Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-05 / 235. szám
4 B ItT'Hon 1994. Október 4., Kedd — Moziműsorok — Tiszaújváros 06- 07-én: Angie. Színes amerikai filmdráma. (Kezdés: 17.30 óra) 09- én: Backbeat. Színes angol zenés film. (Kezdés: 17.30 óra) 10- én: Menekülés Absolomból. Színes amerikai sci-fi. (Kezdés: 17.30 óra) Nyékládháza 07- én: The Flintstones- A Flintsone család. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés:17.00 óra) Mezőkövesd 07- 08: Farkas. Színes amerikai film. (Kezdés: 19 óra) 09- én: Apáca show 2. Színes amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 19 óra) Ózd 06- án: Vipera. Színes amerikai akciófilm. (Kezdés: 17 és 19 óra) 08- án: Vipera. Színes amerikai akció- film. (Kezdés: 17 és 19 óra) 10- 11: Christopher Lambert: Mesterfogás. Színes francia film. (Kezdés: 17 és 19 óra) Ernőd 07- én:Tiszta Amerika. Színes magyar társadalmi dráma. (Kezdés: 18 óra). — Programajánlat — DMK Tiszaújváros - A Derkovits Kisgalériában október 10-16-ig Karan- csi Sándor képzőművész munkái láthatók. A Városi Kiállítóteremben 1994. október 3-31 ig Zajácz Tamás iparművész Tündérkert című kiállítása tekinthető meg. Szülőföldem! Óh, édes szülőföldem. Most itthon vagyok, hazajöttem, Óh, édes szülőföldem Ez nem lehet más, Mint Derenk. Kinyújtom karjaimat Most ismét itthon vagyok Hozzád szólok, s beszélek Kérlek fogadj el engem Óh édes szülőföldem. Most ismét itthon vagyok Hazajöttem. Hudi Józsefné Ládbesenyő Elsőként látta a holdraszállást Ózdról indult - ma Ausztrália megbecsült polgára Pétery Miklós kedvenc műszerei előtt amatőr fotó Ózd (ÉM - KM) - Negyedszázada annak, hogy az ember a Holdra szállt. Ez a tény ma már nem jelent szenzációt, viszont mindenképpen érdekes, hogy ózdi vonatkozása is volt a világra szóló eseménynek, az Ausztráliában élő Miklós A. Pétery, azaz Pétery Miklós személyében, akinek levélben küldtük el kérdéseinket. □ Milyen szerepe volt Önnek az ember holdraszállása idején? • A szenzációs esemény televíziós vételénél-adásánál játszottam szerepet. A holdralépés napján Sidney volt „Direct Li- ne-ban” a Holddal, tehát az USA-ban nem láthatták az eseményeket! A Holdról N.T.S.C. szisztémával közvetítették az első világtörténelmi leszállást. Ausztráliában viszont PAL D. szisztéma van, nem pedig N.T.S.C. Itt kertüt sor az én tevékenységemre: „Multi-szisz- tem” monitort állítottam be a „Hold vételére”. A Holdról az adást N.T.S.C. szignállal vettem, majd továbbítás céljából PAL D. szignállal szinkronizáltam, Colour Sygnal Generátorral. Az így rögzített képet és hangot a Holdról mikrohullámon közvetítettem a Parks-i rádióteleszkópnak, ahonnan műhold (Satelit) segítségével spanyolországi USA bázisra vetítették, majd egy másik műhold segítségével tovább sugározták az USA-ba. A 3 napos, napi 24 órás izgalmas, fáradságos munka során én voltam a legelső, aki a holdraszállást megfigyelhettem, és ezt a történelmi pillanatot néhány másodperccel előbb láttam, mint a holdrakéta tulajdonosa, az USA! Egyébként a holdraszál- lás továbbközvetítését végző elektronikus műszer a tulajdonomban van. Mivel már idős vagyok, az egészségi állapotom is romlik, azért a történelmi értékű műszert valamely magyar múzeumnak szeretném ajándékozni. □ Pétery úr, mit tud szűkebb hazájáról? o Immár 55 éve, hogy elhagytam Ózdot. Minden érdekel, ami szülővárosomban történik. Sok újságot járatok, azokból tájékozódom. Nagyon fájdalmas nekem a régi, nagy múltú, az egész járásnak hajdan biztos kenyeret adó ózdi vasgyár pusztulása. Sohasem fogom azt megérteni, hogy miként történhetett ez meg. A füstös, zajos Ózdhoz mindig nagyon húzott a szívem. Gyakran gondolok