Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-18 / 246. szám

4 ÉSZAK^Magyarország Megyei Körkép 1994« Október 18., Kedd .NOTESZ Pad Fecske Csaba A padot a fiúk szerezték valahonnét- vet­ték: észre, és el -, s helyezték el a lehető legjobb helyen a ház előtt, a legdúsabb lombú juharfa tövébe. Előrelátóan vékony láncocskával a fa törzséhez rögzítették. Persze vastagabb láncot is téptek már szét emberek. Ezt senki se bántotta eddig. A csővázas, lécülőkés pad ott terpeszkedik békésen a fa alatt az emberek kényelmét szolgálva. Hol szolgált eddig, csak ő tud­ná megmondani meg a fiúk, de egyikük se mondja, hát nem tudjuk, talán nem is akar­juk tudni. Csaknem mindig ül rajta valaki. A fiúk estefelé kiülnek, és néha egészen hajnalig dumcsizva birtokolják. Kétségte­len, jó helyen vannak itt. Szem előtt. A pad idevonzotta a szomszéd házak fiataljait is. A környék kutyásainak találkozóhelye, ami bizonyos mértékben feszültség forrá­sa is, hiszen a kutyák hátul lyukasak lévén minden további nélkül kieresztenek ma­gukból ezt-azt, ami leginkább a nemku­tyásokat szokta ingerelni. A padunkon, ha mondhatom így, gyakran pihentetem a fenekemet én is. Hátradőlök, és félig lehunyt szemmel hallgatom a rigó­kat, a lombok neszezését, a bogarak mo- corgását. Nézelődöm, hallgatózom, pászí- tom magamat a világhoz, közelebb férkő­zöm ahhoz, amit látok, amit hallok. Jön egy kurta lábú kutyus, még idegen, óvato­san körbeszaglász, megnyalja a kezemet, azt hiszem, máris barátok vagyunk. Nehéz iskolatáskát cipelő izgatott kis lurkó kérde­zi, mennyi az idő, hű elkéstem bazmegl, s belebokszol dühösen a levegőbe. Olykor leült mellém valaki házbeli, eldis- kurálgatunk. Mert a pádon ülés szóra kész­tet valamiképp. Nem tudom, van-e vala­ki a házban, aki még nem ült volna a pá­don. Tán ha egy-két örökké siető ember. Csak ők, a fontos emberek nem ülnek le egy pillanatra sem. Őszintén szólva, én tartok a soha semmire rá nem érő, túlsá­gosan elfoglalt emberektől. A pad azért van, hogy leüljön rá az em­ber, hogy egy kicsit eltűnődjön, elméláz­zon. Hogy éljen is, ne csak létezzen. Egy pad kicsit megszelídíti az embert, talán nem túlzók, ha azt mondom, icipicit job­bá is teszi. Beleakadt a Daciába Miskolc (ÉM) - Szeptember 8-án reggel, tíz perccel nyolc óra előtt ismeretlen személy az általa vezetett piros színű Daciával szabályta­lanul kanyarodott jobbra Miskolcon, a Szövő út és Emye bán út kereszteződésében. Miután nem biztosított elhaladási elsőbbséget a vele azonos irányban, a kerékpáréval az úttest szélén közlekedő Cs. Józsefiének, a bicikli el­ső kereke beleakadt a személygépkocsi hátsó lökhárító részébe, és a kerékpáros felborult. A baleset után a jármű vezetője - mivel a nő akkor nem közölte vele, hogy megsérült - a helyszínről adatai meghagyása nélkül eltávo­zott Később kiderült: a baleset következtében Cs. Józsefiié nyolc napon túl gyógyuló súlyos sérülést szenvedett. A rendőrség kéri a személygépkocsi veze­tőjének, valamint olyan személyek jelentke­zését, akik a balesettel 'kapcsolatban bármi­lyen felvilágosítással tudnak szolgálni. Je­lentkezni lehet a Miskolci Rendőrkapitány­ság közlekedési osztályán (Miskolc, Fábián kapu 4. sz. I. emelet 112.) személyesen, vagy