Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-08 / 264. szám

10 A SZELLEM VILÁGA Misztika 1994. November 8-, Kedd Kész csoda! M. Szabó Zsuzsa Ahogy az ember kora nő, egyre gyakrab­ban érzi, hogy „itt fáj, ott fáj". Hasonló pa­naszokkal általában nem megyünk orvos­hoz. Ám, ha a tünetek fokozódnak, ott a jó háziorvos, a labor, a különböző suga­ras, meg kivetítős szerkentyűk. Lehet vá­rakozni vérvételre, ultrahangra, CT-re, meg minden egyéb vizsgálatra. Végül el­készülnek a leletek, s kiderül: a páciens makkegészséges, se gyógyszerre, se ta­nácsra nincs szüksége. De a baj csak lé­tezik, mert itt fáj, ott fáj, valami nem stim­mel. Ilyenkor keresi fel a potenciális bete­gek egy része a természetgyógyászt. Mint tette egyik ismerősöm. Vagyis: ő csak úgy véletlenül került a gyó­gyász útjába, s ha már ott volt, gondolta, nem árt némi magyarázatot lelni régi pa­naszaira. Annyit már tudott, hogy nem tud aludni, olykor depresszió gyötri, a már említett apró fájdalmak, szédülések nem­csak az életét keserítik meg, elveszik az önbizalmát, munkakedvét is. Szóval: ismerősöm elment, a természet- gyógyász pedig talált bajt. De még mennyit! Hamuszínű arccal sorolja a problémás helyeket: a vastagbél, a vese, a tüdő - egyik sincs a helyén. S hogy al­vászavart, nyugtalanságot is megérzett raj­ta a gyógyász. Mindent, ami valóban van. Mondja tovább: az epe, a hasnyálmirigy, semmi se stimmel. Lejjebb van, feljebb, túl jobbra, túl balra. Nagy baj még nincs, de ha így folytatja... Kész csoda, hogy egyáltalán még él - ál­lapítjuk meg közösen. Horoszkópok — dióhéjban Szepesi Sándor Horoszkópot állítani annyi, mint valamelyik pillanatban megállapítani a csillagok állásá­nak képét. A „pillanatban” szó helyes, mert valóban egyetlen pillanat a döntő. A kép pillanatról pil­lanatra változik, s minden változás jelentős el­tolódást, különbséget jelent. Teljes és tökéletes horoszkópot csak kép­zett csillagászok tudnak felállítani, akik tisz­tában vannak a bonyolult csillagászati számí­tásokkal. Az újságokban és könyvekben található ho­roszkópok többnyire általánosak, olyasmik, mint amikor egy festő felvázolja a portrét, de még nem dolgozza ki a részleteket. Néha azon­ban a festőnek már a vázlata is elárulhatja a modell karakterét. A kontúrok elevenek, s a kép nemegyszer többet mutat, mint hasonlóságot. Az asztrológia „tudománya” az utolsó évti­zedekben modernizálódott. Sokat veszített ti­tokzatosságában, de ugyanannyit nyert újbóli népszerűségében. Az „általános” horoszkópállítás elsősorban a 12 égi jegyre (állatkor, zodiákus) támaszko­dik, s ezek Jelentőségéhez” hozzákapcsolja a felettük uralkodó bolygó befolyását. Egy régi csillagjós az alábbi rövid jellemké- pet - „gyorsfényképet” - adta a 12 égi jegy szü­lötteiről: KOS: (uralkodó planétája: Mars) eleven, nagy­ravágyó, szenvedélyes BIKA: (uralkodó planétája: Vénusz) tartóz­kodó, határozott, csupa önbizalom, tele érzé­sekkel IKREK: (uralkodó planétája: Merkur) mű­velt, befolyásolható, olykor megbízhatatlan, ingatag RAK (uralkodó planétája: Hold) érzékeny, fé­lénk, váltakozó természet, dicsvágyó OROSZLÁN: (uralkodó planétája: Nap) életvi­dám, nagyvonalú, alkotó SZÚZ: (uralkodó planétája: Merkur) szorgal­mas, ideges, éles megfigyelóképesség, sok humor MÉRLEG: (uralkodó planétája: Vénusz) ba­rátkozó, szeretetteljes, finom, kitűnő meg­figyelő SKORPIÓ: (uralkodó planétája: Mars) tartóz­kodó, kritizáló, ravasz, jó barát, keserű el­lenség NYILAS: (uralkodó planétája: Jupiter) kedé­lyes, független, nagylelkű, energikus, felületes BAK (uralkodó planétája: Szaturnusz) zárkó­zott, gyakran levert, nem mindig megbízható VÍZÖNTŐ: (uralkodó planétája: Uránusz és Szaturnusz) finom, jószívű, művészi hajlamú, vidám, kitűnő társalgó HALAK: (uralkodó planétája: Jupiter és Neptunusz) nyugodt, szerény, jámbor, gon­doskodó Az oldalt összeállította: M. Szabó Zsuzsa Szerelmi bűbájosságok bajos-bájos krónikája Akire rásütötték a boszorkányosság bélyegét, azt a kínzókamrába vitték Repró: Fojtán László Brackó István Még évekkel ezelőtt történt... Miután érdeklődő és kételkedő típus vagyok - elmélyedve a szakirodalomban írtam a bű­bájosságról, a parajelenségek- ről, a régi és új érthetetlen, s tu­dományosan megmagyarázha­tatlan dolgokról. Az egyik cikk kapcsán felkeresett egy Miskolc környéki településen élő 60 év körüli férfi, segítségemet kérve, csinos honoráriumot kilátásba helyezve. A rontást kellett volna levennem a családról. A feleségével annyi évi házasság után megromlott a viszo­nya, a lánya és a veje összeveszett, s ez utóbbi - nyilván valami bűbájos­ság okán - idegen szoknya után fut. Megrontották. Tudja, hogy ki a baj­keverő, s ez a helybéli boszorkány valami bűvös mesterkedéssel (szemmelverés, ráolvasás?) méte- lyezi bosszúból a családot... Történt mindez a XX. század végén, amikor űrhajók szántják az eget, s a szív- átültetés rutinműtétnek számít. Légyott az ufó-lánnyal Mit tehettem? Kezdjek el kókler- kedni, vagy hivatkozzam Könyves Kálmánra (boszorkányok pedig nin­csenek)? Hősöm annyira „hitt” az őt sújtó vajákosságban, hogy sem meggyőzni, sem kiábrándítani nem akartam, nem tudtam. Jobb híján egy tisztes polgári foglalkozást foly­tató hölgyhöz küldtem, aki melles­leg értett a grafológiához, a tenyér­jósláshoz, a talpmasszázshoz, a bio­energia átviteléhez, s meglehetős ügyességgel kezelte a varázs- vesszőt... A végkifejletről nem tu­dok beszámolni, mert egyikük sem jelentkezett, s különben is közben annyi minden történt. Hasonló ügyben az a pikáns tör­ténet kavart föl leginkább, amely egy magyar férfiúval esett meg vagy két esztendővel ezelőtt. A fiatalem­ber a televízió nagy nyilvánossága és a sajtó előtt bevallotta, hogy ő bi­zony megcsalta a feleségét. Akara­tán kívül, valamely ismeretlen kényszerítő erő hatására szerelmi viszonyt folytatott egy csinos, ará­nyos testalkatú, alacsony, vörös fanszórzetű, földön kívüli lénnyel, illetve lánnyal. Nyilvánvaló, hogy az ufonauták ót szemelték ki arra (bár nem tűnt egy szívdöglesztő pa­sasnak), hogy megtermékenyítse a vélt vagy valós másik civilizáció ön­kéntesét, aki nyúlván hazafiúi, illet­ve kozmikus kötelességből vállalko­zott a kísérleti anya szerepére. Ne tessék mosolyogni! Nagyobb csodák is megestek ennél. Igazán ne tűnjön szentségtörésnek Jézus Krisztus, illetve Szűz Mária szeplő­telen fogantatásának felemlegeté­se, de a szűznemzésnek könyvtár­nyi irodalma van. Am, maradjunk az eredeti témánál. Pusztay Sándor úja „Szerelmi varázslás, boszorká­nyos praktikák” című könyvében: ,A