Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-08 / 264. szám
8 B Itt-Hon 1994. November 8., Kedd „BORSODI PORTRÉ A krónikás Fotók: Fekete Béla Cserépfalu ÍÉM - CSK) - A visszatérő nem üres kézzel érkezik. Dem- jén István alsóábrányi születésű (ma Bükkábrányi költő, festő hosszú távoliét után szűkebb tájházában, Cserépfaluban telepedett le, s nyugdíjaséveit, „őszikék” korszakát, alkotással szeretné tölteni. Evekig volt megyei szak- felügyelő, s tapasztalatait pedagógiai írásokban is kamatoztatta, neveléstörténészként. Lélekben mindig is művész maradt, akiben az átmentés igénye munkál. A Bódva menti tájak fehér gyásza, a „történelmi tél” hidege-hava sugárzik, őszök árnya komorlik festményein, és jelenül meg verseiben is. Magára hagyott falvak és emberek képíró krónikása ő. Minthogy verseiben is ez a világ sötétlik-ragyog. A Kemény úton és a Kőkapu után ez immár a harmadik könyve. Lírai alkattal nehéz élni a mai világban. Az önzés, a széthúzás kikezdi mindazt, ami nemes és felemelő. Demjén István azonban a töretlen hi- tűek, a sorsvállalók fajtájából való - köznapi emberként és alkotóként egyaránt. Tanár emberként végigjárta a tudomány fokozatait: tanítóképzőt végzett Sárospatakon, rajz-földrajz szakon diplomázott az egri, pedagógiai szakon pedig a nyíregyházi tanárképző főiskolán, majd pedagógiai doktorátust szerzett az ELTE-n. Nyugdíjazásáig - szakfelügyelői tevékenysége mellett - Szendrőn volt múzeumigazgató. Az írás és festés szenvedélye végigkísérte pályáját. Egyszerűen szólni az egyszerűek nyelvén, a kisvilágokat megás felmutatni a képeken, úgy érzi, erre rendeltetett. S e múlt és jövő szorításaiban feszülő „köztes világtól” pedig meghittebb, emberibb napokat vár, s azt, hogy ami történik Magyarországon, az a magyarságért és a békességért történjék. Vállaljuk egymást, legyen felelőségérzetünk, s tetteinket ne a túlhevített hatalomvágy, hanem a jóakarat irányítsa. Mert mostanában ezekben igencsak megfogyatkoztunk. Higgyük vele együtt: ha ez a szép szándék cselekedeteinkben ölt testet, talán már nem is lesz annyira távol a megálmodott boldogabb jövendő. Őseink tanácsa a fejéshez Mezőkövesd ÍÉM — SzS) - A teheneket első májustól fogva, első szeptemberig háromszor szokás fejni, és azután napjában tsak kétszer, s a szerint étetni, itatni. A fejés mindig az itatás után kezdődik. A fejésre olyan személyeket kell választani, akik azt értik, és nem restellik. Mikor a marha a meleg napokban a legelőről fáradtan hazaérkezett, nem kell mindjárt fejni, hanem megkötni, és megpróbálni, nem éhes-e, vagy szomjús? Ha szomjús: megkell itatni, és valamit enni vetni neki; s csak egyórai nyugovás után megfejni. Mindenek fellett arra vigyázzon a fejő személy, hogy mikor fejni akar: a tehenet meg ne haragítsa, hanem inkább imitt-amott simogassa és vakargassa. A fejő személy soha a nélkül az istállóba ne induljon fejni, hogy sajtárjába langyosan meleg vizet ne töltene, amivel a tehén tőgyét megmoshassa. Tavasszal, mikor a hideg szél megszokta azokat hasogatni, a tőgyeket írosvajjal is megszokás simogatni. Mikor még a marha tőgye igen tele van: tsak igen gyengén kell azt húzni, máskülönben a bőr megrepedvén, a tehén a fájdalom miatt rúg és öklel. Ha tehenek a háznál legeltetnek, arra kell főképpen vigyázni, hogy