Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-11 / 240. szám

1994. Otóber 11., Kedd 8 A Itt-Hon — ABAÚJI PORTRÉ---­A gazdálkodási előadó Kéked (ÉM - B.GY.) - A kékedi Pásztor Éva életé­ben a szülőfaluja, a kis határ menti abaúji település, Kéked mindig is bölcső volt, s talán egy életre az is ma­rad. Innen indult el kilencéves korában, és ide érkezett vissza 32 esztendősen. Ez a hely az, ahol egyedül élve sem érzi magát ma­gányosnak. Ez az alig több mint 300 lelkes falucska a meleget jelentő ott­hon, a régi-új barátokkal, társakkal, és a kenyeret adó munkahely is, hi­szen Éva a Kékedi Önkormányzati Hi­vatal gazdálkodási előadója, immár három esztendeje. Apai nagyanyja szlovák származású, édesapja minden bizonnyal ebből az indíttatásból adta mindhárom lányát Sátoraljaújhelybe a Szlovák Tannyel­vű Általános Iskolába. Évát így családi légkör fogadta a kol­légiumban. A határ menti várost má­sodik szülőhelyének érzi, hiszen a gim­náziumi idővel együtt tíz évet töltött el itt. Innen Komáromba vezetett az útja, ahol a kőolaj-feldolgozó és -elosz­tó szakmát szerezte meg. Két évig dol­gozott a tiszaújvárosi TIFO-ban labo­ránsként, majd Bükkszentkereszre ment férjhez, ahol 11 esztendeig la­kott. Felerősödött honvágya Kéked után. Megfogalmazódott benne a „nem vagyok otthon” érzete. Nagy család vette ugyan körül, de mégis sokkal magányosabban élt, mint most szülő­falujában egyedül. Két esztendeje döntött úgy: véglege­sen hazaköltözik az időközben üresen maradt szülői házba. Hozta volna ma­gával Bélus nevű kisfiát is, ám az erő­szak diadalmaskodott törékeny alka­ta fölött. A bíróságot kellett választa­nia igaza bebizonyítására, ahol gya­korlatban is megtapasztalhatta az igazságszolgáltatás malmainak lassú őrlését. Munkáját szívesen és nagy kedvvel végzi, pedig nem szakmaiként tanulta a könyvelést. „Igencsak meg kellett küzdenem a mostani tudáso­mért” - emlékszik vissza Éva. És hogy mennyire végállomás ez a szakma? Ha rajta múlna, az lenne, de az önkor­mányzati törvény alakulása miatt nem sok biztató jelet lát. Elképzelhető az is, hogy januártól esetleg önálló önkor­mányzatukat körjegyzőségbe viszik majd. Attól tart, hogy ebben az eset­ben talán őrá sem lesz szükség. Magánélete csalódásai ellenére még mindig vannak tervei: lakáscsinosítás, önművelés. Vállalná a gyerekszülést is, de - érthetően - fél egy újabb há­zasságtól. Most azonban legfontosabb számára, hogy a kisfia, Bélus kétéves harc után végre véglegesen jogerős ha­tározattal mellette lehessen. Megszépült a temető bejárata Felvételünkön a szikszói temető székely kapujának utolsó famunkálatain dolgoznak, melyet az Erdélyi Székelykapu Kft. készített Kovács Zsolt vezetésével Fotó: Knyizsák Ferenc Szikszói peres ügyek kapcsán Az Itt-Hon október 4-i számá­ban a 8. oldalon közölt cikk sér­ti a személyiségi jogaimat, egy­oldalúan tájékoztatja és félre­vezeti az újságolvasót az aláb­biak miatt: Kaposi Zoltán feljelentésében bármit állíthat, azt bíróságon kell bizonyítani és nem újság­ban. Tanúvallomások a magán- vádas ügyben még nem lehet­tek, mert mint ahogyan engem, úgy még az esetleges tanúkat sem hallgatta meg a bíróság. Az ügyben rendőrségi nyomo­zás nem történt, mert ha igen, akkor engem meghallgattak volna, erre pedig nem került sor. Ténykérdés viszont, hogy a Szikszói Városi Bíróságon 127/1994. szám alatt iktatott följelentésemet már az Encsi Városi Bírósághoz rendelték el áttenni az eljárás lefolytatásá­ra, mert a Szikszói Bíróság ez ügyben is elfogultságát jelen­tette be. Ez a feljelentés Kapo­si Zoltán ellen az Itt-Hon 1994. január 4-i számában, a tőle származó interjúban személye­met illetően megjelent nagy nyilvánosság előtti aljas indok­ból elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt indult. Ezt az ügyet már a Megyei Rendőr­főkapitányság is nyomozta, most majd következik a bírósá­gi szakasza. Ha az újság kor­rekt akart volna lenni az objek­tív tájékoztatást illetően, ezt közölni kellett volna. Magánvá- das ügyről lévén szó, figyelem­mel a képviselő-testület szep­tember 22-én hozott határoza­tára is, mely megjelent az Itt- Hon-ban is, a továbbiakban nem járulok hozzá, hogy szemé­lyemet érintően magánvádas eljárások feljelentéseit és egyéb azzal összefüggő eseményekről készült közleményekben ne­vem, foglalkozásom megjelen­jen, mert ez a magánvádas jel­legen túl Mfejezetten árt Szik­szó Város Önkormányzatának, az önkormányzat megítélésének Pax nyik József polgármester * A vitatott híradásban kizárólag tényeket közöltünk, amelyek az Encsi Városi Rendőrkapitány­ságtól és az esetben érintett bí­róságoktól származnak, így ez eleve kizárja az „egyoldalúság és a félrevezetés” vádját. Mivel a másik ügyben nem kaptunk információt, így ezt nem is te­hettük közzé. A most leírtakat viszont közöljük. Az önkor­mányzati választások befejezé­séig nem kívánunk foglalkozni a két peres üggyel. Buzafalvi Győző Gyerekek honi rajzasztala Jurassic park Az ötéves alsóvadászi óvodás, Pintér Márk rajza Összefogással készült a torony Seregély István egri érsek tartott templomszentelő beszédet Az alsóvadásziak büszkesége: az új torony Fotó: Knyizsák Ferenc Alsóvadász ÍÉM - B.GY.) - Az 1332-es pápai tizedjegyzékben Aluodoz, Vadas Inferia alakban említik Alsóvadászt. A lakosok száma ugyan soha sem érte el a kétezret, ám a település élet- képességét bizonyítja, hogy az 1930-as években gőzmalom üzemelt itt. Ha a mezőgazda­ság virágozhatna, akkor jóval gyorsabban fejlődhetne, gyara­podhatna a község. Alsóvadász kis létszámú katolikus közös­ségének régóta dédelgetett ál­ma vált valóra október 2-án, hi­szen elöregedett kápolnájukat az újraépítés során toronnyal bővítették. Ezt megelőzően katolikus isko­laként működött. Az iskolából egy kis kápolnarészt lekerekí­tettek, mely összenyitható volt a tanteremmel. Az új iskola el­készültéig így használták, ez­után az egyház visszakapta a padokkal együtt. A múlt év ta­vaszán az egri érsekség terve­zői hozzákezdtek a templom és az új torony makettjének elké­szítéséhez. A fővállalkozói fel­adatokat Balogh Józsefre bíz­ták. A beruházás a belső átala­kítással hárommillió forintba került. Összefogás eredménye­ként épülhetett meg a torony. A templomszentelési ünnepség alkalmából Szatmári István, Alsóvadász polgármestere kö­szöntötte a jelenlévőket. Beszé­dében kitért arra, hogy: „Szent István királyunk óta honunk­ban mindig megkülönböztetett jelentőséggel bírt egy-egy temp­lom felépítése. Ezek jelentették a keresztény állam alapításá­nak fundamentumait, népünk, nemzetünk fennmaradásának egyetlen lehetőségét. A keresz­tény ember számára a templom olyan szimbólum, amely meg­testesíti hiibeli közösségi hova­tartozását. Az a keresztény hit és értékrend, amely népünket az elmúlt 1500 esztendőben megőrizte a Kárpát-medencé­ben, a templomokhoz kötődik. Ezt az alappillért hiányolta Al­sóvadász község katolikus la­kossága már több évtizede. Megfosztották az előző évtize­dekben saját adományaiból épí­tett iskolájától és kápolnájától. A híveknek a megtúrtség meg­aláztatását kellett elviselniük. Ezért ennek a kisközösségnek első gondolata volt templomá­nak felépítése. Ez a szép kis templom kifejezi az alsóvadá­szi emberek erejét és a jövőbe vetett hitét. Világnézetileg megosztott társadalmunkban ezekre az értékekre is nagyon nagy szükség van” - mondotta befejezésül a polgármester. Ezt követően Seregély István egri érsek templomszentelő ün­nepi beszédét azzal kezdte, hogy nagy öröm számára újra és újra látni és hirdetni a mi magyar keresztény népünk életrevalóságát. Az elmúlt idők próbatételei után, egy gazdasá­gi válság közepette mi másnak lenne a jele egy templom felé­pítése, mint azt itt élő keresz­tény emberek életrevalóságáé. Ez a jeles esemény is ígérete annak, hogy népünk - amely annyi történelmi viszontagsá­gon is úrrá tudott lenni - ma is jövőnek néz elébe. Segítse ez a templom minden itt élő hívő keresztény testvéremet a saját emberi hivatásának teljesítésé­ben és örök üdvösségének mun- kálásában - hallhatta végeze­tül az egri érsek szívhez szóló üzenetét a majd félezres ün­neplő tömeg. Októberi őszi betakarítás A munka sötétedésig tart, amíg látni lehet a földeken (3. oldal)- A TARTALOMBÓL ­Ősz eleji életkép Sokan megírták és még jó néhányan próbálják megörökíteni a bükki őszt. Igen, csupán kísérletezni lehet. Papír­ra vetni e tájat, nagyon nehéz, mert olyan szép, érdekes, változatos. Már október közepén bámulnák a lombok. Később november elejére a sárga, a sö­tétvörös, a lilás árnyalat az uralkodó szín. (2. oldal) Alapítvány Abaújért, Szanticskáért „Szanticska eddig arról volt híres, hogy egy állandó lakossal büszkélkedett. Mára már többen érzik azt, hogy éle­tet kell lehelni ebbe a parányi abaúji településbe. Ennek a tenni akarásnak egyik szép példája, az Ács házaspár kezdeményezése, az Abaújért, Szan­ticskáért - Közalapítványnak' - élet- rehívása” - hirdette örömmel október 2-án Szanticskán a gadnai görög ka­tolikus lelkész, Szentesi Csaba. (3. oldal) Harmincéves a szikszói gimnázium A szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium most ünnepli fennállásá­nak 30., névadásának 25., és névadó­ja születésének 400. évfordulóját. A hármas jubileum alkalmából az 1994/95-ös tanévben nagyszabású ren­dezvénysorozatra kerül sor. (4. oldal) Az előadó Pásztor Éva életében a szülőfaluja, a kis határ menti abaúji település, Ké­ked mindig is bölcső volt, s talán egy életre az is marad. Innen indult el ki­lencéves korában, és ide érkezett vissza 32 esztendősen. Ez a hely az, ahol egyedül élve sem érzi magát ma­gányosnak. Ez az alig több mint 300 lelkes falucska a meleget jelentő ott­hon, a régi-új barátokkal, társakkal, és a kenyeret adó munkahely is, hi­szen Éva a Kékedi Önkormányzati Hi­vatal gazdálkodási előadója, immár három esztendeje. (8. oldal;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents