Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-05 / 209. szám

6 B Itt-Hon 1994. Szeptemer 6., Kedd PORCS TAMÁS KÁNÓ 17. születésnapod alkalmából erőt, egészséget, sok szerencsét kívánnak: szüleid és testvéred ijj. BÁRTFAI LÁSZLÓNÉ Kazincbarcika Születésnapod alkalmából szeretettel köszönt, jó egészséget és hosszú, boldog életet kíván: féljed László, lányod Márta, uejed Lacika, & unokád Mártika. I , A l \V ANDRÁS GÉPÍRÓ ES GYORSÍRÓ szakiskola (Miskolc, Jászai O. u. 1.) • - . - ' érettségizettek és szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők részére egyéves . (heti 5 alkalom) és kétéves (heti két alkalom) 'fZ'/vy f'v., - . , • ' ■ y ■'/ (o'ÁyZ.' fa y/- '' • ___■%/. B eiratkozás: Szeptember 7-én, 14-16 óráig. DERDA VIKTOR Bogács Névnapod alkalmából nagyon sok boldogságot kívánnak: feleséged, lányaid, vejeid és unokáid: I Beáta, Benjámin, Martin. I TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el meg­jelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E kö- szöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalvá­nyon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: WFT-HOW (Eszak-Magyarország szerkesztó'sége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. HIRDESSEN AZ ÉSZAK- MAGYARORSZÁG BORSODI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. TISZAÚJVÁROS BARTÓK BÉLA U. 7. SZ. (3. EMELET) ALATTI IRODÁNKBAN VÁRJUK KEDVES ÜGYFELEINKET! TELEFON: (49)343-316 A REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 81.700.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 40.800.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 40.250.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 20.100.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 10.200.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 5.100.-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Továbbá felvesszük az Észak-Magyarországban megjelentetni kívánt lakossági és közületi hirdetéseiket is! _________________________ 1 994. Szeptember 6., Kedd Itt-Hon B 3 Megújult a tájvédelmi központ Itt még fellelhetők a népi mesterségek ritkaságai A népi kultúra hagyatékai méltó helyre kerültek Ároktő (ÉM) - Bensőséges ün­nepség volt júliusban a község­ben. A megjelentek, egy gyö­nyörűen felújított tomácos, nádtetős épület udvarán gyüle­keztek, amelyben a „Borsodi Mezőség” Tájvédelmi Központ nyert elhelyezést. Ez az alig ismert vidék sokáig még saját névvel sem volt meg­tisztelve. Borsodi-ártérnek, Kis- Hortobágynak nevezték. Mai hivatalos neve, Borsodi Mező­ség. Éghajlata hasonló a Hor- tobágyéhoz. Felszíni vizekben nem bővelkedik. A kisebb ta­vak, mocsarak, rétek minden évszakban elgyönyörködtetik az idetévedőket. A májusi dísz, a bíborlila mocsári kosbor, a vi­zekből kiemelkedő sárga nőszi­rom, a gyönyörű kékvirágú fá­tyolos nőszirom. Júniustól szep­temberig csodáitatja magát a fehér tündérrózsa, illatozik a sárga tavirózsa, kevésbé finom­kodó nevén a vízitök. A táj állatai, madarai itt nyugodtan élnek A vizeket olykor puhafaliget növénytársulás kíséri, nyárral, fűzzel, sásos mocsarakkal. A puszta képéhez hozzátartozik a tövises ezüstfa, amely kisebb facsoportokat képezve dacol a szik mostoha körülményeivel. A táj jellemző madara a túzok, lelőhelye pedig a puszta magas füves részei. A madárvilág egyébként gazdag. Fészkel a széki csér, a széki lile, a kék­vércse, a füij, de észlelték az ugartyúk, a hamvas réti héja költését is. A terület jelentősé­ge a nagy madárvonulások ide­jén megnő. Megszállnak itt nagy darucsapatok, cankók, go­dák, megjelenik a színes sza- lóka, a gyurgyalag, a költözés előtti gyülekezőben. Az emlő­sök közül a molnárgörény és a csíkosegér képvisel természet- védelmi értéket. Az ember nyomai régmúltra nyúlnak vissza. Ezen a tájon húzódott a nyomokban itt-ott még ma is fellelhető hatalmas földmű, a Csörsz-árok. A kun­halmok mellett ez az egyetlen olyan nagy mű a magyar alföl­dön, amely a magyarság hon­foglalását megelőző időkből, a népvándorlás zavaros világából ránk maradt. Valószínűleg a szarmaták építették a IV. szá­zadban. A Csörsz-árok Ároktő­től, a Tiszától indul. Róber Fló- ria szerint a váci Duna-könyök- tól kiindulva és Versec alatt az Al-Dunánál végződve öleli kö­rül az Alföldet a mintegy 550 kilométer hosszú, 15 miihó köb­méter földből felépült sáncrend­szer, amely Anonymus leírásá­ban is szerepel. Ras és Szabolcs vezérek Mén-Marót meghódol- tatása után kerültek e térségbe. A régi tanyavilág semmivé lett A régi tanyák ma már csak el­nevezésükben élnek. A múlt század végén itt külterjes állat­tartás volt, s még virágzott a betyárvilág. Ez azonban nem élte túl, a korszerű módszerek bevezetésének időszakát. Né­hány gémeskút viszont még ma is rábólint az erre tévedőkre. Öt évvel ezelőtt került sor a Borsodi Mezóség Tájvédelmi Körzet létesítésére, a Gelej- Mezőcsát-Tiszadorogma-Mező nagymihály községek által köz­rezárt területen. Erről szólt avatóbeszédében Varga Ferenc, a Bükki Nemze­ti Park igazgatója is.