Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-03 / 233. szám
1994» Október 3., Hétfő zz ............... Szólástér - Városfejlesztés É SZAK-Magyarország 15 Nyelvhasználat, és ami mögötte van Tanáromtól tanultam: „Amit megrajzoltál, az a tiéd”. És most itt kivételesen fontos megkülönböztető szerepe van az igekötőnek. Nem csak úgy rajzoltál, rajzolgattál általában vagy lerajzoltál-tehát lemásoltál. Nem. Megrajzoltál, tehát a lényegét, a funkcióját, a le1 két, a hatását ragadtad meg, amely ezen a jogon most már elvitathatatlanul a tiéd. S ha képes vagy úgy kifejezni, ahogy azt tértől, időtől függetlenül a többség gondolja és érzi, akkor az a kép egyetemes. Nagyjából ezen alapul a 20. századig a művészettörténet is. Hites életérzés, elődöktől vagy kortársaktól átörökített filozófia, s annak megnyilvánulásai: a műalkotások. Amelyeket viszonylag könnyű kategóriákba sorolni, s könnyű áttekinteni, hogy az újkor felé haladva miként rövidül az irányzatok időtartama, egyetemességüket miként váltja fel az egyedi létből fakadó külön megközelítés belső kényszere. Az ókorban egy-egy kultúrszakasz még évezredekben mérhető, míg a huszadik századi izmusokban ez az idő már csak néhány év. Aztán megérkezünk egy olyan helyzethez, amelyben a lét és ennek egyik kifejezője: a művészet már nem köthető biztos mérföldkövek mellé. Az impresszionizmus utáni pillanatok ezek, amikor a befogadó közönség még lélegzethez sem jut, még többnyire csak a megbotránkozásnál tart, és máris itt vannak a kezelhetetlen újak: Cézanne, Van Gogh és Gauguin. Ismeretlen belső világokat tárnak fel: a ráció tanácstalan, zavarodott, tehát hárít. Hogy mégis kategorizálhasson, rájuk fogja: „posztimpresszionisták”. Vagyis túljutottak az impresszionizmuson. Igaz, hogy semmiféle közös karámba nem terelhetők, de legalább így megneveztettek. Megneveztettek? Azzal az egy „poszt”-tal? Vajon mit jelent ez? Hová tehető? Csak az elhatárolás igaz belőle: hogy valami után következő. A tartalmak és kifejezési formák ezután megszámolhatat- lanul sok irányt vesznek, a többség számára követhetetlenül. Jön tehát egy új gyűjtőfogalom - a csoportos megnevezés tehetetlenségének és lehetetlenségének kloákája: a „modemek”. Voltaképp a modem is az időbeni elhatárolódás attól, ami azt megelőzően volt, minőségi értékek, irányzatok meghatározása nélkül. így lehetséges, hogy például mikor a világ már túljutott az építészetben a funkcionalizmuson, organizmuson, amikor a környezeti kultúrát az emberléptékű, természethez igazodó értékek jellemezték, nálunk az 50-60-as évek szellemtelen paneljeire is rá lehetett illeszteni a jelzőt: modem. Felülről indirekt módon ránk erőszakolt tárgyakról, eszmékről, „kon- cepciók”-ról - hiszen más nem is volt kapható vagy elfogadható - hirdették: modem. A minőség meghatározásában az időhöz rögzített fogalmakkal semmire sem megyünk. A fogalmi üresség azonban tovább is fokozható, hiszen a hivatásos „megnevezők” már rutinosan használják az újabbat: „posztmodem”. Post és modem. Dupla megfoghatatlanság. Az egyedi belemosása valami ködbe. A lényeg, a jelenségek és természetük mélyebb elemzésének kényelmes kikerülése. Az azonosulás hiányának és az azonosíthatatlanságnak a testet öltése. Hallgatom a televízióban a miniszterelnök expozéját: egy modem gazdaság