Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-05 / 235. szám

4 Ms Itt-Hon 1994. Október 4., Kedd Könyv toplista Balázs Dezső 23 éves fiatalember. Fog­lalkozását tekintve elektrikus a Dimag Rt.-nél. Színházunk énekkarának kül­sős tagja, ezenkívül énekel a miskolci Bartók kórusban. Nyara sűrű progra­mokkal volt teli: két alkalommal járt Olaszországban a Bartók kórussal, egy ízben Görögországban a Szerencsi Pe­dagógus Kórussal. - Az út annyira ér­dekes volt, hogy szinte egyetlen pilla­natig sem unatkoztam. Az „üresjára­tokra”, az alábbi könyveket vittem ma­gammal: 1. Vavyan Fable: Jégtánc 2. Vavyan Fable: Mesemaraton 3. Vavyan Fable: Kripli kommandó 4. Michal Blake: Farkasokkal táncoló 5. Kahlil Gibran: A próféta 6. W. Shakespeare: Rómeó és Júlia 7. W. Shakespeare: Hamlet 8. Stephen King: Christine 9. Robin Cook: Kóma 10. Michael Ende: A végtelen történet Balesetek előterében Lassú László Miskolc (ÉM) - Az időjárás okozta forróság, az állandó hőség igencsak próbára tették az autóstársadalmat, most rövidesen pedig jön a hideg. A járművezetők másképpen viselkednek a hideg, a meleg, vagy éppen az át­meneti időjárási viszonyok hatása alatt. Igaz az, hogy baleset bekövetke­zése lehet hirtelen lefolyású, de az is igaz, hogy a körülményekből lehet kö­vetkeztetni a vészhelyzet kialakulásá­ra. A hirtelen esemény megelőzhető, vagy kihatása csökkenthető az állan­dó, folyamatos odafigyeléssel. Hány olyan járművezetőt lehet látni, aki sok minden egyéb mással foglalkozik ve­zetés közben. Figyelmük megosztott. Épp ezért egy pillantásváltás a má­sik gépkocsi járművezetőjével sok min­dent elárul annak vezetési tevékeny­ségéről. Igen ám, de az olyan gépko­csiba nem láthatnak be, amelyiken sö­tétített, „füstös” üveg van. Használ­juk mindhárom visszapillantó tükrün­ket, hiszen a legfontosabb, hogy látó­terünket növeljük, ezzel a holttereket a minimálisra csökkentsük. Ne kor­látozzák kilátásunkat mindenféle ap­ró tárgyak, olyanok, mint az illatosí­tok, szőrpamacsok, bábuk. Töreked­jünk a minél nagyobb tiszta látótér ki­alakítására! A járművezetők a bal­eset előtt több esetben egy baleseti ve­szély előterébe érkeznek. Hogy mikor lehet a körülményekből következtet­ni a baleset bekövetkeztére? Képzel­jék el, hogy közelednek a villamos-jár­dasziget felé, és már távolból látható, hogy három fiatalember lökdösődik a járdaszigeten. Számítva a baleset be­következtére, lassítsák sebességüket. Szegfű az észak-keleti ugaron Salamon László Miskolc (ÉM) - Kis ország va* gyünk, de a földrajzi távolság nagynak tűnik szemünkben, ha Veszprém felé tekintünk. Csiszár István jó tíz esztende­je öltött mundért, hogy dunán­túli szülővárosától elszakadva Miskolcon töltse le tényleges katonai szolgálatát. 1985 óta viszont „diósgyőri” lett.- Az utóbbi években sok nép­zenét kedvelőt állított maga mellé, úgy hírlik, jól jártak Ön­nel a hagyományainkat ápolni kívánók!- A néptánc és a zenei kultúra 6 éves koromtól eresztett gyö­keret bennem, amikor is meg­tanultam hegedülni. írástudó koromban pedig megismerked­hettem különböző korok és tá­jak népi hagyományaival is, el­sősorban a szakirodalmak ál­tal. Később rendszeresen kísér­tem tánccsoportokat, részt vet­tem népzenei táborokban. Emellett elsajátítottam a hang­Csiszár István Fotó: EM-archív szerjavítás „njesterségét” is, mondjam azt, hogy a népzene és -tánc a véremmé vált? Két éve alapítottam a Borókás együttest, baráti körömmel műkedvelőként muzsikálunk. Ha valóban odafigyeltek ránk, akkor jólesik szavait hallgatni- teszi hozzá, és az imént még felszabadultan beszélő riport­alanynak enyhe, zavart pír fut végig arcán. Ők csak beszédté­ma voltak azok számára, akik látták és hallották az együttest játszani. De róluk még senki sem írt. Ez utóbbi érthető, ha tudjuk, hogy kultúrintézményeink ka­pui bezárulnak előttük, a cso­port riportalanyom lakására korlátozódik próbákat végez­ni. Nincs szponzor, márpedig ma már nemcsak a terembér­leti díjért, de az ott szívott le­vegőért is fizetni kell... Talonba tett, feledésre kárhoz­tatott őseink hagyatéka ma te­hát csak feltételekhez kötve nyerhet létjogosultságot.- Abaújban, Borsodban és Zemplénben sok olyan telepü­lés van, ahol ápolják még a ha­gyományokat. Mennyi a „gázsi” egy fellépés esetén?- Említettem, hogy amatőrök vagyunk, azt is, hogy mi a cé­lunk. Tehát elvünk, nem kötőd­ni anyagiakhoz: ha húrnak, szí­vesen megyünk! Válasza meggyőző, úgy véljük, nem bújtatott reklám, ha meg­adjuk címüket: Borókás Népze­nei Egyesület - 3534 Miskolc, Bodrogi Zs. u. 28. (Telefon: 46/333-712, Csiszár István.)- Nem bánta meg, hogy Veszp­rém helyett a „szegényebb” ré­giót választotta? - kérdezem tá­vozóban. A válasz az ajtó felől érkezett, mely éppen ekkor nyílott, és be­száguldott rajta két kicsi lány, nyomukban anyjukkal. Elvi- harzottak e sorok írója mellett- és landoltak riportalanyom nyakában. A válasz meggyőzött. Csiszár István megítélését, együttese elhivatottságának tesztelését pedig a tisztelt olvasóra bízom. Az Itt-Hon konyhájának ajánlata Pincepörkölt somogyiasan - nem csak pincelátogatáskor Tisztítsunk meg, és vágjunk apróra két nagyobb vöröshagy­mát, majd tegyük a bográcsban felforrósított zsírba. Nyomban utána tegyük hozzá a felszelt zöldpaprikát és a piros paradi­csomot, körülbelül kétszer-há- romszor annyit, mint amennyit a sima pörkölthöz tennénk. Amikor ezek üvegesre sülnek, adjunk hozzá többféle, (szege­di, kalocsai, körösi, bajai) tört paprikát. Ezután adhatjuk hoz­zá a feldarabolt marhalábszá­rat. Keverjük jól össze a bog­rács tartalmát és ügyeljünk rá, hogy a tűz egyenletesen mele­gítse az edény alját. Annak ér­dekében, hogy az étel ne égjen oda és az adalékok ne váljanak pépessé, időnként a bogrács fü­lénél fogva rázogassuk össze a húst az ízesítőkkel. Tegyünk az ételhez köményt, borsot és ami­kor a rostok már megpuhultak, adjuk hozzá a sót és annyi szá­raz vörösborral locsoljuk meg, amennyi készre főzésnél nem veszi még el a többi fűszer ízét. Addig főzzük a pincepörköltet, amíg a húst puhának, finoman omlósnak nem érezzük. Menet közbeni kóstolásokkal érhetjük csak el a teljes ízhar- móniát. Forrón tálaljuk, adjunk mellé elsőként ugyanolyan szá­raz vörösbort, mint amilyennel készítettük az ételt. Még vala­mi: nem csak a pincében esik jól egy ilyen tartalmas pörkölt elfogyasztása. 1994- Október 4., Kedd Itt-Hon Ms 5 községi kereteket (I.) Egy leendő város majdani polgárai? Felsőzsolcai általános iskolások a most felújított étteremben. Fotók: Fojtán László Kinőtték a Faragó Lajos Felsőzsolca (ÉM) - Az első írásos adatok 1281-ből valók. Ebben Zsolca néven említik a települést, amelyik az évszáza­dok során mindig jelentős köz­lekedési csomópont volt. Rajta keresztül haladt át számos fon­tos kereskedelmi és hadiút az északi részek, Szlovákia és Lengyelország felé, s természe­tesen közelebbre, a Hegyaljá­ra is. Felsőzsolca mindig töre­kedett arra, hogy központ le­gyen. Lakossága már a század- fordulóra polgárosult. Az ötve­nes évektől - a mezőgazdaság átszervezése, a miskolci nagyü­zemek növekedése, az új mun­kahelyek létesülése - a nagy­város szomszédságába, tövébe csábította az embereket. A Cse­rehátról, a Bodrogközből egész famíliák költöztek Felsőzsolcá- ra. Lakást vásároltak, vagy épí­tettek. Aztán nem kevesen Mis­kolcról, a lakótelepi lakásokból menekültek a településre, tel­ket vásároltak, aztán lassan felépült a ház és kiköltöztek. Úgy mondják, a beáramlás so­rán nagyon sok értelmiségi csa­lád otthona lett Felsőzsolca. Szerencsére, nincs semmiféle ellentét őslakók és a folyama­tosan idetelepültek között. In­kább a nagyközségért érzett felelősség, a tenni akarás jel­lemzi együtt a lakosságot. Má­ra ugyan a népesség gyarapo­dása lelassult, de a prosperitás, a fejlődés megmaradt, és nap­jainkban is tartósnak ígérke­zik. Az arányos településszer­kezet, a kiemelkedően jó in­frastruktúra jellemzi Felsőzsol- cát. Ez a történelem során ki­alakult folyamatos fejlődés, a haladásnak a jelenlegi adottsá­gokban is megnyilvánuló továb­bi lehetőségei szülték meg a nagyközség vezetésében a vá­rosi rang megszerzésének öt­letét. A polgármester nem re­mél anyagi hasznot Felsőzsol­ca új rangjától, de bízik ben­ne, hogy a városokat a jövőben is jobban finanszírozzák majd, mint a községeket. Fehér Attila polgármester Jelenleg 194 város van hazánk­ban. Településkutatók szerint ezek számát valamivel 200 fö­lé kívánatos emelni ahhoz, hogy arányosabb, egészsége­sebb településszerkezet alakul­jon ki az országban. A közel­múltban, egy-két esztendeje újabb hat falu pályázta meg a városi cím elnyerését. Hivata­los választ kérelmükre ugyan még nem kaptak, de biztatást, a legfelsőbb szintekről is, már igen. Akár az is meglehet: a Miskolchoz közeli Felsőzsolca lesz a kétszázadik város Ma­gyarországon. Fehér Attila polgármestert kér­tük, beszéljen a település tör­ténelméről, s arról, mi alapján akarnak várossá válni?- Felsőzsolca már a századfor­dulót megelőzően polgárosult, az elmúlt évtizedekben pedig még inkább vonzotta az új la­kókat. A betelepülők számának gyarapodása a község fejlődé­sét, életképességét bizonyítot­ta. Annak tudását, azt a meg­győződést, hogy itt vagy a kö­zelben megfelelő életfeltétek­hez: lakáshoz, munkahelyhez, megfelelő szintű oktatási, egész­ségügyi, kereskedelmi... és még sorolhatnám, feltételekhez jut­nak. Itt, Miskolctól nyolc kilo­méterre kisvárosi, elővárosi lég­kör alakult ki. Szinte majdnem mindent kínálva a lakosságnak a város előnyeiből, de mente­sülve azoktól a hátrányoktól - zsúfoltság, nagy forgalom, nagy tömeg, összezsúfolt lakótelepek, egészségtelen levegő stb. - amelyek a nagyvárost jellem­zik. Vonzóvá tette a községet, hogy minden utunkat aszfalt borítja, teljes a víz-, csatorna-, és gázhálózatunk. Új telefon- központunk révén hamarosan készülékhez jutnak a legutób­bi igénylők, s van saját kábel­tévénk és újságunk is. Gyerme­keink a nyolcadik osztály elvég­zése után teljes létszámban to­vábbtanulnak. Ez pedig a pe­dagógusaink színvonalas mun: káját is bizonyítja. Tanéven­ként rendszeresen segítjük az általános és középiskolásokat tankönyveik és füzeteik meg­vásárlásában, egyszeri segély­ben részesítjük a felsőoktatás­ban tanulókat. (Folytatjuk) Bővítik a település egyik közlekedési csomópontját- Morfondírozások — diszkók Varga Zoltán Vibráló fények, tomboló zene, önfeled­ten táncoló fiatalok és kisebb inciden­sek. Ezek a jegyek jellemzik napjaink diszkóit, és ezek jellemzőek Miskolc két legigényesebb és legszínvonalasabb di- zsiklubjának kikiáltott CLUB 93-ra és a Tokaj Disco-ra is. E két szórakozóhe­lyen különösen szép volt ez a nyár. Ahogy teltek-múltak a kánikulai na­pok, úgy gyarapodott a fiatalok csa­pata a színes fénnyel telített táncpar­ketteken, akik a Clubban 21-04-ig, a Tokajban pedig 21-05-ig gyakorolhat­ták kedvenc csípőrázási technikájukat. Voltak azonban olyanok is, akik a jó­kedvet, a gondtalan kikapcsolódást igyekeztek félbeszakítani egy-két csat- tanós pofonnal vagy amerikai stílus­ban kéznyomot hagytak a nekik nem tetsző egyén arcán. Mit mondjak? Bá­tor emberek. Elindulnak a diszkóba, hogy szórakozzanak, majd egy-két sör után - melyet a Clubban 100-130 fo­rintért, a Tokajba n pedig 90-160 forin­tért fogyaszthatnak - hirtelen úgy ér­zik, túlnőttek a világon. Az ilyen em­bereknek próbálnak segíteni azok a markáns legények, akik a kidobó név­re „hallgatnak”. Külön érdekesség, hogy a CLUB 93-ban a miskolci rög­bicsapat tagjai végzik ezt az igazán „megnyerő” munkát. Egy szó, mint száz, nyugodtak lehe­tünk, a biztonsági emberek gyorsan és hatékonyan dolgoznak. A rendbontó egyének pillanatok alatt az utca sár­gán pislákoló lámpáit csodálhatják, és lehet, hogy talán ezért a meghitt esti nyugalomért cserébe akadnak olyan „balhésok”, akik a kiszemelt áldozatot türelmesen megvárják, persze nem a könyvtári program megbeszélése cél­jából. Ha az ifjú olvasók tartanának attól, hogy egy csetepaté után esetleg nem ismerik meg kedvenc dizsijüket, akkor meg kell nyugtatnom önöket, ugyanis az illetékesektől tudom, mind­két diszkó csak kisebb változtatást akar a beltérben, ám ezek miatt nem emel­nek a belépők árán. Egy hónapban egy­szer sztárvendéget is fogad a Club stáb­ja, és ekkor valamit ráraknak még a szombati árra. S ha nem táncolni, vagy a fellépő művészek miatt megyünk el a diszkóba, hanem csak azért, hogy ze­ne és ital mellett elbeszélgessünk a ba­rátunkkal, vagy a barátnőnkkel, azt is megtehetjük, mert mint hallottuk, mindaddig nem növekednek az ital­árak, amíg nem értékelik le újból a fo­rintot. Mindezen érvek és ellenérvek felsoro­lásával úgy gondolom, hogy a lehető­ségek Miskolcon sem rosszabbak, mint másutt, legfeljebb a mi pénztárcánk la­posabb. De ez már megint a mi bajunk, tegyünk róla, ha tehetünk, hogy mi­előbb behozzunk legalább valamit a le­maradásból. A Borókás együttes, akik az idősebbekben nosztalgiát ébresztenek, a fiatalokat pedig magukkal ragadják

Next

/
Thumbnails
Contents