Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-01 / 232. szám
Október 1Szombat ÉM - riport ■ ÉM-hétvége III Kis magyar irodalom és némi limlom Kezdetben volt a Napjaink (hogy/ ne menjünk a kezdetek kezdetéig!), aztán jött a Holnap. Egy napfényes délelőtt —a rendszerváltás hajnalán —a szerkesztők büszkén mutatták fel az újszülöttet. Kicsit nag)> lett, sokak szerint csúnya is. De a miétik! Meg másoké, hiszen nem csak a megyéhez kötődő szerzők írásai jelentek meg a lapban. A főszerkesztő, Serfőző Simon szándéka szerint jelen voltak a legmodernebb irányzatok képviselői, de a Holnap állandó szerzői közé felsorakoztak a határainkon túl élő magyar írók, költők is. Sőt, a főszerkesztő-helyettes a kassai illetőségű Gál Sándor, a főmunkatárs a sepsiszentgyörgyi Farkas Atpád lett-az alapítás után egy évvel Mert akkorra már kiderült, hogy a korábbi helyettes, Horpácsi Sándor nem igazán tud együttműködni közvetlen főnökével De ez már tegnapi történet! Nézzük inkább a Holnapot! Néznénk, de egyelőre nem látjuk... Ftt.tp Gabriella Miskolc (ÉM) - Az irodalomhoz sem elég az ihlet, a belső tűz, az önkifejezés és a megmutatkozás vágya, a szebbnél szebb ars poeticák megvalósításához is kell némi pénz. Amit adtak a fenntartó tanácsok, az bizony kevés volt. Meg aztán változott a rendszer is. Több nap, mint Holnap A szellem szárnyalásához szabadság szükséges, függetlenség - nem csak politikailag, anyagilag is. így született meg a FIA, a Felsőmagyarország Irodalmi Alapítvány. A.szülői szerepre a helyi írók, művészek vállalkoztak. Némi vajúdás után ’91 nyarán a cégbíróságon is bejegyeztetett, hogy őket immár így hívják: Holnap Irodalmi Társaság. No, tehát az ő fiuk a FIA. Ettől kezdve az alapítvány adta ki a Holnapot, foglalkoztatta a szerkesztőket, a munkatársakat, és persze gyűjtötte a támogatásokat - megyétől, várostól, minisztériumtól, alapítványoktól, mindenkitől, aki hajlandó volt áldozni az irodalomra. Akkor sem voltak túl gazdagok, de ettől kezdve csak romlott a helyzet. Mármint anyagilag... Szellemi . erőösszevonás — Nem jól van ez így - hallatszott egyre gyakrabban a Corvin utca felől. Szét- forgácsolódnak az erők, elfolyik a pénz, nem elég szervezett a műhelymunka. Cselekedni kell! Először is kibővítették a kuratóriumot, sőt, új lap is született. „Mind ez idáig az alapítványunk tevékenysége nagyjából arra szorítkozott, hogy a Holnap című folyóiratot kiadta. Úgy véltük - nyilatkozta akkor a kuratórium új elnöke, Mile Lajos (altkor) országgyűlési képviselő -, hatékonyabb és a régió szempontjából is üdvö- sebb lenne, ha több orgánum megjelenésében gondolkodnánk. A térség szellemi életében nincs olyan periodika, ami a szúkebb-tágabb környezetünkben észlelhető társadalmi, gazdasági változásokra reagálna. Azért gondoltuk, hogy a valamikori Borsodi Szemle mintájára létrehoznánk egy negyedéves periodikát, a Dimenziókat.” Megszületett tehát a Dimenziók (szerkesztője - a múzeumi főállása mellett - Viga Gyula, főmunkatársa - főállásban - Horpácsi Sándor), megjelent az Apollon félévkönyv első és mind ez idáig egyetlen száma is (főszerkesztő Jenei László, ki korábban az Orpheus szerkesztője volt), a Holnapból kéthavi lap lett (főszerkesztő ugyancsak Jenei László), a kiadói tevékenység irányításával pedig a Holnap addigi főszerkesztőjét, Serfőző Simont bízták meg. Történt mindez ’93 februárjában. A Holnap időszámítása szerint ekkor kezdődött a próbaév. Lelkesen, megerősödve és némi aggodalommal. ,A szellemi erők összevonásával egyetértettem, de