Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-24 / 251. szám

1994. október 24., hétfő L. évfolyam, 251. szám BORSOD - ABAÜJ - ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA Túl liberálisak vagyunk A miskolci rendőrség vezetője szerint a jogalkotásnak jobban kellene segítenie munkájukat, ma ugyanis nem képesek kellő­en reagálni a bűnözés minősé­gi változásaira. (5. oldal) „Abaúj kincse” megmenekülhet A hetvenes években az agrár­tárca meghirdette az országos szakosodási programot így ke­rült hazánkba a franciák által kitenyésztett charolaise fájtájú szarvasmarha. (7. oldal) . i Dollárezreket kaptak a legjobbak A sportcsarnokban rendezték meg az L nemzetközi pénzdíjas shitoryu karateversenyt a do­bogós helyezettek több ezer dol­láros jutalmat vehettek át (Sport 9-11. oldal) Forradalmi írók Budapest (ÉM) - Az 1956-os forra­dalom és szabadságharc 38. évfor­dulója alkalmából emléktáblát avattak Budapesten a Magyar írók Szövetsége Bajza utcai székházá­nak falán. Az eseményen jelen volt és beszédet mondott Göncz Árpád köztársasági elnök. Azt hangoztatta, hogy az iro­dalom és a nemzet igényei elvá­laszthatatlanok egymástól. A meg­jelent írókat köszöntve kijelentette: ók voltak azok, akik előkészítették az egykori forradalmi eseményeket. Ezen események minősítése azon­ban már a történészek feladata - folytatta a köztársasági elnök - és kiemelte: aki 1956-ot átélte az ösz­tönös biztonsággal helyére tudja tenni a dolgokat. A Corvin közben Budapest (MTI) - Az ’56-os Forra­dalmi Nemzeti Szövetség és az Iga­zolt Magyar Szabadságharcosok Vi­lágszövetsége szombat délután em­léktáblát avatott a Corvin közben, az 1956-ban 17 évesen hősi halált halt, cigány származású Szabó Hona emlé­kére. Az ünnepség védnöke Göncz Ár­pád köztársasági elnök volt. Fideszes szónoklat Körmend (MTI) - A körmendiek városuk első és második világhábo­rús emlékművénél emlékeztek 1956. október 23-ára. Az ünnepség szónoka Deutsch Tamás, a Fidesz országgyűlési képviselője volt. Ez az ünnep az, amely leginkább bi­zonyítja minden magyar egy nem­zethez tartozását, hiszen az ország határain kívül nemcsak a környé­künkön élő kisebbségi magyarok emlékeznek, hanem mindazok, aki­ket az 1956-os forradalmat követő megtorlás eltaszított ettől az or­szágtól - mondotta. Az elmúlt négy évtized „puha diktatúrája” úgy félt ettől az ünneptől, mint ördög a töm- jénfiisttől, mindent megtett, hogy elhomályosítsa annak emlékét. Saj­nos napjainkban is vannak ilyen tö­rekvések. Antíbolsevisták Budapest (MTI) - Az ’56-os Anti- bolsevista Szövetség vasárnap délu­tán a Rákoskeresztúri köztemető 298-as parcellájánál istentiszteletet és megemlékezést tartott a nemzeti ünnep alkalmából. Pornevszki Ist­ván, a szövetség vezetője fontos fel­adatnak nevezte, hogy az ’56-os for­radalom és szabadságharc szellemi­ségében neveljék igazi hazaszere­tetre a fiatalokat. Az ünnepi meg­emlékezésen többek között beszédet mondott Herényi Károly, az MDF Országos Elnökségének tagja, vala­mint Rostás Ákos, az FKGP Orszá­gos Elnökségének tagja. Ekrem Kemal követői Budapest (MTI) - A Kommuniz­mus Üldözöttéinek Szövetsége a Rákoskeresztúri köztemető 298-as és 301-es parcellájában emlékezett meg vasárnap délután az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. Ekrem Kemal György, a szervezet vezetője a nemzet megosztottságá­ról beszélt, s arról, hogy elhatárol­ják magukat az egykori reformkom- munisták mártírként való kezelésé­től. A résztvevők virágokat helyez­tek el a 301-es és a 298-as parcella sírjainál. Emlékmű a legnagyobb magyarnak Leleplezték és megkoszorúzták Széchenyi István szobrát A leleplezés pillanata. A kis képen az alkotó: Melocco Miklós. Fotók: Laczó József Miskolc (ÉM) - Vasárnap délelőtt tizenegy órakor több száz miskolci polgár előtt avatták fel Melocco Miklós, Kossuth-díjas művész űj köztéri szobrát. A Széchenyi út ele­jén, a dísztéren elhelyezett alkotás a reformkor szellemiségét árasztja, a lélek és a gondolat tisztulásának és lobogásának jelképe - mutatott rá nyitószavaiban Szádeczki Zoltán, a város jegyzője. Szentkúti Károly, az Országos Széchenyi Kör elnöke, országgyűlé­si képviselő szónoklatában arról be­szélt, hogy gróf Széchenyi István a modernizáció embere volt. így az a város, amely ma neki állít szobrot, nem az arisztokratára, hanem a szabadelvű, minden jóra vállalkozó polgárra emlékezik. Arra a polgár­ra, aki arra (is) figyelmeztet: „a műit kiesik gondolatainkból, ne te­kintsünk hátra...”, ekképp a fejlő­désre ösztönöz. A szoboravatón a Széchenyi csa­ládot képviselő Széchenyi Kinga, a 134 éve elhunyt őse máig aktuális gondolataiból idézett, s kifejezte azon reményét, mely szerint ez az emlékmű nap mint nap felidézi Miskolc számára a reformkor szel­lemét, pezsgését. T. Ásztalos Ildikó, Miskolc pol­gármestere ünnepi beszédében ki­hangsúlyozta, a „legnagyobb ma­gyar” emlékművének avatása több a puszta emlékezésnél. Ez az em­lékmű nem csupán a nagy mű irán­ti kegyeleti megemlékezés, hanem tettekre kell, hogy sarkalljon. „Én nem a tagadás, hanem a teremtés embere vagyok...” — idézte Széche­nyi szavait, akinek kötődése a vá­rossal közismert. Pártfogója volt az első magyar kószínház megépítésé­nek, olyannyira, hogy páholya is lett itt, és inspirálója a miskolci ka­szinó Íétesítésének. Olyan európai gondolkodó volt, aki nemzete sorsát személyes ügyének tekintette, s ké­pes volt országát is európaivá tenni. Tettei nyomán anyagi, erkölcsi, szellemi fejlődésnek indult a haza. „Világítson nekünk egy nagy magyar szellemének tiszta fénye és ’56 tüze. Éljen szívünkben tovább a legnagyobb magyar minden intel­me” - végül e gondolatokkal leplez­te le, majd koszorúzta meg Széche­nyi szobrát T. Asztalos Ildikó. Megtévesztés után nemzeti megbékélés Koszorúzási ünnepség a Rákoskeresztúri köztemetőben A gyászoló anyák Budapest (MTI) - Nemzeti ünne­pünk, az 1956-os forradalom és szabadságharc harmincnyol- cadik évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget ren­deztek vasárnap délelőtt Bu­dapesten a Rákoskeresztúri köztemető 298-as, 300-as és 301- es parcellájában.- Alázattal és szívünkben mélységes fájdalommal hajtunk fejet 1956 hő­seinek, mártújainak és áldozatai­nak hamvainál. Azokra emléke­zünk, akik egy boldog, szabad Ma­gyarország reményében vették fel a harcot, és ezzel világtörténelmet csináltak. Először ütöttek gyógyít­hatatlan sebet egy diktatórikus rendszeren, amely százmilliókat megtévesztve építette fel önmagát - kezdte ünnepi beszédét Gál Zoltán. A házelnök rámutatott: a megté­vesztés következtében sokszor azo­nos célokért küzdő jószándékű em­berek is szembe kerültek egymás­sal; az édesanyáknak azonban egy­formán fájt szeretteik halála, bár­melyik oldalon álltak is. JÁ történelem beszivárog a sze­mélyes létbe; ezt tudomásul kell vennünk, és el kell rendeznünk ön­magunkban. Nem azért, hogy a hő­söket összemossuk a bűnösökkel, hanem hazánk jövőjének az érdeké­ben. Ezt jelenti a nemzeti megbéké­lés” - folytatta Gál Zoltán, majd hozzátette: azokat a célokat ugyan­is, amelyekért 1956 legjobbjai küz­döttek, ma sem tudjuk társadalmi összefogás, együttes akarat és cse­lekvés nélkül elérni. Az ünnepi beszéd után koszorút helyezett el a mártírok emlékművé­nél, valamint Nagy Imre egykori miniszterelnök és az áldozatok sír­Fotó: Nagy Gábor (ISB) jánál Göncz Árpád köztársasági el­nök, Hóm Gyula kormányfő és Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke. Le­rótták kegyeletüket a kormányzat, az önkormányzatok, a fegyveres testületek és a különböző ’56-os tár­sadalmi szervezetek képviselői is. Az ünnepi eseménysorozat teg­nap este az Operaházban rendezett díszelőadással fejeződött be. Ott Göncz Ái-pád köztársasági elnök mondott beszédet.