Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-15 / 244. szám
ÉM-hqgyoamtoY A művelődéstörténeti szálak Európához vezetnek. Ez a kicsi nép keresi a helyét Európában. Keresi magéit: mi az, hogy magyar. II. oldal ÉM-riporf ______________ Ennek az ügynek az égvilágon semmi köze nincs az etnikai kérdéshez. Nem a cigányokat lakoltatjuk ki, hanem a közösségi életre alkalmatlan embereket III. oldal Műhely ___________________ S zerintem az építészet valahol előadóművészet, ahol az építész maga a színész és a szerepet meg kell fejtenie, bele kell bújnia, át kell élnie... VII. oldal Kettesben Fotó: Fojtán László A hét embere Pintér István igazgató M. Szabó Zsuzsa A miskolci önkormányzat képviselő-testületi ülésein ó az egyike azoknak, akik szeretik és tudják is úgymond „helyükre tenni a dolgokat”. Főként városüzemeltetési, környezetvédelmi kérdésekben hallatja és hallgatják, fogadják meg a szavát. Nyilvánvaló hozzáértéséből azonban még nem sikerült rájönni, mi lehet az eredeti foglalkozása. Október 3-án nevezték ki az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatójává.- Eredeti végzettségem szerint vegyész vagyok, a debreceni tudományegyetemen diplomáztam 1981-ben. Ez az egyetem elsősorban elméleti jellegű képzést ad, a veszprémi vegyészek inkább a műszaki-technológiai oldalt tekintve erősebbek. De végül is, a kettő összemosódik. Ahogy mondani szokták, a vegyészek mindenre alkalmasak - teszi hozzá félig tréfásan. Egyetem után a „másik” oldalon, a sajóbábonyi vegyiművekben kezdett. Három évre rá már a környezetvédők között találjuk, a fővárosi központú Környezetvédelmi Intézet miskolci munkatársa. Közismert, hogy a szakma régóta keresi helyét az államapparátuson belül, így gyakran átalakultak szervezetei is. Amikor 1988-ban megszületett a Környezetvédelmi Minisztérium, összevonásokból létrejött az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Pintér István ott folytatta munkáját. Majd újabb váltás: 1990-ben megalakult a most is funkcionáló felügyelőség, amelynél osztályvezetői poszton mint laborvezető dolgozott. Közben tett egy kis - látszólagos - kitérőt. Ez év márciusában a miskolci Ökológiai Intézethez került, onnan pályázta meg az igazgatói posztot.- Mióta a környezetvédelemmel jegyeztem el magam, természetesen sokat tanultam. Nem a pár napos tanfolyamokra, az angol nyelvvizsgára gondolok elsősorban, hanem a gyakorlati tapasztalatok megszerzésére. Amerikai és angol, valamint japán segélyprogramok, projektek megvalósításán dolgoztam. A projektek keretében nálunk dolgozó külföldi szakemberektől igyekeztem átvenni minden tudást, ami környezetünket szolgálja. A levegő, a víz, a talaj, megóvásáról, a zaj- szennyezések kiszűréséről van szó. Az már külön örömöm volt, hogy mindezt tolmács nélkül tehettem. Sorolja, hogy környezetünk melyik összetevőjét illetően és hány szervnek kell „összedolgoznia” ahhoz, hogy viszonylag épen, egészségesen megéljünk ebben a meglehetősen tönkretett, iparral sújtott, szennyezett vidéken. Jó kapcsolatot kell kiépíteni az ÁNTSZ-szel, a munka- védelmi felügyelőkkel, az ön- kormányzatokkal, a vízügyesekkel - mert mindegyik másban profi igazán. Nem tagadja, hogy büszke rá: ő indította el és úgy tűnik, sikerre is viszi a kórházi hulladékok nehéz problémájának megoldását, ami Miskolcon (és másutt) még nagy teher. A másik ügy, amely miskolci szenátorként a szívügyévé vált: épüljön az Avason piac. „Végül is, környezetvédelem ez is. Mert ha az ott élők nem bu- szoznak a Búza térre, kisebb a levegő szennyezettsége.”- A közgyűlés mellett két bizottság tagja vagyok, és az SZDSZ-frakcióé. Sajnálom, de mert köztisztviselő lettem, erről le kell mondanom az összeférhetetlenség miatt. Remélem, lesz, aki továbbviszi az avasi piac dolgát, ehhez persze politikai döntések is kellenek. Akként, hogy jut-e rá a városnak pénze, vagy nem? A városüzemeltetésben is sok segítséget tudnék még adni - tanácsként adok is-, mert az idén 3 hétig az amerikai Minnesota város üzemeltetését tanulmányoztam és nagyon sok hasznos tapasztalatot szereztem. A botrányos kazincbarcikai azbeszt-ügy, az igazgatói szék megüresedése után pályázhatott mostani posztjára. A felügyelőséget ismerte, mondja, de a botrány kicsit megváltoztatta a dolgozók társadalmi megítélését.- Önbizalom erősítésre van szüksége az itt dolgozó 130 embernek, akik egyébként jól képzettek, bár - mint azt egy vizsgálat megállapította - kevesen vannak. Egyszerűen arról van szó, hogy vissza kell szerezni a megbecsülésünket, hiszen az egész felügyelőség nem tehet arról, hogy bizonyos vezetői milyen ügyekbe keveredtek. Ebből az önbizalom vesztésből ki kell és ki is fogunk kerülni - szögezi le határozottan. Nem titkolja, hogy most, az elején még nehéz. Reggeltől estig talpal, intézkedik. Ritkaság, ha a 11 éves fiát és 8 éves lányát még ébren találja, amikor végre haza ér. Egy darabig ez még így lesz, hiszen más egy szervezetben osztályvezetőként, és más első emberként megfelelni. Nem is ez aggaszíja igazán, hanem hogy félő, az ország jövő évi költségvetésének készítésekor ismét a környezetvédelmi tárca pénzéből faragnak le. Meggyőződése szerint: „Az bizony nagyon visszaütne a környezetvédelemre.” Kutyás napok Priska Tibor Bemenekül a házba, ott pedig a sparherd alá, onnan néz ki leffedt füle alól bánatos szemmel, és szinte mondja, hogy hagyj már békén, ne simogass, negyöntölj, hadd pihenjek kicsit magamban. Maradj hát ott pajtás a tűzhely alatt, tényleg eleget gyömöszöltelek, ugráltattalak, pedig most találkoztunk először. De hát olyan szép ez a kutya! Lehet vagy hat-nyolc kiló, ennek is nagyobb részét hatalmas fülei teszik ki, meg okosan-bánatosan fénylő szemei, amelyekből néha valami szomorúság tükröződik, főként amikor megáll és eltöpreng a világ folyásán. Véreb. Bizony, ez a kutya itt a tűzhely alá menekülve valódi, igazi véreb, méghozzá bajor! Itt találkoztunk vele Szögliget határában, szépséges hegy tetején, vendégszerető emberek között a gazda hétvégi házában, mely gazda különösen kedveli ezt a kutyát, ha úgy adódik, ölbe viszi, vagy hátizsákjába téve, ahol is az eb a himbálózástól elszundít és aprókat horkol. Most ellenben nagyon mérges lenne, ha szeretne újságot olvasni, tévézni. Mérges lenne, és kikérné magának. A pitbull terrierek miatt lenne mérges, a gyilkolásra alkalmas és gyakorta éppen erre kiképzett, kitanított, a mi hazánkban csak nemrég behozott, de egyre inkább terjedő kutyák miatt, mely kutyákat mostanában a tévé is, az újságok is gyakorta vérebnek titulálják. Mint szokták a dogot, a dobermant, néha a német juhászt is. A véreb kifejezés persze igen drámai, hátborzongató, alkalmatos a hatáskeltésre. Csakhát ez a sparherd alá bújt kis kutya - persze nagyobb terme- tűek is vannak - egyáltalán nem riasztásra, ijesztgetésre, nem támadásra termett, hanem a vadász segítője. Olymódon, hogy a megsebzett, de a bozótosban, erdőben, vízmosásokban kilométereket menni képes vadat annak vérnyomai révén megtalálja. Egyébként nem állítja meg a mázsás vadkant, miként teszi az ugyancsak apró termetű, de a méregtől majd' gutaütést kapó foxi, és nem bolond bemászni a borz, vagy a róka után a tikba, hogy ott megvívjon a nálánál sokkalta nagyobb ellenféllel, miként pedig megteszi ezt bármely aprócska kotorékeb. O csak egy sima, egyszerű véreb, sajátos feladattal, nevezetesen a nyomolvasással, lehetőleg azt is tisztes távolból. A pitbull pedig... Hát igen, az egész országot felháborította a hír, miszerint Cödöllőn két pitbull, egy panziós kutyái megölték az úton ballagó, 72 éves asszonyt. Hírlik, hogy ezt az ebfajtát amerikai földrészen tenyésztették ki, a világ legerősebb harapásé, legmerészebb kutyájává. Föltehetően megtámadná az oroszlánt is, ha a lábát elkapná, egyetlen harapással összeroppantaná. (Nem lehetett gond ugyancsak a napokban más pitbul- loknak más idős asszony lábszárcsontját ketté harapni, az asszonyt megvakítani.) Mondják, hogy úgy 600 kg-os a harapása, ez kábé négyszer erősebb a német juhászénál. Arénákba küldik őket, ahol szó szerint életre-halálra megy a harc, a hölgyek és urak fogadásokat kötnek, élvezik a véres, mindhalálig tartó küzdelmet. Ki lehet tanítani őket emberre is, hogy öljék meg. Meg is ölik. Nálunk egyébként tilos a viadalok tartása, egyáltalán eme kutyáknak ittléte, tenyésztése is tilos, de, miként az ábra mutatja, itt vannak, és a viadalok is csak-csak megesnek arra alkalmatos helyen, időben. A pitbullok pedig, mint a jól működő gyilkológép, ölnek. Hol embert, hol egymást. Ne feledjük a legfontosabbat: minderről nem a kutyák tehetnek, hanem oktatóik, tanítóik. Akik a kutyákat gyilkolásra formálják, gyilokgépet csinálnak belőlük. Meg lehet ezt csinálni persze dogokkal, dobermanokkal, farkaskutyákkal is, de most a pitbull az igazi! Ehhez a kemény világhoz ez illik! Hol vagyunk már a hatvanas évektől, amikor mimóza lelkű pipogyák - egyebek között eme sorok írója is - panaszolta: mind több ember jár farkaskutyával, boxerrel, ami az eldugulás jele. Bulldog, német juhász... Ugyan már! Más világ ez. Minő gyatra emberke lehet az például, aki nyilvánosság előtt, mondjuk a parlamentben nem tudja becsületsérteni, leköpködni politikai ellenfelét?! Semmi meghökkentő nincs abban, hogy valaki a földárverésen pisztolyt ránt, lövöldöz, hogy tekintélyt szerezzen magának. És földet. Verőlegények, pénzbehajtók, testőrök kínálják szolgáltatásaikat. Az utcán bárkit leütnek csak azért, megnézzék, van-e nála pénz. Betörés, erőszak, öregek megkín- zása, megölése, házuk kifosztása... Mindennapos esetek, senki sem figyel oda. Milliók megszerzése pár hónap alatt! Az igen! Ez az igazi! Emberrablás, géppiszto- lyos leszámolás, zsarolás... Nem nagy ügyek. Bárki kiállhat valamely intézmény elé és hangszóróval anyázhat, mindennek lehordhatja a benn lévőket a demokrácia jegyében. Csak be kell jelenteni a rendőrségen, még vigyáznak js rá, nehogy bántódása essen az egyszemélyes tüntetőnek. A legocsmányabb vádakkal lehet támadni bárkit, bárhol, le lehet hülyézni a köztársasági elnököt nagy ünnepségen, mert ugye a szólásszabadság, a... Szóval a pitbull jól beleillik ebbe a világba. Jól ki van találva ez a kutya!
