Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-13 / 242. szám

14 ÉS 7 A KVN/fAGYARORSZÁG Magyar Múlt zz^-í .................. 1994- Október 14«. Csütörtök V isszalépés Gyöngyösi Gábor A képviselőjelölt-állítás mindig nagy gondja volta pártoknak, amit nem is sike­rül mindig kedvezően megoldaniuk. Ma­gára valamit is adó párt ezért igyekszik ne­ves embereket megnyerni magának, attól függetlenül, hogy mutatott-e az így kivá­lasztott jelöltje eladdig valamilyen érdek­lődést politikája iránt, vagy se. De az is megtörtént, nem egy esetben a magyar parlamentarizmus történetében, hogy a választók szerettek volna képviselői szék­ben látni egy-egy általuk nagyrabecsült személyiséget, aki viszont semmi vonzó­dást nem mutatott az ilyesfajta tevékeny­ség iránt. így történt ez Székely Bertalan­nal, világhírű történelmi festőnkkel is, ak­it tanítványai kapacitáltak folyamatosan arra, hogy vállaljon képviselőséget az ak­kor soron következő fővárosi választások al­kalmával. Székely Bertalan hosszas rábeszélés után engedett növendékeinek, s el is menta ka­szinóba, ahol javában folyta korteskedés, egyezkedés a különböző pártok képvise­lői, támogatói között. Hallgatta őket egy darabig, majd visszatérvén a Képzőművé­szeti Akadémiára, a következő festői pél­dázattal számolt be tapasztalatairól tanít­ványainak: Uraim! Látták önök tavasszal a Dunátzaj- lani? Nos, ha látták, akkor tudják, hogy a megáradt Duna mindenféle szemetet, dö­göt, fekáliát, sodor magával, ami isten tud­ja, honnan került a felszínre. Én, lent ülök itt önök között képletesen a Duna fene­kén, a szép tiszta, nyugodt sodrásban. Ah­hoz, hogy az úgynevezett felszínre kerül­jek, át kellene rágnom magam azon a sok mocskon, ami a felszínen úszik. Ezt ura­im tőlem ne kívánják! Magyarok Nagyasszonya ünnepe Vatikánváros (MTD - A Magyarok Nagy­asszonya ünnepén, a mült szombaton, Paskai László bíboros érsek, Bíró László kalocsa-kecs- keméti segédpüspök, a magyar püspöki kar családfelelőse, valamint, 15 magyar pap konce- lebrált szentmisét mutatott be a vatikáni Szent Péter bazilika magyar kápolnájában. A Magyarok Nagyasszonyának ünnepének idejére esett U. János Pál pápa és a családok vatikáni világtalálkozója, így a múlt héten a szokásosnál jóval nagyobb számban érkeztek magyar zarándokok Rómába. H. János Pál szokásos szerdai kihallgatá­sán - amikor a világ minden részéből érkezett hívőknek módjuk van találkozni a katolikus egyház vezetőjével - a pápa magyar nyelven köszöntötte Dankó László kalocsa-kecskeméti érseket, a magyar lelkipásztorokat, a Páneu­rópai Unió Magyar Egyesülete csoportját, az Országos Lelkipásztori Intézet tagjait, a buda­pesti, csopaki, érsekvadkerti és miskolci za­rándokokat. „A Magyarok Nagyasszonya köz­benjárására kísérjen az Úr mindnyájatokat és az otthoni testvéreket a hit és a remény útján” - szavakkal adta apostoli áldását a magyar za­rándokokra a pápa. Szőnyi-emlékkiaüítás Rómában Róma (MTI) - Szőnyi István születésének 100. évfordulójára emlékezve a neves magyar festő műveiből rendezett emlékkiállítás nyűt meg Rómában, a Magyar Akadémia épületé­ben. A most kiállított 58 alkotást a nagyközön­ség alig ismeri, mivel a képek a festő Rómában élő lánya, Triznya Szőnyi Zsuzsa tulajdonában vannak. A megnyitón Szörényi László nagykövet elemezte Szőnyi István munkásságát, majd a hazai viszonylag csendes Szőnyi-centenárium kapcsán támadt vitákra kitérve, hangsúlyoz­ta: „Szőnyi tulajdonképpen egész életében így járt. A valódi múértők mindig rajongtak érte, de a hivatalos kultúrpolitika nem tudott vele mit kezdeni, sem a Horty-korszakban, sem utána. Túl nagy volt, túl szuverén, és az ő te­remtett világa nem egy párté, nem egy irány­zaté volt, hanem Magyarországé”. Szőnyi Istvánnak nem volt túl sok szemé­lyes kapcsolata Olaszországgal. Igaz az elsők között kapta meg, pályázat nélkül Gerevich Aladár igazgató személyes felkérésére a római Magyar Akadémia ösztöndíját 1929-ben, de alig négy hónap után összecsomagolt és való­sággal hazamenekült. Később már — rövid idő­re - csak Rómában élő lányát, s szintén festő vejét, Triznya Mátyást látogatta meg. A Ma­gyar Akadémián nyűt kiállítás viszont azt ta­núsítja, hogy a Szőnyi életmű egy jelentős ré­sze Rómába került. Benedek Elek Azt a kőnyomdát, melyen Wesselé­nyi az erdélyi országgyűlés tudósí­tásait nyomta, a kormány elkoboz- tatta s ugyanígy cselekedett Kos­suth kőnyomdájával is Pozsonyban. Csakhogy Kossuth túljárt a kor­mány eszén: az országgyűlési lelkes ifjúságot maga mellé szedte s velük másoltatta a tudósításokat. A vége: börtönbe vetik Kossuth Lajost is, aki az országgyűlés bere­kesztése után Törvényhatósági Tu­dósítások címen folytalja az ő írott újságját. Hűtlenség címén fogta perbe Kossuthot a kormány. Azt hitte a rövidlátó kormány, hogy Kossuth bebörtönzésével elfojtja az ébredező közszellemet, megfélemlí­ti a szabadelvűek táborát. Az 1839-40-iki országgyűlésen Deák Ferenc hatalmas szelleme egyesí­tette az ellenzék különböző töredé­keit. Az ő oldalán ott látjuk ismét a szabadelvű haladás régi apostolait: Bezerédj Istvánt, Beöthy Ödönt, Klauzál Gábort, Palóczy Lászlót stb., s új emberek is lépnek a cselek­vés színterére: Szentkirályi Móric, Pulszky Ferenc, Wenkheim Béla s mások. A főrendiházban Batthyány Lajos áll az ellenzék élére s mellette Teleki László, Eötvös József, Káro­lyi György, Andrássy Károly, Ester­házy Kálmán stb. tűnnek ki. És ott ragyog a szabadelvű ellenzék tábo­rában a nagy Széchenyi István ne­ve is, jóllehet a párt kötelékébe nem tartozik, nehogy a pártfegye­lem korlátozza ót a szabad cselek­vésben. Ennek az országgyűlésnek első vívmánya, hogy a királyt magyar nyelven üdvözölhetik az ország- gyűlés megnyitásakor; a második, hogy ügy az országgyűlés, mint a megyék magyar nyelven szerkeszt­hetik ezentúl a feliratokat; az udva­ri kamara és a helytartótanács latin helyett magyar nyelven végzi leve­lezéseit; az anyakönyveket a lel­késznek három év alatt magyarul kell vezetniök, s pap nem lehet, aki nem tud magyarul. És magyarul kell levelezniök a magyar ezredek- nek a magyar hatóságokkal. Kivív­ják azt is, hogy az újságok közölhe­tik az országgyűlési beszédeket. A szabadelvű újítások nagy tö­mege a következő országgyűlésre maradtak, a döntő küzdelmet heves csaták előzik meg s e csatákban a toll viszi a vezető szerepet. E csaták vezére: Kossuth Lajos, aki a börtön nehéz levegőjében készült a szent harcra, mely a szabadság és egyen­Gajdos László A miskolci repülés 60 éves múlfjára emlékezés ünnepi órái akkor vál­hatnak igazán értékelhetővé, ha rö­viden visszapillantunk az egész ma­gyar repülés kialakulására is. A dinamikus fejlődés kezdetének az 1910-es évek tekinthetők. Magyar konstruktőrök lelkes gárdája igen nagy számú (feljegyzé­sek szerint 85-nél több) motoros gé­pet szerkesztett, elkészített, sót re­pült is velük a kezdeti évtizedek során. Tervezőik, megalkotóik örökre beírták nevüket mind a magyar, mind az egyetemes repülés tör­ténetébe. Az úttörők, majd az őket követő „nagyok” között, a 90 évet megélt, ez évben elhunyt Bánhidi Antalról, majd a motor nélküli repülés hazai korszakához érve, a már szintén el­hunyt Rotter Lajosról és a jó egész­ségnek örvendő Rubik Ernő repülő bajtársunkról név szerint is szól­nunk kell. 1933-tól vidéken is sorra alakul­nak a sportrepülő egyesületek, me­lyeknek szervezeti kereteit a me­gyék, városok társadalmi szerveze­tei, egyetemek, valamint az akkor jelentős cserkész mozgalom adják. Miskolcon a kezdetben 19 fővel induló, de később csak 10 fős alapító gárda, a Szemere cserkész csapat tagjaiként kezdi el szervezni a mis­kolci repülést. Nevüket bátor kezdeményezé­sük megörökítése okán is föl kell so­rolnunk: Bogdanovics Kálmán asz­talos, Kiss József vízmester, Kovács Gyula épületszobrász, Köhény Béla lakatos, Ősz József diák, Solymosi Zoltán könyvkötő, Sugár István vil­lanyszerelő, Székely József ács, lőség magasztos elveit juttatá dia­dalra. A kormány azt hitte, hogy a fogságban testüeg-lelkileg megtörik a lánglelkú ember s íme, a három évi fogság idején tökéletesen megta­nul angolul és olaszul, s közben el­méje azzal foglalatoskodott, miként vezesse diadalra magyarország új­jászületésének már megkezdett munkáját. Nem megtörve, ellenke­zően, ismeretekben gyarapodva, nagyszerű eszmékkel, tervekkel fel­fegyverkezve, hagyta el a börtön ho­mályos világát 1840. május 5-én. „Egységes magyar nemzet”: ez az ő eszménye, ezért küzd a toll, majd az ékesszólás fegyverével. Alighogy kiszabadult a börtön­ből, 1841. január 2-ikán nyomtatott újsággal lepte meg az országot. Pes­ti Hírlap az újság címe, hetenként kétszer jelenik meg. A kormány ma­ga bátorítja fel Länderer kiadót, hogy szólítsa fel Kossuthot újság- szerkesztésre. A terv világos: így könnyebben ellenőrizhetik a vesze­delmes embert. Kossuth Lajos ugyanazokat a célokat tűzte ki, mint Széchenyi, de a megvalósítás­ban más sorrendet követ: előbb sza­badságot a népnek, a földnek, s a szabadságot önként követi egyesek gyarapodása, haladása. Rémülettel olvasta Széchenyi a Pesti Hírlapot, aggódó, tépelődó lelke nagy nemzeti veszedelemtől tart, már látja is a forradalmat, ahová Kossuth gyöke­res újításai okvetlen elvezetik az or­szágot, s könyvet ír, a Kelet Népét, melyben kíméletlenül megtámadja Kossuthot. Széchenyinek csakha­mar tapasztalnia kell, hogy a nem­zetet, melyet ő ébresztett fel kóros szendergéséből, nem elégíti ki a las­sú, lépésről lépésre való haladás s nem őt, de Kossuthot tekinti vezéré­nek. A bécsi kormány századokon át elnyomta a magyar ipart és ke­reskedelmet s mert az országgyűlés nem harcolt eredményesen e politi­ka ellen, Kossuth 1844-ben megte­remti az országos védőegyesületet, melynek célja piacot teremteni a ho­ni iparcikkek számára itt az ország­ban. Az egyesület tagjai becsület­szóval kötelezik magukat, hogy 1850. október elsejéig csak hazai mesteremberek által dolgoztatnak, „a minemúségre való tekintet nél­kül” s csak oly cikkekért fordulnak a külföldhöz, amelyek itthon meg nem szerezhetők Valósággal élesztgeti, táplálja a kormány az ellenzéki szellemet s ennek megerősödésére nem is talál­hatott volna ki alkalmasabb eszközt az adminisztrátori rendszer megal­Szűcs László diák, Temesvári Lajos lakatos. A repülés helyéül a Sajókápolna község mögötti dombok ígérkeztek alkalmasnak. Itt épült fel az első hangár. De itt történt az első két siklógép, a „Szöcske” és a „Bajtárs” együttes avatása is 1934 októberé­ben. Az avatóünnepség igen jelen­tős társadalmi esemény volt Mis­kolc életében. Az ünnepi műsor ré­szeként megjelent a Bánhidi Antal vontatta Gyöngyös 33 vitorlázó gép, majd Rotter Lajos is a „Karakán” vi­torlázó repülőgépével. Ó egy koráb­bi 24 órás repülésével magyar re­kordot állított fel, s ezzel egyben az időtartam repülés világrekordjának 2. helyén szerepelt. Az 1934-es avatással, az immár nem csak technikai, de szervezeti értelemben is szárnyakat kapó sportrepülés kezdetét vette. A miskolci repülés 60 évének ter­mését nagyon nehéz volna számok­ban kifejezni. Több ezerre tehető az „A”, 3”, „C”, J)”, sót az arany és gyémánt fokozatok száma, s nem kevés a hazai rekord (ejtőernyőzés­ben még világrekord is), melyet miskolci fiúk szereztek meg. De az időkorlátok szorítása sem akadályozhatja, hogy ne emlékez­zünk meg azokról a bajtársakról, akik a legtöbbet, az életüket is ál­dozták a repülés ügyéért, és repülés közben hősi halált, vagy légi balese­tet szenvedve vesztették életüket - vagy azokról, akiket természetes halál ragadott el, de életük, tetteik összefonódtak a miskolci repüléssel. A miskolci repülők hat évtizeden át a mindenkori politikától ugyan nem függetlenül, de viszonylag önálló arculattal szolgálták a fiata­lok repülni akarását. A jelzett idő­szakban a miskolci repülő klub éve­kotásánál. Megnyirbálni a megyei önkormányzatot s többséget szerez­ni a megyékben a kormánynak, ez a cél, s ezt Metternich herceg akként véli megvalósíthatónak, hogy admi­nisztrátorokat küld a megyék nya­kára. Ezek az adminisztrátorok hal­latlan erőszakoskodásokat művel­nek. Vesztegetéssel rontják a ne­messég erkölcsét, a rendfenntartás címén kirendelt katonaság pedig ar­ra való, hogy megfélemlítse az el­lenzéki férfiakat. De az erőszak nö­veli az ellenzék összetartó erejét s elkeseredett küzdelemre ingerli a korlátlan uralommal fenyegető rendszer ellen. Az 1847-48-iki országgyűlés kü­szöbén megalakítják Pesten az El­lenzéki kört, melynek gróf Teleki László az elnöke, s alelnökei Vörös­marty Mihály, a Szózat halhatatlan költője és Fényes Elek, a jeles tudós. Kossuth indítványára, az 1847. március 15-én tartott közgyűlésen elhatározzák, hogy pártnyilatkoza­tot tesznek közzé. A nyilatkozatot Deák Ferenc szerkeszti meg nagy bölcsességgel és tapintatossággal. A június 6-iki értekezleten bemuta­tott nyilatkozat összegezvén a kor­mány által a nemzet jogain ejtett sérelmeket, az ellenzék által köve­telt javítások főbb pontjait a követ­kezőkben állapítja meg: Osztozás a közterhekben; egyen­lőség a törvény előtt; az úrbéri vi­szonyoknak, kármentesítés mellett, kötelező törvény által való meg­szüntetése; az ósiség eltörlésével a hitel- és birtokszerzés biztosítása; parlamenti felelős kormány; szabad sajtó; unió Erdéllyel; vallásszabadság. Országszerte mohón olvassák az ellenzék nyilatkozatát s megindul az élethalálharc a fontolva haladók és az ellenzékiek tábora közt. A kor­mány a legnagyobb erőszaktól sem riad vissza s a szenvedelmes követ­választó harcban az ellenzék több kiváló férfia bukik el. A legnagyobb érdeklődés kíséri Kossuth Lajos vá­lasztását. Az egész ország izgatott figyelemmel tekint Pestmegye felé: ott folyik az ádáz küzdelem a kor­mányra oly veszedelmes ember megbuktatása végett. Kormány és ellenzék valóképpen itt próbálja ki erejét: Kossuth győzelme az orszá­got újjáalakító újítások győzelmét, bukása az újításoknak hosszú időre való eltemetését jelenti. Kossuthot 1600 szótöbbséggel választják meg. Megnyílt hát előtte a parlament aj­taja. Az ország első vármegyéjét képviseli s az egész ország tekintete rajta csüng. kig országosan első, vagy országo­san a legjobbak között szerepel. A ’70-es, ’80-as években az országos szerep csökken ugyan, de az ered­mények továbbra is jelentősek. A ’90-es évek történelmi esemé­nyei a Magyar Repülő Szövetség önállóvá válását, független szerepé­nek, a szabad fejlődés lehetőségé­nek megvalósulását hozták. A klu­bok, így a miénk is e szabad lehető­ségekkel élve keresik helyüket, hoz­zák létre és szervezik saját maguk a helyi repülés feltételeit. A visszaemlékezés után a jövőről is szót kell ejteni, amely a küzdel­mes múlthoz viszonyítva látszólag könnyebbnek tűnik, mivel a szinte emberfeletti fizikai megpróbáltatás ideje már régen a múlté. A repülési tudás megszerzése teljesen más gondok formájában je­lentkezik. A pár éve még állami tá­mogatást élvező sportrepülés visz- szanyerte ugyan a teljes független­ségét, de egyidejűleg az anyagi tá­mogatást is elvesztette. A klub utat, megoldást kereső munkájában mi, az öregek is részt veszünk. A vete­ránok gárdája egyben a Magyar Ve­terán Repülők Egyesülete Miskolc Területi Szervezeteként vesz részt a munkában. Úgy gondoljuk, talán legtöbb, amit adhatunk, a repülés ügye irán­ti olthatotlan szeretetünk, amely hordozója volt az elmúlt hat évti­zednek, de segítője lehet a jelen gondjai, a jövő feladatai megoldásá­nak is. Bízunk benne, hogy a repü­lést, ejtőernyőzést szerető fiatalja­ink egy emberöltő szép példáját iga­zolva, a jövőben is képesek lesz­nek a repülő sportok ügyét ápolni, fejleszteni. Tegyék ezt mind a maguk gyö­nyörűsége, mind a haza hasznára. Százéves iskola Orosházán Orosháza (MTI) - Orosháza egyik legrégibb oktatási intézménye a száz evvel ezelőtt épített József At­tila Általános Iskola, amely hétfőtől egyhetes rendezvénysorozattal ün­nepel. 1894-ben községi polgárinak épült az iskola, amely 1949-től álta­lános iskolának ad helyet. A három éve Zsolnai-módszerrel tanító oros­házi iskola százéves múltját iskola­történeti kiállítás mutatja be. Az egy hét során az iskola volt diákjai ünnepi hangversenyt adnak, szava­lóverseny, iskolatörténeti vetélke­dő, a nyugdíjas tanárok találkozója, a tanulók gálaműsora, s több egyéb rendezvény szerepel az évfordulós műsorban. Pénteken a felnőtteknek az Alföld Szállóban jótékonysági bált rendeznek. Az évforduló alkalmából a százéves általános iskola történetét feldolgo­zó kötet látott napvilágot. Flandorffer­emléktáblaavató Sopron (MTI) - Flandorffer Ignác alakját idézték föl s emléktáblát avattak tiszteletére pénteken Sop­ronban, abból az alkalomból, hogy az általa alapított Soproni Vá­rosszépítő Egyesület működésének 125. esztendejét ünnepli. A19. szá­zadban élt nagykereskedő hatalmas elszántsággal törekedett a város fej­lesztésére, minden olyan helyi kez­deményezést felkarolt, amely a tele­pülés érdekeit szolgálta. Az ó nevéhez fűződik a gázgyár lét­rehozása is, melynek egykori épüle­tén az emléktáblát - Soltra E. Ta­más szobrászművész alkotását — most elhelyezték. Hollókő—Vlkolínec megállapodás Pozsony (MTI) - A Világörökség részét képező Hollókő és a szlováki­ai Vlkolínec polgármesterei szerdán a Magas-Tátra alatti Rózsahe­gyen együttműködési egyezményt írtak alá. Nagy Ignác és Julián Heiko polgár- mesterek a jövőben a két Világörök­ség-település közti baráti kapcsola­tok ápolásán túlmenően műemlék- védelmi és idegenforgalmi tapaszta­lataikat is rendszeresen kicserélik. Céljuk, hogy a közeli jövőben olyan magyar-szlovák társulás jöjjön lét- re, amelynek elsődleges szerepe a kulturális, a népművészeti, az üdül­tetési együttműködés elmélyítése lesz és ezen belül a régi kézművesek és népművészek is szorosabbra fűz­hetik a kapcsolataikat. Hollókő 1987-től, Vlkolínec tavaly december óta szerepel az UNESCO Világörökség-jegyzékén. Újabb ’56-os dokumentumok Budapest (MTI) - A harmincnyolc évvel ezelőtti forradalmi napok kö­zelgő évfordulójára is emlékezve je­lenteti meg az 1956-os Forradalom Dokumentációs és Kutatóintézete - október utolsó napjaiban - a Petőfi Kör vitáinak hiteles jegyzőkönyveit feldolgozó sorozatának utolsó két kötetét. A korábbi öt kötet mellett a két új kiadvány is kétségtelenné teszi az olvasó számára, hogy 1956 őszén már minden foglalkozási csoport - ha nem is tudatosítva magában - de ugrásra készen várta a változást. Immár harmadik alkalommal jele­nik meg szintén október utolsó nap­jaiban az Intézet Évkönyve. Ebben történészek adnak számot legfonto­sabb kutatási eredményeikről - a többoldalú megközelítéseknek meg­felelően - tanulmány, forrásközlés, beszámoló, vagy éppen könyvkriti­ka formájában. A mostani kötet kü­lön érdekessége a forradalom utáni emigráció első hónapjait bemuta­tó tematikus cikk- és dokumen­tumcsokor. A Pesti utca -1956 című könyvet a Századvég Kiadóval közösen jelen­teti meg az Intézet. Az inteijúkötet- ből tizenkét fegyveres felkelőnek a forradalom alatti tevékenységét is­merheti meg az olvasó. Tizenkét de­rékba tört sors krónikája a könyv, amely az Oral History Archivum gazdag gyűjteményéből ad közre válogatást. Az oldalt összeállította: Gyöngyösi Gábor Hatvanéves a miskolci repülés Reformok, Kossuth és Batthyány

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents