Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-05 / 209. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra í994» Szeptember 5., Hétfő __ APROPÓ Megnyugtatás Filip Gabriella Ha minden jóslatom így beválna! Fogadni mertem volna, hogy a Köznevelés vakáció utáni első számát a miniszterrel készített interjúval nyitják. így tanév elején jól jön egy kis biztatás. Meg aztán az oktatásügyben tapasztalt kuszaság, bizonytalanság után (közben?) joggal várja az ember, hogy mondjon végre valami jót a mi Gáborunk. (Ez a „migá- borunkozás" talán túlzás. Csak arról jutott eszembe a bizalmaskodás, hogy a Köznevelésben olvasott interjú is tegező formában készült. És gondolom, a gyöngyösi alma materben megtartott tanévnyitón is Gábornak szólították volt tanárai a miniszter urat.) Kor ide, név oda, ezt vártam a művelődésügy első emberétől. Azt hiszem, érdemes idemásolni a sza vait. „...az a helyzet, hogy nagyon rossz körülmények között nagyon tisztességesen helytálltak a pedagógusok az elmúlt évtizedekben, és nagyon sok tudás halmozódott föl a pedagógusoknál. Erre szeretnék építeni: tehetségükre, tudásukra; a továbbképzési hajlandóságukra, az új ismereteknek a befogadására és a régi ismeretek tartós ébrentartására." Mindezeken kívül elmondta még, hogy segítséget, türelmet és aktív támogatást vár a pedagógustársadalomtól. És ki utasítaná vissza minisztere kérését?! Különösen, ha viszonzásra is számíthat. „Nyilvánvaló, hogy a pedagógusok is várnak tőlem sok mindent, tehát nemcsak megnyugtató szavakat, nemcsak koncepciókat, hanem természetesen azt is szeretnék, hogy a lehetőségekhez képest az ő helyzetük, életük, anyagi körülményeik is olyan módon alakuljanak, hogy méltó körülményeket teremthessenek mindahhoz, amit elmondtam. Nyugodtan elmondhatom, hogy ez ügyben megpróbálok mindent megtenni." Eddig gyönyörű. De ahogy Az ember tragédiájában megíratta- tott: Csak az a vég, csak azt tudnám feledni! Idézem: „Természetesen tisztában kellene lennünk azokkal a korlátokkal, amelyek megvannak az országban. A takarékossági intézkedések a művelődési tárcára nézve is nagyon nehéz és nagyon súlyos problémákkal fognak járni." Köszönjük a „megnyugtató" szavakat. „TÁRLAT Szobrok, grafikák Miskolc (ÉM) - „Novak Tamás nem elhúzódik a bajoktól, hanem kísérletet tesz orvoslásukra. Ahogyan igaz művészhez illik: ’fehér’ mágiával. Nem ismer kétféle gyógymódot; ugyanazt teszi, ha kislánya lázasodik be', mint ha az emberiség. Rájuk olvas - képírásból. Ahogy táltos-elődeitől tanulta, álom- talan álomban, ’rejteki régi törvény1 parancsszavára.” „Jószayt nem a plasztikai viszonylatok izgatják, eltöprengő, időtlen, befelé néző arcok a művész eddigi életművének darabjai, akik valahogy nem tudják, vagy nem akaiják elhinni, hogy az ’Arany kor1 végképp elveszett, vagy talán csak vágyakban, legendákban létezett, ha létezett egyáltalán. Nem véletlen épp ezért, hogy Jószay Zsolt szobrászi nyelvezete közel áll az akár archaikusnak is mondható afrikai barbár (népi) plasztikához.” A két idézetből - melyet két művészettörténész írt - is érezhető, hpgy van valami közös a két művészi világban. így az sem lehet véletlen, hogy a grafikusművész és a szobrászművész közösen állítanak ki a Miskolci Egyetem Galériájában. A tárlatot ma délután 3 őreikor Pap Gábor művészettörténész nyitja meg. A kiállítás szeptember 29-ig látogatható. Novák Tamás: Korona-adaptáció Rendre fűzött guruló gyöngyök Az értelmi fogyatékosok II. Országos Alkotótáboráról Készül az agyagházikó tetejének sablonja - illetve az újabb gyöngyékszer. A feladat nem könnyű, ám a műhely- vezetők többsége szerint így is gyorsabban haladnak a vártnál. De igazából ez a tábor lényege: az intézményi szakkörvezetők - hiszen nem ez a szakmájuk sokszor már nem tudnak megfeleni tanítványaik igényeinek. Fotók: Fojtán László Bánhorváti (ÉM - CsM) - A bánhorváti kastélyban csöndes a délután, csak a belső udvarban szól halk népzene. Nehezen hihető, hogy most hatvanötén laknak és dolgoznak benne. Igaz, a „munka” leköti az értelmi fogyatékosok II. Országos Alkotótáborának résztvevőit, a gyöngyfűzés, az agyag formába öntése, az ecset és a ceruza kezelése, a textíliák és a gyapjú bábbá, tárggyá formálása mindmind nagy figyelmet kíván.- Pedig most hivatalosan nincs is foglalkozás - mondja Rublinszki Józsefivé, a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület vezetőségi tagja. - Maguktól kezdtek neki, vagy éppen abba sem hagyták. Ezért nem is szerveztünk nekik más programokat. Amit a műhely- vezetőkkel csinálnak, teljesen leköti a figyelmüket. De ez meg is látszik a munkájukon. A vezetők mondják, most az első napon haladtak annyit, mint tavaly egy hét alatt. És azokat is sikerült hamar felzárkóztatni a többiekhez, akik egy évvel ezelőtt még nem jöhettek el. De az elsőtáborozók sem itt találkoztak először az általuk választott kézművesmunkával. Legtöbbjük az intézeti szakkörökben, vagy ha családnál él, speciális iskolákban és foglalkozásokon már kipróbálhatta ügyességét. (Nehéz? - kérdezem az igen bonyolultnak látszó, mutatós gyöngykarkötő készítőjét. Nem feleli csak sokat kell számolni. És fel sem pillantva újabb guruló szem után nyúl.)- Nagyon fontos ez a gyerekek életében, akármilyen tevékenységet választanak. Ezért is osztotta meg az egyesület az intézmények között a nagy rendezvények szervezését. Például Putnoké lett a tábor, Egerben néptáncos-, Tamásiban színjátszó-találkozó volt, és mindkét helyszínen kiállítást is rendeztünk, akárcsak itt, a tábor utolsó napján. Tehát nemcsak azért fontos, mert rávezethetjük őket a valós értékek megismerésére, hanem azért, mert ez bemutatkozási lehetőség a külvilág,. felé- Segíti az elfogadásukat, ugyanis rengeteg előítélettel találkoznak. Pedig nem várnak sokat a többiektől, csak hogy embernek tekintsék őket is. Szükségük van a jó szóra, a pozitív visszajelzésre, és hálásak is érte. Itt, a táborban enyhe fokú fogyatékosok, mozgássériil ■ tek, süketnémák is vannak - és sokkal inkább elfogadják egymást, mint a kívülállók őket. Ezért is csodálatos a műhelyvezetők hozzáállása. Nincsenek gyógypedagógiai ismereteik, mégis szót értenek velük, megértik őket, lekötik a figyelmüket. Volt, aki bevallotta, tavaly még félt egy kicsit, de azt is hozzá tette, az idén már nagy örömmel jött. T. Tóth Gyula műhelyvezető („civilben” a kazincbarcikai Gyermekek Házának munkatársa) előtt apró agyagfigurák. Dinoszauruszok, sündisznók, madarak - és különös, idolokra emlékeztető stilizált emberalakok, amiknek egy közös vonásuk van: a híres Munch-féle Sikolyról ismerős, félelmet kiáltó tá- tott száj. T. Tóth Gyulának nincs pszichológiai végzettsége, de figyelmével és empátiájával rátalált az okra, a „sikolyokat” formázó asz- szony iszonyatos álmaira; humorával pedig képes mindvégig lekötni az agyagozókat, még akkor is, amikor a házikó teteje megformálásnak bonyolult titkait magyarázza.