Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-26 / 253. szám

10 ÉLETMÓD „Éretlen Paradicsom” 1994. Október 26., Szerda Egyedül kell megoldanom... (Másfél hónapja, hogy itt, az Éretlen Paradi­csom hasábjain bemutattuk nektek Bíró Bog­lárkát, aki au pairnek készült Angliába. Két hete pedig - ígéretéhez híven - megérkezett első beszámolója arról, milyen egy magyar lány éle­te a szigetországban. Terjedelmi okokból akkor csak a levél egy részét közölhettük. Ez a máso­dik fele kevésbé eseménydús - de nem kevésbé tanulságos.) A nyelvtanfolyamot itt-tartózkodásom harma­dik hetében kezdtem meg, és december 17-ig tart. Előtte felmérték a nyelvi szintemet és ez alapján a haladó csoportba kerültem. (Ez az egyik vagy a legmagasabb szint, talán még egy követi.) A csoportom tele van görög lánnyal, van egy japán asszony is, akit 20 évesnek néz­tem és kiderült, hogy 33 éves. Van két lány Norvégiából, egy kínai fiú Hong Kongból és én vagyok az egyetlen magyar. Egy héten három­szor 3 órám van a Hull College-ban. A tanfo­lyam végén letehetem a Cambridgi nyelvvizs­gát, természetesen nem ingyen. Azt hiszem meg fogom próbálni! Sokan kérdezték már tőlem, nincs-e honvá­gyam. Még nem éreztem igazán. A telefon és a levelezés sokat segít. Egyelőre jól érzem ma­gam, és az újdonság erejével köt le ez az or­szág. Úgy érzem nem lesz hiábavaló ez a közel egy év, és sokkal optimistábban szemlélem a jövőmet. Nem kell feladni az álmokat, csupán össze kell hangolni a lehetőségekkel és saját adottságaiddal. Akármennyire frusztráló egy sikertelen felvételi, önbizalmat kell gyűjteni és ennek ez egy igen jó módja. Nagyon sok problémát egyedül kell megoldanom, feltalálni magam egy-egy szokatlan helyzetben és nem utolsó sorban elviselni az angol ételeket, me­lyek olykor ízetlenek. Egyébként mindent meg lehet szokni. Csupán azon múlik, mennyire finnyás az ember. Persze a félig véresen elém- tálalt húst én sem eszem meg. Volt rá példa! Teát vödörszámra iszom. Miss Boglárka Bíró Juvan Sesztalov Kezdetben volt a Szó (részletek) ..A fehér darvak, a dalosok csak háromszázan maradtak. Az osztjákok és vogulok kevesen vannak. Nyolcezer vogulból a fele sem beszéli az anyanyelvét. A jó daru hangját két folyón túl is meghallani’’ Tartja a vogul közmondás Mi ez? Ez a Szó. A Szó - dal. A Szó szüli a Szót. A Szó - siralom. A Szó - álom. A Szó - dalia. A Szó - hős. A Szó az égbe emel és a földre taszít. Ne a nyíltól, a rossz Szótól félj!... A jó Darvak Fehér Darvak, Dalos Darvak kevesen vannak, elfogytak, mint a vogulok, a lívek, az izsórok. Pedig volt Livónia. Pedig létezett Jugria. Pedig volt Izsófóld. Mi maradt? * A darutorokban - az isteni húrokon - felcsen­dül az Ének. Neki, neked és nekem. Megtaláljuk-e az összhangot a Természettel? Természet. Vogulul így hangzik: Ma-vit. Ma - Föld, vit - víz. És észtül, udmurtul, mordvinul, gepszéül és csereniszül is az. Vogulul a víz „vit”. Magyarul „víz”. Finnül „vési”. És észtül, vepszéül, zürjészül és lappul is az... 0, ha felébrednének a Tengerek és a Vizek! Ó ha megtalálhatnánk az Izsórokat és Líveket, s ők ugyanezeket a hangokat ejtenék ki az eltűnés kínján és könnyein keresztül, és ideajándékoznák, mint felfedezést, hogy a Vízzel kezdődik az élet, hogy a Földön folytatódik az élet. „Víz - Föld”. - Természet... *** Az utolsó hallal nemcsak a halászok mestersé­ge tűnik el, hanem a vogulok, az osztjákok, a vepszék és a lappok, a daloló nyelv és az ősisé- get lenyomatként őrző mesék is... *** Felmagasztalva a pogány ősiséget Forrásainknál ujjongva Ó, emberek, őrizzétek meg az emberiességet - Az utolsó istenséget a világon! Összeállította: Csömök Mariann A füst mögött: Miskolc by night Pultcsönd (Felvételünk csak illusztráció) Fotók: Dobos Klára Gargya Balázs Valamikor három vagy négy évvel ezelőtt egy új divat alakult ki a ké­peslapok piacán: egy színtiszta fe­ketével nyomott