telefonon a 324-211/22-81-es melléken. Mun­kaidőn túl a 324-211/25-28-as számon várják a bejelentéseket Több a vagyon, mint az adósság Panyik József: Független polgármesterjelöltként indulok a következő vá­lasztáson is Fotó: Farkas Maya Kovács Judit Szikszó (ÉM) - Az elmúlt négy évben Szikszó a dinamikus fej­lődés útjára lépett - állítja a polgármester. Az önkormány­zat 150 milliós gázközmű va­gyonának nyereségéből - mondja - kiépíthető a szenny­vízhálózat a településen úgy, hogy az egy fillérjébe se kerül­jön a lakosságnak. • Akkor kerültem a település élére, 1988-ban, amikor Szikszó azt a célt tűzte maga elé, hogy - immáron másodszorra - várossá nyilvánítsák - kezdi válaszát Panyik József pol­gármester, amikor arról kérdezem, milyen helyzetben került a telepü­lés élére. - Egy év múlva ezt a tö­rekvést siker koronázta, 1989-ben a község megkapta a városi címet, jól­lehet egy jó közepes falura jellemző­nél nem volt sokkal jobb itt a hely­zet. Gyenge volt a település infra­strukturális ellátása, rendkívül ala­csony a helybéli foglalkoztatás. Többnyire csak a mezőgazdasági feldolgozóiparban helyezkedhettek el az emberek, illetve a II. Rákóczi Ferenc Kórházban, amely közel 1500 főt foglalkoztatott. □ Mennyiben változott a helyzet, mit sikerült elérni az elmúlt négy évben? • Az egyik legfontosabb feladat a városias közélet kialakítása mellett a település imázsának megteremté­se volt. Illetve az, hogy megfelel­jünk a kistérségi elvárásoknak. A ’90-es választások után jó két év kellett ahhoz, hogy tisztába jöjjünk anyagi helyzetünkkel, lehetősége­inkkel. Amikor ez megtörtént, túl­zás nélkül állíthatom, a település a dinamikus fejlődés útjára lépett. Je­lentős infrastrukturális fejlesztések indultak meg. Mérföldkő volt a vá­ros életében az, amikor 1992 máju­sában bekapcsolták a távhívásba, majd amikor kiépült itt a földgázhá­lózat. Abaújban először Szikszón vezették be a vezetékes gázt. A kor­szerű fűtésmód lehetőségének ki­alakítása jelentősen hozzájárult a város önbecsüléséhez is, hiszen a ’60-as évektől (amikor Szikszó meg­szűntjárási székhelynek lenni) igen mostohán kezelt település volt, nem túl sűrűn jutott fejlesztési lehetősé­gekhez. Ez év őszén a vezetékes ivó­vízhálózat kiépítése is befejeződik, s elmondható, hogy a település egé­sze teljesen közművesített. Fontos feladatunknak tekintettük a belvá­ros szépítését, rendbetételét is. Mintegy 30 millió forintot költöt­tünk a református templom tető- szerkezetének cseréjére, a teljes fel­újítás költsége közel 100 millió. A rekonstrukció után az Árpád kora­beli templom Abaúj egyik legjelen­tősebb műemléképülete lesz. Ah­hoz, hogy Szikszó Abaúj déli részé­nek meghatározó települése legyen, intézményrendszerét is olyanná kellett alakítani, hogy megfeleljen az ellátás, a szolgáltatás területén is az elvárásoknak. A városiasodás felé vezet az oktatás színvonalának fejlődése, beindítottuk az állami ze­neoktatást, a sportcsarnok megépí­tése a szabadidő minőségibb eltölté­séhez is nagyban hozzájárult. Lab­darúgóink újra a megyei első osz­tályban szerepelnek. Rangunkat emeli - bár nem a város intézménye- a helyi kórházban folyó kiváló munka. Túlzás nélkül állítható, hogy Abaúj legjelentősebb egészség­ügyi