Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-11 / 240. szám
4 Z Itt-Hon 1994. Október 11, Kedd — KÖNYVAJÁNLÓ — Konrád György: A látogató Kubus Mária Konrád György „A látogató” című regénye 1989-es, második kiadásának fülszövegében ez olvasható: kiállta az idők próbáját, ma éppolyan hiteles, nyomasztó, meg- és feírázó, mint keletkezése idején volt”. A regény 1969-ben kenőit először az olvasók elé. Témájában és stílusában meghökkentő újszerű. Gondolatébresztő szókapcsolatai, jelzős szerkezetei, addig soha nem hallott szóösszetételei, hasonlatai új színt hoztak korabeli szépprózánkban. Egy gyámügyi előadó 10 év alatt szerzett tapasztalatait mondja szabad asszociációkban, az iratszekrényében összegyűlt, megrázó emberi sorsokat tartalmazó akták alapján. „... játszom néha a gondolattal. Micsoda hangáradat borulna ki a szekrényből. Gyereksírás, asszonyjajgatás, ütlegek pufogása, trágár acsarkodás, csüggedt hivatalnoki formulák, bírák elhadart ítélete ....” (15-16. oldal) A regény gerincét a Bandula család részletes élettörténete képezi, amely kettős öngyilkossággal végződik. Bandula Endre jogász és neje testi-lelki- anyagi leépülésük miatt menekülnek az önkéntes halálba, hátrahagyva 5 éves magatehetetlen, idióta kisfiúkat, akit a gyámügyesnek kell egészségügyi gyermekotthonba elhelyeznie. Bandu- láékat életük során rengeteg csapás érte. Másfél éves kislányuk az ostrom alatt géppuskatűz áldozata lett. A férfit a háború után elbocsátották magas állásából, 4 emeletes házukat államosították. Feljelentés alapján egy évre internálták, ahonnan elmebetegen tért haza. Felesége igyekezett megkapaszkodni, kitanulta a gyors- és gépírást, állást vállalt, de meggyengült egészsége miatt végül csak alkalmi munkákból éltek. Gyengeelméjű kisfiúk már ilyen körülmények között született, akit meglehetősen sajátos módon neveltek hármas társbérletük egyetlen szobájában. Konrád regénye erős szellemi koncentrációt igénylő olvasmány. Tömör gondolatisága, az események valóságban és a főhős képzeletében történő keveredése, a hagyományostól merőben eltérő kifejezőeszközök, alaposan megdolgoztatják agyunk szürkeállományát. A 232 oldalas regény jóval többnek tűnik, mert 1-1 részletnél hoszszabban elidőzünk, vagy visszalapozunk, és újraolvassuk a gyámügyi előadó nyomasztó élményeit. „Mintha óklömnyi sárrögöket nyelnék, se megemészteni, se kihányni nem tudom, gondoltam pályám kezdetén”. Ez a megrenditően érzékletes hasonlat a mű második oldaláról, hitelesen ábrázolja a gyamügyes lelkiállapotát. Mi olvasók, csupán abban reménykedhetünk, hogy nem minden aktába zárt életút ennyire tragikus, mint a Bandula családé. Újhely — városvédő szemmel (2.) Level a miniszternek: vizsgálják felül a térség közlekedését Pauleczki Margit Sátoraljaújhely Az „Édes anyanyelvűnk verseny” alkalmával 1990-ben Kazinczy Ferenc emléktáblát állított az egyesület a városháza falára. 1991 márciusában II. Rákóczi Ferenc születésnapjának tiszteletére avattak táblát. Ebben az évben került még felavatásra Szepssy Laczkó Máté az aszúbor készítőjének táblája. 1992-ben a Karsai testvérek részére helyeztek el emléktáblát. Az éven a Hornyai testvérek részére kerül helyezésre emléktábla. Az egyesület az elmúlt öt év alatt számtalan rendezvényt tartott, amelyek évről-évre visszatérőek. Ézek a következők: január 22., magyar kultúra napjának megtartása; március 15-én megemlékezés, koszorúzás; március 23., II. Rákóczi Ferenc születésének évfordulója alkalmából megemlékezés, koszorú elhelyezése. Kapcsolatok más szervezetekkel Madarak és fák napjának megtartása, a Föld napja (környezetvédelmi világnap); április 18. megszervezése. Megemlékezés a műemléki világnapról; április 16., gyermeknapi megemlékezés; augusztus 20-án Szent István király-ünnepség megtartása, szentmise celebrá- lása a Magyar Kálvárián. Kazinczy Ferenc születésének évfordulójára megemlékezés; koszorú elhelyezése októberben. Hősökről való megemlékezés a város katonatemetőjében október 31-én. Az egyesület kapcsolata a városban működő pártokkal, egyesületekkel jó. Jó a kapcsolat a megyei önkormányzattal, a Város- és Faluvédő Szövetség Országos Választmányával, Európa Kisvárosok és Falvak Szövetségével és minden olyan szervezettel, amely Sátoraljaújhelyt támogatni, segíteni kívánja. A szomszédos borsi és királyhelmeci hasonló szervezetekkel is jó a kapcsolat. Jövőbeni feladatok között kell megemlítenem „Zemplén vármegye” önállóságéért folytatott törekvéseket. Ez a kezdeményezés már 1989-ben elindult. Az 1990-es választási szakaszban minden párt parlamenti képviselőjelöltje választási programjába felvette, de sajnos az elmúlt három évben semmit nem tettek annak érdekében, hogy ez a kérés elinduljon erről a holtpontról. Az egyesület most újból harcolni kíván Zemplén megyei önállóságáért, hiszen Sátoraljaújhely közel kétszáz évig volt Zemplén vármegye központja. A városban adottak az intézmények, épületek. Levél a közlekedési miniszternek Nagy eredmény, hogy a város egyik régi darabja a század elején a Wekerle-téren álló újságpavilon visszakerült a város központjában. Az üzemeltetésre beadott pályázatok még értékelés alatt állnak. 1994. június 4-én volt a holocaust áldozatai emlékére táblaavatás. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen az egyesületnek egy nagy anyagi, illetve adatgyűjtési munkát kellett végezni. Felkutatásra kerültek azok a személyek, akik a világ számos helyére kerültek, de újhelyi érdekeltségüket vállalják a világban. Az egyesület levelet írt a közlekedési miniszternek, melyben ismét kérte, vizsgálják felül Sátoraljaújhely város, illetve Zemplén térség közlekedési állapotát. A jelenlegi vasúti közlekedés a háború előtti állapottal egyezik, ami jelenleg nem kielégítő. Szükséges Szerencs- Sátoraljaújhely vasúti szakasz villamosítása. Ez a probléma nemcsak Sátoraljaújhely városát, hanem a térségben közel kettőszázezer embert érint, akik ugyanolyan adófizető állampolgárok, mint az ország más részein élők. Nekik is joguk van ahhoz, hogy az ország vérkeringésétől ne legyenek elzárva. A tervekből legyen valóság Igen sok feladat előtt áll még az egyesület, és Brősztl Gyulának Podmaniczky-díjas ügyvezető elnöknek igen csak ösz- sze kell hangolni, hogy a tervek ne csak tervek maradjanak, hanem meg is valósuljanak. Eh-, hez azonban kellő mértékű segítségre és támogatásra van szükség, mindazok részéről, akiknek lehetőségük van erre. Nem felejthetjük el azt, hogy Sátoraljaújhely nemcsak épületekből, intézményekből, elsősorban emberekből áll. (vége) Az Itt-Hon konyhájának ajánlata Pincepörkölt somogyiasan - nem csak pincelátogatáskor Tisztítsunk meg, és vágjunk apróra két nagyobb vöröshagymát, majd tegyük a bográcsban felforrósított zsírba. Nyomban utána tegyük hozzá a felszelt zöldpaprikát és a piros paradicsomot, körülbelül kétszer-há- romszor annyit, mint amennyit a sima pörkölthöz tennénk. Amikor ezek üvegesre sülnek, adjunk hozzá többféle, (szegedi, kalocsai, körösi, bajai) tört paprikát. Ezután adhatjuk hozzá a feldarabolt marhalábszárat. Keverjük jól össze a bogrács tartalmát és ügyeljünk rá, hogy a tűz egyenletesen melegítse az edény alját. Annak érdekében, hogy az étel ne égjen oda és az adalékok ne váljanak pépessé, időnként a bogrács fülénél fogva rázogassuk össze a húst az ízesítőkkel. Tegyünk az ételhez köményt, borsot és amikor a rostok már megpuhultak, adjuk hozzá a sót és annyi száraz vörösborral locsoljuk meg, amennyi készre főzésnél nem veszi még el a többi fűszer ízét. Addig főzzük a pincepörköltet, amíg a húst puhának, finoman omlósnak nem érezzük. Menet közbeni kóstolásokkal érhetjük csak el a teljes ízhar- móniát. Forrón tálaljuk, adjunk mellé elsőként ugyanolyan száraz vörösbort, mint amilyennel készítettük az ételt. Még valami: nem csak a pincében esik jól egy ilyen tartalmas pörkölt elfogyasztása. 1994. Október 11., Kedd Itt-Hon Z 5 A belügyminiszter és a két focista A tokaji szüreti napokon a belügyminiszter Kuncze Gábor (mellette: ^ájer János polgármester) és a két híres focista: Puskás Öcsi valamint Hidegkúti Nándor Fotó: Serfőző László Mád, Tokaj (ÉM - S.L.) - A tállyai hatnapos szüreti programsorozatot követően remek műsorokkal rukkolt ki Mád is, ahol a szüret kezdetének ünnepét másnap tettekkel bizonyították. Vasárnap, október 2-án a szőlőhegyek benépesültek. Tokaj felé tartva meglepetten láttam a szüretelők hadát a domboldalakon. Mád ebben az évben talán elsőként kezdte el a szőlőszedést egész Tokaj- Hegyalján. A délelőtti órákban ugyanekkor elkezdődött Tokajban a hagyományos szüreti felvonulás. A miskolci majoretteket - mint mindig - nagy tapssal fogadták az utcán szemlélődók. Majd a „Kishalász” melletti parkolóba begördült egy hintó, fedélzetén Kuncze Gábor belügyminiszterrel. A felállított emelvényen Má- jer János polgármester köszöntője után a belügyminiszter lépett a mikrofon elé. Jóleső érzés volt hallani, hogy egész To- kaj-Hegyaljához szólt. Mint mondta, tisztában van a borpiac nehézségeivel, az értékesítéssel kapcsolatos problémákkal, ami a rendszerváltás miatti megtorpanásra vezethető vissza. A privatizáció előrehaladtával várható megoldás. A kormányzat feladatairól úgy szólt a belügyminiszter, hogy az Ipari és a Pénzügyminisztérium kapott egy feladatot, miszerint egyfajta válságkezelő programot kell készíteni a térségre nézve. Közben örömének adott hangot, amikor ecsetelte a hagyományőrzést, az ősök szokásainak felelevenítését. Hangsúlyozta: a hegyaljai ember nélkül soha nem lesz királyok bora. A nap díszvendége volt Puskás Öcsi és Hidegkúti Nándor az ,Aranycsapat” két sztáija. Puskás Öcsi rövid beszélgetésünkben elmondta, hogy csak módjával szokta kóstolgatni a hegyaljai borokat, mert tisztában van az utóhatásokkal. Hidegkúti Nándornak mindig is kedvence volt az aszú és sajnálattal közölte, hogy életében csak másodszor járt most a kömyéken.Összegezve az eseményeket, jól sikerült napot tudhat maga mögött Tokaj. A belügyminiszter és a két híres focista üdvözlete ■ százados megfigyelésen alapuló népi kalendárium az őszi évnegyed kezdő napjának tartja a szeptember végi Mihályt. Pár napja hagytuk el ezt a jeles fordulót, ezzel kezdődött a vénasszonyok nyara, régebbi elnevezéssel Szent Mihály nyara. Újabban azonban ezt a verőfényes őszutót indián nyárnak is szokás nevezni. A szeptember 29-e meghatározó szerepet játszott a régi népéletben, a gazdasági életben is. Amint a tavaszi Szent György- nap a jószág legelőre hajtásának ideje volt, úgy a Mihály nap a jószág haza terelésének idejét jelezte. Ezzel letelt a pásztorok szolgálata. A népi megfigyelés számos egyéb jelenséget is rögzített erre az időre. Ilyen például, hogy megszakad a fű gyökere, megszűnik a virágok mézelése. A halak a víz fenekére húzódnak, Ilii kezdik a vermelést, s hozzáfognak az őszi lehalászásokhoz is. A régi babonás szokás szerint, az eleddig tiltott területre, a falusi gazdaságban fontos szerepet játszó méhesbe is beléphettek már az asszonyok. Ott, ahol az erdők bő makktermést adtak, elsősorban a zempléni és a csereháti vidéken, Szendrő-Szelcepuszta környékén, ilyenkor terelték a sertéskondákat az erdőkbe. Megszűnt a tilalom a makkoltatásra, olcsó takarmányon javították fel a csürhét. v Ugyancsak a gazdálkodás l körébe tartozott, hogy a | Hl Mihály-nap körüli időt Í!| tartották a gazdák az őszi vetésre a legalkalmasabb- .' nak. Mihály a vallási hiedelmek között mint az ördögöt legyőző arkangyal szerepel. Tisztelték, mint a temetés, a temetők védőszentjét is. Áttételesen így kapta a Szent Mihály lova nevet az a négylábú saroglya, amelyre temetéskor a koporsót helyezték. nnen adódott a mondás: elvitte Szent Mihály lova. Fecskék is már csak mutatóban (ÉM - KL) - Túljutottunk már Kisasszony napján, mely szinte határnap a költöző madarak naptárában. Mintha meteorológiai radarral lennének felszerelve, már István-nap tájékán útra keltek a népünknek oly kedves gólyák, a fecskék pedig éppen az említett napon kelnek útra. Legalábbis ehhez a naphoz kötjük költözésüket, ámbár gyakorta várakoznak még, úgy találva, nyugisán maradhatnak, ha nem szűnik hirtelen a meleg, ha még röp- dös a légy, a szúnyog és az egyéb ennivaló. Ügy tűnik, most sem kapkodták el az utazást a fecskék. Igaz, a tornyok, a magas házak körül tényleg gyűltek, csiviteltek, legtöbbje neki is indult, de még október elején is szép számmal röpdösnek szőlőtáblák fölött, nádasok környékén. A gólyák nemigen vártak, fészkeik már hetek óta üresek a Bodrogközben, a Tisza a Hemád mentén lévő falvak kéményein csakúgy, mint a Sajó völgyében, Putnok környékén. Eltűnnek a kéményekről, meg a villanyoszlopok tetejére felszerelt alkalmatosságokról is. Mert az utóbbi években nemcsak a falusi házak kéményein, hanem a villanyvezetékeket tartó betonoszlopok tetején is fészket raktak a fehér gólyák. Sok helyen az ÉMÁSZ erős tartókat helyezett el ezeken az oszlopokon fészkelőhelyül. A gyülekező fecskéket is jól megfigyelhettük, mostanra legföljebb a gyengébbek, a második fészekalj maradt még, várva a megerősödést, hogy a melegebb tájakra költözzenek. Megyénkben egyetlen olyan település sincsen, ahová ezek a kedves kis madarak tavasszal vissza ne térnének. El sem képzelhetők a falusi porták ereszei fecskefészkek nélkül. Ahol pedig megsemmisültek a fészkek, ott évről évre újra rakják, s költik ki fiókáikat. Kedvelik is ezeket a cikázó madarakat már csak azért is, mert kilószámra fogyasztják a rovarokat, tisztítják meg a pocsolyák, vízöntések környékét a szúnyogoktól. Tehát gólyák, fecskék (és még persze hányféle, de hányféle vándormadár „akiket” valamiért nem kísérünk ily nagy figyelemmel): néhány hónap múltán, tavasszal ugyanitt! István-nap tájékán már töprengtek az induláson Fotó: Farkas Maya Nótárius Mihály nyara