az Akácos útra, melyen iskolába jártam, a Kisfaludy útra, ahová udvarolni jártam: a Drótostetőre, ahol számháborút játszottunk, Szennán a Kőtetőre, ahol síeltünk, ródliztunk: Törökék, Vargáék, Mokriék kertjére, ahol almát, körtét loptunk és az Olvasó színjátszóira. Sokat vízi-cserkészkedtem. Telente sok csónakot (hajókat, nudlit, ladikot) építettünk. A Sajón a vízművek mellett volt a csónakházunk. Én voltam a vízi csapat vezetője, s helyettesem Csömör Géza volt. Még 1939-ben magammal vittem a vízi csapat zászlaját, s azzal repültem az egész háború alatt, soha el nem hagyva magamtól. Ma is itt van az irodámban, ahol a levelet írom. Ha újra van Ózdon cserkészcsapat, szívesen elküldöm nekik a zászlót, ha igénylik. □ Ismertetné röviden történetét? • Ózdon születtem 1920-ban. Repülni tanultam. 1942-ben vezényeltek a Börgöndi Közfelderítő és Vadászrepülő Harckiképző Iskolára, ahol megkaptam az .Aranysast”, majd pilótaoktató lettem. 1944 elején átvezényeltek Ferihegyre, romboló éjjelivadász-iskolára. A lábamon súlyosan megsebesültem egy amerikai lövedéktől, majd azt a feladatot kaptam, hogy repüljek Miskolc térségébe felderítő, elhárító „kirándulásra”, s az Avas hegység oldalába befészkelt orosz aknavetők állását lőjem szét. Ezt végre is hajtottam, de a gépem is találatot kapott. Kényszerleszállást hajtottam végre Diósgyőrtől néhány kilométerre, „autóstoppal” eljutottam Ózdra. Kórházi kezelés után a Repülő Akadémiára kerültem pilótaoktató- nak, később áthelyeztek az Önkéntes Hadosztályok Toborzó Hivatalához futárrepülőraj-ve- zetőnek Szombathelyre. Innen Bécsbe. Az egyik régi császári üdülőhelyen rátaláltam édesanyámra, menyasszonyomra, bátyámra. Egy kápolnában megesküdtem menyasszonyommal, majd irány: Nyu- gat-Franciaország. Végül Ausztrália. Az ausztrál haditengerészet 1985-ben kiadott történelem- könyvében egyebek között ez áll: „Pétery Miklós 1950-ben jött Franciaországból Ausztráliába. Első munkahelye az EMI/HMV-nél volt, ahol minőségi ellenőr. Adó-vevőkészülékek utolsó üzemelési vizsgálatát tesztelte. Három évvel később kinevezték az összes HGP-szervizosztály országos műszaki vezetőjévé. A színes televízió ausztráliai megjelenésekor a Radio Corporation Australia, Elektronic City, Rhodes, NSW felállított egy szí- nestelevízió-iskolát mérnökök és műszaki tanárok számára. A Radio Corporatioan Melbourne előadónak képezte ki Pétery Miklóst a színes televízió adás- és vételi elvekkel kapcsolatosan. Összeállította az első nyomtatott áramkörű színes adóberendezést - beleértve a színes foltletapogatót is. 1970- ben kinevezik a School of Aduanced Elektronic intézmény igazgatójává, ahol nyolc éven keresztül volt az iskola vezető előadója és igazgatója.” Legutóbbi levelében egyebek mellett azt úja: „Fél évszázad távlatából is drága nekem ez a hely, ahol bölcsőm ringott. Bizonyára már sohasem látom Ózdot, de gyermekeimnek meghagytam, hogy ha meghalok, poraimat szólják szét a Drótoshegyről, hogy visszatérjek oda, ahonnét jöttem.” 1994. Október 4., Kedd Itt-Hon B 5 A halottnak hitt katona visszatért Majdnem eltemették élve, szerencsére még nyöszörgött B. Mitró István (ÉM) - 1944. december 19-én, egy nappal a román csapatok nyíri bevonulása után - akkor tizenöt évesen - végigjártuk barátaimmal az elhagyott futóárkokat. így találtunk rá egy sebesült magyar katonára, aki az árok alján fejlövéssel már egy napja feküdt eszméletlenül. A futóárok peremén az igen sok töltényhüvely arról tanúskodott, hogy derekasan harcolt. Bevittük a közeli Kápolna-tanyára, miközben eszméletlen állapotban félrebeszélt, bajtársait arra kérte, hogy ne hagyják ott. Az egyik üres lakásba befűtöttünk és közben az asszonyok megmosdatták. A katona ezt követően napokig feküdt mély kómában. A köpenyének zsebéből kivett levélről felírtam hozzátartozói címét. Naponta többször látogattam, állapota azonban nem javult, míg egy napon eltűnt. A szomszédasszony szerint kórházba szállították, de azt hogy hová, nem tudta megmondani. 1945 tavaszán a postaforgalom megindulása után levelet írtam a hozzátartozóinak. A válaszukból megtudtam, hogy a katona nem tért haza és kérték kutassam fel a sírját. Ezt nem ismerve ötven évig adós maradtam a válasszal. Az utóbbi két évben önszántamból foglalkozom hősi halot- taink jeltelen sírjának és hozzátartozóinak felkutatásával. A kutatás során egy nyíri fiatalember hívta fel a figyelmem egy kápolna-tanyai jeltelen sírra, ahol mások elmondása szerint az általam keresett katona nyugszik. A sírt - melynek Zsiga József ÉM-repró talaja igen laza volt - megbontottuk, de azt üresen találtuk. Ezt követően kerestem fel Futó János barátomat Nyíriben, akivel annak idején a katonát megtaláltuk. Ő - szinte hihetetlen - emlékezett arra, hogy a katona Szalaszend községbe való volt. Megkeresésemre a szalaszendi polgármester legnagyobb ámulatomra arról értesített, hogy a keresett katona Zsiga József, aki 1945 tavaszán hazatért falujába. Másfél évvel ezelőtt más betegségből kifolyólag meghalt, és ott van eltemetve. A családnak írt megkeresésemre Zsiga József fia - az Encsi ÁFÉSZ elnöke - telefonon megkeresett. Elmondta, hogy apját 1945-ben tévedésből majdnem élve eltemették. Nem emlékezett rá utólag sem, hogy hol volt az a hadikórház, ahol megműtötték. Csak arra emlékezett, hogy arra tért eszméletre, hogy igen fázott és egy betonos helyiségben feküdt hat orosz halott katona társaságában. Szerencséjére a halottak elszállításakor már életjeleket adott, nyöszörgött, mozgott, és így nem temették el. A kórházban később elmondták neki, hogy a halántékán behatolt lövedék nem ütötte át a koponyát, hanem azon irányt változtatva a szemöldökében elakadt és innen műtötték ki. Amikor annyira felerősödött, hogy járni tudott és a nála lévő iratok alapján is újra visszanyerte emlékezetét, útnak indították családjához. így ért haza a halottnak hitt katona feleségéhez és két lányához. Azonos nevű fia már a háború után született. Szalaszenden teljes felépülése után előbb kereskedéssel és felvásárlással foglalkozott, majd évtizedeken át a falu kocsmá- rosa volt. Ötvenszázalékos hadirokkantként élte le életét, mert a lövés nyoma nem tűnt el. A koponyacsontja azon a helyen horpadt maradt és a lövedékből egy szilánk is beszorulva maradt a csontban. Másfél éve más betegségből kifolyólag halt meg. Felesége már hetvenéves, két lánya pedig Szalaszenden él családjával. S ezzel az egykori sebesült katona, regényes történetének vége. Tudom, hogy mindez csak egy kis epizód a második világháború nagy fronteseményeihez képest. Valóságban az általunk halottnak hitt katona nem volt hősi halott, hanem szerencsés túlélőként tért haza családjához. Sajnos tragikusan igen magas azoknak a magyar katonáknak a száma, akik a háborús évek során nyomtalanul eltűntek és ma is valahol jeltelen sírban nyugszanak. |WÁtszázados megfigyelésen '4$ alapuló népi kalendárium az őszi évnegyed kezdő napjának tartja a szeptember végi Mihályt. Pár napja hagytuk el ezt a jeles fordulót, ezzel kezdődött a vénasszonyok nyara, régebbi elnevezéssel Szent Mihály nyara. Újabban azonban ezt a verőfényes őszutót indián nyárnak is szokás nevez- ' ni. A szeptember 29-e meghatározó szerepet játszott a régi nép- életben, a gazdasági életben is. Amint a tavaszi Szent György- nap a jószág legelőre hajtásának ideje volt, úgy a Mihály nap a jószág hazaterelésének idejét jelezte. Ezzel letelt a pásztorok szolgálata. A népi megfigyelés számos egyéb jelenséget is rögzített erre az időre. Ilyen például, hogy megszakad a fű gyökere, megszűnik a virágok mézelése. A halak a víz fenekére húzódnak, NotáritíS Mihály nyara kezdik a vermelést, s hozzáfognak az őszi lehalászásokhoz is. A régi babonás szokás szerint, az eleddig tiltott területre, a falusi gazdaságban fontos szerepet játszó méhesbe is beléphettek már az asszonyok. Ott, ahol az erdők bő makktermést adtak, elsősorban a zempléni és a csereháti vidéken, Szendrő-Szelcepuszta környékén, ilyenkor terelték a sertéskondákat az erdőkbe. Megszűnt a tilalom a makkoltatásra, olcsó takarmányon javították fel a csürhét. Ugyancsak a gazdálkodás körébe tartozott, hogy a Mihály-nap körüli időt tartották a gazdák az őszi vetésre a legalkalmasabbnak. Mihály a vallási hiedelmek között mint az ördögöt legyőző arkangyal szerepel. Tisztelték, mint a temetés, a temetők védőszentjét is. Áttételesen így kapta a Szent Mihály lova nevet az a négylábú saroglya, amelyre temetéskor a koporsót helyezték. ír nnen adódott a mondás: elvitte Szent Mihály lova. Mindenki máskép csinálja... Tiszapalkonya (ÉM) - A Kiss család számára örökre emlékezetes marad június 6-a. A reggeli órákban a Táncsics út 5. sz. alatti családi ház hatalmas robajjal összedőlt. Szerencsére a három kiskorú gyermek és édesanyjuk már nem voltak otthon, az édesapa és a nagymama a másik, kisebb épületben tartózkodott. Az 1972-ben épült vályogházat Kissék az egykori tanács közreműködésével vásárolták, s éltek benne boldogan június 6-ig, mígnem összedőlt. A helyi polgármester asszony értesülve az eseményről, már másnap 10 ezer forintos segélyt utalt ki a családnak és azt kutatta, milyen szükségmegoldásokkal lehet enyhíteni bajukon. Közel 8-10 üresen álló családi ház tulajdonosával beszélt, míg végre a Mátyás út 18. sz. alatt az egyedül élő Papp Béla befogadta őket - átmeneti időre. Itt azonban nem volt bevezetve a villany, a helyiségek belülről csak vakolva voltak. Az önkormányzat azonnal intézkedett: saját költségére bevezette az áramot és elvégeztette a festést, sőt megszavazott a családnak 100 ezer forint támogatást, amelynek felét nem kell visszatéríteni. Soron kívül kérték az Állami Biztosítót helyszíni szemlére, eljártak a földhivatalnál, tervezőt kerestek az újra építendő ház dokumentációinak elkészítésére. Az Állami Biztosító műszaki okokra hivatkozva elzárkózott a kártérítéstől. így történt, hogy Kiss Gyuláék jogorvoslásra a televízió Ablak című rovatához fordultak. Ezt viszont megelőzte a helyi Tisza TV június 8-i műsora, bemutatva a rombadőlt házat, a megtett intézkedéseket. A híradást átvette a Regionális Híradó is. Közben egy másik (vállalkozói TV- stáb) szintén megjelent a helyszínen, riportot készítve a családfővel és feleségével. Az Ablak helyett az adás, az MTV egy-másik műsorában, a Korképben került sugárzásra augusztus 7-én. Ebben már véletlenül sem esett szó a helyi önkormányzat támogatásáról, sőt a riportot nézve és hallgatva úgy tűnt, a hivatal semmit nem tett a család érdekében. Mindkét híradás összehasonlítása után, felmerül, hogy az utóbbiban tudatos csúsztatás, vagy szakmai melléfogás történt? Recept Idős színész panaszkodik az orvosnak.- Doktor úr, nyolcvan esztendős a barátom, akárcsak én. De azon túl, hogy állandóan a feleségem körül őgyeleg, még a szeretőjét is felkeresi minden héten kétszer. Ráadásul a hét végét mindig kezdő színésznőkkel teszi érdekesebbé. Szóval, doktor úr, én is ilyen szeretnék lenni... Adjon tanácsot, hogy mit tegyek.- Hazudja ugyanazt, amit a barátja.