lapocskán mind­össze egy kicsi sárga felirat hirdette büszkén a kalandtól átfűtött balato­ni éjszakák tartalmasságát, minden bizonnyal német turistavendégeink legnagyobb örömére és derültségé­re. Hogyha ezt a kis huncutságot aktualizálni akarnánk az Avas kö­rül elterülő Miskolcra, valószínűleg ugyanilyen sikerünk lehetne, ha járnának errefelé külföldi, angolul értő vendégek. Miskolcon ugyanis éppen olyan sötét van éjszaka mint a Balaton pariján. Persze mást és mást rejt mind a kettő, de aki szóra­kozni akar, megtalálja a számítá­sát. Mivel Közép-Európa legna­gyobb (és talán legkoszosabb) tavá­nál ilyenkor kissé már hűvösre jár az idő, nézzük egy átlagos miskolci (de nem kevésbé koszos és hűvös) péntek éjszaka lehetőségeit. Szóval van az úgy, hogy az em­ber egy kicsit szórakozni akar. Összeszed egy nem túl nagy, de nem is túl kicsi társaságot. Először is beülnek mondjuk egy sétálóutcái kapualjban lustán megbúvó - játék­terem, illetve söröző profilban utazó - kis helyre. Szellemes az elneve­zés, egy szerencsejáték a kereszt­apa. A hely és a hangulat lapos, csak a belső fényújságon futó szöveg visz némi színt az egészbe. Esze­rint, aki ezer forintért vesz zsetont, könynyedén nyerhet rengeteg pénzt. Az érdeklődő, csakúgy mint a vendég, hiánycikk, az árak sem túl barátságosak, szóval lehet, hogy menni kéne... A következő állomás egy kuruc hősről elnevezett üzleti egység vala­hol a Tetemvár egyébként vidám hangulatú részén. Kissé hideg van, de sebaj, az árfekvés és a fogadtatás már barátságosabb. Szól a zene, go­molyog a füst, mindenki élvezi az igénytelenséget. Talán keressünk inkább valami mást. A színházban éppen Shakespeare mester egyik híres darabja megy, valami dán ki­rályfiról. Thalia szentélyének egyik mellékutcájában egy hasonló elne­vezésű italbolt áll. A legszebb talán az egészben az, hogy tipikus szoc- reál, az itallap szerint még NDK gyártmányú sör is kapható. A füst kellemesen gomolyog, néha ki lehet belőle venni a szemközti fal pálma­fás poszterrel borított részét. Itt is nagyon jó lenni, csak mintha túlsá­gosan is középkorú lenne a törzskö­zönség. Szembetűnő generációs problémák nincsenek, mindenkinek ízlik a kissé langyos sör, bár „hő­seinknek” nem annyira. Fiatalosan felkerekednek, irány egy „ifjúsági” hely. Hogy a rock olyan mély gödör­be van-e, mint a következő állomás, azt innen nem lehet megítélni, de a zene, biztos ami biztos, hangos. Dü­börög az Aerosmith, és fürcsa mó­don itt is gomolyog a füst. Egész jó a buli, néhányan még táncolnak is. De a zene egy idő után túl hangos, ülőhely sincs, nézzünk talán valami szolidabbat. Szintén lefelé kell menni, barát­ságos kis söröző a következő hely­szín. A biztos középosztályba tarto­zó ifjúság múlatja itt drága idejét és pénzét. Az árakat nekik találták ki, hiába, kétszázakárhány forintot megér egy sör, még ha nenvis olyan finom, akkor is. Valahogy itt se jó lenni. Túl igényes minden. Az utolsó előtti állomás egy igazi talponálló. Huszonöt egy feles, két­szer ennyiért már sör is kapható. Szemmel látható, hogy akik idejár­nak (öregebbek és fiatalabbak), ál­talában nem a hosszú távú befekte­tések kamatainak várható alakulá­sáról beszélgetnek. A létminimum elérhetetlen valami, a munkanélkü­li segély már lejárt. De biztató, hogy a torkok nem maradnak szárazon. A füst pedig gomolyog tovább... Vé­gül (még)egy sörre van keret. Hely­szín egy normál söröző. Szól a Queen, szegény Mercury arról énekel, hogy a shownak menni kell tovább. Hideg van, a pénz elfogyott. Miskolc by night, valamikor 1994. október közepe felé... Húszéves lett a Kincskereső 1974 októberében jelent meg a Kincskereső első országos teijeszté- sű száma, így hát idén ünnepi kön­tösben és ünnepi tartalommal je­lentkezik az októberi Kincskereső. Hogy a szülinap fényéhez legalább egy kicsit mi is hozzájáruljunk, a nagy hagyományokkal, és immár saját nevelésű