férfiakat megtartani akaró nők minden erre való varázslatot elkö­vettek, bájoskodtak, csakhogy ne történjen valami baj. Szatmárban fejéskor a lányok a friss tejet az in­gük szélén szűrték át, ebből sütöt­tek pogácsát a szeretőjük számára. A kalotaszegi lány megszúrta bal kezének kisujját, és a meleg vért észrevétlenül rákente a legény ha­jára, mert hite szerint ettől kezdve a fiú senki másra nem tudott gon­dolni. Volt hely, ahol a leány a menstruációs véréből cseppentett egy folyadékba, amivel szintén po­gácsát sütött annak, akit férjül akart...” A sötét középkorban ezeket a nőket boszorkánysággal vádolták, s a hit védelme ürügyén máglyákra küldték, vélvén, hogy a hosszú far­kú ördöggel kapcsolatban állnak. Legény-lábnyomat A magyar ráolvasások gyűjtemé­nye temérdek példát kínál. A sze­relmes bolondításoknak se szeri, se száma... A lány ásóval felszedte a legény lábnyomát, viaszba burkol­ta és bevetette a kemencébe, ezt mondva: „Úgy égjen a te szíved ér­tem, ahogy elolvad ez a viaszk it­ten.” A csábítás nyári trükkjének számított, hogy éjfélkor a mezte­lenre vetkőzött lány átölelt egy fát és háromszor ezt mondta: „En rá­zom a fát, fa rázza a földet, föld rázza a vizet, víz rázza az ördögöt, az ördög meg Kovács Jánost, de rögtön hozza is!” Egy szegedi prak­tika arra, hogy a hidegedő férj ismét felmelegedjen. Nem kell hozzá más, mint só, paprika és vöröshagyma a küszöb alá. Néhány ima után az alábbiakat kell skandálni: „Olyan életöm lögyön, hogy amint a ház nem lőhet kinyér nélkül, só nélkül, paprika nélkül, vöröshajma nélkül, az én uram ne löhessön nálam nél­kül.” A hódítás mai fortélyai szegé­nyedtek: elég egy csábos pillantás, egy - a reklám szerint - szuper illat­szer, vagy egy nercbunda. Mindenki másképp csinálja. Ameddig búja, ameddig hiszi, s amíg az éneklő szá­jat nem tapasztja be a halál csókja. A vég után semmi sem jön? Amikor már nem használ a varázsital, a bű­bájosság? Csak a vers marad. A köl­tő, Nagy László himnikusan szép so­rai záiják ezt a fejezetet. „Létem ha végleg lemerült// ki rettenti a kese­lyűt!// S ki viszi át fogában tartva// a Szerelmet a túlsó partra!” A lélek hatalmának határai A századelő természettudományos felfedezéseitől megrészegült ember joggal hihette, hogy minden kérdés megoldott, illetve megoldható. A magyar származású Viktor Farkas úja (Tények és talányok, avagy a valóságon túl tudományon innen): Olyan betekintést nyertünk a térbe és az időbe, valamint az élet titkai­ba, amely minden klasszikus tudo­mányt a feje tetejére állított, s lé­nyegében csak abban lehetünk biz­tosak, hogy a néhány évtizeddel ezelőtt a tudósok által kézzelfogha­tó közelségűnek hitt „Világegyen­lettől” távolabb vagyunk, mint vala­ha. Shakespeare már korábban fi­gyelmeztetett: „Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes...” A PSI (pszichikai erő, a lélek ere­je) és az ESP (érzékszerven túli ér­zékelés) fogalma akkor nyert pol­gárjogot a kutatásban, amikor a ’30- as években megkezdődött a telepá­tia, a telekinézis vizsgálta. A pa- rapszcihológia kilépett az okkultiz­mus, valamint mutatványosbódék és búbájosságok gettójából. Ez az állítás témánk szempontjából egy ponton kapcsolódik a fentiekhez. A tesztelésnek alávetett személy jobb eredményeket ért el, ha a