intézménye a II. Rákóczi Fe­renc Kórház. □ Mi az, amiben nem sikerült iga­zán előbbre lépni? • Kudarcként kell elkönyvelnünk- jóllehet nem önkormányzati fel­adat - a munkanélküliség kezelé­sét, nem sikerült igazán előrelép­nünk a munkahelyteremtésben, a polgárok jövedelmi helyzetének ja­vításában sem. Közel 18 százalékos a munkanélküliség, ezt a problémát a közhasznú munkavégzés lehető­sége nem tudja megoldani. Egy-két eredmény azért mégis van e terüle­ten: növekedett a vállalkozások szá­ma. Méretüknél fogva azonban a legnagyobbak sem foglalkoztatnak 30 főnél többet. Az itt lakók anyagi gondjain különböző segélyekkel, tá­mogatásokkal igyekezett és igyek­szik az önkormányzat segíteni, a gyerekek például minden évben in­gyen kapják a tankönyveket, ná­lunk nem emelkedett a víz ára sem. Az önkormányzat tulajdonában van az a mintegy 150 millió forint érté­kű gázközmű, amely néhány év múlva jelentős nyereséget hoz majd a városnak. Ebből lehetőség nyílik arra, hogy a település szennyvízhá­lózatát lakossági hozzájárulás nél­kül, azaz teljesen ingyen ki lehes­sen építeni. □ Indul-e a decemberi választáso­kon a polgármesterségért? • Rengeteg még a feladat annak ér­dekében, hogy igazán városias tele­pülés legyen Szikszó, s hogy polgárai jól éljenek. Ennek elérésében tovább­ra is szeretnék szerepet vállalni, így hát természetesen indulok a polgár- mesterségért - független jelöltként. □ Milyen örökséget hagynak a kö­vetkező önkormányzatra? • Az elmúlt négy évben jelentősen növekedett az önkormányzat va­gyona, a fejlesztéseket - az elkerül­hetetlenül szükséges középlejára­tú hitelek mellett - jelentős állami támogatással sikerült megvalósí­tani. Jelenleg körülbelül 30 milliós hiteltartozásunk van, de ettől lé­nyegesen több a vagyonunk. Az említett gázközmű, a szennyvíz- és ivóvízhálózat, az új egészségügyi központ, az iskola és még sorolhat­nám. Anyagi helyzetünk tehát nem rossz, az elkövetkezendő cik­lusban is lehetőség nyílik a tovább­fejlődésre. Fűrésszel, kalapáccsal lopták a harangot Nagy József Sály-Latorút (ÉM) - Októberi de- lelőjén éppen szemből süti a nap a várromok köveit, s azok idefényle- nek a hegy alá futó utca utolsó há­zaihoz. A huzatos völgyben élőknek ilyenkor elég egy pillantás ahhoz, hogy tudják, az ilyen tiszta ragyo­gás megfordítja az időt, hideget, di- dergető őszt hoz rájuk egyhamar. Ha maradt még valami szedetlen, azzal már ugyancsak sietni kell, mert különben csak a sárból, a fagy­ból lehet összeszedni a termést. A verófényben sütkérező tájon csak látszólagos a nyugalom, a szép porták köré vont tüskés, cserépszi- lánkos kerítések azt mutatják, hogy szükség van az óvatosságra. Az éj­szakákat végigcsaholó kutyák most békésen szunyókálnak, nem szima­tolják idegenek érkezését.- Sokan bezörgetnek ide hoz­zánk, akik keresik az utat a várro­mokhoz - mér végig bennünket, hí­vatlan jövevényeket a megszólított idős asszony a kertkapuból -, de ki mondja meg, müyen szándék hozta ide őket, a ruhájukról, a beszédjük­ről nem lehet megítélni. Mind az utat firtatja. Igaz, itt kanyarodott föl valamikor a házunk végében, de az régen volt, amikor még csorda is taposta az ösvényt. Most nincs csor­da, nincs út sem, benőtte a gaz. Odébb bárhol próbálkozhatnak vé­gig a gerincen. Hosszabb, de szebb is az út... Mennénk is, de most ó kérdez.