- A térség települései: Ároktő, Tiszabábolna, Mezőcsát, az úgynevezett Kis-Hortobágyon találhatok. Ezenkívül a Horto­bágyi Nemzeti Parkhoz Tisza- csege is ehhez a természeti kör­nyezethez tartozik. Az itt élő emberek, a község lakóinak, a gyermekek támogatása, megér­tése nélkül, ez a létesítmény nem valósulhatott volna meg. Egy ekkora természetvédelmi terület fenntartása, megvédése nem kevés összegbe keriil. Tér­ségenként kell lennie egy köz­pontnak, ahol az átutazó turis­ták és a környék lakói napi in­formációt kapnak. Ennek meg­valósítás ához kaptak megfele­lő támogatást a község vezeté­sétől, az itt élőktől. Ebben a tér­ségben ez az első Tájvédelmi Központ, s tevékenysége nem lesz hiábavaló. A Tájházban ki­állítás is található. A jelenlegi anyag terjedelme még nem nagy, hiszen a beruházás kez­detétől az átadásig kevés idő telt el. De bízni kell abban, hogy a nép kultúrájának még fellelhető tárgyi emlékeivel, s a megvédendő természeti érték­kel gazdagodik. Azt tervezik, hogy az épületben helyet kap­nak a kultúrtörténeti, fotó- és a természetvédelmi táborok eredményeit bemutató kiállítá­sok A térség polgárai egy emberként összefogtak A Tájvédelmi Központ létreho­zásban közreműködők közül el­sősorban az ároktői önkor­mányzatnak, az általános isko­la igazgatójának, Sipos Sándor igazgató úrnak, az iskola diák­jainak jár köszönet a lelkes tá­mogatásért. Tevékenységükkel az utolsó előtti percben mentették meg, az e térségre jellemző népi, tár­gyi eszközöket. Idézte Varga Ferencet, aki elmondotta: „Ez a mai nap csak egy időpont, de azt szeretnénk, ha mától kezd­ve folyamatos együttműködés alakulna ki a Tájvédelmi Kör­zet és a térség települései, is­kolái között.” Bízom abban, hogy a táj, a környezet az élő­világ megőrzésében sokan fog­nak tevékenykedni annak ér­dekében, hogy a Kis-Hortobágy értékei fennmaradjanak, s szépségével minél többen meg­ismerkedhessenek. — HETI JEGYZET A sétáló Priska Tibor A sétálóutca kitalálóinak reményei szerint az a hely, ahol az ember bizton­ságban bóklászhat, nézelődhet, jöket- mehet, vagy éppen ácsingózhat, ha úri kedve úgy tartja. Jó elképzelés ez, mind- ahányan egységesen lelkesedtünk érte, elsősorban Miskolcon, a Széchenyin, mármint a„forintoson” várva a sétá- lásos utca megjelenülését. Már tudjuk: mióta ez a rész megkapta a sétálóutca rangot, az eddiginél jóval nagyobb fi­gyelemmel kell itt igyekeznünk, mert a nap bármely szakában felöklelhetnek teherkocsik, motorosok, biciklik, sze­mélykocsik, melyek nagyobb része sa­játos értelmezés folytán nem a villa­mossíneken, halad, hanem a járdán ri­ogatja, tolja, lökdösi, agyondudálja a szerencsétlen gyalogost. Ez itt, Miskol­con így alakult ki. Minderről, egyáltalán a közlekedésről azért is szólunk ezekben a napokban a szokásosnál többször, mivel az isko­la kezdetével tele a város messziről jött diákokkal. Bizonyára már tapasztal­ták is, mennyire veszélyes ez a sétáló­utca. Korábban az autók mégiscsak a kijelölt útszakaszon, vagy a villamos­síneken rohangáltak, most viszont igen­is a járdákon. Dudálnak, tülkölnek, né­mely vezetők kiordítanak az ott bandu- kolókra, mert nekik sietős a dolguk. A legtöbb szállító teherkocsi pilótafülké­jéből bömböl a rádió, mintha vurstli­ban lennénk, menetközben, pakolás közben is teljes hangerővel, ha nem a rádió, akkor a magnóról fazékmuzsi­ka repeszti az utca ablakait. De tesse­nek megnézni a megye és a miskolci vá­rosháza közötti, szépen kialakított te­rületet, mely szintén része a sétálóut­cának. (Ráadásul gimnázium is mun­kálkodik itt!) Ugyannyira része, hogy középtájt, súlyos, beton virágtartókkal is lezárták az utat a kocsik elől. Vala­ha. És most? Valakik két helyen is ar- rább tolták a virágtartókat, hogy a ko­csik kiférjenek közöttük. Ki is fémek, használják is eme illegális átjárókat. Méghozzá sietve, gyorsan vágnak át a Városház térről a Kishunyad utcára, nehogy valamely hivatalos szerv mégis megkérdje őket, hogy s mint. A diákok­nak a tanács: jobb ezen a részen is a csenevész fák között dekkolni, onnan kilesni és alkalmatos időben, amikor éppen nem száguld erre kocsi, eliszkol- ni. A motorok, bringák külön téma le­hetne. Most már gazdáik úgy vélik, a járdát csakis számukra csinálták. Jó, ha a csendesebb abaúji, alföldi, vagy más részről a most beköltöző diákok mindezt figyelembe veszik. Es ügyelnek magukra, mert más nem igen ügyel.

Next

/
Thumbnails
Contents