az ötlet továbbfejlesztésével fenntartásaim voltaic, vannak - mondta már akkor Serfőző Simon (József Attila-díjas, azóta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével is kitüntetett) költő. - Hiszen a szerkesztő személye határozza meg a lap arculatát. Azzal sem értek teljes mértékben egyet, hogy az irodalmi, társadalmi folyóiratból irodalmi, művészeti folyóirat lesz, s hogy kéthavonta jelenik majd meg, hiszen ezzel több mint harmincéves hagyomány szakad meg. 1962 óta havonta megjelenő irodalmi lapja volt Miskolcnak. Ez azt jelenti, hogy az olvasókkal való kapcsolat lazább lesz. így elsősorban irodalmi berkekben fog magának olvasót találni, ez következik a kéthaviság- ból, valamint abból, hogy irodalmi és művészeti folyóirat lesz, és a társadalmi rész kimarad belőle. De reménykedjünk, hogy aggodalmaimat eloszlatja az idő.” Aggódtunk és reménykedtünk Aggódtunk például amiatt, bekerülhetnek-e a helyi szerzők a helyi irodalmi lapba. Nem volt alaptalan a kérdésfelvetés, hiszen a korábban Jenei László által szerkesztett Miskolcon megjelenő Orpheusban sem nagyon tolongtak az itt élő írók. De az ifjú főszerkesztő eloszlatta az aggodalmakat: „Teljes szívvel vállaltam, hogy a helyi szerzők felé fordítom a figyelmem. Felkértem ezeket az embereket, hogy újanak. A legjobb tudásunk, és felkért kritikusaink véleménye szerint fogjuk elbírálni ezeket a kéziratokat. Azt kérjük, hogy próbálják elfogadni ezt a kontrollt, ha ezen átesnek, akkor bekerülhetnek a szerzői körbe. Persze biztosan lesz, aki nem ismeri el ezt a bírálatot... Hiszem azt, hogy nem a lapnak kell lemenni a szerzőkhöz, hanem a szerzőknek kell felnőni a laphoz.” így is lett: a kezdeti lelkesedés és biztatás után már nem nagyon mozdult a lap a szerzők felé. Persze egy kezem is sok ahhoz, hogy összeszámoljam, hány helyi szerzőnek sikerült „felnőni a laphoz”. De nem ez volt itt a legnagyobb baj. Még le sem telt a próbaév, amikor kiderült, fogytán a pénz, így nem mehet tovább. Már a fizetések is veszélyben vannak, nem lesz miből honoráriumot fizetni, kiegyenlíteni a nyomda- számlát. Jöjjenek a kurátorok, döntsenek: hogyan tovább?! De a kurátorok nem jöttek. Pontosabban nem mindannyian. így mindjárt kiderült a határozatképtelenség, aztán frissiben összehívták az új kuratóriumi ülést. Kimondatott tehát a szigorú döntés: a testület feloszlatja önmagát, legyen Mile Lajos ügyvezető elnök, és tegyen meg mindent azért, hogy minél hamarabb felálljon egy kisebb létszámú, de hatékonyabban működő kuratórium. Olyan embereket kerestek, akik segíteni tudnak a pénzügyi háttér megteremtésében. Mindjárt bevezettek néhány takarékossági intézkedést is, a főállású dolgozók közül hárman felmondást kaptak. Maradt a kiadót vezető Serfőző Simon, és a Dimenziók főmunkatársa, Horpácsi Sándor. Még a Holnap főszerkesztőjétől is megváltak. No, nem teljesen, hiszen anyagilag sokkal kedvezőbb, ha nem főállású dolgozóként, hanem szerződéses megbízással, önáíló vállalkozóként szerkeszti a lapot. Mindemellett elkezdtek új, olcsóbb bérű, lehetőleg ingyenes hajlékot keresni a szerkesztőségnek Várakozó vállalkozó- Nem vagyok tagja a Holnap Irodalmi Társaságnak, tehát erről nincs jogom beszélni. Arról sincs, hogy miben merült ki a tevékenysége. De a Felsőmagyarország Irodalmi Alapítvány helyzetét sem elemezhetem, hiszen nem voltam, vagyok tagja sem a társaságnak, sem az alapítvány kuratóriumának - mondja Jenei László főszerkesztő. - De az eltelt másfél év során, tehát amióta átvettem a Holnapot, érdemi