- Látják ott azt a haranglábat - s nem is váija a választ, hiszen az állványzat olyan magasan tomyo­sodik félénk, hogy egyszerűen ural­ja a domb alját -, képzeljék csak el, nemrégiben még oda is bevették magukat a tolvajok. Amíg tekintetünk a táj lakóit hí­vó szavával messze betöltő haran­gon időz el, az asszony, Malinak Györgyné egy nehezen felejthető éj­szakát idéz fel történetét messziről indítva, hogy aztán a végén minden tisztán és érthetően álljon előttünk. Azzal, hogy bizalmába fogadott ben­nünket, egyúttal eddigi és lehetsé­ges ezutáni félelmeit is megosztotta velünk, mint aki abban bízhat, így kevésbé lesznek feketék az éjsza­kák, riasztóak a legkisebb neszek, amelyekre akaratlanul is odafigyel az ember.- Itthon volt szerencsére a fiam, aki általában csak a hét végén jár haza, mert Miskolcon dolgozik. Jócskán benne voltunk az éjszaká­ban, békésen aludtunk, amikor a fi­am furcsa neszekre ébredt. Fémcsi­korgás, kalapács tompa ütése lehe­tett, mert így még a szél sem játszik az udvari ajtó szárnyával. A kutya, a jó zárak a biztonság érzésével vették körül őket a zajok ellenére is, mindaddig, amíg az idős asszony fia zseblámpáért nem nyúlt, hogy ő már tovább nem hallgatja ezt, a végére jár, mi van odakinn. Malinákné tűi két infarktuson, remegő kézzel vette magához szív- gyógyszereit, az odakészített pohár vizet. Vissza akarta tartani a fiát.- Akinél fűrész, kalapács van a tolvajláshoz, attól bármi kitelhet, kérleltem a fiam, csakhogy marad­jon. De ő rájött, s mondta is, anyám, ezek a harangot lopják, s már indult is visszatarthatatlanul. A harangot nem hagyjuk, igaza van. A férfi kilépett a vaksötétbe, de a zseblámpát csak egy perc múlva kattintottá fel. Fülelt, honnan is jön a zaj és egyszerre a toronyra szegezte a lámpa vékony fénycsó­váját, s kiáltott: gyere le azonnal, hajót akarsz! A kopácsolás abbamaradt, és egy ideig vártak fönt is lent is, ki teszi meg a következő lépést. A lámpás férfi föllármázta a kör­nyéket, az anyja féltve a fiát segít­ségért futott. A legjobb ötlet azonban annak jutott az eszébe, aki a közeli tele­fonfülkéhez szaladt, és a sötétben ujjaival kitapogatta a két fontos számot.- A fiamék fönt megtalálták a hátrahagyott szerszámokat, a rend­őrök pedig ráakadtak a jómadarak nyomára. Itt a vége a szerencsére jól végző­dő történetnek, gondoltuk, de Mali­nákné nem engedett még utunkra bennünket.- Vártam én a híreket, s kide­rült, nem esett semmi kár, a ha­rang is megvan mondták a tör­vényben, ezért aztán útjukra en­gedték a jómadarakat. Mi meg itt élünk a vár alatt, mintha mi sem történt volna, és sötétedés után a kutyától, a kerítéstől reméljük a nyugalmunkat, a békességünket. Van persze Sályban rendőrség, de annak is van feladata a mi őrzé­sünkön kívül. Nem marad más, őrizzük egymást, mi, akikhez szü­letésünk napjától szól ez a harang. Kéri a hivatal Miskolc (ÉM) - Miskolc polgármes­teri hivatala ezúton kéri azokat a polgárokat, pártokat, szövetségeket, társadalmi szervezeteket és egyesü­leteket, akik és amelyek október 22- én a Zsolcai kapuban tartandó ün­nepségen a megemlékezés virágait szeretnék elhelyezni, hogy szándé­kukat személyesen vagy írásban ok­tóber 17-éig a Belvárosi Kulturális Menedzser Irodában (3525 Miskolc, Kossuth utca 11.) jelentsék be. Sátorverés: később Miskolc (ÉM) - Várhatóan csak november elején húzzák fel a sátrat az Augusztus 20. Strandfürdő me­dencéje fölé - tájékoztatott Vojtilla László, a Miskolci Vízművek igaz­gatója. Azért várnak a dologgal, ameddig csak megengedi azt az idő­járás, mert tetemes energiaszámlát kell kiegyenlítenie a cégnek a sátor fenntartása miatt - tette hozzá. Könyvhasználat Nyékládháza (ÉM) - Gyakran adunk hírt arról, hogy községek és városok önkormányzatai ingyenes tankönyvvel, vagy éppen a tansze­rek megvásárlásához adott pénzzel segítik az iskolásokat. A nyékládhá- zi önkormányzat ennek takaréko­sabb formáját választotta: megve­szik a tankönyveket, majd arra az évre, amikor szükség van ezekre, odaadják a gyerekeknek - haszná­latba. A tavaly indult és jónak talált akciót az idén folytatták Nyéklád- házán, bár azt is tapasztalták, hogy némely könyv - főként az olvasás­könyvek - nem nagyon „bírják a gyűrődést”. Igazi sikerre ezért csak akkor számíthat az akció, ha ismét „feltalálják” a több évet kibíró, erős fiizést, kötést. Horgászati tilalom Bogács (ÉM) - A mezőkövesdi Hór- völgye Horgászegyesület vezetősége ezúton is értesíti tagságát és ven­déghorgászait, hogy - haltelepítés miatt —1994. október 25-én 0 órától november 14-én 24 óráig a bogácsi víztározó területén horgászati tilal­mat rendel el. A tározóba körülbelül 40 mázsa halat telepítenek október 25-én a déli órákban. Nem segélyeznek Miskolc (ÉM) - A Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete la­punkon keresztül is értesíti az érde­kelteket, hogy a szervezet elesett az eddigi központi támogatásoktól, így sajnos a jövőben nem tudja a koráb­bi mértékben folytatni a segélye­zést. Csupán a magánszemélyek adományaiból nyílik lehetőségük — nagyon csekély összegű - segélyt adni alkalmanként. Földfeletti verseny Miskolc (ÉM) - A MEOE Vadász­kutya Szakosztálya október 23-án délelőtt 9 órától rendezi meg „min­denes földfeletti” versenyét a lyukó- bányai kiképző iskolában. A ver­seny vaddisznó-hajtást, vércsapá- zást, fakultatív alapon vízi munkát és fegyelmi gyakorlatokat bemutató számokból áll. A helyszínen a nézők fórum keretében, szakemberektől kaphatnak választ a kutyatartással kapcsolatos kérdéseikre. Korlátoznak Miskolc (ÉM) - Az Ütinformtól ka­pott tájékoztatás szerint a héten az alábbi időszakos forgalomkorlátozá­sok lesznek érvényben a megyében. Kátyúzás lassíthatja a forgalmat a Mád-Gönc útszakaszon. Gázveze­téképítés miatt van útszűkület és negyven kilométer/órás sebesség- korlátozás a tiszakarádi bekötő úton, Dombrád és Pácin, illetve Ru- dabánya és Szendrő között. Jelző­lámpás irányítás, félpályás útlezá­rás mellett építik a kerékpárutat Miskolc és Bánréve között. A fentieken kívül kisebb fennaka­dásokra számíthatnak még az autó­sok a Sárospatak és Zemplénagárd, a Felsőzsolca és Miskolc, az Ináncs és Abaújszántó, a Szarvaskő és Vadna, a Felsőzsolca és Bekecs, továbbá a Nyékládháza és Tiszacse- ge, valamint a Semjén-Ricse útvo­nalon is. Fúrnak Valaki már megint a helyemre akar kerülni... Rajz: Balázs-Piri Balázs

Next

/
Thumbnails
Contents