Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-05 / 209. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1994- Szeptember 5., Hétfő Viszontlátásra! Milyen jó is lenne - gondolom magamban azu­tán, hogy kijövök a patikából ha most már a drága gyógyszerek beszedése után végleg meggyógyulnék. Milyen jó is lenne újra egész­ségesnek lenni! Mindezt az áldott állapotot nemcsak én kí­vánom magamnak, hanem a patika is így sze­retné. Mert ahogy az utcára kilépek, nyomban átböngészem a kapott nyugtámat, még egy­szer leellenőrzöm a kifizetett összeget, majd végül a kicsi cetli alján a következőket olva­som: Jó egészséget! Viszontlátásra! Mire én önkéntelenül is visszafordulok, és bólintok egyet a fejemmel, hátha figyelnek a hatalmas üvegablakokon keresztül. Megérdemlik, hi­szen azt akarják, hogy szedjem a gyógyszert, gyógyuljak meg, hogy ezek után már legyen jó egészségem. Aztán amíg ezen tovább meditá­lok, egyértelműen az az érzésem támad, hogy itt igencsak szeretik a beteg ügyfeleket, annyira, hogy akár talán naponta is készek lennének bennünket viszontlátni... Most már csak azt nem tudom, hogy a pati­kában-e, vagy valahol az utcán? Mert nem mindegy! Hiszen, ha megint gyógyszerért me­gyek vissza hozzájuk, akkor még nem gyógyul­tam meg: a. gyógyszerük és a jókívánságuk hi­ábavalónak bizonyult. Legalábbis egyelőre. Persze, ha kint az utcán görbebot nélkül, erőt­lenül duzzadt, pirospozsgás arccal, feszítve ta­lálkoznék velük, az egészen más. Ám, ha nem így - gondolják csak el -, akkor bizony a jókí­vánságuk, meg a megfogyatkozott látogatott­ságuk, egyben a saját sírjuk megásója lenne. Apropó: sír. Milyen jó is lenne, ha mondjuk a temetkezési vállalat egyszer csak a nyugtá­ján a halhatatlanságot kívánná legalább azok­nak, akik még élnek. Paranai János Az MVK Rt. válasza Az EM augusztus 1-jei számában Handarai Zol­tán miskolci olvasó a „Három az ellenőr” című írásában elmarasztalja a vele szemben intézke­dő jegyellenőröket, akik az ellenőrzésre átadott menetjegyeit érvénytelennek minősítették, és közlekedési pótdíj megfizetésére vagy személya­zonosságának igazolására szólították fel őt júli­us 21-én 19 órakor a Búza tér irányából a Tiszai pályaudvarra közlekedő 1/A jelzésű, 644-es for­galmi rendszámú autóbuszon. A levélíró választ vár arra a kérdésre, hogy vajon két utas szava és az érvényesített jegyek elegendőek-e az ellenőr szavával szemben? A sajtócikk nyomán meghallgatott jegyellen- őreink jelentéséből az derült ki, hogy fenti autó- buszjáraton Handarai úr és felesége kezelet­len menetjeggyel utaztak, midőn az autóbusz a Búza téri megállóba ért, ahol jegyellenőreink a járműre fellépve ellenőrzésüket megkezdték. Egybehangzó véleményük szerint Handarai úr , közvetlenül egyikük megjelenésekor kezelte a menetjegyeket, noha már előzőleg - nem tudni, hol szálltak fel -aj árművön tartózkodott félesé­gével. E megkésett, u t ó 1 a g o s jegykezelés ter­mészetszerűleg szándékos bliccelésnek és pót­díjköteles cselekménynek minősül jegyellenőr­zéskor. Ilyen esetben az ellenőr pótdíjfizetésre vagy személyazonosságának igazolására köte­les felszólítani az utast, elzárkózó magatartása esetén pedig