Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-05 / 235. szám

8 Ms Itt-Hon 1994. Október 4m Kedd i I ; ; r- MISKOLCI PORTRÉ ~i A jogtanácsos Miskolc (ÉM - VZ) - Óvodában locso­lóautó-vezető, általános iskolában rá­dió- és tévészerelő, gimnáziumban va­dászrepülőgép-pilóta szeretett volna lenni, de végül jogtanácsos lett Hor­váth Péter (45), akinek egész élete Miskolchoz kötődik. Itt végezte el a Jo­gi Egyetemet, ahol most Krisztina lá­nya másodéves hallgató, és ahová ta­valy érettségizett fia felvételizni sze­retne.- A Kossuth Gimnáziumban szerez­tem meg az érettségi bizonyítványt, majd a sorkatonai szolgálat után a Di­ósgyőri Gépgyárban dolgoztam, először mint hőkezelő, később mint minőségel­lenőr. Nem szerettem a matematikát és a fizikát, ezért jelentkeztem a Jogi Egyetem levelező szakára 1984-ben. Harmadéves hallgató voltam, amikor még az államvizsga előtt felkerültem a Digép jogi osztályára, és kis idő múl­va kineveztek a Jogsegélyszolgálat ve­zetőjének, ahol 1992-ig dolgoztam. Szakmunkás édesapja és konyhafőnök édesanyja, amíg éltek, mind erkölcsi­leg, mind anyagilag támogatták Hor­váth Pétert. Jelenleg felesége, Varga Zsuzsanna teremti meg számára a jó munkához elengedhetetlen, szeretet­teljes családi hátteret.- 1992. február 1-jén kerültem az Or­szágos Takarékpénztárhoz, amely nagy kihívást jelentett számomra, hi­szen a Digépben más jellegű jogi prob­lémákat kellett megoldani. Szerencsé­re itt az OTP-nél elég sok a munkasi­ker, és nagyon jó érzés azért dolgoz­ni, hogy ne csak az ország legnagyobb kereskedelmi bankja, de Közép-Euró- pa egyik jelentős pénzintézetévé vál­junk. Ennek elérése ózonban elég sok munkával jár, így szabadidőm nagy része a szakirodalom tanulmányozá­sával telik el. Szűk baráti köre még az egyetem előtti években alakult ki, ám e kör tagjaival sok munkája miatt saj­nos ritkán tud találkozni. Nem titkolt szándéka: minimális német nyelvtu­dását legalább középfokú szintre fel­fejleszteni, amely napjaink bankszak­májában elengedhetetlen. Díszburkolat a Vár utcában Még a befejezési munkák előtti kép Fotók: Fojtán László Miskolc (ÉM - KL) - A város­nak, közelebbről a harmadik kerületként számon tartott egyik nagyközségnek, Diós­győrnek országszerte ismert és megbecsült műemléke a Diós­győri vár. Az egykor királynői vár helyreállítottan, „romos” ál­lapotában is nemcsak a műem­lékek iránt érdeklődőket vonz­za, de nyaranta számos rangos kulturális rendezvénynek is otthont ad. A vár helyreállítása után, igaz hogy némileg megkésve, de az idén sor került a környék ren­dezésére is. Nevezetesen, az oda vezető utat, valamint a környék egy részét díszburko­lattal látták el. A század elején telepített, csak­nem évszázados, megközelítő­leg félszáz vadgesztenyefával szegélyezett utat, valamint a Déryné-ház előtti részt egészen a várfürdőig vöröses és szürke kockakövekből álló díszburko­lattal fedték le. A mintegy 5000 négyzetméternyi területet a várfürdő felőli részen korlátok­kal zárták el a gépkocsiforga­lom elől, azonban a bejárati rész felől még ez hiányzik, így is már gyakorlatilag „sétáló utcává” vált a várhoz vezető szakasz. Gondoskodtak a csapadékvíz elvezetéséről is, és szegélykö­vekkel vették körül - így óva meg a rongálásoktól - a csak­nem évszázados gesztenyefák gyökérzetét. A diósgyőri vár vonzó idegen- forgalmi nevezetessége Mis- kolcnak. A városba érkezők, vagy a Lillafüredre látogatók nem is mulasztják el megtekin­teni. A várban, valamint a szomszédságában lévő úgyne­vezett Déryné-házban berende­zett múzeum is vonzza a láto­gatókat. Örvendetes, hogy az utcát övező házakat is rendre