megteremtéséről beszél. Támadják sokan a szóhasználatát, azt mondják üres a jelző, behatárolhatatlan a program. Tényleg: mi van, ha az a modem gazdasági léggömb kipukkad vagy egyszerűen csak leereszt? Jön majd a posztmodem? H. Fehér Margit Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. A papír mindent kibír - egy enciklopédiában Levelet kaptam barátomtól, aki mostanában azzal szórakozik, hogy sorra veszi az 1993-ban megjelent szlovák enciklopédiában (Encyclopaedia Belisna) szereplő nevek nemzetiségi hovatartozásának megjelölését és eddig már - mint úja - az „r” betűig jutott el. „Már eddig is - úja - néhány csemegével szolgálhatok”. Többek között Bél Mátyás (Bel Matej), Csontváry-Kostka, Fadrus Ján, Jedlik, Kempelen, Mánoki Adam, Marko Karol, Med- nansky Ladislav, Benczúr Julius, Gwerk Edmund (Ödön) festőművészekről tesz említést... (Az utóbbival kezet is fogtam szülői házunkban, Rozsnyón, s ha ő az enciklopédia szerint szlovák volt, akkor Meciar tősgyökeres magyar...) Ezek alapján még milyen „titkokat” rejtegethetnek a többi betűk? Nem vitás, kedves barátom, hogy a maroknyi ország csodálatos történelmet kezd megfogalmazni a Tátrák alatt. Magam is láttam évekkel ezelőtt Moszkvában, Tbilisziben és máshol hatalmas albumot szlovák oltárokról, orosz kísérő szöveggel. Most már kezd megerősödni odaát az a céltudatos irányvonal (ezt az enciklopédia is igazolja), hogy minden valamire való ember, aki a trianoni határok fölött vagy alatt született vagy élt, és akinek neve esetleg szláv eredetre vall - szlovák volt az eszemadta! Vagy húsz éve már, hogy kirándulókat vittem Selmecbányára és megnéztük közben a zólyomi vár középkori egyházi kiállítását. Szinte valamennyi oltár, szobor és kép alatt a szlovák felirat így kezdődött (a világnyelven nem írom le): Ismeretlen szlovák szobrász (festő) alkotása ... századból. Hát nem csodálatos dolog az, hogy a neves művészettörténészek még akkor is biztosak egy-egy művész nemzetiségében, amikor nem is tudják, ki fia-boija volt az illető? (Van olyan gyanúm, hogy az akkori kiállítás ma is fennáll.) Tessék már egyszer tudomásul venni, hogy a neveken való bogarászás segítségével nem lehet és nem is szabadd) valakit ide-oda sorolgatni és őket kisajátítani - kakukk módjára. Különösen akkor nem, amikor azok nem tudhatnak már tiltakozni a bárgyú kisajátítások ellen és nem csodálkozhatnak azon, hogy hátrahagyott műveikből egyesek nem tudják megállapítani nemzeti hovatartozásukat. Nagyon is csodálkoznának sokan azon, hogy őket Jáno- sik népéhez sorolják (Jánosik volt a „leghíresebb” tót betyár, nemzeti hős, persze messze elmaradva a szabadságharcunkban is részt vett Rózsa Sándorunktól). Kérdezem: hány cseh, szlovák, osztrák, német és egyéb nemzetiségű embernek van (vagy volt) olyan neve, amely más nemzetiséghez való tartozást sugallna? Csak egy parányi ész kell ahhoz, hogy valaki felfoghassa azt, hogy akik kisebb csoportokként nagyobb népcsoportokban verik fel a sátraikat, azok akarva-akaratla- nul az asszimiláció beolvasztó ölelésébe kerülnek. Nálunk mindenki tudja, hogy például Petőfi Sándorunk milyen származású volt, mégis egyik legnagyobb magyar üstököse lett a hazának. Egyébként alantas dolog más tollával ékesítem kalapunkat. A papfr persze mindent kibír, elszenvedi azokat, de legalább igazolást nyújt bizonyos firkászok sületlenségeiről. Én csak egytől tartok: nehogy támadás élje majd a csallóközi őslakosokat esetleg azért, hogy az oda leparancsolt északi polgártársaik megtanulnak majd magyarul, aminek vannak már előjelei is. Ez az eset a Felvidéken szokás volt, ezért élhettek békében egymás mellett különböző nemzetiségű emberek. Ezt is magam tapasztaltam. Deme Dezső Miskolc Talpraesett munkatársak Veszélyes ellenfél Olvasom az újságok meg a különféle hirdetőlapok állást kínáló rovatait. Bár más-más munkalehetőséget kínálnak, de ezeknek nagyjából hasonló a tartalmuk: ,Agilis, talpraesett munkatársat keresünk...”, „Energikus, határozott fellépésű fiatalembert alkalmaznánk...”, „Munkalehetőség kreatív, dinamikus személy részére...”, „Önállóan dolgozni tudó, leleményes dolgozót alkalmaznánk...” És folytathatnám a sort hasonló szerkezetű, felépítésű hirdetések szövegének ismertetésével. De egyvalami elgondolkoztat ezen hirdetések olvasása közben. Éspedig az, hogy - eltekintve a kivételtől - ezen ajánlatok többnyire a munkanélkülieknek szólnak, az állás nélkül csellengőket veszi figyelembe. Erről nem készült felmérés, de én kétlem, hogy a munka nélkül, otthon levők közt csupa agilis, energikus, kezdeményező képességű típus lenne. Ézek közt jórészt vannak gyámoltalanok, elesettek, bátortalanok, félénkek, szerények is... (Részben lehet ennek is tulajdonítható az, hogy az utcára kerültek.) Velük pedig mi legyen, hová forduljanak? Hol álnak szóba velük? Hol találhatnak meghallgatásra, egyáltalán valamiféle kenyérkereseti lehetőségre? Lehet, ha minden munkahely, minden munkáltató ilyen követelményeket támaszt, és előbb- utóbb csak az ilyen képességű emberek találnak állásra, ók állhatnak munkába. Velük telnek meg a meghirdetett üres állások. Es ha velük már betöltetnek ezek a posztok, akkor a munkanélküliek hada mire várjon, miben reménykedjen, miről álmodozzon? Mert, bizony ritka esetben szokott előfordulni az, hogy egy alamuszi, lassúbb tem- peramentumú egyén egyik napról a másikra határozott, biztos fellépésű, karakán valakivé váljék! (Ilyen is lehet, de ez - szerintem - fehér holló...) A többség pedig ilyenformán örök időkre munkanélküliségre kárhoztassék. (Utóvégül az ó bajuk, miért olyan nyámnyila, tutyimutyi valaki... Igazuk van az álláshirdetőknek: éljenek az energikusak, az agilisek, a kreatívak... és hulljon a férgese, hulljon a pelyva!) Nem tudom pontosan hol van a baj. Elismerem, nem a hirdetések szövegén kellene változtatni. Az jól van így is. Azzal is tisztában vagyok, az emberek zöme nem felel meg a támasztott követelményeknek. De mégis! Én a gyöngék, az elesettek nevében szólnék, sorsukért aggódva. Velük mi lesz? Vagy itt is érvényesül a darwini naturista szelekció? A társadalmi életben is túlélési, megélhetési hajsza szűri ki a jobbakat, a találékonyabbakat, s veszejti el a hátrányosabb helyzetűeket!?... Sállá László Kazincbarcika Tisztelt Kazincbarcikai Képviselők! Az 1994. szeptember 9-én tartott rendkívüli ülés első tíz percében kiderült, hogy milyen szándékok vezérlik önöket. A forgatókönyv' mellett az ítélet is készen állt úgy, mint egy évvel ezelőtt. A tények önöket nem érdekelték, az érdeklődő választó- polgárok is hamar eltávoztak. Hiszen ezen az ülésen nem az azbeszt-ügy kivizsgálásáról volt szó. A lényeg az első percben kiderült, nem volt érdemes végigvárni a döntés meghozatalát. Már júliusban elhangzottak olyan vélemények a városban, hogy csak jó ürügy, megfelelő összetételű vizsgálóbizottság és a sajtó meggyőző ereje kell, hogy a politikai kérdések időben megoldódjanak. Ebből az következik, hogy olyan veszélyes ellenfélnek ítélik meg egyesek a jelenlegi polgármestert, hogy még a választások előtt le akarják fejezni. Hölgyeim és Uraim! A sajtó ereje kétélű fegyver is lehet, mert a jó újságírónak a tényekből kell knndulnia és nem a korrupcióhoz, kell igazítani a tényeket. Az Észak-magyarországi Hulladékgazdálkodási Kft,. Felügyelőbizottságának tagjai az önkormányzat négy frakcióját is képviselik egyben (MSZP, SZDSZ, Munkáspárt, MDF), tehát a többség közvetlenül érintett a „valóság” feltárásában. A tulajdonosi érdeket képviselő bizottságban a legtöbb tagot az MSZP adja. Kedves felügyelőbizottsági tagok. Hol voltak önök a döntéseknél? Mint kiderült, ott voltak, de nem lehetnek felelősek. Bebizonyosodott íme már másodszor, hogy jobban tudnak utólag vizsgálódni és felelőst keresni, koncepciózusán, mint feladatuknak, számtalan vezetői tagsági megbízásuknak felelősen megfelelni, azon dolgozni, hogy az önök által elfogadott, a város érdekét szolgáló programok, rendeletek, határozatok végrehajtódjanak. Nagyon váijuk a helyi választást, mert nekünk ilyen összetételű testület nem kell, ahol nem az igazság és a várost előrevivő feladatok a fontosak, hanem a lobbyzás, a politika oltárán személyek és elvek fel- oldozása. Kazincbarcika híres város volt, amikor az eredményei tették híressé, de emlékszünk a „higany-ügyre” és kár, hogy még akkor nem volt polgármester, mert ez a testület talán megtalálta volna abban az ügyben is a felelős személyt. Tisztelt Képviselők! Most önök vannak döntési pozícióban, a politikai döntés megszülethet, de hamarosan a választáson az alkalmas személyeket és azt, aki a várost vezeti, nem önök fogják kiválasztani, hanem mi. Dobóczi Sándor Kazincbarcika Emberi tényezők szerepe a településfejlesztésben Konferencia az egészséges, biztonságos, egyenlő esélyt adó és fenntartható emberi lakóhelyekről Horváth Béla Az ENSZ Emberi Települések Központja évről-évre megrendezi a települések napját, mert a figyelmet az épített környezet állapotára, fejlesztésére felhívni mindaddig időszerű, amíg van min jobbítani. Az önkormányzati választások előtt különös időszerűsége van a mérlegkészítésnek és a jelöltek megmérettetésében, az űj testületek kialakításában mindezek új tényezőt, színvonalat jelölhetnek. Látszólag két időszerű rendezvény egymástól elkülönítve is értelmezhető. Valójában a két rendezvény szoros kölcsönhatásban van. Az ENSZ már 1976 júniusában, a Vancouverben megtartott I. konferenciáján megalkotta a települések chartáját, a lakáshelyzet jobbítását. A szervezet az 1994. évi világnapon a tervezett, 1996. június 3-14 között Isztambulban megtartandó tanácskozására készül. 1994. október 3- án Budapesten „Otthon és család” címmel ezeket a téziseket kívánják megvitatni. A HABITAT II. előkészítői az urbanizáció irányításának és a lakókörnyezetnek a javítását tűzik ki célul. A „Város Csúcs” célja tehát a világ városait és falvait egészségessé, biztonságossá, egyenlővé és fenntarthatóvá tenni. A városokat napjainkban a túlzsúfoltság, a környezet leromlása, a társadalom szétszakadása, a foglalkoztatási gondok, a lakásellátás, az infrastruktúra és a szolgáltatások alacsony színvonala fenyegeti. Ezek azok a fő kérdések, amelyekre a településeknek túl a központi gazdaságpolitika célkitűzésein saját erőfeszítéseket, megoldási módokat kell kidolgozniuk. Az országok gazdasági felemelkedése döntően a városok teljesítményétől függ. Mit lehet és kellene tenni ezekben: növelni a tudatosságot, a partneri kapcsolatokat serkenteni, a helyi intézmények erősítését, a technológia és információ fejlesztését ösztönözni, szervezni és a munkát jobbítani. Az előkészítő anyag a kormányok, a nemzeti bizottságok, a városszövetségek tennivalóit is körvonalazza. Nemzeti akcióterveket javasol kidolgozni, a legjobb példák és megoldások teijesztésével, széles körű alkalmazásával. A részletes program módot és lehetőséget nyújt a csatlakozásra, amelybe a Magyar Urbanisztikai Társaság és területi szervei serkentő közreműködőként kívánnak munkájukkal csatlakozni. E széles körű munkát alapozta meg a Szombathelyen nemrég megrendezett XXVII. Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem is, amely az emberi tényező szerepét hangsúlyozta a településfejlesztésben. E fő témakörön belül: az érdekegyeztetés szerepe és módszerei, a közösségi részvétel a döntéshozatalban, végül az oktatás és tájékoztatás szerepe voltak azok a kérdéscsoportok, amelyre megfelelő ajánlások kidolgozásával válaszoltak a résztvevők. Ebben a problémamegoldó folyamatok megtervezésének és levezetésének egyre nagyobb szerep jut. Konfliktusok akkor keletkeznek, amikor az eltérő érdekek felszínre jutnak. Diktatórikus feltételek között az érdekek nem kerülnek, kerülhetnek felszínre, hanem mérgező módon transzformálódnak vagy/és elfőj tódnak. A diktatúra enyhülésével vagy megszűnésével az eltérő érdekviszonyok annál nagyobb erővel kerülnek felszínre, minél erősebb és minél hosszan tartóbb volt az elfojtásuk. A diktatúra utáni helyzet egyik nehézsége az érdekkülönbségek torzulása (bizalmatlanság, őszinteség hiánya), ami nehezíti a valódi érdekek felszínre kerülését és tisztázását, a másik az érdekek robbanásszerű felszínre kerülése — mindkét esetben fennáll az erőszakszervezet újbóli megerősödésének veszélye Konfliktuskezelésre csak akkor kerülhet sor, ha tisztázódnak és megfogalmazódnak az érdekek és azok eltérései. A terület- és településfejlesztés szükségképpen érdekütközések közepette megy végbe, és ezek kezelése jelenti a fejlesztés- és üzemeltetéspolitika alakításának, tervezésének és a megvalósítás menedzselésének emberi léptékét. E konfliktuskezelésben a folyamat tervezőinek, irányítóinak feladata a figyelés, megértés, empátia, őszinteség és készség a változtatásra. A sikeres egyeztetés feltétele az általános szakmai jellemzők ismerete, a megfelelő tájékozottság az adott feladatokról és problémákról; vagyis a döntés vagy a tárgyalási készség állapotába szükséges a résztvevőket hozni Megnyugtató megoldás csak a településen élő valamennyi állampolgár cselekvő, kritikus, szorgalmas és szívós közreműködésétől várható. A tartózkodás, a közömbösség további lemaradást eredményezhet. Az 1994. évi konferenciák újszerű szemléletre hívják fel a figyelmet.