-KOMMENTÁR A szobor Görömbölyi László Minden rendben ment, mindenki elvé­gezte a dolgát. A művész megalkotta mű­vét, a kőfaragók kőbe vésték a formát, az építők megépítették a kőből emelt, oszlo­pos szószéket. Csütörtökön helyére állí­tották a szobrot, pénteken még elvégez­ték az utolsó simításokat, szombaton este megvolta leleplezés főpróbája - vasárnap pedig szép szavak, s ünnepi zene kísére­tében a város polgármesterének határo­zottkézmozdulata nyomán lehullta lepel. Széchenyi immár nemcsak egy utcanév­vel, de kőbe vésve, köztéri szobor alakjá­ban is jelen van a megyeszékhelyen. Ott, ahol életében többször is megfordult, a vá­ros fejlődését anyagilag is támogatta, de amely város nem szerepel a Széchenyi- életmű híres-nevezetes alkotásait felsoro­ló listák helyszínei között. Ami most, huszadik század végi „megérkezésekor" talán nem is baj. Mert ezáltal válik egyértelművé, hogy október huszonharmadika napfényes délelőttjén a több ezer miskolci polgár nem emlékmű­vet avatott. Nemamúltdicsőségére, nagy­szerű tettekre emlékeztet a szobor - Szé­chenyi szellemének megidézésével sok­kal inkább figyelmeztet jelenkori köteles­ségeinkre. A polgárosodás elodázhatatlan és kikerülhetetlen feladataira - a szellemi és anyagi gyarapodást fontosnak tartó, azt stabil erkölcsi értékrenddel párosítani tu­dó, a köz érdekeit mindenkor számon tar­tó, ha kell, azért áldozni is képes városla­kók szerepének fontosságára. Figyelmez­tet a változtatás, a jobbítás örökös szüksé­gességére; a mindig többre, a mindig kor­szerűbbre törekvés elsődlegességére. Egész életével mutatott példát arra, hogy az Európába igyekvés eszköze az üres szó­lamok hangoztatása helyett csakis a cél­tudatos cselekvés lehet-kinek-kinek a sa­ját képességei, lehetőségei szerint. S meg­mutatta azt is, hogy a jobbak munkáját, szándékaik megvalósulását bármennyire is nehezíti a mindenkor jelen lévő gán- csoskodás, kisszerűség-meghátrálni nem szabad, csakis a kitartás hozhatja meg a kívánt eredményt. Sok vita zajlott, s zajlik még biztosan a közeljövőben is a szoborról. A kéztartásá­ról, az öregségéről, a bezártságáról, s ki tudja még, mi mindenről. Ez nem baj, hisz ez is azt jelzi, hogy a miskolciak törődnek a várossal. Lassan megszokjuk majd a „mi Széchenyinket", s reménykedjünk abban, hogy e kőszobor segít nekünk befogadni a múlt századi reformer ma is érvényes, korszerű szellemiségét is. Templom, cölöpökön Kiskörös (MTI) - Harmati Béla evangélikus püspök vasárnap Kiskőrösön hálaadó isten­tiszteleten mondott köszönetét azért az isteni kegyelemért, gondoskodásért, hogy a Duna-Tisza közi városban élő evangélikus gyülekezet temploma 200. évfordulóját ünne­pelheti. Az ország egyik legnagyobb evangéli­kus temploma ugyanis nem akármilyen körül­mények között érkezett el bicentenáriumához. A törökdúlás után a Felvidékről Kiskőrösre te­lepült evangélikus hívők ugyanis első templo­mukat az akkori kalocsai érsek utasítására felgyújtották. A gyülekezet II. József türelmi rendelete után emelhetett ismét templomot, de csak a város szélén lévő mocsaras helyen. A szlovák őslakosok a Tátrából hozott vörösfenyő cölö­pökre alapozták az új istenházát. Az oszlopok azóta is szilárdan tartják az épületet. A hála­adó istentiszteletet követően, Harmati Béla püspök felavatta a kiskőrösi Jó Pásztor Ott­honban megépült kápolnát.

Next

/
Thumbnails
Contents