tatarozzák, csinosítják. Ezzel egyre szebbé, kellemesebbé te­szik a területnek ezt a - bízvást mondhatjuk - ősi magvát. Elegáns a díszburkolat, amelyen a vár felé lehet eljutni Gyerekek honi rajzasztala A két madárka Csonka Éva ll/A osztályos tanuló, Kaffka Margit Általános Iskola, Miskolc AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG MISKOLCI MELLÉKLETE •1994. október 4. • II. évf. 40. szám Az aradi tizenhármakat idézve Több mindenre is példa le­het az aradi tizenhármak tablója. Mindenekelőtt arra, hogy mindig lesznek embe­rek, akik a szabadság eszmé­jét vallva, ezért kiállva képe­sek lemondani legnagyobb kincsükről, az életükről. Kik a puskacsövek előtt, a bitó­fák alatt sem inognak meg, az élet és halál mezsgyéjén sem ejtenek foltot lelkiisme­retükön, hitükön, és emelt fő­vel lépnek át az ismeretlen világba, holott tudják, on­nan nincs visszaút. Példa arra is, hogy a szent eszme, a szabadság különböző né­pek fiait hozza egy közös tá­borba, képes mindahányu- kat, a más kultúrában, más szokások között születetteket, felnőtteket eggyé kovácsolni, hogy végül valahányon ma­gyarként tegyenek az idők végezetéig fénylő bizonyságot közös harcukról, tiszta em­beri érzelmükről. Mintegy jelképeiként is annak a na­gyobb csapatnak, melyet ve­zéreltek a csatákban, mely csapatban ugyancsak ott harcoltak a magyarok mel­lett szerbek, osztrákok, szlo­vákok, lengyelek. Eme tabló­nak ez is egyik tiszta, érthe­tő, nagyon is időszerű üzene­te a mának. A mai Magyar- országnak és más országok­nak is küldve, kiáltva ezt az üzenetet. Ismét olvassuk el az aradi tizenhármakat: Knézics Ká­roly, Nagy Sándor József, Damjanics János, Aulich Lajos, Lahner György, Pöl- temberg Ernő, Leiningen Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schwei- gel József, Dessewffy Arisz­tid, Lázár Vilmos. A város peremén: Pereces (VI.) A település is, a Matáv is erőfeszítésekre kényszerült (3. oldal)- A TARTALOMBÓL ­Tornatermet avattak A szép fekvésű bükkaljai községben, Kisgyőrben az utóbbi években több fi­gyelemre méltó kezdeményezés látott napvilágot és valósult meg a helyi la­kosság életkörülményeinek javítása ér­dekében. Történhetett ez azért is, mert a kisgyóriek mindig is támogatták azo­kat az ígéretes ötleteket, amelyek hoz­zájárulhattak a falu gyarapodásához. (2. oldal) Szegfű az ugaron Egy dunántúli fiatalember valahogy itt ragadt az északi városban, hogy új otthonra leljen Veszprém helyett Mis­kolcon. Ez olyannyira sikerült, hogy napjainkban Csiszár István a jónevű Borókás népzenei együttes élén új és széles baráti körre tett szert. Olyanok­ra, akik szeretik, ápolják a népi mű­vészeteket. Életeleme az önzetlenség, ám az amatőrség egyelőre csak any- nyit fedez, hogy amit tesznek, azt nem a pénzért teszik. (4. oldal) A kétszázadik város lehetne Felsőzsolca Miskolc közelségében meg­érett arra, hogy idestova várossá nyil­vánítsák. A település az utóbbi évek­ben különösen szép fejlődésen ment át, sorra épülnek a szép és elegáns lakó­házak, a község belterülete egyre in­kább a hangulatos kisvárosok képét hozza elénk. Ezekről beszélgettünk a polgármesterrel, a község vezetőivel a közelmúltban. (5. oldal) Vár utca: díszburkolat A valamikor Miskolctól különálló Di­ósgyőr egyik legszebb része a vár és annak közvetlen környéke. Nem mind­egy tehát, hogyan marad meg szá­munkra és az utókor számára a tele­pülés ékkövének számító, vadgeszte­nye fasorral ékes Vár utca. Most az el­ső fordulóban színes díszburkolattal fedték az úttestet, kialakították a há­zak és az úttest közötti sétányt. (8. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents