Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-01 / 232. szám
Október 1Szombat Látókör ÉM-hétvége VII SBHSBBSSSSBBSHHfl „Ön lehet író, ön pedig nem...” Hajdú Gáborral beszélget a Kelet írócsoportról T. Nagy József □ Miért éppen a tollat, az írógépet választottad, hogy tudtul add másoknak, bele akarsz szólni a világ dolgaiba ? • Általában felteszik ezt a kérdést az emberek, de egészen más választ fogok adni rá, mint amit vársz. Kétféleképpen lehet ugyanis megközelíteni ezt a kérdést. Egy európai gondolkodással és egy ázsiaival. Az előbbi azt boncolgatja, amit kérdeztél, hogy miért ezt csinálom. Az ázsiai gondolkodás ennél sokkal egyszerűbben azt mondja, uram, ön erre született. Semmi mást nem tehet. A köztes lét állapotában eldöntötte, ez lesz majd az életprogramja. Csak ezt tudja csinálni. □ Amennyire ismerem az életed, az írás mint életforma, mint előre eltervezett program, meglehetősen későn érintett meg... • Én nem akartam író lenni. Talán a bensőmben ösztönösen tiltakoztam ellene. Ki akartam kerülni ezt a kegyetlenül nehéz feladatot. Végeztem vegyipari technikumot, gépiparit, tiszti iskolát, szereztem kazánfűtő, turbinagépész, villamos darukeze- lói szakmát és így tovább, egy meghatározott műszaki körön Ablakban Kováts Dániel Száz esztendővel ezelőtt, 1894. szeptember 21-én született Péchy Blanka művésznő, a magyar anyanyelvi kultúra jeles szolgálója. Teste hat éve porlad már a Kerepesi temető földjében; törékeny alakja, eltökéltséget sugárzó hangja, várakozással teli tekintete és bíztató mosolya tovább él; fényképek, filmkockák, hangszalagok őrzik lényének fizikai megjelenését. Színésznő volt, akinek pályája végig követte századünk nemegyszer véres fordulóit. író volt, akinek könyvei egy- egy életsors — Jászai Marié, Bu- lyovszky Lilláé, Magyar Lajosé és a magáé - rajzával adnak számadást a korról, arról (ő mondja így) „amit az emberiség történetének e legpusztítóbb - de csodálatraméltó vívmányokat is teremtő — századában maga körül látott.” Nyelvművelő volt, mert miután kifürkészte szakmája munkaeszközének néhány titkát, rádöbbent, mennyire időszerű közügy a beszéd. Égy mozgalom megteremtője, ösztönzője lett azzal a meggyőződéssel, hogy „az immár elodázhatatlanul esedékes általános beszédkultúrát csak társadalmi együttműködés valósíthatja meg". Vállalt szerepei összhangban voltaic, s szinte sorsszerűén vebelül. És egy éjszaka robbanásszerűen jött elő a felismerés. Hallgattam Liszt Ferenc Les Preludes-jét, közben fantasztikus módon éreztem meg, hogy nekem írni kell! Amit eddig csináltam, az nem volt az igazi. Lelki kényszer volt bennem, rádöbbentem valami nagyon fontos dologra. Volt egy mérnök barátom, aki éjszaka álmában is mérnök volt; azzal álmodott, ami a munkája. Én pedig nem így voltam vele. Rádöbbentem, hogy a munkám és a hobbim nem esik egybe, nem az igazítja az életemet igazán, amit csinálok. Más a karmám. De ennek kifejtése messzire vezetne. □ Újságíróként dolgoztál az Észak-Magyarországnál és az MTI-nél is. • Ha a hetvenes-nyolcvanas éveket vesszük, igazából azt is mondhatnám, hogy késtem harminc évet, mert az én lelkivilágom a két világháború közötti újságíró lelkivilága. Az affinitásom abba az irányba vinne. Figyelmeztettek is „vigyázz öregem, ma mái' az újságírás nem irodalom, ne írj olyat, amit nem bír el egy napilap”. □ Meglep, amit mondtál, hiszen Urbán Gábor grafikája zettek el a Kazinczy-alapít- ványig. 1960 tavaszán vált valóra Péchy Blanka szándéka, hogy a Kazinczy-díjjal való jutalmazás anyagi alapját megteremtse. Az alapítólevélben leszögezte: „Halálom után is szeretném szolgálni anyanyelvemet, mely nekem megélhetést, életemnek tartalmat, szépséget adott, ezért elhatároztam, hogy alapítvány segítségével adok lökést egy folyamatnak, melynek elindítását múlhatatlanul szükségesnek látom.” Határozott elképzelése volt: „Gátat kell vetnünk a rossz hangsúly, értelmetlen tagolás, helytelen kiejtés mételyező hatásának. Sürgősen föl kell ébresztenünk a felelősségteljes érdeklődést az élő beszéd és anyanyelvűnk szent ügye ű'ánt.” Kevés alapítvány keltett ilyen széles körben visszhangot. Az észlelt nyelvhasználati jelenségekről - Péchy Blanka Beszélni nehéz! című könyve alapján - vitát rendeztek a nyelvészek, s a kiejtési versenyek tapasztalatai közben szociográfiai könyveket tettél le az asztalra, amelyek a tényékhez makacsul ragaszkodó embernek mutattak. Hogy van ez? • Valószínű, ha nem lettem volna újságíró, soha az életben nem lettem volna szociográfus. Itt már kifejezetten azok az elemek dominálnak, amelyek a valóságot akarják feszegetni. Korábban lírainak indultam, versekkel kezdtem... □ Hol billen át a dolog? • Fiatalkorom óta analitikus fajta vagyok, talán azért, mert az eredeti szakmám vegyész. Ez a gondolkodás rendkívüli módon áthatja-irányítja az embert akár a társadalommal foglalkozik, akár újságot ír vagy a valóságot kutatja; megóvja az embert attól, hogy felszínesen közelítse meg a problémákat. A kérdésre azt válaszolhatom, hogy folyamatosan megy „az átbillenés”. Az újságírás is egész embert kíván, az irodalom is. Aztán rá kell jönni; el kell dönteni nagyon hamar, mire menynyit ad ki magából az ember, hiszen az energiái végesek. Ez kegyetlen dilemma. Hiszen családot kell eltartani, az irodalomból nem lehet megélni. □ Ma már öt megjelent kötetet számlálsz. Úgy vélem, számodra a Kelet irodalmi alkotócsoport jelentette az oxigént, az életforma megvalósításéit és megjelenítését. Az elmúlt években voltatok húsz évesek, akkor jelent meg a Negyedik üzenet című antológiátok... • Az elsőnek 1975-ben egyszerűen csak Kelet volt a címe. Később éreztük csak az ellenszenvet. A megtúrtséget, a második T-t. Igaza volt később Utry Attilának, alti ezzel a címmel, Megtűrt Kelet, jelentette meg a csoport történetét. Ez a két szó jellemezte legjobban azt a légkört, amiben szerveződtünk, elindultunk. Sokan nem szerették a mi kezdeményezésünket, nem akartak tudni róla. Ez ugyanis nem a hivatalos szervek közreműködésével, hozzájárulásával keletkezett, magunk hoztuk létre. Abban az időben nem szerették az ilyen, alulról jövő kezdeményeket. Tulajdonképpen azért nem voltunk szalonképesek, mert a Kelet nem illett bele semmilyen hivatalos struktúrába, önálló szervezet volt; a közös érdek pedig az információcsere lehetősége. Azonos gondolkodású emberek leültek egymás mellé és elmondták ki mit csinál, ki mit gondol. Szakmai szempont ból a „több szem többet lát” alapon léteztünk. Egyszerűen nem volt máshol múhelylehetóség. rendszeres tudományos elemzéshez adnak alapot. 1963 óta számít nagy elismerésnek a színház, a rádió, a televízió világában a Kazinczy-díj, amelyet 1970-től a magyartanárok kitüntetésére is kiteijesztettek. 1966-ban kaptak először Ka- zinczy-érmet középiskolás tanulók, 1973-tól a pedagógusjelöltek is évről évre megtartják versenyüket. Általános iskolások 1977 óta vetélkednek a Kazinczy-jelvényekért. Péchy Blanka ötletét elfogadva indította meg a rádió Beszélni nehéz című műsorát 1976 márciusában „a hangzó beszédről a hangzó szó erejével”, Deme László tudósi irányítása mellett. Az idők során beszédmúve- lő körök hálózata épült ki az országban, melyek legjobbjait a Kazinczy-jutalom ismeri el. S ha nem is közvetlenül a művésznő kezdeményezésére, de az általa képviselt gondolatiság ösztönzésére indult megyénkben a sátoraljaújhelyi „Édes anyanyelvűnk” országos nyelvNálunk volt. Nem azt mondom, hogy szenzációsan működött; úgy működött, ahogy mi ezt csináltuk. Volt, amikor jobban, volt, amikor rosszabbul. A lényeg, hogy odajöttek az írással foglalkozók, mindeközben szövődött egyféle szolidaritás meg barátság az emberek között, végül baráti kör lett belőle. Mondjam úgy, hogy közösség. A Kelet fogalom lett, számomra legalábbis. □ Húsz esztendő ebben a műfajban szép időnek mondható. Manapság mintha kevesebbet hallatna magáról a csoport. Vagy nem jól látom? • Lényegében ma is van itt egy csapat, a Kelet most is létezik, él. És akarunk csinálni egy önálló lapot. Úgy tűnik azonban, hogy akiknek a kezében van a megye és Miskolc kulturális életének irányítása, azok igazán mindmáig nem értették meg, milyen helyzet alakult ki itt az elmúlt évtizedekben. Kifejezetten az irodalomra mondom és értem. Olyan fórumoknak adtak automatikusan és folyamatosan pénzt; olyanokat támogattak, amelyek nem igazán töltötték be azt a szerepet, hogy felnőjön egy új ü'odalmi generáció és ez szellemi kisugárzásával emelje ennek a megyének a kulturális színvonalát. Személyeket pozícióba tett a hatalom, és azok attól a pillanattól kezdve minden alkalmat megragadtak arra, hogy utálják a Keletet. □ És ezt ti, író emberek, szó nélkül hagytátok? • Mindig szóvá tettük. Mindent megpróbáltunk a forradalom kivételével. Ahová meghívtak bennünket, ott mindig elmondtuk észrevételeinket; mindig megígérték, hogy így lesz majd, meg úgy lesz és semmi nem történt. Mindent a mi kihagyásunkkal csináltak. Nyugodtan leírhatod, felnőtt itt egy generáció a Keletben. Csak néhány nevet mondok, a teljesség nélkül. Fecske Csaba, Cseh Károly, Györgyei Géza, Utry Attüa, Horváth Gyula, Hajdú Gábor, akik országosan is bizonyítottak. Ennek ellenére levegőnek néztek bennünket. Lényegében ma is így van. A pénzt odaadják a Napjaink utódjának, a Holnapnak. Á megye több mmt kétmillióval, Miskolc város egymillióval támogatja ezt az orgánumot. Mi egy huncut fillért sem kapunk. Miféle erkölcs ez, miféle esély- egyenlőség? Kik akarják még mindig meghatározni egy régi, tarthatatlan gyakorlat szerint, hogy önök lehetnek írók, önöket támogatjuk, önök pedig nem!? használati verseny, melyet huszonkettedik alkalommal rendeznek meg most október közepén a középfokú iskolák tanulói számára. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei beszédmúvelő mozgalom erejét e versenyen kívül az itt már kétszer (Miskolcon és Szikszón) megrendezett országos szakkörvezetői tábor, számos jutalmazott szakkör és díjazott versenyző mellett öt Ka- zinczy-díjjal kitüntetett (sátoraljaújhelyi, sárospataki, mikó- házi, szentistváni és núskolci) tanár tevékenysége jelzi. Nem túlzás talán Péchy Blanka századik születésnapján - Arany szavait reá alkalmazva - azt állítani, hogy a művésznő „dús élte kincsét” a magyarul beszélők millióinak szolgálatába állítva napjainkra „éltető eszmévé finomul”. Vagyis széles körben hat a példa és a sürgetés: vállaljunk szerepet és felelősséget abban a mozgalomban, amely a szépen hangzó élőszóért munkálkodik. Nemcsak azzal, hogy bekapcsolódunk a Kazinczy-alapítvány kezdeményezéseibe, hanem elsősorban azzal, hogy a magunk körében és hivatásában teijesztjük a szépen szólás igényét. A síijára helyezett virág mellett ezzel adózunk a legméltóbban a száz éve született Péchy Blanka emlékének. A szépen hangzó élőszóért Ante Stamac (horvát) Mikor csillagok... Mikor csillagok és rendszerek hullnak, fölöttünk az ég éjjel-nappal setét. Készülünk járni a pokol lépcsőjét: utunk hosszú lesz - s árva iszonyúan. Hány fagyos rekviem és hideg motétta! (Arányos mind, mert akaratom fényli: szám a tiltott gyümölcsöt nem igényli.) Minden pillanat és szakadék néma. Jövendölt pokol bugyraiban szenvedsz. • Kormosán, lomhán, tört üvegen járva lépdel a lélek - levedletté tested. Aztán az őszi kín újra egész lesz - miként jósolták a próféciákban -, hogy felragyogjon tisztultam fehéren. Cseh Károly fordítása Josef Hanztik (cseh) A szerelem... A szerelem mint a remegő fű eddig még fogaink között eddig még ajkunkba szorítva mint téli mosoly tejüvege mely kissé elhomályosítja a látást Mint egy maradék nap a levágott tenyérben Mint az aranyfürtű kerékpáros kisfiú eltűnő antennák és tetők s a felhőkbe vesző és hiábavaló út mely a halak felé vezet Mint a szorongásos álom sikolya mely a város acélkiáltásába vész Mint az áttetsző törékeny teáscsésze makacsul kitéve a halott terítékén Gabulya Pál fordítása Erich Fried (osztrák) Köznapi csoda Nézem sokáig a halkan tikk-takkoló órát én leszek percmutatója s elindulok újra és újra Nézem sokáig a halkjárású órát én leszek percmutatója s elindulok újra és újra Közben rád gondolok s hozzád röpít a szárnyas öröm Poraidból hogy újjászüless ilyen egyszerű mágia már Kohut Katalin fordítása Ahmet Hasim (török) Holdkelte Tüzes kiáltás foszlánya lebben űr-távolból: varázslat hangja volt, s a tóról titok-madárra rebben... Félelem s lelkesedés mitől dobolt? Ringó ezüstlésben most csitulva zsong, mert vízre hajolt inni már a hold... Cseh Károly fordítása Ovidius Naso (latin) A barátságról Míg a szerencse segít, százszám a barát körülötted; ám ha vihar beköszönt, állhatod azt egyedül. E. Kovács Kálmán fordítása Az oldalt szerkeszti: Cseh Károly