különle­ges feladatlapok közé szexképeket kevertek. Nehéz meghúzni a lélek hatalmának határait. Egy felmérés szerint a mai hazai felnőtt lakosság egyharmada hisz a babonákban és a jóslásokban. Le­het-e csodálkozni azon, hogy meg­alakult a magyar boszorkányok egyesülete? Játék ez, vagy kacérko­dás a felfoghatatlannal? Ä fene tud­ja! S régi-új szakma egyik művelője (diplomás pszichológus) azt nyilat­kozta, hogy az emberek sebezhető­ek, s ha valakinek szétszedik a sze­mélyiségét, utána össze is kell tudni rakni. Nagyon kell vigyázni az em­berek teherbíróképességére. Az egyébként szép és vonzó hölgy szolgáltatásaiért nem fogad el pénzt. Tartja magát Illyés Gyula ta­pasztalaton alapuló megállapításá­hoz: a hajdani „igazlátók” ellenszol­gáltatás nélkül segítettek a rászo­rultakon. Egy kis sci-fiktív, azaz néhány (rém)hír Szepesi Sándor Vér a lakásban! X. Józsefné szep­tember 22-én este felhívta a rendőr­séget és közölte, hogy 19 óra körül a hálószobája falát és padlóját meg­magyarázhatatlan módon elborítot­ta a vér. A kiérkező hatósági szemé­lyek mindenekelőtt kegyelettel eltá­volították a szoba közepén heverő szétdarabolt holttestet — mivel az akadályozta őket a kutatásban majd megkezdték az alaposabb vizsgálatokat. Ennek keretében lebontották a falakat, felszedték a padlót, feltör­ték az aljzatbetont, mélyfúrásokat kezdtek stb... A rejtélyes vér erede­tére azonban nem tudtak rábuk­kanni, ezért az esetet a megmagya­rázhatatlan „parajelenségek” közé sorolták. (Az X. Józsefné háza he­lyén tátongó kráterben azóta — állí­tólag - gazdag kőszénleletre buk­kantak.) Feltámadt II. Szulejmán! A nagy Hódító, Törvényalkotó és még min­denféle Padisah (Allah növessze hosszúra a szakállát) úgy döntött, hogy rövid időre megszakítja tartóz­kodását a muzulmánok paradicso­mában, a bülbülszavú hurik között, s ellátogat a disznóhúsevő, hitetlen gyaur magyarok országába. Itt a Fényesorcájú megszemlélte az ő örök dicsőségére és tiszteletére emelt szigetvári emlékművet, majd legmagasabb elégedetlenségét fe­jezte ki afölött, hogy a tisztátalan magyarok mind a mai napig nem tették piros betűs nemzeti ünne­pükké a mohácsi csata napját. Mi­után erre az illetékes szervektől ha­tározott ígéretet kapott, a dicsősé­ges Padisah elégedetten visszatért a hetedik Mennyországba. A győz­hetetlen Próféta tartsa meg ott az idők végezetéig! (Kenyéren és vízen) Akcióban a MÉUSZ! A Magyaror­szágon Észlelt Ufók Szövetsége de­monstrációra készül, mivel még mindig nem kezelik őket elismert magyarországi etnikumként. Mint a MÉUSZ szóvivője elmondta, ha ilyen ütemben folytatódnak az ufó­észlelések, hamarosan ők lesznek az országban a legnépesebb kisebb­ség, s mint ilyenek, igényt tartanak az őket megillető jogokra,, érdekvé­delmi szervezetekre. A MÉUSZ pél­dátlannak tartja azt a diszkriminá­ciót, mely a tagjait sújtja, s követeli, hogy egyetlen úrlényt se érhessen hátrányos megkülönböztetés kék, zöld vagy pepita színű bőre, vagy esetleg 2-3 feje miatt. A Magyaror­szágon Észlelt Ufók Szövetsége az­zal fenyegetőzik, hogy - amennyi­ben követeléseiket nem teljesítik — többé nem hagyják magukat észlel­ni, s ez beláthatatlan következmé­nyekkel járhat az ország nemzetkö­zi megítélésére, de a munkanélküli­ek számára nézve is. Újkori