költőnemzedékkel „rendelkező” lapnak ezt a számát részletesebben bemutatjuk. Aprily Lajos szép őszi versei után Adynak Az Avar-domb kincse című költeményét és mellette Tüs­kés Tibor kitűnő elemzését olvas­hatjátok a hagyományos Miért szép? rovatban. Mindjárt utána a szerkesztőség ünnepi köszöntője kö­vetkezik Miért szép a kincskeresés? címmel. A befejezést idézzük: „...Azt a Kincset keressük és kínáljuk ez­után is, ami annál több lesz, minél többfelé sikerül szétosztanunk.” Janikovszky Éva Az úgy volt- című írását - a tőle megszokott stí­lusbravúron túl - még érdekesebbé teszi a befejezés ünnepi fordulata. A „Változatok a kincskeresésre” rovatból és a „Kincskereső-történe­lem dióhéjban” című írások sok ér­dekességet feltárnak az elmúlt két évtized szerkesztőségi munkájáról, a felejthetetlen nyári táborokról, az ifjú tehetségekről. Nevetőizmaitok edzettségét a to­vábbiakban jótékonyan fokozzák Tímár György Nevető lexikonjából kiemelt címszavak (például: Kövi­dinka - hibbant indián, aki sziklá­ból bort próbál fakasztani). A lap most közli a pályanyertesek névso­rát is. (Érdemes elolvasni a „Neveljük a felnőtteket!” pályázat néhány díjnyertes alkotását - fel­nőtteknek is ajánljuk!) Rokon népek napja - miskolci diákokkal Kupcsik Sarolta A Reguly Társaság - több intéz­ménnyel és társasággal karöltve - a hét végén rendezte meg Esztergom­ban az első Rokon népek költészete fesztivált. A fesztivál szavalóverse­nyének országos döntőjébe bejutott két miskolci diák is: Kerekes Mónika és Szabó Virág. És a Herman Ottó Gimnázium két negyedikes tanulója nemcsak résztvett a versenyen, de Mónika megosztott országos 3. he­lyezést ért el. Persze a hermanosok „könnyű” helyzetben vannak, hiszen az iskolában évek óta működik finn szakkör. Ők már tudják, amiről az alábbi írás szól: milyen érzés is az, ha nem hivatalosan, hanem egy ki­csit más szemmel, a küzdelmek ol­daláról próbáljuk átgondolni, mint jelent az a szó, rokonság. A múlt héten, egészen pontosan kedden, október 18-án ünnepeltük a Rokon népek napját. E napról csak néhány éve emlékezünk meg. Azt hiszem, számunkra, akik a leg­nagyobb lélekszámú finnugor nép tagjai vagyunk, ez nem jelent olyan sokat, mint azoknak a kis népek­nek, amelyek távol tőlünk Szibériá­ban élnek, és soha nem rendelkez­tek önálló államisággal. Kultúrájuk viszont igen gazdag, és bár legtöbb­jük életszínvonala, de még életmód­ja is messze a miénk alatt marad, egy dologban biztos, hogy sokat ta­Rokoni kanalak nulhatnánk tőlük, ez pedig egymás és a természet határtalan tisztelete és szeretete. Azonban nem ez az egyetlen ok, amiért most éppen egy vogul költő művének részleteit mel­lékelem. Juvan Sesztalov neve is­merősen cseng a magyarok számá­ra. Számos könyve látott napvilágot a mi nyelvünkön is. (Amikor a Nap ringatott, Julianus rám talált, Med­veünnep közeledik és még jó né­hány kötet.) Engem személyes élmények is fűznek hozzá. Először négy évvel ezelőtt Debrecenben a Finnugor Vi­lágkongresszuson hallottam elő­adását, és beszélgettem is vele. Utoljára idén májusban Budapes­ten találkoztunk, és a vele folytatott hosszú beszélgetés kettős érzéseket ébresztett bennem: örömet, hiszen egy finnugorista számára ajándék találkozni a vogulok legnagyobb költőjével, és keserűséget, mert az a harc, amit a maroknyi vogulság képviselőjeként, fehér darujaként népe megismertetéséért és megma­radásáért vív, nagyon küzdelmes. Juvan Sesztalov nemcsak anya­nyelvén ír, rengeteget publikál oro­szul is. Teszi ezt azért, hogy a sokak által beszélt világnyelv segítségével több emberhez juttathassa el a vo­gulok és más finnugor népek hírét. 