Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-11 / 240. szám
4 Ms Itt-Hon 1994. Október 11., Kedd Vállalkozó fodrászok Varga Zoltán Miskolc (ÉM) - Nemrégiben elterjedt a városban, miszerint a megyei Fodrász Szövetkezet a talpon maradási gondjaival küzd. Grán László a szövetkezet elnöke erről a következőket mondja: • Való igaz, ebben a szoros elszámolású működési formában nagyön nehéz megélni, de ez nem jelenti azt, hogy a szövetkezet megszűnne vagy elhalna. Én azt szeretném, hogy egyben maradjon valamilyen más, módosított működési formában, amelyben a tagok továbbra is a szövetkezethez tartoznának, azonban ha a többség úgy dönt, hogy vállalkozóként kíván tovább dolgozni, azt is lehetővé tesszük számukra. Továbbá lehetőséget adunk nekik, hogy beleszóljanak az árak kialakításába, hiszen az adott környezetben ők tudják, mi az, amit a vendégek ma meg tudnak fizetni. Azzal, hogy a fodrászok, kozmetikusok kiváltják a vállalkozói igazolványt, a szövetkezet feladata az érdekképviselet lesz leginkább. Új lehetőségeket kívánunk nyújtani mind a tagok, mind a vendégek számára, mint például: a professzionális kozmetikai és fodrászata szolgáltatások, és a hajgyógyászat. □ Általános tapasztalat, hogy a Fodrász Szövetkezet üzleteinek állapota rossz, tervezik ezek javítását? • Igen. Az üzletek felújítása a lehetőségekhez mérten történik, sót ha adódik olyan pénzügyi konstrukció, amely- lyel rendbe tudnánk hozni minden boltunkat, akkor haladéktalanul belevágnánk, meghitelezve a dolgozóknak, hogy egy-két hónapon belül megtermelik a ráfordított összeget. □ Lesznek újabb létszámleépítések? • Létszámleépítésre nem készülünk, sőt úgy tűnik, hogy egyes fodrászüzletekben kevés is az ember, a szövetkezet dolgozókat tudna felvenni. □ Ezek szerint a szövetkezet működik tovább. • így van. Gondok vannak szép számmal, azonban szó sincs haldoklásról, sőt remélem, hogy néhány hónap múlva arról számolhatunk be hogy bár az országban utolsóként, de mi is sikeresen-átálltunk az úgynevezett vállalkozói rendszerre. Kozmetikusnál Bizalommal egymás iránt Beszélgetés Fedor Vilmos országgyűlési képviselővel Papp Tibor Felsőzsolca (ÉM) - Egy helyi lakossági fórum után kérdeztük meg Fedor Vilmostól, a körzet országgyűlési képviselőjétől, mi történt vele megválasztása óta, milyen munkát végez a parlamentben. • Az első, hogy megköszönjem a választók bizalmát, és ahogyan a kampány során ígértem, igyekszem megfelelni a bizalomnak. Feladatom van bőven, ez már az első pillanatokban kiderült. Nem egyszerű az élet, ami a parlamenti munkával együttjár: az embernek két élete van. Van egy budapesti és egy helyi élete, ezeket a dolgokat nem szabad összekeverni, mert az ember tudja, hpgy tartozik a választóinak. Én arra törekszem, hogy a budapesti törvényhozási munka mellett elérhetővé váljak a választók számára. Iparról, mezőgazdaságról A munkáról és az időbeosztásról néhány gondolatot: a parlamenti munka hétfőn és kedden plenáris ülésekkel zajlik, ezt megelőzően hétfőn reggel a frakció is ülésezik. Szerdán, csütörtökön bizottsági ülésekkel, illetőleg a következő időszak törvényeinek előkészítésével telik. Én a külügyi bizottságba kerültem, de szeretnék részt venni a frakción belül a gazdasági és a mezőgazdasági munkacsoport tevékenységében is, hiszen a területemen ezek nagyon súlyos, komoly kérdések. Az embernek jól kell tudnia beosztani az idejét. Én ezt most tanulom, van munka bőven. Sok a gond, sokan keresnek meg, én pedig igyekeztem kihasználni az időt, és sorra felkerestem valamennyi községet a körzetben, ahol lakossági fórumot tartottam. Ezek tapasztalata: az emberek bizalommal fordulnak a kormány felé, tisztában vannak azzal, hogy az ország nagyon súlyos helyzetben van, de nem az örökséggel kell foglalkozni, előre kell nézni a jövőért, ha úgy tetszik a gyermekeinkért kell dolgozni, tehát hagyjuk a múltat... Az emberek azért választották ezt a kormányt, mert úgy érezték elegük van abból, hogy örökösen a múlttal foglalkozzanak. Én úgy hiszem, hogy minden remény megvan arra, hogy ez a parlament másként működjön, elsősorban a napi ügyekre és a gazdasági folyamatokra koncentráljon, azzal foglalkozzon és hagyja abba a politikai vitákat. □ Rövid véleményét szeretném hallani a kormány expo-döntéséről. • Nyilván ez kormány- döntés még és a parlament elé kell tárni. Én olvasva, hallva, látva az eddigi eredményeket, amellett vagyok, hogy az ország pillanatnyilag nincs abban a helyzetben, hogy az expót megrendezhesse. Olyan értelemben, ahogyan azt korábban tervezték. Igaz, hogy az MSZP támogatta az expót. Itt szeretném elmondani, a tervezett kiállítás eltér attól, amit mi ismerünk, amilyen a sevillai is volt. Nálunk egy B-kategóriás világkiállítást rendeztünk volna, ami egyúttal azzal jár, hogy itt kell megépíteni az országok pavilonját nekünk, magyar költségen és ehhez képest rendkívül rossz gazdasági helyzetben van az ország. Igen nagy a belső adósságállomány és így elképzelhetetlen, hogy erre ötvenhatvan milliárdot fordítsunk. □ Egy kisebb expo megrendezését milyennek tartaná? • Én támogatnék egy kisebb expót, de az már egy nemzetközi vásár, azokkal a szokásokkal, ami ezekkel jár, a BNV területén megrendezhetnénk egy ilyet. Nem kellene külön városrészt építeni, mert erre nincs is pénz jelenleg. A képviselő Fotók: Fojtón László □ Az expóhoz infrastrukturális fejlesztés is szükséges. Találkozott a fórumokon olyan javaslatokkal, amelyeket érzései szerint támogatni kellene? • Találkoztam és a legfontosabbnak én is az infrastrukturális fejlesztést tartom különösen Felsőzsolcán, amelyik nagyon közel esik Miskolchoz, ugyanakkor önállósulási tervei vannak és ez teljesen érthető. Sok ember telepedik le itt, és ahhoz hogy a község bekapcsolódhasson a környék életébe megfelelő infrastruktúrával kell rendelkeznie. ígéretet tettem arra, hogy akik régóta várnak telefonra, mielőbb megkaphassák. Megrendelés az építőknek □ Az autópálya az ezredforduló előtt nemigen valósulhat Helyi program □ 1966-ban Magyarország a honfoglalás 1100. évfordulóját is ünnepli. Ebből az apropóból és talán az expo szűkített kereteit figyelembe véve a vidék- Magyarország készült erre a lehetőségre, hogy bemutatkozzon. Felsőzsolca is szeretett volna helyi programmal feliratkozni. Most ezek a tervek teret kaphatnak-e egy kisebb expóban? • Természetesen, a polgármester úrral beszélgettünk erről, mivel ennek finánszírozása itt helyben történik, a helyi programok nemcsak itt, másutt is nagyon fontos részei lehetnek a rendezvénynek. De a két dolog egymástól elválasztható, ez külön önállóan is működtethető, s mindenképpen szükséges, hogy ezek ne maradjanak el. meg, mit tud erről? • A választási programomban ígértem, hogy a hanyatló építőiparnak állami megrendeléseket kell biztosítani. Válság esetén ez nagyon fontos, hiszen sok embernek ad munkát. Egy ilyen beruházás, mint az M-3- as továbbépítése sok embert foglalkoztatna, gondoljunk csak az alsózsolcai kavicsbányára, a betonelemgyárra, a drótgyárra, a kohászatra és az építőipar hagyományos egységeire. Éppen ezért szorgalmazom a parlamentben az autópálya építésének felgyorsítását... Úgy szerepel a kormány programjában, hogy a lehető leggyorsabban el kell kezdeni ezt az építkezést. (A beszélgetés részlet a felsőzsol- cai újságban közölt interjúból) 1994. Október 11., Kedd Itt-Hon Ms 5 Kinőtték a községi kereteket Rendezik a település közlekedési csomópontját Fotó: Fojtón László Faragó Lajos Felsőzsolca (ÉM) - Az első írásos adatok 1281-ből valók. Ebben Zsolca néven említik a települést, amely az évszázadok során mindig jelentős közlekedési csomópont volt. Rajta keresztül haladt át számos fontos kereskedelmi és hadiút az északi részek, Szlovákia és Lengyelország felé s természetesen közelebbre, a Hegyaljára is. Felsőzsolca mindig törekedett arra, hogy központ legyen. Lakossága már a századfordulóra polgá- rosult. Az ötvenes évektől - a mező- gazdaság átszervezése, a miskolci nagyüzemek növekedése, az új munkahelyek létesülése - a nagyváros szomszédságába, tövébe csábította az embereket. A Cserehátról, a Bodrogközből egész famíliák költöztek Fel- sőzsolcára. Lakást vásároltak, vagy építettek. Aztán nem kevesen Miskolcról, a lakótelepi lakásokból menekültek a településre, telket vásároltak, aztán lassan felépült a ház és kiköltöztek. Úgy mondják, a beáramlás során nagyon sok értelmiségi család otthona lett Felsőzsolca. Szerencsére, nincs semmiféle ellentét őslakók és a folyamatosan idetelepültek között. Inkább a nagyközségért érzett felelősség, a tenniakarás jellemzi együtt a lakosságot. Fehér Attila polgármester mondja: • A napközisek, az óvodások költségeinek szinte kétharmadát átvállaljuk. Nagyközségünkben valamennyi orvosi, egészségügyi állás folyamatosan betöltött, a rendelők felszereltsége is jó. Az országosan jellemző nehéz helyzet ellenére nálunk a lakosság jövedelem- termelő képessége az országostól jobb. A vállalkozók is szívesen telepedtek le nálunk, és egyre újabb vállalkozások születnek. Felsőzsolca lakosságot megtartó erejét az is bizonyítja, hogy az egyetemeken, főiskolákon végzett fiataljaink is visszajönnek. Elsősorban helyben keresnek maguknak munkahelyet. □ Bizonyára, a felsorolt elismerésre méltó eredményeken túl is helye van minden újabb forintnak Felsőzsolcán. Milyen előnyöket remélnek a várossa'nyil- vánítástól? • Ezt eszköznek tekintjük, nem célnak! Eszköznek ahhoz, hogy a már megindult, tartósnak tekinthető, kedvezőnek bizonyult társadalmi, gazdasági folyamatok további gerjesztője, katalizátora legyen. Készen állunk az ipari, a kereskedelmi vállalkozások fogadására. A nálunk megállapított helyi adó alacsony mértéke is vonzza a vállalkozókat. Számukra is kiszámíthatóak, letelepedésükhöz, gyökeret eresztésükhöz minden feltételt biztosítóak vagyunk. Nálunk másokhoz viszonyítva összehasonlíthatatlanul magasabb a lakosság jövedelemtermelő képessége, s ezáltal jobb a település önfenntartó képessége is. A munkanélküliek aránya településünkön „csak” 15,4 százalékos. Közlekedési csomópontban helyezkedünk el, s ha az M3-as Miskolcot elkerülő szakasza megépül, még többen utaznak majd errefelé. Alsó- zsolca, Arnót, Onga, Sajólád, Sajópetri, Sajópálfala csaknem 18 ezer lakója érdekazonosságát keresve térségi feladatokat látunk el, ugyanakkor természetesen a legszorosabban kapcsolódunk Miskolchoz. A területünkhöz és kapcsolódó, a lakosság ellátásában jelentős szerepet betöltő valamennyi céggel, vállalattal jó a kapcsolatunk. Az ÉMÁSZ-szal, a vízművekkel például. Együtt kell, együtt akarunk a nagyvárossal élni, egymást segítve. Mi Miskolc mellett, Miskolc árnyékában cseperedtünk olyanná, hogy a városi rangot megpályázhassuk. □ Az Országgyűlés szigorítani kívánja a várossá nyilvánítás feltételeit. Felsőzsolca megfelel majd a magasabb mércének? • Nem tudjuk, milyen változások lesznek. Csak azt tudjuk, hogy nálunk az infrastrukturális feltételek adottak. Ha további kritériumként szabnák, hogy például önálló kórházzal, saját középiskolával rendelkezzünk, ezzel nem értenénk egyet. Mis- kolctól nyolc kilométerre - az utazási időt számolva 10 percnyire - ezeknek a feltételeknek nem látnánk az értelmét. Anyagi hasznot nem várunk a címtől, de abban mégis bízunk, hogy a városok finanszírozása a községekétől a jövőben jobb lesz. □ Most milyen beruházásokon dolgoznak? • Folytatjuk beruházásainkat a lakosság komfortérzetének további javítása érdekében. Felfordulás van nálunk: útfelbontás, szélesítés, forgalom-elterelés. Átalakítjuk a község közlekedési csomópontjait, bővítjük a kábeltelevíziós hálózatot, hogy a hivatal és a lakosság között még jobb, gyorsabb legyen az információáramlás. Ennek a munkának most éppen a felénél tartunk. A Zsol- cai Hírmondó című lapunk ugyancsak a lakosság jobb tájékoztatást végezzük. Korszerűsítjük a közvilágítást, átépítjük a ravatalozót, áthelyezzük a temető bejáratát. Mindezeket nem a várossá nyilvánítás miatt tesszük, hanem egyszerűen azért, mert most ezek következnek. Szóval dolgozunk - együtt a lakossággal. Az egyre szaporodó civil szervezetekben, a Faluvédő Egyesületben, a Borsodiak Budapesti Baráti Körében, a helyi Honismereti Körben, a sportegyesületekben... Nem teszünk külön erőfeszítéseket a várossá nyilvánításért, de reméljük, megérünk erre a címre. — Morfondírozások — Autisták Nagy József Akik ismerik mit takar ez a szó, azzal is tisztában vannak, hogy a társadalom nem hagyhatja magára azokat a családokat gondjukkal, akik ilyen fiatal nevelésével, ellátásával foglalkoznak. A beilleszkedési nehézséggel küzdők igen sok törődést, áldozatot követelnek és tegyük hozzá: e betegségben szenvedők minden gondozás ellenére sem gyógyulnak meg. Akad közöttük olyan is, aki a gondolkodás egyik-másik perifériáján teljesen egészséges társait is felülmúlja képességeivel. Nem szorul mindez bővebb magyarázatra azok számára, akik látták az Esőember című amerikai filmet. Nos értük, az ilyen fiatalokért emelt szót az egyik Miskolc városi önkormányzati ülésen Petheő Lászlóné képviselő, aki egy előterjesztés kapcsán az autisták foglalkoztatásához épületet szeretett volna kapni. Mint mondta, a feltételek kialakításához milliós nagyságrendű támogatással a hátuk mögött sokat tehetnének az autista fiatalok és felnőttek gondjainak megoldásáért. Ám a kiszemelt és jelenleg hasznosítat- lan perecesi épületre nem tehettek szert, mert mint a felszólaló Párkányi Zsolt helyi képviselő elmondta, azzal nekik is vannak céljaik, közösségi házként szeretnék használni a jövőben. Igaz eddig funkció nélkül állt a település bollóaljai területén, ám Pereces mégsem adhatja oda az autistáknak. Ekként döntöttek a képviselők is, azonban a megfelelő épület kereséséről, megtalálásáról nem mondtak le. Petheőné eredménytelenül küszködött a könnyeivel, úgy érvelt. Szünet után az egyik alpolgármester vette át az ülésvezető elnöki szerepet és ezalatt a polgármester asszony a széksorok közt, Petheőné mellé húzódva ült le. Igyekezett megvigasztalni az előterjesztés szószólóját, átmeneti „vesztesét” úgy is mint a város vezetője és úgy is, mint a gyermekek, a fiatalok sorsáért fokozottan felelősséget érző szülő. Mi otthonában is ITTHON vagyunk