végső esetben az utazásból való ki­zárás (leszállítás) vagy hatósági intézkedés igénybevétele (rendőri igazoltatás) is az ellenőr hatáskörébe tartozik. Fentiek alapján úgy tűnik, hogy ellenőre­ink kénytelenek voltak szolgálati jogosítvá­nyaik valamennyi eszközét igénybe venni, mi­vel a panaszosok a kötelezettség teljesítésétől elzárkóztak, s mind az ellenőri, mind a rendő­ri intézkedés jogosságát megkérdőjelezték. Sajnáljuk, hogy utazásuk ily kellemetlen incidenssel ért véget, de mindezt elkerülhet­ték volna, ha a tömegközlekedés utazási felté­teleit a maguk részéről betartva a vitatott jegyérvényesség elbírálását a jegyel­lenőri szakszolgálat vezetőjénél kérik. Kolozsváry István Szamos Emil forgalmi-műszaki ig.h. jegyeik oszt. vez. Becsületbeli ügy Augusztus 16-án gyermekem több barátjával egy egri kirándulásra indult Orosházáról. Amikor Füzesabonyban leszállt a „Karpaty” expresszvonatról és várta az egri csatlakozást vette csak észre, hogy a farmermellénye a vo­naton maradt, melynek zsebében volt az ösz- szes személyes okmánya mellett a pénze is. Ezt jelentette az állomásfőnökségen, ahol azonnal intézkedtek, így mire a vonat Miskolc­ra ért, már jó kezekben volt ott felejtett holmi, melyet Kurmai Zsolt talált meg és adott le a pályaudvar talált tárgyak osztályára hiányta­lanul. Ezúton szeretnék fiammal együtt köszö­netét mondani a becsületes megtalálónak és Csik Józsefhé találttárgy-kezelőnek valamint a Szarvaskő felé vezető út melletti egri kem­ping ügyintéző hölgyének (sajnos a nevét nem tudom) az üzenet gyors továbbításáért. Bár nünden magyar állampolgár ilyen becsületes, jó szándékú és kötelességtudó lenne! így, ha rosszul is kezdődött a kirándulás, de legalább happy enddel zárult. Szula Antalné Orosháza, Bajcsy-Zs. u. 17. Bodnár Ildikó rovata A popsztár esete a nővérekkel Néhány hete Budapesten járt Mi­chael Jackson és újdonsült felesége, Lisa Marie Presley. Az itt töltött pár nap alatt Jacksonék humanitá­rius gesztusként két fővárosi kór­házban beteg gyerekek között 150 ezer dollár értékű játékot és más ajándékot osztottak szét. Emellett még, egy 4 éves gyermek életének megmentéséhez szükséges májátül­tetéssel járó műtét 12 millió forintos költségét is átvállalták. Ok, és nem a Vöröskereszt, vagy bármilyen más szervezet, amelyektől inkább elvárhattuk volna. Nekik ez nem volt kötelességük. Sőt! A hálán és köszönetén kívül - jobb helyen - er­re mondják: le a kalappal. Ha jól belegondolunk, azért pi­ciny hazánkban járt már korábban is egy-két milliomos, azokról nem beszélve, akik itt élnek és belőlünk, rajtunk gazdagodtak meg. Nem sű­rűn törték kezüket-lábukat, hogy valami közhasznú jót tegyenek, még akkor sem, ha ezt a szándékot az APEH támogatja. Pedig ha min­den milliomos (magyar!) jövedelmé­nek csak egy töredékét ajánlaná fel hazai jótékony célokra, nem kellene állandóan koldulni, kunyerálni. (Talán még a gazdasági rendőrség az, ki hatni tudna rájuk Tisztelet a kevés kivételnek, hiszen előfordult már az a nagyvonalú cselekedet is, hogy a hála­pénzjótétemény formájában csapódott le valahol. Sajnos ez azonban olyan rit­ka, mint a fehér holló.) És akkor jönnek Michaelék, mé­lyen a zsebükbe nyúlnak (tetszik hallani, A P E H, a sajátjukba és nem a miénkbe!) megpróbálva ezzel beteg gyermekeknek a legjobbkor felejthetetlen, örömteli perceket szerezni. Mi viszont ezt a nemes cse­lekedetet a magunk „magyaros” módján reagáltuk le, ekképpen: „Az ápolónők fele el akar menni, olyan keveset keresnek. HA VALAMIRE NINCS SZÜKSÉGÜNK, HÁT AZOK A JÁTÉKOK” Nesze neked jótékonyság. Még jó, hogy a kedves nővérek nem verték meg az adakozó­kat. Mert ugye, ha ők kaptak volna ezt-azt, az már igen. Az már döfi! Na, de a gyerekek játékokat? Hát milyen világ ez?! Én úgy gondolom, a nyilat­kozatában bíráló nővérkének inkább köszönetét kellett volna elrebegnie, ahogyan ezt gyermekkorunkban a szüléink tanították nekünk. De ez már intelligencia kérdése. Kletz László Eddig megéltem, de mi lesz ezután? Nemcsak személyes ügyem lesz az energiaárak felemelése. Kisnyugdí­jas vagyok, ez ideig mindent ponto­san fizettem, bérházi, két szobás la­kásomért, illetve az ott felhasznált szolgáltatásokért (víz, villany, köz­ponti fűtés, gáz, stb.). Méghozzá 9900 forintos járandóságomból, amelyből a fent említett rezsi 7200 forintot vont el. Más egyébre - könnyen ki lehet számolni - igen kevés maradt. De hát ha felemelik a költségeket, a beharangozott nyug­díjemelés ellenére sem lesz elég a pénzem, szerintem még a rezsire sem futja majd. Akkor mit tegyek, mit tehetek? Pedig úgy gon- dol(kod)om, hogy még a kisnyugdíj- nak is elég kellene lennie a nagyon szerény megélhetéshez. Azt hiszem, nem leszek egyedül ezekkel a gon­dokkal. Hogyan éljek, éljünk meg? Jómagam 70 éves vagyok és sokat betegeskedem. Munkát vállalni már nem tudok, de nem is akadna már bizonyára az én koromban. Mi a kiút? Mi a teendő? - úja Sz. L.-né miskolci olvasónk. * Köztudott, hogy a lakásfenntartás költségei az elmúlt években jelentősen megemelkedtek és ez a tendencia vár­ható a közeljövőben is. Miután sok sze- rnély, illetve család képtelen jövedelmé­ből a megemelkedett kiadásokat fedez­ni, ezért a rászorultak anyagi támoga­tására vezette be a szociális törvény a lakásfenntartási-támogatást, amely­nek feltételrendszerét az önkormányza­tok helyi rendeletben határozták meg. Jirkovszkyné Szép Máriától, a Miskol­ci Polgármesteri Hivatal szociális osz­tályának csoportvezetőjétől érdeklőd­tünk a megyeszékhelyen élőkre vonat­kozó támogatási formáról. A lakásfenntartási-támogatás meg­állapításával összefüggésben jogos la­kásigény mértéke e rendelet alkalma­zásában 1-2 személyig két lakószoba; 3- 4 személy esetében két és fél; 5-6 személy esetében három; 7 és több személy eseté­ben négy lakószoba. Fontos kritérium, hogy a bérlőnek, tulajdonosnak... a la­kás hasznosításából nem származhat jövedelme (albérlet). A támogatás akkor ítélhető meg, ha. a lakásfenntartás indokolt költségei elérik, vagy meghaladják az egy ház­tartásban élők havi nettó jövedelmének 30 %-át és az egy főre jutó havi jövede­lem nem haladja meg az öregségi nyug­díjminimum mindenkori legkisebb összegének - jelenleg ez 7480 forint - 150 %-át. Az egyedül élők és gyermekü­ket egyedül nevelők esetében pedig 200 %-át. (Egyedül élő levélírónk e szerint jogosult e támogatási formára, hiszen nyugdíja nem éri el a 14 960 forintot.) A támogatás egyösszegben a fűtési sze­zonra. (november 1. -április 30-ig) álla­pítható meg, egy naptári, évre szól, így a kérelmet évente meg kell ismételni, amelyhez az igénylést megkönnyítendő formanyomtatványt alkalmaz a hiva­tal. A fűtési szezon közben beadott ké­relmek a benyújtást követő hónap első napjától április 30-ig jogosítanak tá­mogatásra, amelyet a polgánnesteri hi­vatal átutalással juttat el ahhoz a köz­üzemi vállalathoz, amelyet az igénylő a formanyomtatványon megjelöl. Á tá­mogatás mértéke összkomfortos, kom­fortos lakás esetén 35 Ft x négy­zetméter/hó; félkomfortos lakás esetén 25 Ft x négyzetméter I hó; komfort nél­küli lakás esetén 15 Ft x négy­zetméter/hó. (Például egy összkomfor­tos, 55 négyzetméteres lakás esetén ez az összeg 1925 Ft/hó.) S még egy nagyon fontos informá­ció, amely a korábbi rendelkezéstől - összegszerűségében - kedvezőbb: Aki­nek lakásfenntartási költségként szá­mításba vett - összesen 50 000 forintot meg nem haladó közüzemi díjhátralé­ka van, csak abban az esetben részesül­het lakásfermtartási-támogatásban, ha annak egyösszegben, vagy részletek­ben történő visszafizetését egyidejűleg vállalja és erre vonatkozóan az érintett vállalat hozzájárulását a hivatalnak bemutatja. „A sarat dagasztjuk, a port nyeljük” Gyöngyösi utca Bajza utca Fotók: Fojtán László 1993-ban önerős gázépítést, 1994- ben pedig szennyvízcsatornázást vé­geztek a Martintelepen. Több évtize­des lemaradást pótoltak ezzel az ille­tékesek. Nagyon örültünk és örü­lünk a fejlődésnek, ezért nyugalom­mal, megértéssel viseltük el újra és újra az utak felbontását. Örömünk­be azonban üröm vegyült. A szenny­vízcsatorna építése után az utakat nem állították helyre (még ideiglene­sen sem!), sőt le sem tisztították. így egyes helyeken lyukak tátonganak, míg máshol kimagaslik a föld. Ha száraz az idő annyira porzik az út, hogy ablakot lehetetlen nyitni. Ha pedig esik az eső akkora a sár, mint­ha egy régi tanyavilágban járnánk, s nem a megyeszékhelyen. A Gyöngyösi és a Forgács utcák­ban a nagy gépkocsiforgalom miatt feltétlenül szükség volna a mielőb­bi helyreállításra. No persze a többi utca is — mint például a Bajza utca - keményen rászorulnának a por­mentesítésre, a bitumenezésre. Va­jon mikor kerül minderre sor? — kérdezi Róde Károlyné, aki tucat­nyi (egyetértő) aláírást mellékelt leveléhez. Zenélő ifjúság Ha csak azt halljuk, hogy ifjúság, mindjárt kicseng a szóból az öröm, a vidámság, az ének, a zene. Jellem­zően az a korosztály, amely tele van hittel, reménységgel, bizakodással és jövőbeni tervekkel. Szendrő községben három fiatalem­ber elhatározta, hogy alakítanak egy zenekart. Az együttes neve ZUM-trió lett, mely hármuk veze­téknevének kezdőbetűjéből „állt össze”. Több alkalommal zenélget- tek már rendezvényeken, jótékony- sági összejöveteleken. Menedzselé­sükkel egyikük édesanyja foglalko­zik, aki fáradságot nem ismerve szervezi fellépéseiket, hozza-viszi őket, nagy-nagy odaadással és sze­retettel egyengeti útjaikat. S hogy miért teszek említést róluk? Nos azért, mert augusztus 20-án a szendrői általános iskola aulájában egy elég nagyszabású, ún. „Űj ke­nyér bál”-on vettek részt, amelyet tulajdonképpen ők rendeztek, illet­ve szüleik. Büfé, tombola, hangulat- világítás színesítette a rendezvényt. Minden résztvevő fiatal az alkalom­nak megfelelő öltözékben jelent meg - a meghívóban ez ki is volt kötve -, amely emelte a kulturált szórakozás színvonalát. Mester Árpád polgármester úr meg­nyitó beszédében méltatta az ünnep eredetét, államalapító István kirá­lyunk emlékét és az új kenyér ünne­pét. Ezután ünnepélyesen megszegte a nemzetiszínű szalaggal átkötött ke­nyeret, az életet jelentő szimbólumot, melyet szétosztottak a jelenlévők kö­zött. Ezt követően majorettek nyitot­tál?: meg a bált, akik - nem kis büsz­keségünkre - szintén községünk szü­löttei. Majd kezdetét vette a reggelig tartó bál. A ZUM-trió kitett magáért, jó kedvvel, nagy örömmel és ambíció­val húzta a talpalávalót. Kívánjuk nekik és magunknak (községünk­nek) és a mintegy 300-400 jelenlévő fiatalnak, hogy még sok üyen vidám órát szerezzenek egymásnak. Szekeres Józsefié Szendrő Csendes sínek Elcsendesedtek a villamossínek a di­ósgyőri szakaszon. A jóslatok szerint hangossá < majd csak novemberben válnak Április közepén nagy vehe­menciával kezdtek hozzá a zártpálya felbontásához, s mára bizony alapo­san elült a munka zaja. Hogy a sínek most hol hallgatnak ki tudhatja? A tárolóhelyen a régiek, az újabbak - a csendesebbek — pedig még alapanya­gukban alusszák álmukat. Kis váro­sunkban ez már így szokás. Vállalko­zóink álla Nyugaton biztosan felkop­na, ha 3-4 kilométeres pályaszakaszt 7 hónapig nézegetnének munkásai. Az utazóközönség pedig hadd bosszankodjon, hadd elégedetlenked­jen e kitűnő szervezés láttán. Ez a dol­ga! (Lapunk információja szerint no­vember 30-ra az 1-es villamos pályá­jának i'ekonstrukciója is befejeződik. - szerk. megj.) Megszüntetni a 121-es járatot; a 21- es útvonalát elterelni hídépítés mi­att; az Újgyőri főtértől a Táncsics té­rig megnehezíteni az úttesten való átkelést - ez egyszerre sok(k). A vil­lamospótló autóbuszokról meg ne is beszéljünk. A kialakult balesetve­szélyről már szólni sem érdemes. A sebességkorlátozó és előzést tiltó táblák, mintha kint sem lennének! Igen sokan fittyet hánynak rá. A gyalogos meg vihet magával tízóra­it vagy uzsonnát, hogy éhen ne hal­jon, míg átvergődik egyik oldalról a másikra. No meg köthet életbiztosí­tást, gondolva utódaira. Talán még sem kell ennyire elkese­redni. Megnyugodhatunk, mert va­lamennyi gondunk és bajunk megol­dódik majd, ha pénzszűkével küsz­ködő városunkban felépül az európai színvonalú játékkaszinó! Mert most éppenséggel ennek híján vagyunk. Erre várnak a Szondi- és a Béke-te­lepi lakosok, no meg a nyugdíjasok. Legalább lesz hol tisztára mosnunk „piszkos kisjövedelműnket”. Illés Endre Szerkesztői üzenetek B. J. Miskolc: Miután hitelszerződésü­ket 1989-ben kötötték, sajnos nem vo­natkozik Önökre a harmadik, utóbb született gyermek után járó szoc. pol. kedvezmény 1994. január 1-jétől érvé­nyes mértéke. így csupán 50 000 forint írható jóvá a kölcsönszámlájukon. Csömök Jenő, Miskolc: Válaszleve­lét kérésének megfelelően a kért címre továbbítottuk. ✓4s

Next

/
Thumbnails
Contents