Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-10 / 239. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1994. Október 10., Hétfő Betyárbecsület, lia két év után is E helyütt és sokszor ostorozott Missio Tours Utazási Kft. ismét hallatott magáról. Az utolsó meghirdetett útja 1992. augusztus 26-án lett volna, ha be nem üt a krach. Ekkor kezdődött a kálváriám, no meg a velem együtt világot látni szándékozó barátnőimé. Azaz igyekezetünk a befizetett pénz visszaszerzésére, bírósági és rendőrségi huzavonákkal tarkítva. Majd végül megszületett a jogerős végrehajtási határozat (1993. december 7.), amit már nem volt kin foganatosítani, mert időközben eltűnt(ek) a Missio(sok). És lám, 1994. szeptember 13-án ismét feltámadt halottaiból a kft., melynek ügyvédje - aki tavaly még hallani sem akart cégéről és elzárkózott minden nyilatkozattól - most többek között a következőket írta: ,,..a Missio Kft. 2 tagja kölcsönöket vett fel, hogy az utasok felé a kft.-nek a fennálló tartozását tőke részben rendezze...” Tőke részben, azaz magyarra fordítva: a részvételi díj visszafizetésével kárpótoltak bennünket. S hogy miért? Tovább idézem:,,...a tőke visszafizetésével szeretnénk elérni, hogy az utazási irodákba vetett bizalmuk ne sérüljön és a magánszemélyek ne szenvedjenek hátrányt egy cég felszámolási eljárása miatt.” Ez a betyárbecsület, ha két év után is. Igaz kárunk sokkal több: az elmaradt utazás élménye, különböző illetékek, levelezési költségek, budapesti ügyintézési utak, valamint befizetett pénzünk bírói úton is ehsmert 20 %-os kamata 1992. augusztus 23-a óta, stb. No, de ne legyünk elégedetlenek, mert azért valami csak visszatérült abból a pénzből, amire már oly sokszor hideg vizet ittunk. S még annyit: Bizony jó lenne, ha egyéb csődbe jutott és hitelezőiknek „sáros” cégek , ha megkésve is, de enyhítenék az általuk okozott kárt hasonló módon, hogy legalább a többiek hitele megmaradjon értékvesztett világunkban. Somossy Katalin Örökzöld téma... ... még zöld háttérrel. Bár az egyre hidegedé nappalok, már nemigen késztetnek senkit egy kis pihenőre, azért szomorú látni a megcsonkított padokat a miskolci Újgyőri főtéren (is). S ha tavasszal netán renoválásukra kerülne a sor, egyúttal tönkretevőik lelkületét is helyre kellene állítani. Vitathatatlanul naiv gondolat, de hát az egyik a másik nélkül - példák sokasága bizonyítja - sajnos mit sem ér. Fotó: Fojtán László Kikapcsolt agy A számítógép és az emberi agy összehasonlítása közhelyszámba megy. Egyetlen probléma van: a gépnél a működés és a nem működés, a be- illetve kikapcsolt állapot egyértelmű. Nem így az embernél, ahol az ébrenlét idején a „bekapcsolt” állapotot tételezzük fel. Ez nagyon gyalo-an nincs így. Miről ismerhető fel ez a jelenség? A szemről. Ha a tekintet fényes, érdeklődő: az agy be van kapcsolva. Veszi, érzékeli, elraktározza az információt. Ha a tekintet tompán néz a semmibe, mint a jóllakott marha a legelőn, akkor az agy kikapcsolt állapotban van. Az ilyen ember esik keresztül rajtunk a járdán, kérdezi meg „mit mondtál drágám?”. Ó az, aki csodálkozik azon, amit jnár mindenki tud, de Ó most hallja először. Ó az, aki elalszik a gyűlésen és oldalba lökésre bárgyún néz szét, vajon mire is kell igent vagy nemet mondani. Azt nem tudja, csak azt: 0 fontos ember. Fáradt. Öreg, csöves „elsőgenerációs” komputere a hosszú idejű üzemeléstől melegszik, majd szétreped a „komputer szoba”, ezért kikapcs’. Még rosszabb nekünk, ha bekapcs’. Akkor darál, kopog a kiíró, - „löki a saját adatait”, amelyek régiek, elavultak, hamisak. Az új, a megváltozott adatok bevitelénél megint kikapcs’, mert Ó elfáradt, pihen. Békés Gábor Bodnár Ildikó rovata Nosztalgia, vagy valami más? A parlamenti választások óta, a jelenlegi ellenzéki pártok több ízben elemezték vereségük okait. Ezek nem nélkülözték az önkritikus hangot sem, valamint a stílusváltás ígéreteit. Az idő azonban azt látszik igazolni, hogy ezek többsége üres szólam csupán, önnön lelkiismeretük elcsitítására. A stílus nem sokat változott, és az ígért konstruktivitás is csak nyomokban fedezhető fel időnként. Ézt igazolják a nyilatkozatok, a parlamenti felszólalások. Elég, ha a Hom-beszéd után elhangzottakra gondolunk. Egy dologban semmiképpen nem változtak: a választó- polgárokat (sokszor sértően) érintő, korholó megnyilvánulásaikban. Sok „politikus” a mai napig is éretlen, sőt ostoba tömegnek tart bennünket. Olyanoknak, akik nem tudják mi a jó és a rossz, nem látják saját érdekeiket, nem képesek felfogni a változások valódi értékeit. Hát ezek vagyunk mi?! Mi, akik valójában végrehajtottuk a fordulatot, békésen, (érett) európai módra. Mi, akik biztosítottuk (néha birkatürelemmel) a politikai stabilitást, a társadalmi nyugalmat „vezetőink” sokszor ádáz gyűlölködése közepette. Mi, akik higgadtan vettük tudomásul a nehézségeket, a gazdasági és politikai baklövések sorozatát, egyszóval mindazt, ami az elmúlt négy év alatt történt. Ezt a népet tartják egyesek éretlennek, amelyiket nem tudott térdre kényszeríteni semmilyen történelmi csapás, semmilyen diktatúra. Ezt a népet, amelyik negyvennégy év alatt háromszor építette újjá az országot, kétszer szó szerint romokból, egyszer pedig lelki romjaiból. Háborgásom fő oka Für Lajos MDF elnöknek megválasztásakor mondott beszéde. Ebben elhangzott: ,A tömeg inkább választotta az egyenlősdi iránti nosztalgiát, mintsem a megszenvedett tapasztalatot.” íme a régi nóta! Ismét bebizonyosodott, hogy éretlen, sőt ostoba tömeg vagyunk, mert az egyenlősdire vágyunk, nem a korlátlan érvényesülési lehetőségekre. Egy történésznek illene tudnia, hogy erre a népre sohasem sikerült az egyenlősdit rákényszeríteni egyetlen rendszernek sem, mert a magyar iparkodó, munkát szerető, „kaparkodó” nép. Für Lajos úr nem látja (vagy nem akarja), hogy éppen a „megszenvedett tapasztalatok” miatt szavazott úgy, ahogyan? Nemcsak a negyven, hanem a négy év tapasztalatait is alaposan leszűrtük. Kétségtelen, hogy történtek pozitív változások az elmúlt években, de milyen áron? Virágkorát éli a szélhámosság, a bűnözés, a korrupció, a gyors, munka nélküli meggazdagodás, hihetetlen mértéket ért el az elszegényedés, a kiszolgáltatottság! Vezető szinteken folyik a „zsebtömősdi” játék, többmilliós végkielégítéssel mennek el alkalmatlan és méltatlan emberek posztjukról. A nagy tömeg pedig az áldozatot hozó szerepre kényszerül. Senki sem állítja, hogy mindezért csak a volt kormányzó pártok a felelősek, de azért igen, hogy nem tettek ezek ellen annyit, amennyit a társadalom joggal elvárít). Igaz az, hogy él az emberekben egyfajta nosztalgia, de nem az egyenlősdi iránt, hanem aziránt, hogy félelem nélkül léphessen az utcára, ne kelljen nélkülöznie, amíg sokan két kézzel szórják a tíz- és százmilliókat. A többség nem azt akarja, hogy ne legyen gazdag ember. Legyen! De tisztességes munkával és törvényes úton. Igenis legyen vállalkozó gazdaság, de a tisztességes vállalkozás élhessen meg csak. Mert azt senki sem hiszi el, hogy törvényes eszközökkel lehet rövid idő alatt százmilliókhoz jutni. Ismétlem, nem a vagyon ellen van kifogás, hanem a megszerzési mód ellen! Tisztességről szóltam, de hát ez a fogalom igencsak átértékelődött. Ez a szó, ma már egészen mást takar, mint évekkel ezelőtt. Sajnos. Minden tiszteletem a becsületes vállalkozóké, akik már elég sokan (és mégis kevesen) vannak. Nem ók tehetnek arról, hogy vállalkozás ürügyén sokan ügyeskedéssel, szélhámossággal, a törvények kijátszásával tesznek szert óriási vagyonokra és irritálják a társadalom széles rétegeit. Nos, így néz ki a mi nosztalgiánk és az egyenlősdi, amire nemcsak nem vágyik a társadalom többsége, hanem nem is hajlandó azt elfogadni. Visszatérve a jelenlegi ellenzék által ígért konstruktív magatartásra, sajnos az a tapasztalat, hogy ez hiú ábránd. Aki odafigyel a megnyilatkozásokra, nem tudja nem észrevenni, az alig vagy rosszul leplezett gyűlöletet, ami átsüt a szép szavakon. Még mindig csak ők a magyarok, a nemzetiek, a vezetésre hivatottak. Für Lajos még azt is mondta: „...nekünk kell megtanulni a tömeg nyelvén beszélni...” Hát éppen ideje megkezdeni a tanulást. Ádáim Mátyás Bogács A volán 75%-os díjkedvezményéről Az utóbbi időben némi értelmezési zavar támadt a 75%-os menetjegy váltása illetve kiadása körül, amely jó néhány diáknak, felnőttnek, ugyanakkor sofőrnek oko- z(ott) bosszúságot. Az ilyen esetekben keletkező viták pedig legtöbbször eldönthetetlenek, no meg felesleges időhúzással járnak, amihez a többi utas aligha szívesen asz- szisztál. íme egy konkrét eset, amelyet Tóth Viktor miskolci diák, abaújszántói lakos osztott meg szerkesztőségünkkel azzal a nem titkolt szándékkal: szeretne tisztán látni az ügyben. Történt ugyanis, hogy szeptember 19-én, hétfőn, Miskolcról Szerencsen át Abaúj szántóra utazott érvényes diákigazolvánnyal, amelyben szerepelt az iskola 75%- os utazási kedvezményre jogosító javaslata és pecsétje. Ézt a napot betegsége miatt otthon töltötte, majd gyógyszerekkel felszerelkezve, már másnap visszautazott Miskolcra, ahol jelenleg tanul. Mindkét esetben ugyanazzal a sofőrrel hozta össze a sors Szerencsen, aki hétfőn még kiadta számára a 75%-os jegyet, de másnap megtagadta e jelentős kedvezményt tőle, mondván: tegnap azt már felhasználta. így Tóth Viktor kénytelen-kelletlen 50%-os díjszabással tette meg az utat, ami egy diáknak, de még a keresettel rendelkező felnőttnek sem mindegy. (A jobb érthetőség kedvéért: a csak hétvégeken hazautazó, hétköznap diákotthonban lakó tanulóknak (szüleiknek) anyagilag kifizetődőbb ez a lehetőség, mint az egyébként szintén igen kedvezményes tanulóbérlet.) A kedvezmény felhasználhatóságáról kértünk tájékoztatást Papp Mariannától, a Borsod Volán Rt. forgalomszervezési és ellenőrzési osztályvezetőjétől. *- A tanulók időszakos kedvezménye azok részére szolgál, akik valamely oktatási intézményt tanulmányi célból látogatnak, de ahhoz nem szükséges napi rendszerességgel utazniuk. A kedvezményt igénybe vehetők köre a 13/1991/1.18./sz. személyszállítási utazási kedvezményekről kiadott korm. rendelet értelmében bizonyos vonatkozásban a következők szerint bővült. Korlátlan számú utazáshoz 75%- os kedvezményre jogosult: a. / az önálló jövedelemmel nem rendelkező és a továbbképzésben résztvevő tanuló (hallgató) a lakóhelyről iskolába járásra, illetőleg gyakorlati oktatásra történő utazásra, a lakóhelye és a képzés helye között, az érvényes diákigazolvány alapján; b. / az önálló jövedelemmel nem rendelkező tanuló (hallgató), aki szülei (eltartói) lakóhelyén kívüli oktatási intézményben tanul, a szülei (eltartói) lakóhelye és az oktatási intézmény székhelye között, az érvényes diákigazolvány alapján; c. / aki oktatási intézmény esti vagy levelező tagozatán, illetőleg a legalább egy tanév időtartamú képesítést nyújtó tanfolyamon tanul - az oktatási intézmény igazolása alapján - a lakóhely és a képzés helye között; d. / a fogyatékosok nevelését, oktatását ellátó óvodák, alap- és középfokú nevelési oktatási intézmények bentlakó és rendszeresen bejáró tanulói, valamint a szociális intézményekben (szociális otthonban, szociális intézetben) bentlakók - az intézmény által kiadott igazolvány alapján - az intézmény székhelye és a tanuló (gondozott) állandó lakhelye között; e./ a d. pontban meghatározott tanuló (gondozott) legfeljebb két kísérője (szülő vagy megbízottja) az intézmény székhelye és a tanuló (gondozott) lakóhelye közötti utazás során, ha az intézmény igazolása szerint szükség van a kíséretre (s ha az intézmény a tanuló - gondozott - igazolványához a betétlapot kiadta). {./ a d. pontban meghatározott tanulót - gondozottat - meglátogató szülő vagy hozzátartozó (esetenként csali egy szertiély) az intézmény székhelye és a látogató állandó lakóhelye között az intézmény igazolása (a tanuló - gondozott - igazolványához kiadott betétlap) alapján. A volán autóbuszjáratatokon - a tanévre vagy a tanév második felére érvényesített diákigazolvánnyal - a kedvezmény a tanévet követő szeptember 30-ig, az első félévre érvényesített diákigazolvánnyal március 5- ig vehető igénybe. A c J pontban meghatározott személyt a kedvezmény nem illeti meg, ha a munkáltatójától útiköltség-térítésben részesül vagy ha az oktatási intézmény a munkahellyel vagy a lakóhellyel azonos helységben van. Az e./ és f J pontban meghatározott kísérő, illetve látogató sem jogosult erre, ha az intézmény a kísérő (látogató) munkahelyével azonos helységben van. S még egy nagyon fontos: amennyiben közvetlen autóbuszjárattal a célállomás nem (vagy nem kellő gyakorisággal) érhető el, a viszonylaton belül az átszállás helyét is fel kell tüntetni. Ebben az esetben adható ki 75%-os kedvezményű menetjegy két részletben. A kedvezményes menetjegy igénybevételénél átszállás csak a diákigazolványban feltüntetett, meghatározott megállóhelyeken - tehát egyéb útmegszakítás nélkül - történhet. Kártyacsaták (?) Mostanában sok szó esik a sajtóban az egészségügyi ellátással kapcsolatban az orvosi finanszírozási rendszerről és a kártyapénzekről. Az olykor szójátékszerű címek - mint például az egyik országos napilapban: „Elkártyázott kártyapénzek”- rendeltetésüktől eltérően sértéseket, egyben félrevezetéseket is takarnak. Mint háziorvos úgy érzem, már maga a cím is manipulativ, hiszen a kártyapénzzel nem kártyázik senki. Sőt, ez az igazságosabb, etikusabb, teljesítményarányos betegellátás finanszírozásának