0 szerkeszti és adja ki Oroszország­ban a finnugor népek illusztrált fo­lyóiratát, melynek Sztyerk (Daru) a címe. (A daru nemcsak a nagyon rit­ka madárnak a neve, hanem a vo­gulok húros hangszeréé is, mely egyben költészetük egyik jelképe is.) A mellékelt fordítás orosz nyel­vű eredetije is a Daru 1991/1. szá­mában olvasható. Az eredeti írás ennél jóval hosszabb, mint amit mellékelek. Úgy érzem, az általam kiválasztott részletek is felvillanta­nak valamit rokonaink gondolatvi­lágából, érzékeltetik létharcukat is. És legalább egy percig gondoljunk arra a kérésre is, melyet tavasszal Sesztalov megfogalmazott nekem: jusson eszünkbe a távoli rokon nép, érdeklődjünk egymás kultúrája iránt, mert ez is segít abban, hogy megmaradjunk. Laza szlogenek A laza szlogen nem céltudatos, mint a reklámszöveg és nem ösztönös lét­lelet, mint a graffity. A közös ben­nük talán csak annyi, hogy rövidek (reklám-laza szlogen), és többségük­ben van valami olyan, amire azt szo­kás mondani: lényeg, illetve tarta­lom (graffity-laza szlogen). És per­sze azt is szokták az ilyenekre (az utóbbiakra) mondani, hogy agyme­nés. Ami tény: a Budapesti Őszi Fesztivál keretében két hétig élet­ben, pontosabban falon tartották né­hány művész mondatát, hiszen min­den embernek megvan a nmga igaz­sága (Galántai György szlogené). A győztes és a vesztes között a külö(n)mbség az idő. Hiányzóm magamnak. (Tóth Gábor) Álmodozva sem megy! (Tóth Sándor) A kullancs szerint mindenki egyen­lő. (A kullancsot el kell távolítani.) (Sugár János) Ha kockás a fejed, számtanfüzet le­gyen a te neved (Bada Dada) Aki magyar, velünk art. Tűrj, tűrök én is... (Kovács István) A véletlen teszi az embert. (fe Lugossy László) A véletlent eszi az ember. (Papp Tibor) Játék angol nyelven A két héttel ezelőtti mondatok fordítása: (Természetesen több jó megoldás is elfogadható.) Hatalomban vész el a barát. Káposzta: körülbelül emberfej mére-- tű és bölcsességű zöldségfajta. A mai első mondatot Kennedy amerikai elnök mondta: Forgive your enemies, but never forget their names. A második mondattal egy pilóta próbálta szellemesen magyarázni a repülőgépek működésének elmé­letét: The airplane stays up because it do­esn’t have the time to fall. Ennek a két mondatnak a magyar nyelvű fordítását kell leadni (illetve levélben eljuttatni) a játék megjele­nése utáni 8 napon belül a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár első emeletén az idegen nyelvi rész­legben Némethné Orbán Máriának. Csak 15 éven aluliaktól várunk megoldásokat. A miskolci Angol Nyelvi Klub, a já­ték meghirdetője, a legjobb és leg­szorgalmasabb megoldók között négyhetenként egy angol nyelvű könyvet sorsol ki. Ezért kérjük, hogy a megoldás után a leadott lap­ra írjátok rá a neveteket, korotokat, lakcímeteket vagy a telefonszámot, amelyen keresztül elérhetünk ben­neteket, valamint iskolátokat is, mert az esztendő végén külön jutal­mat kapnak a legügyesebb gyere­kek és iskolák. Az iskolák versenyé­ben továbbra is a Szirmabesenyői Általános Iskola vezet. Egy kis előzetes A miskolci Ady Endre Művelődési Ház három novemberi koncertet ígér már jó előre. November 3-án a Tankcsapda rengeti meg a falakat, 10-én az Edda tér vissza gyökerei­hez, 24-én pedig az Akela üvölti be­le a diósgyőri éjszakába a századvég nehéz fiatalságát. Az előbbieket nem lebecsülendő hívjuk fel a figyelmeteket egy buda­pesti csemegére. November 15-én este 8-kor ugyanis a Gavin Bryars Ensemble lép fel a PeCsában. A,kor­társ zenei koncert vetítéssel” műfaj­meghatározású est műsorán Gavin Bryars egyik alapvető (és számára hírnevet hozó) műve, a hetvenes években készült Jesus’ Blood Never Failed Me Yet szerepel. Madonna gyerekei Madonna gyerekeket akar, de az apajelölt kilétét nem hajlandó el­árulni. Bár elpanaszolta, hogy gondjai vannak a kapcsolatterem­tésben, mivel a férfiakat megfélem­líti hírneve és gazdagsága, ám a jelek szerint nem lehet ez olyan nagy gond. „Nagyon-nagyon akarok gyerekeket. Szeretném, ha mind­hármuk azonnal itt lenne, mellet­tem az ágyon...”-jelentette ki kissé gyermeki módon a 36 éves sztár. JL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents