Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-27 / 254. szám
14 ÉSZAK^Magyarország Regélő 1994» Október 27- Csütörtök Izraeli kitüntetés Horváth Kálmánnak Jeruzsálem (MTI) - A vészkorszakban elpusztult hatmillió zsidó mártír emlékét őrző jeruzsálemi Jad Vasem Intézetben hétfőn különlegesen nagyszabású ünnepséget rendeztek a magyar Horváth Kálmán egykori honvéd százados, nyugalmazott ezredes tiszteletére. Horváth kedden megkapta a Világ Igazai emlékérmet és oklevelet. Felvésték a nevét a Világ Igazai közé az Igazak kertjében található márványtömbre. Az izraeli rádió jelentése szerint Horváth a magyar történelem legszégyenletesebb idején kivételes, jelenleg is egyedülállóan merész tettet hajtott végre. A százados erről a rádiónak elmondta:- 1942 szeptemberében a ma Szlovákiában lévő Tomaaljáról járási katonai parancsnoki beosztásomból helyeztek át Miskolcra, a 7. honvédkerület parancsnokságára. Finta József vezérőrnagy, a honvédkerület parancsnoka - Csatai Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter utasítására - először azzal bízott meg, hogy a katonai körzet területén lévő gettókból sorozzam be a 18-48 éves korú férfiakat. A célunk az - hangsúlyozta a parancsnokom -, hogy a javakorabeli férfiakat a Gestapo ne hurcolja el németországi munkatáborokba.- A besorozott munkaszolgálatosokat a Rozsnyó környéki jósvai központi gyújtőtábor- ba irányítottam, ahol megalakították a munkásszázadokat. Ellenőrzéseim során mindig felhívtam a táborparancsnokság figyelmét arra, hogy a munkaszolgálatosokkal emberségesen bánjanak, és lehetőség szerint körültekintően gondoskodjanak róluk.- Abban az időben miskolci katonabarátaim révén kapcsolatba kerültem a helyi zsidó hitközség vezetőivel is, akik nagyon szívhez szólóan arra kértek, hogy a gettókból sorozzák be munkaszolgálatra a 18 évnél fiatalabb és 48 évesnél idősebb férfiakat is.- Kérem, mentse ki fiainkat a németek karinai közül! Ki tudja, a többiekre milyen sors vár!? - mondták a zsidó hitközség tagjai szinte esdekelve. Ez a könyörgés szíven ütött engem. Akkor már hírek szállongtak a német haláltáborokról, és a lelkiismeretem azt diktálta, vállaljam el ezt a nagyon veszélyes, embermentő feladatot - emlékezik vissza Horváth. A rádió szerint több ezer zsidó gyereket és idősebb férfit emelt ki 12 évtől 70 éves korhatárig a Miskolc környéki gettókból, és őket a jósvai munkaszolgálatos táborba irányította. —Ahogy megláttam a sorozásnál a gyerekeket- egy 13 éves fiúnak az édesapja leszaggatta ruhájáról a sárga csillagot -, azt mondtam: besorozni, 18 éves! - mert sorozni csak 18-tól 42 éves korig volt szabad, és a 13 éves és a 16 éves gyermekeket is besoroztam, mint 18 és 48 év közöttieket.- Akkor tudatában volt annak, hogy megmenti őket? - kérdezi az izraeli rádió riportere.- Annyit tudtam, hogy megmentem a magyar hadsereg részére, mert a németek követeltek 300 ezer magyar zsidót, de a kormány nem engedte. Azt mondta, nekünk is kellenek a honvédség részére, akik kimennek megint hadműveleti területre. így menekültek meg azzal, hogy én odasoroztam őket. Ennyit tudtam tenni. Azt kérték tőlem, hogy csak a németekhez ne kerüljenek. Ezek a körülmények lelkileg nagy hatással voltak rám. A történethez hozzátartozik - hangsúlyozz a riporter -, hogy két évvel ezelőtt a Jad Vasem intézet már elismerte Horváth mentőtevékenységét; akkor megkapta a hatágú menó- rát, a hatmillió zsidó mártírra emlékeztető kitüntetést. A Világ Igaza kitüntetéshez azonban pontos dokumentációt kellett bemutatni. Az Izraelben élő megmentettek közül Steinberger Tibornak, a Magyarországon élő Lebovics Imrének és még sokan másoknak, valamint Gabriel Barshakednek, a Jad Vasem főmunkatársának rendíthetetlen, kitartó, kétéves kutatómunkája nyomán sikerült nyomára bukkanni a világ számos országában szétszórt, Horváth Kálmán által a háború idején besorozott zsidó munkaszolgálatosoknak, és feldolgozni tanúvallomásaikat. A keddi ünnepségen Gabriel Barshaked beszámolt a hosszú kutatómunka szakaszairól, majd beszélt a háborús évek politikai helyzetéről, a hivatalos előírásokról, az akkori bürokratikus kötöttségekről, melyek együttvéve rendkívül nehézzé és bonyolulttá tették Horváth mentőmunkáját. Gabriel Barshaked megemlítette, hogy komoly vita középpontjában állt Horváth felettesének, Finta Józsefnek a szerepe és Horváth századossal való kapcsolata. Némelyekben felmerült a kérdés: miként lehet ennek a Fintának - aki a nyilas időkben főfelügyelő volt - pozitív szerepe Horváth mentőakciójában. Gabriel Barshaked egyértelműen igennel válaszolt erre a kérdésre, és hozzátette: megdöbbentő tény ez. Számos ehhez hasonló összefüggést kellett kibontania, összeraknia a Jad Vasemnek ahhoz, hogy végül is el tudja ismerni Horváth Kálmánt - mondta. - Hogyan is lehetett akkor menteni? Mit tudott volna akkor tenni az ember? - ez is felmerült a viták alkalmával. Mindenkitől csak annyit lehet elvárni, amit meg tud, vagy meg tudott tenni, semmiképpen sem többet. Vizsgáljuk meg, hogy egy honvéd százados hogyan tudott menteni! Kutatásaink igazolják, hogy nagyon kevés, a Horváth századoséhoz hasonló ügyet találtunk. Egyre nagyobb fényesség felé Megemlékezés a neves professzorról, tudósról: Germanus Gyuláról Tusnády László Tizenöt évvel ezelőtt, november fián még megünnepelhette 95. születésnapját, s az ezt követő hajnalban, november 7-én hunyt el, s így halálának a tizenötödik évfordulójára is emlékezünk egyben; jóllehet onnan is, az elmúlásból életszerete- te, ifjúi lelkesedése szól hozzánk: ez az ő legfontosabb üzenete. Tudásszomja, lelkesedése röpítette, vitte az ismeretlen felé. A nagy mélységek nem szédítették, mindig megmaradt közvetlen, embereket szerető művésznek, tudósnak. Ha íróként szólalt meg, akkor is Kelet tudománya, bölcsessége sugárzott a lapokról, és tudósként is a művész átélésével, láttató képességével közeledett felénk. Gyermekkora álom-leheletű világából egy fametszet bűvös erővel jelent meg előtte időskorában is. Egy folyóiratban látta azt a képet: egy arab mesemondó történetével szórakoztatta hallgatóit; különös idegen táj vette őket körül. Kelet varázsának ez volt az első ihletése. Majd a második nagy pillanat következett: a tankönyvben Mohamedről olvasott a kisdiák. Kíváncsi lett arra, hogy egy egyszerű tevehajcsár hogyan lehetett nomád népe tanítójává. Rejtély a világ, megfejtése egy élet munkásságát követeli, és az ifjú Germanus Gyula elindult ezen az úton. Hamar megtanult törökül. Szomjas agya itta az arab és a perzsa szavakat. Felkereste a kor leghíresebb hazai orientalistáját, Vám- béry Ármint. A világhírű tudós felfedezte a diák tehetségét, szeretettel foglalkozott vele. Kúnos Ignác és mások is irányították, majd maga a keleti környezet lett vezérlője, szomjas lelkének tápja: a régi Konstantinápoly, török barátok és könyvek, könyvek, könyvek. Bölcs idős emberként is ihletett ten, a gyermekkori lelkesedéssel tárta a világ elé a megismert titkokat, Kelet varázsát, mely valamikor réges-régen oly mélységesen megérintette szívét, elméjét, egész valóját. Mi volt az ő tanítása? A művészet, a tudomány oly átélése, olyan szeretete, hogy egész egyéniségét ez a szeretet, ez a lobo- gás hatotta át. Hallottam, amint egy ezer évvel ezelőtt élt arab költőről beszélt; adatokat mondott, verset idézett fel, majd a nagy perzsa költő, Háfiz életének egy tréfás epizódját említette, mindaz, amit elmondott, tiszta tudomány volt, de nem poros adat; lángoló lelke hatotta át a szavakat, és minden úgy elevenedett meg, mintha Kelet titka most, ebben a percben tárulna ki az ámuló hallgató előtt. Egyéniségének varázsa volt. Tudom, hogy ez megnevezhetetlen, de hasonlattal talán meg lehet értetni. A legnagyobb zenészek kapcsán az az ember érzése, hogy a technikának jóformán nincs is szerepe abban, hogy ők a hangszerüket megszólaltatják, az szinte magától zeng, s az adott művész lelke árad tovább gondtalanul és időtlenül. Ilyen volt Germanus Gyula a tudományban és a művészetben. 1971. szeptember 20-án magnó- felvételt készítettem az otthonában, most ebből idézek egy részletet. Tiszta, nemes szenvedély hatja át szavait: „Az én életem tulajdonképpen maga a munka.” Erről beszél: küldetéséről - munkájáról, előadásairól, életéről: „Algírba való utazásom elhárítása ellenére, ha személyesen nem is, de szellemileg mégis jelen leszek, mert négy előadást írtam, amelyet leküldök, amit ott kiadnak és fel is olvasnak. Ezek az előadások a következők: Az iszlám vallásjogának az ismertetését tartalmazza az egyik előadás, igen rövidre fogva, mert erről a témáról két évvel ezelőtt a Bécsi Collégium Hangaricumban egy előadássorozatot tartottam német nyelven az ottani mohamedán nagykövetségek, professzorok, jogászok és más érdeklődők előtt. Ez az előadás talán még nyomtatásban is megjelenik. Néhány hónappal ezelőtt, ugyancsak Bécsben, a magyar nagykövetség meghívására angol nyelven tartottam másfél órás előadást a legújabb arab irodalomról. Mivel évtizedek óta főképpen az arab irodalom érdekel, és a legtöbb ma élő arab íróval személyes kapcsolatban állok - ami azt jelenti, hogy nemcsak nagy kiterjedésű levelezést folytatunk, hanem elküldik könyveiket, amelyeket kénytelen vagyok elolvasni, ezeket mind kivonatolom, és véleményemet meg is írom az egyes íróknak. A keleti ember nagyon nagyra becsüli azt az európai embert, akinek nem anyanyelve az arab, hanem nagy fáradsággal, hatvanöt év küzdelmével, megtanult úgy-ahogy arabul, sőt többre becsüli az ilyen ember véleményét, mint azét, akinek az anyanyelve az arab, és mindig arab vagy mohamedán környezetben él. Ezért az én méltatásaimat mind közlik az arab nyelvű irodalomtörténeti vagy filozófiai folyóiratokban. Ennek következménye az, hogy más író is szerepeim akar ezekben a folyóiratokban, és az is elküldi a könyveit. így, amint Ön látja, igen kedves, tisztelt vendégem, itt már felsorakoznak az újabb könyvek Marokkótól Indiáig, amiket még nem tudtam elolvasni, de kénytelen leszek majd tanulmányozni, és írni róluk. Tehát ez egy olyan hétágú kígyó, amelynek soha vége nem lesz, mert az egész életem tartamára is el vagyok látva munkával...” Előrehaladott korára való tekintettel több külföldi előadásról le kellett mondania, de szellemileg jelen volt, mert a tervezett előadásai szövegét leírta és elküldte azoknak, akik szerették volna vendégül látni és tanítását akarták hallani. Első mekkai, medinai zarándokút] a után elment Görögországba. A Philopapposz dombjáról csodálta az Akropoliszt és Athén többi nevezetességét, és úgy érezte, hogy Beethoven tervezett, de soha meg nem írt X. szimfóniája áll előtte a maga megtestesülésében. A hangok a következőket sugallták: „Szépség és jóság az emberi élet célja.” Jóságában én is részesültem. Ha erről beszélek, nem gyarlóságból, hanem hálából teszem. Ő biztatott arra, hogy vegyek részt olasz nyelvű verspályázaton. Beavatott a római Nemzetközi Leonardo da Vinci Akadémia munkájába. 1979 tavaszán megtudta, hogy Törökországba készülök, török nyelvű ajánlólevelet küldött, hogy adjam át Yasar Nabi Nayir úrnak, a török PEN Klub elnökének, jó barátjának. Születésének centenáriumi ünnepségén egy tanítványától hallottam, hogy öt évvel korábban arab földön megdöbbenten értesült a professzor úr haláláról, hiszen egy héttel korábban három ajánlólevelet kapott még tőle Budapesten, így segített másokat a professzor úr utolsó napjaiban is. Egy fényképét őrizhetem. Kezében könyv van. Derűsen, mosolyogva néz. Nagy titkok tudója. Sok küzdelemben volt része, de ami a képet leginkább jellemzi, az a boldogság ragyogása. Nagy tudós volt. Madáchi értelemben. Az egészet akarta látni. Sohasem veszett el a részletekben. Teljességre való törekvésében nem ismert korlátokat. Siralmas állapotban a madridi Prado Madrid (MTI) - Siralmas állapotban van a madridi Prado, a világ egyik leghíresebb múzeuma. A tető beázik, a festmények nem fémek el, az archívum már a mellékhelyiségekbe is kénytelen teijeszkedni, kávéházában patkányok szaladgálnak. A múzeum igazgatója sürgős megoldást követel. A legnagyobb probléma a helyhiány, mivel a képek már most sem fémek el a falakon, és a remekművek egy része (500 festmény) a pincében porosodik. A múzeumot patronáló tanács és az igazgató a közeli Hadtörténeti Múzeum épületének a Pradóhoz való csatolását kéri, elsősorban a XIX. századi anyag kiállítására; a 2500 meglévő műből jelenleg csak 300 látható. Most, az ősz beköszöntével egy másik probléma is felmerült, melyet szintén sürgősen meg kellene oldani; a Prado beázik, mert a tetőszerkezet olyan anyagokból épült, melyek ma már használhatatlanok. Az eddig évről évre alkalmazott fol- tozgatást sem lehet tovább végezni, radikális megoldásra van szükség. Ez az előzetes tanulmányok szerint másfél milliárd pezetába és másfél évi munkába kerülne. A Prado egész anyagát jelenleg négy restaurátor kezeli, pedig a nyolc osztály mindegyikébe minimum három szakemberre lenne szükség, vagyis összesen (segédszemélyzettel és titkárnőkkel együtt) 50 emberre. Jelenleg nincsen szobrászati- és bútorosztály, érme- és ékszerosztály, valamint dokumentációs, oktatási és kommunikációs osztály sem. A legjobb spanyol múzeumnak éveken keresztül nem volt a spanyol festészetre szakosodott restaurátora. Ehhez jönnek mostanában a patkányok. A múzeum igazgatója, Jósé Antonio Femández Ordónez ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy maga úgyan még nem látott patkányokat, de nagyon is lehetséges, hogy vannak. A múzeum étterme és kávéháza a pincében helyezkedik el, és nem alkalmazzák a szokásos biztonsági intézkedéseket, a hulladékok azonnali fagyasztását. Végül is amíg csak a hulladékokat eszegetik, és a képeket békén hagyják, addig nincs nagyobb baj... HIRDETÉS BEFEKTETÉSI KÖZLEMÉNY A Magyar Kárpótlási Részvénytársaság ezúton értesíti a tisztelt érdeklődőket, hogy az adóalap-csökkentésre is felhasználható Magyar Kárpótlási Részvények 1994. október 24. és november 11. között készpénzért, illetve kárpótlási jegy felhasználásával is jegyezhetők. A kárpótlási jegyeket a névérték 160%-án vásároljuk meg. Részvényértékesítés és felvilágosítás a Takarék Bróker Kft-nél, a Takarékbank Rt. fiókjaiban és a jegyzésben résztvevő takarékszövetkezeteknél. L A