eszköze. A rendszer még nem tökéletes, de messzemenően jobb és igazságosabb, mint az elmúlt 40 év gyakorlata. A háziorvosi szolgálatra fordított pénz egy részét új praxisok létesítésére használták fel. (Köztudottan nagy, 3000-4000 főt ellátó körzetek is működtek - elképzelhető milyen színvonalon - a normatív finanszírozás bevezetése előtt.) A tételes finanszírozás alkalmazása rengeteg adminisztrációval fog járni, amire sem a háziorvosok, sem az egészségügyi biztosító nincs felkészülve. Ezenkívül sokkal költségesebb lesz, mint a jelenlegi normatív rendszer. Ha Balogh Sándornak, a Népjóléti Minisztérium főosztályvezető-helyettesének véleményét figyelembe vesszük:,Alapvető változásra jövőre sem lehet számítani. Ennek legfőbb oka a pénztelenség.” - akkor miért a „Változások az egészségügyi alapellátásban” az ominózus cikk alcíme? Hangulatkeltés vagy nem megfelelő tájékozottság - esetieg mindkettő? A cikk írójának, ha sokoldalúan tájékozódik, bizonyára más lett volna a mondanivalója. Elet volna megkérdeznie a szakmát, a Háziorvosi Intézetet, az Orvosi Kamarát, a MA- POSZ-t, az OEP-t, s nem utolsó sorban a gyakorló orvost. Akkor rájött volna, hogy ki kártyázik az egészségüggyel, mi a tét és mit veszíthet a társadalom egy tételes elszámolásra épülő bürokratikus, a háziorvosokat a gyógyítástól elvonó finanszírozási rendszer bevezetésével. Koncz Lajos háziorvos, Mezőkövesd Falfirkavédő A figyelmes városlakó jártában-kel- tében találkozhat falakat csúfító firkákkal. Egyébként ez világjelenség és szinte műiden érintett nagyvárosban gondot okoz ezek eltávolítása, így szűkebb pátriánkban is. Tulajdonképpen ezt a tényt erősíti az ÉM szeptember 14-i számában megjelent írás is. Nem egyéb másról van benne szó, mint arról, hogy a kő oly mértékben beitta a festéket, hogy az szinte eltávolíthatatlan. Egy budapesti cég már próbálkozott kromofággal, benzinnel, oldószerrel, majd nagynyomású vizes lemosással, de a festék makacsul tartja magát. Állítólag most van egy újabb, drága eljárással bíró jelentkező, egyelőre referencia nélkül. Ha bemutatkozása szintén eredménytelen, nem ártana szétnézni külhonban is, még az is meglehet: olcsóbb megoldásra lelnénk. Olvastam ugyanis, hogy Svájcban feltalálták a csodaszert, amellyel másodperceken belül meg lebet tisztítani a falat még a legellenál- lóbb rajzoktól vagy festményektől is. Ráadásul az átitatott ronggyal felvitt vegyszer önmagától bomlik el és egyáltalán nem mérgező. A találmány a „Graffiti Protector” (falfirkavédő) nevet viseli. De az élet nem áll meg és a csodaszernek máris versenytársa van, a „Graffiti Killer”, amely szintén svájci találmány és még jobb adottságokkal rendelkezik. Állítólag a legkellemetlenebb festékfajtákkal is megbirkózik, legfeljebb fél óra alatt, de legtöbbjét fél perc alatt oldja és ráadásul csöppet sem károsítja a falat vagy annak eredeti színét. Talán nem volna haszontalan dolog felvenni a kapcsolatot az alkalmazókkal a siker érdekében. Hacsak az a für(cs)a helyzet nem áll majd elő, hogy a mi festékeink olyan jó minőségűek, hogy még e csodaszereknek is ellenállnak. Pásztor György Szerkesztői üzenet L. L.-né, Miskolc: Köszönjük, hogy megtisztelt bennünket véleményével, de miután azt névtelenül - pontos név és cím nélkül - küldte meg nekünk, nem hasznosíthatjuk. Kérjük a jövőben bizalommal ossza meg velünk kilétét.