- Pedig nagyon zárkózottak - mondja Májercsik János kazincbarcikai festőművész, aki természetesen a festő-rajzoló táborozóknak segít az alapfogások megismerésében. - Nehezen nyílnak meg, de ha már sikerül elfogadtatnom magam, akkor nincs semmi baj. Elfogadják, sőt igénylik és kérik a segítségemet, és nemcsak akkor, ha az ecsettel támad gondjuk... (A cikk megjelenésekor a tábor már bezárt. Lakói - a tavalyi tapasztalatok alapján „látatlanban” is biztosra vehetjük - az itt megszerzett tudást elkezdik átadni otthon maradt szakköri társaiknak, akik egyre inkább várják a jövő nyarat, amikor talán végre ők utazhatnak, ők szerezhetnek minél több tudást és új barátokat. Mert hiába tervezik a létszám növelését, ahhoz kevés az egyesület pénze, hogy egyszer az ország minden intézeti szakköröse találkozhasson valahol itt, Borsodban, Putnok közelében.) Külvárosi lelkek - kissé megkésve Horpácsi Sándor Miskolc (ÉM) - Közel négy évtizedes késéssel a Bethlen Gábor Könyvkiadó gondozásában jelent meg Örvös Lajos Külvárosi lelkek című novelláskötete. Ma már tudjuk, hogy csalódást okozott a rendszerváltás: nem kerültek elő remekművek a fiókok mélyéről, ahogyan azt sokan reméltük. Ezt csupán azért jegyzem meg, mert nem értem, hogy Örvös Lajos novellái miért vártak 37 évig a kiadóra. Tisztességesen megírt, igényes dolgozatok, de semmi politikai pikantériát nem ígérnek, nem adnak. Azt, hogy az ötvenes években tanár- embernek nem volt tanácsos templomba járni, a pesti táncparketten nem illett „amerikaiasan” táncolni, hogy az állampolgár szabad mozgásban gátoltatott (Marcelle, Karácsony a Dunánál) sokan, sokféleképpen megírták. Olvashattuk. Ám hiba lenne még most is az aczéli három T kalodába szorító mércéjével mérni, minősíteni. Egy novella nem attól jó vagy rossz, mert megjelenhetett vagy nem jelent meg tíz éve. Merem remélni, hogy a politikum, a politikai pikantéria immár az irodalomtörténet egyik lehetséges elemzési szempontja lesz, a kortárs irodalom megítélésénél kiiktathatjuk. Még akkor is, ha szomorúan tapasztaljuk, hogy irodalmi életünket nagyon is átjáija, átitatja az immáron többpárti politika. Mégis Örvös Lajos novelláiról szólva egy régi, lejáratott jelzőt kell elővennem. Bizony realisták ezek, ha úgy tetszik talaj közeliek, talaj mentiek. Megfigyelései pontosak, leírásai olykor pepecselők, részletezek, figurái, történetei kisszerűek. Ezen azt értem, hogy hősei nem az élet fősodrában úsznak, a perifériára szorultak, az életet elviselik, mintsem alakítják. A kirajzolódó összkép az, ami leleplezi a mögöttünk hagyott évtizedeket. A csehovi álmos délutánokat idézik, a mozdulatlanságot, amelyben a vágyak, sóvárgások nem tudják áttörni a kisszerű valóság burkát. A látszat és a valóság összemosódik, összemaszatolódik, mert a döntések, irreálisak, hazugok. Azért kell éjjeliőrt állítani (Az éjjeliőr) egy épülő falusi rendelő mellé, mert ősszel befejezik az építkezést. A főkönyvelő még jutalmat is kap, s amikor tavasszal megdöbbenve látják, hogy a tél, az idő vasfoga rommá rágta szét a tető nélkül maradt falakat, ezért az öreg éjjeliőrt teszik felelőssé. De ez szinte szélső példa, mert Örvöst hidegen hagyja a termelési regények romantikája. A negatív is. Érdeklődése, figyelme a mindennapi- ságé, s azon belül is a két nem találkozása, egymásba botlása. A férfiak bölcsészek, könyvtárosok, tanárok, muzeológusok, suta, gátlásos figurák, akik fantáziájukban, vágyaikban élik meg, ki a szerelmet, s ha találkoznak egy-egy lánnyal, fiatal- asszonnyal, akkor riadtan visszahúzódnak, vagy kisfiúsán engedelmeskednek a helyzetnek, elfogadják azt. Nyoma sincs itt a beatnem- zedék harsányságának, életigenlésének, nyers erejének. Szép Ernőt idézik, a századelő, a két világháború közötti tárcanovellákat, amelyek épp akkora figyelemmel tüntettek ki egy gazdátlan kutyát, amelyet az egész kisváros etet (Két történet ,• egy kutyáról), mint magát a sintert (Á sintér), a párizsi diáknegyedet (Arietté, Százszorszéppel az Antillákon, Laure), egy zsidót-svábot mentő falusi plébánost (A világ végén), unatkozó szépasszonyokat és prostituáltakat. Szelíd melankóliát, mélabút árasztanak ezek a történetek, opálos lilába játszanak. Az élet nehéz, küzdelmes, de némi önfegyelemmel, önmegtartóztatással még elviselhető - sugallják. Őszi délutánokra való olvasmányok, igényes, finom lelkű olvasóknak, akik az irodalomból az árnyalatokat, a cicomátlan egyszerűséget várják. Érték ez is, amit meg kell becsülni, amikor a világ tele van nyugtalan sággal, feszültséggel, ricsajjal. Fine de siede, bágyadt századvég. Franciásan Miskolc (ÉM) - Az Alliance Fran- caise őszi programjai közül az első egy képregény-kiállítás lesz, melyet szeptember közepén rendeznek központjukban, a Kossuth u. 11. szám alatt. Ez a kiállítás annak a néhány napnak az eredménye, amelyet itt töltött Dominique Rousseau, francia képregényfestő, aki akkor a Zrínyi Ilona Gimnáziumban 18 gyereknek tartott műhelyfoglalkozásokat. A kiállításra a fiatalok képregényeiből válogattak. Egy albumot is sikerült megjelentetniük a rajzokból, ebből kapnak majd a gyerekek, illetve az iskolák igazgatói. November elején Pub-Est (a Kelet nyilvánossága) címmel egy vándor- kiállítás jut el hozzánk. Az anyag azt szemlélteti, hogy ez a régió mindig jelen volt Franciaországban. Tavaly divatfotókkal illusztrálták ezt, most pedig azt mutatják be, hogyan jelenik meg Kelet-Európa a francia reklámokban. A tárlatot a Mini Galériában rendezik. Immár hagyománya van a francia filmnapoknak, hiszen idén novemberben már harmadjk alkalommal rendezik meg. Olyan francia nyelvű filmeket láthatnak az érdeklődők, amelyek Cannes-ban díjat nyertek. Idén is tart majd egyszemélyes színházi előadást Pierrette Dupoyet művésznő. És a programok mellett természetesen folyamatos a nyelvoktatás. Bármikor be lehet kapcsolódni. C’est la vie Budapest (ÉM) - Napjainkban sokan vannak, akiknek munkája nem teszi lehetővé egy nyelvi kurzus rendszeres látogatását, vannak, akiknek lakóhelyükön nincs lehetőségük nyelvi tanulmányok folytatására, és vannak olyanok is, akik nem szeretnek csoportosan tanulni, anyagi körülményeik viszont nem teszik lehetővé egy magántanár megfizetését. Ezek a szempontok irányították a Francia Intézet Tanulmányi Osztályát, amikor kidolgozta a C’est la vie elnevezésű oktatási csomagot, amelynek segítségével a francia nyelvet kezdő szinten tanulni kívánók a csomag részét képező segédeszközökkel otthon sajátíthatják el a nyelvet. Az anyagról érdeklődni Budapesten, a Francia Intézetben lehet (I. kér. Fő utca 17- telefon: 202-11-33). Király-képek Király István festményeiből és grafikáiból nyílik kiállítás szeptember 5- én, hétfőn délután fél 4-kor a izsó- falvi Izsó Miklós Művelődési Házban. A szeptember 19-ig látogatható tárlatot Hadobás Sándor, a művelődési ház igazgatója ajánlja a közönség figyelmébe. NAT-vizsgálat Budapest (MTI) - A nemzeti alap- tantev újrafogalmazása és a követelmények kritikai felülvizsgálata, rendszerezése érdekében - Báthory Zoltán helyettes államtitkár kezdeményezésére - hetente egy-egy alkalommal oktatási szakemberek tanácskoznak a művelődési minisztériumban. A tárca sajtóirodájának tájékoztatása szerint a Ballér Endre vezette grémium tagjai: Horn György, Mihály Ottó, Szabó László, Szebenyi Péter és Szenes György. A sajtóiroda közleménye emlékeztet arra, hogy Fodor Gábor miniszter, mint ezt tanévnyitó beszédében is hangsúlyozta, az oktatás tartalmi korszerűsítése szempontjából a legsürgetőbb és a legfontosabb feladatnak az oktatás alapdokumentumának megalkotását tartja. Ebben a munkában a tárca számít a megyei pedagógiai intézetek segítségére is. Szándéka szerint az ősz, illetve a tél folyamán nyilvános szakmai, érdekképviseleti fórumokon vitatja meg a nemzeti alaptanterv dokumentumtervezetét.