azoknak a fejés után is, a tsendes kérődzésre elegendő nyugodalom engedtessék. így a tej mind jobb mind több. Sok gazdaasszony azt gondolja, hogy a tejnek sokasága az eledel bővségétől függ. Erre nézve megszidja a csordást, hogy a marhát jobb darablegelőre nem kergeti minden órában. Holott inkább azt kellene kívánnia, hogy mikor a marháit jól tartotta, engedje azokat nyugodni. A borjazás előtt a fejést négy, öt héttel abba kell hagyni. Már ekkor a magzat a tehénben nagy, és táplálására bővebb eledelt kíván. Mikor a gazdaasszony a tehenet feji a tőgyekből a legutolsó tsepp tejet is kifejje, ha már a borjú nem szopik, mert ha valami bent marad, a tőgyek felszáradnak, vagy a tej megtúró- ródzik. Nagy melegben ez könnyen megeshet. A fejésben a tisztaságra mindenek felett kell vigyázni, mert a tej oly kényes portéka, hogy tsak a legkisebb szennytől is megromlik. Melyre nézve a tejes edényeket tisztán kell tartani, nevezetesen a fejősajtárt, és a tejes fazekakat. Ezeket is szokás tsalán vagy kakuk fű vízben minden héten főzni, és a napfényen, vagy meleg kementzében erősen kiszárítani. Mentői kevesebbet izzad a tehén, annál több tejet ád. Melyre nézve is a jó eledel mellé a nyugalom és a közel legelő megívántatik. A gyakori itatás, a jó víz, és mindenek felett a só nyalatás minden két hétben azt tselekszik, hogy a marha jó ízűén eszik, iszik, és jól emészt. A jó ételnek s rendes emésztésnek a jó tej a következménye. A jó tejet abból lehet megösmemi, hogy igen fejér, kedves szagú s ha a nagy körmödre egy tseppet teszel: az szét nem foly, hanem gömbölyűén megáll. A kékes tej vizes, vagy valami kevés vér elegye- det belé. Mikor a tehéntől vért fejünk, sőt annak a vizelete is véres, nem a boszorkányok rontották azt meg hanem, a csordás. Mert friss tölgy, birs, eger, vagy bikk fa levéllel legeltette a csordát, vagy a tehén igen kimelegedett. Ki kell az ilyen tejet fejni, és etzettel elegyítve a tehénnel megitatni. De a tehenet kár mogyoró páltzával megkínozni, inkább a csordást szükséges meglásnakolni, amiért restellt jó helyen legeltetni. Némelyek az ilyen tehénnek semmit sem adnak enni, hanem savót két három nap inni. A tej három nevezetes, és egymástól különböző részekből áll. Vagyon benne olaj, túró, víz. Az olaj az miből a vaj, a túró amiből sajt, és a víz az amiből a savó lészen. A tejet ha tsak magára hagyjuk is, két részre oszlik, mert megalszik, és a fólit felveti, hogy a savó megaludjon, az kívántatik rá, hogy elébb meg- savanyodjék. A megsavanyo- dást mindenféle savanyókkal lehet előmozdítani: etzettel, tzitromlével, borkővel kovásztésztával, etc. A megsavanyodást azt tse- lekszi, hogy a túró a víztől külön szakasztatik. Gyerekek honi rajzasztala A papagájom Urbán Krisztina 8 éves, Mályi Külföldi piacra figyel az erdész A megye erdői jelentős mennyiségű haszonfát kínálnak A bükkfából és gyertyánból készítik a boksákban a faszenet (ÉM-K.L.) -Az ősz beköszöntésével megcsappant a kirándulók, az erdei ösvényeken túrázók száma, ámde nőtt azo- ké, akik az erdőben munkálkodnak. Az Északerdő Rt.-nek, a Nagymilictől a bükki Bánkú- ton át a Tisza menti árterekig tartó több mint 100 ezer hektárnyi területén a második félévi előírások, lekötött export- értékesítések teljesítésén munkálkodnak. Az erdőgazdaság saját dolgozói csakúgy, mint azok, akik felvállalták a fakitermelés és-szállítás feladatát a privatizáció során. Varga József, az rt. vezérigazgató-helyettese arról tájékoztatott, hogy a kitermelés helyét és menetét az erdőállomány állapota határozza meg. Számba vették a termelhetőség és az állománynevelés követelményét, amelyet az üzemtervekben tíz évre határoznak meg. Ez a mérce, amelyhez igazodni kell. Figyelembe veszik természetesen a piac kövétel- ményét, az eladhatóságot. Az állomány alapján például a Sajó völgyében tölgyet, gyertyánt termelnek, a zempléni részekről bükkfát értékesítenek, cserfát vágnak ki Bánhorváti és a Szendrő környéki erdőségekből. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak ezeket és csak ezeken a helyeken termelik ki, mert a Bükk hegység erdei is jelentős mennyiségű különböző haszonfát szolgáltatnak. A hazai felhasználók mellett exportra is kerül a borsodi erdőségek Fotó: Fojtán László terméke. A korábbi szállítások alapján újabb megrendelést kaptak Svédországból faszénre. Ezt a Bükkben, Répáshuta, Lillafüred és Parasznya erdőségeiben égetik a vállalkozók, akik a bükkfából és gyertyánból készítik a boksában a faszenet, amelyet aztán az erdőgazdaság visszavásárol tőlük Ugyancsak exportra kerül, mégpedig olasz cégek megrendelésére a Bodrogközben és a délbükki részeken, valamint Tiszacsege ártéri erdőségeiben kitermelt mintegy 1000 köbméternyi nemesnyár, úgynevezett hámozási rönkként. A kemény konkurencia feltételei között a pontos és jó minőségű szállítás tartja a piacon az erdőgazdaság termékeit. Nagy szenvedélye a dohányzás volt Barátaitól több mint félszáz pipát kapott (3. oldal) _A TARTALOMBÓL Emlékművet avattak Október 23-án felavatták az 1956-os forradalom és szabadságharc mezőkövesdi áldozatainak emlékművét, Győrfy Sándor Munkácsy-díjas szobrász, és Kiss Sándor kőszobrász alkotását. Pap János polgármester leleplezte az emlékművet, s ekkor megkon- dultak a város harangjai, a töi'ténel- mi egyházak jelenlévő képviselői megáldották és beszentelték a szoborcsoportot. (2. oldal) Lefesti élményeit Sipos Margit Tiszaszederkényben (Leninvárosban) végezte általános iskoláit, majd folytatta Budapesten az iparművészeti gimnáziumban ahol 1972-ben gobelin szakon végzett. Sokat utazik, bejárta indiát, a közel-keletet, Törökországot, s az itt szerzett élmények jelennek meg vásznain. Most szűkebb szülőföldjén a tiszapalkonyai művelődési ház termeiben harminc alkotását csodálhatták meg az érdeklődők. (4. oldal) Ősi szerek orvoslásra A Szederjes violáknak a szaga igen jó részegség ellen, akinek másnap attul fáj a feje, kösse be véle. Conserva Violarum, avagy csuporba csinált Viola igen jó az hagymázban, és minden hév- ségek ellen, kiváltképpen a kis gyermekeknek, akiket a nehézség tör, mert minden nemű hévséget megolt, megerősíti a szivet, az hasacská- ját nyitva tartya, s az öklendezést csillapíttya. (5. oldal) Hogyan kell fejnünk? A fejő személy soha anélkül az istállóba ne induljon fejni, hogy sajtárjába langyosan meleg vizet ne töltene, amivel a tehén tőgyét megmoshassa. Tavasszal, mikor a hideg szél meg szokta azokat hasogatni, a tőgyeket írós- vajjal is meg szokás simogatni. A tej három nevezetes és egymástól külöm- bözo részekből áll. Vagyon benne olaj, túró és víz. (8. oldal)