szakmai kritika nem hangzott el a kuratórium részéről, és az alapítvány anyagi bázisának megteremtésében sem tudtak igazán segíteni. Már tavaly decemberben igen komoly krach előszele csapott meg bennüiiket. Megingott az alapítvány anyagi helyzete. Ekkor Serfőző Simonnal együtt radikális változásokat javasoltunk, de a javaslatnak még csak a szándéka is komoly ellenérzéseket váltott ki. Sajnos, a nyár eleji leépítéssel, a meglévő feladatok koncentrálásával kissé elkéstünk. Odáig fajult a dolog, hogy feladjuk a havi 21 ezer forintot jelentő helyiség- bérletünket, és olyan helyet keresünk, ahol se a bérletet, se a rezsit nem kell fizetnünk. Szerencsére mindkét önkormányzat nagyon segítőkész, így megoldódni látszik ez a probléma.- Önként mondott le a főállásról, vagy lemondatták?- Inkább úgy fogalmaznék: közös megegyezéssel. A fővárosban bevett gyakorlat, hogy a lapok fenntartói minél kevesebb főállású dolgozót alkalmaznak, inkább szerződést kötnek az általában betéti társaságot alapító szerzőkkel, szerkesztőkkel. A Felsőmagyarország Irodalmi Alapítvány kuratóriumának ügyvezető elnökével kötött szerződés szerint a már előkészített szám megjelenéséig mindenképpen továbbra is „főszerkesztem” a lapot, emellett elvállaltam, hogy én postázok, végzem az alapítvány adminisztrációjának egy részét, mindemellett szedem, tördelem a Holnap anyagait.-Ezt megtehette volna az alapítvány alkalmazásában is...- Valóban, kénytelen lettem volna a takarékosság miatt ugyanezt megcsinálni, csak akkor még a tébét is ki kellett volna fizetnie utánam az alapítványnak.- A szerződés a nyár elején megköttetett, de az augusztusi Holnap nem jelent meg...- Májusban kellett arról is dönteni, leadjam-e júniusban az augusztusi számot, vagy eleve deklaráljuk, hogy legközelebb - kényszerűségből - összevont szám jelenik meg, természetesen dupla teljedelemben. A megegyezés szerint október második felében megjelenik a Holnap.- Mi lesz az Apollon sorsa?- Az Apollon történetét onnan kezdeném, hogy ’93 januárjában jeles miskolci vállalkozókkal szerettünk volna létrehozni egy alapítványt az általam szerkesztendő új irodalmi folyóirat, az Apollon kiadására. Ez akkor azért nem született meg, mert a szervezés kellős közepén kértek fel a Holnap főszerkesztésére. A Felsőmagyarország Irodalmi Alapítvány vezetői kérték, hozzam be az alapítványba az Apollont is. Az elmúlt másfél év tapasztalata, hogy hiába próbáltunk kihasználni minden pályázati lehetőséget, együtt a három íappal és a könyvkiadással, az Apollon- ra — bár kapott - sohasem maradt pénz. A beérkezett összegeket felszívta az apparátus. így mind ez idáig egyetlen szám jelent meg. Egy év után még mindig kiadásra vár a ,Nyolcvanas évek” címmel rendezett konferencia anyaga. Most az alapítvány kuratóriumának vezetőjével, a belső munkatársak egyetértésével kötöttünk egy olyan szerződést, hogy az Apollon tulajdonjogát átadják a bejegyzés alatt álló Apollon Alapítványnak. Ezért cserébe az Apollon lemond azokról a támogatásokról, melyekre közösen pályáztunk. Ez a változás tulajdonképpen folytatása a ’93 eleji kezdeményezésnek.-A szerződést még az előző kuratórium által megválasztott ügyvezető elnökkel kötötte, mi lesz, ha az új kuratórium azt mondja, valaki mást bíz meg a Holnap főszerkesztésével?- Mile Lajos megkezdte az új kuratórium szervezését, de tudom, hogy az alapítványt létrehozó Holnap Irodalmi Társaság is összeült. Erre a megbeszélésre sem a kuratórium ügyvezetőjét, sem a műhelyek vezetőit nem hívták meg. De ha feláll az új kuratórium, és annak vezetője leül velem tárgyalni, akkor majd kiderül, megbíznak-e továbbra is ezzel a munkával, vagy pedig felbontjuk a jelenleg érvényben lévő szerződést.-A társaság tulajdonképpen a helyi irodalmi, művészeti élet képviselőit tömöríti. Ók azok, akik nem. nagyon szerepeltek a Holnapban, pedig annak idején azt ígérte, foglalkozik a helyi irodalommal!- Ez az ígéret semmi konkrétumot nem tartalmazott. Az irodalommal való foglalkozás sok mindent jelenthet. Többek között rendszeres kéziratmozgást, de erre alig volt példa. Egyszerűen az történt, hogy nem kerestek meg a kéziratokkal. Talán azt hihették, hogy elvből nem fogadom el az írásaikat. Többek között Serfóző Simon, Kalász Laci bácsi, Horváth Gyula is többször megígérte, hogy küldi a kéziratokat, de egyet sem kaptam. Talán az én hibám is, hogy nem tudtam magam elfogadtatni.- Ha mégis azt mondják, maradhat főszerkesztőnek, de nem ilyen Holnapot szeretnének, vállalja-e a megbízást?- Nem, nem hiszem. Meggyőződésem, hogy az irodalomnak is van egy fejlődési rendje, ennek csúcsán a folyóiratok állnak. Véleményem szerint ebben a régióban alig néhány ember képes a lap profiljába vágó műfajokban magas szinten alkotni. Nincsenek annyian, hogy csak velük, az ő alkotásaikkal töltsünk meg egy lapot. De ez máshol, más vidéki irodalmi lapok esetében is így van. Vissza az alapokhoz A Holnap Irodalmi Társaság kicsit megkésve észlelte a bajokat. Csak az elmúlt héten döntött úgy a tagság, hogy veszélyeztetve látják az eredeti célt, ezért - az alapító okiratuk szerint- új kuratóriumot kell felállítani. Egyébként a társaság elnöke, Csorba Piroska, aki tagja volt a korábbi kuratóriumnak - egyéb elfoglaltsága miatt- nem volt ott azon a nyár eleji összejövetelen, amikor feloszlott az előző testület. De mint rendszeresen publikáló író sem volt jelen a Jenei László által szerkesztett Holnapban. Mint mondja, nem is küldött kéziratokat.- Az írók, költők érzékeny emberek, nem szívesen teszik ki magukat a visszautasításnak. Azt hiszem, a többi helyi író is hasonlóan gondolkodott - mondja a többkötetes szerző. - Eddig nem szóltunk bele az alapítvány munkájába. Személy szerint - mint a megyei önkormányzat kulturális bizottságának tagja - azon voltam, hogy megfelelő támogatást kapjanak a megyétől. Most viszont olyan helyzet alakult ki, hogy cselekednünk kell. Rövidesen ösz- szeáll az új kuratórium névsora, ezek után már az ő döntésüktől függ, hogy a főszerkesztő és a többi munkatárs meghallgatását követően miként alakul a Felsőmagyarország Irodalmi Alapítvány, ezen belül a Holnap jövője. És vissza az alapkérdésekhez Iűé tehát a Holnap? Nyilván a Felsőmagyarország Irodalmi Alapítványé. Kik a Felsőmagyarország Irodalmi Alapítvány? Jelenleg egy ügyvezető elnök és két alkalmazott. És kinek fontos a Holnap? Feltételezhetően a megyének és a városnak, hiszen mindeddig támogatták az irodalmi lapot. Talán az önmagát feloszlató testületnek is fontos lehetett valamikor. Ugyan mi másért vállalták volna a kurátorságot?! De tettek-e valamit a Holnapért? Es mi arra a garancia, hogy az utánuk jövők tesznek? Megnyugtató-e, ha a vezérlő kuratóriumban a tegnap hatalmon lévő párt képviselőjét (valószínűleg) felváltja a mai hatalom embere?! Biztos-e, hogy ők tudják, merre visz az út a Parnasszus felé?! De kiket segítettek itt a vágyott magasság felé?! Hol maradt közben a helyi irodalom?! Talán most próbálják bebizonyítani, hogy ők bizony képesek kétszer is belelépni ugyanabba a folyóba...
