizonyára boldog leszek, amiért erre esett a választás. Számomra kihívás nyelvet tanulni - jó tudni, hogy miről beszélnek mások.” „Ja! És el ne felejtsem! Életem első Trabantját is a megérkezésem után Budapesten láttam. A város, mármint Budapest, szerintem lenyűgöző. Miskolcot különös városnak tartom, amely telis tele van épületekkel és utakkal. De igazán nem látszik Magyarország második legnagyobb városának. Viszont már azért is megkedveltem, mert közel van a csodás Bükk.” „Ahol eddig jártam, mindenhol csak barátságos emberekkel találkoztam. A magyarok bőbeszédűek és szeretik a hasukat! ” Gom Nielsen * „... Furcsának találtam, hogy mindenhol légkondicionáló berendezések vannak és mindenki mindent jéggel iszik. De ugyan ilyen meglepő volt számukra is, amikor elmondtam, hogy a kedvencem a forró tea.” , ,Nem csak a környezet és a szokások, de a suli is teljesen más itt. Az első napokban mindig elkéstem az órákról, mert a szünetek 6-7 percéhez képest óriási méretű az iskola. 400- 500 végzős diákja van!.” Négyesi Barbara Idei vendégeink Thierry Boullet, Belgium, 2. Darby Allen Flook, USA, 3. Nusara Romanata, Thailand, 4. Roger William Anken, New Zeland, 5. Gorn Nielsen, Dánia (1-4. AFX, 5: YFU) 1994-95. tanév kinti diákjai 1. Sebők Éva, Alaszka, 2. Garai Csaba, USA, 3. Négyesi Barbara, ÚSA, 4, Kiss Viktória, Italy, 5. Körmendi Krisztián, Dánia. (1-: AFS, 5: YFU)