Grál-lovag Szepesi Sándor Köztudomású, hogy a szerep, me­lyet Hitler a történelemben játszani óhajtott, az északi fajta „Messiásá­nak” a szerepe volt. Szárnysegéde, Rauschning a következőket írja er­ről: „Hitler úgy beszélt, mint egy Látnok, egy Beavatott. Sugallatá­nak alapját egyfajta biológiai misz­tika, vagy jobban mondva, egyfajta misztikus biológia képezte. Vélemé­nye szerint az ember bukásának oka a „szellemi tévút”, amely miatt nem tudja teljesíteni isteni küldeté­sét. Az emberi fejlődés célját a má­gikus látnokká válásban látta...” A náci Németország jól kiépített propagandagépezete természetesen minden eszközzel erősíteni igyeke­zett a tömegekben az „Isteni Kül­dött” és az „újkori Grál-lovag” - mí­toszát. Nagyon érdekes és jellemző bizonyítéka ezeknek a „Messiás-csi- nálási” törekvéseknek egy 1943. au­gusztus 14-én tartott értekezletről szóló jelentés, melynek tárgya a Bi­rodalom végső győzelme után foly­tatandó valláspolitika volt. A jelen­tés szövege - magyar fordításiján - így hangzik: „Másolat nélkül. Szigorúan titkos! 1943. augusztus 14. Csak a Führer számára! VI. Javaslat (Bauer nyomán). Né­hány változtatás elvégzése után a Führerhez történő előteijesztésként elfogadva. A végső győzelem után az összes vallásfelekezet azonnali és feltétel nélküli megszüntetése, éspedig nemcsak a Nagynémet Bu-odalom területén, hanem az összes felsza­badított, megszállt és annektált or­szágban, protektorátusban, tarto­mányban és így tovább... Egyidejű­leg Adolf Hitlert új Messiásként kell megnevezni, kikiáltani. Politi­kai megfontolásból fenti intézkedé­sek egyelőre ne érintsék a mohame­dán, buddhista és sintoista hitet. A Führert a Megváltó és Felszaba­dító közötti átmeneti személyiség­nek kell feltüntetni, mindenesetre és feltétlenül Isten küldöttjeként, akit isteni tisztelet illet meg. A kü­lönböző vallásfelekezetek meglévő templomait, kápolnáit, szentélyeit, kultikus intézményeit Adolf Hitler- szentélyekké' kell átalakítani. Repró: A IV. ülésről szóló jelentés másolata Ugyanígy átalakítandók az új Ilit szolgálatára az egyetemek teológiai fakultásai. Különösen fontos fel­adat misszionáriusok, vándorprédi­kátorok kiképzése, akiknek legfőbb kötelessége a Nagynémet Biroda­lomban és az egész világon a Taní­tás hirdetése és hitközösségnek lét­rehozása lesz, amely közösségek szervezeti központokként a további terjesztés szolgálatában fognak áll­ni. (Ezáltal megszűnnének az egy- nejűség tervezett megszüntetése elé tornyosuló akadályok is, a többne- jűség ugyanis minden további nél­kül hittételként beépíthető az új Ta­nításba.) Az isteni küldött példaképül Lo­hengrin, a Grál-lovag személye szol­gálhat, aki a kelta-germán fantázi­ából eredvén már eleve nagy tradi­cionális tekintéllyel rendelkezik. (Hasonlatosan Teli Vilmos mondái alakjához, aki Svájcban már réges- régóta szimbólummá nőtt.) Megfelelő propaganda segítségével a Führer származását, eredetét még az eddiginél is jobban homály­ban kell tartani, és jövőbeni távozá­sát is nyomtalanná és teljesen ho­mályba vészévé kell tenni. (Vissza­térés a Grál-várba.)” Hitler a jelentéshez a következő - saját kezű - megjegyzését fűzte: „Az első használható tervezet! Dr. Goeb- belsnek, kidolgozásra. Adolf Hitler”

Next

/
Thumbnails
Contents