Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-28 / 229. szám

6 ÉSZAK-Magyarország zu zu: ................. Parlament 1994- Szeptember 28-, Szerda

A kormányfő országmérlege -és a frakciók véleménye

Budapest (MTI) - Az új kormány beiktatása után 75 nappal azért van szükség számvetésre, mert csak most szembesülhettünk új tényekkel, s ezekből adódóan számos új kihívás adódik számunkra - hangsúlyozta kedden az Országgyűlés plenáris ülésén elmondott helyzetelemző beszédében Horn Gyula miniszterelnök. Leszögezte, hogy az ország válaszút előtt áll, az egyik út a hanyatlás, a másik a felemelkedés felé vezet. A miniszterelnök után a frakciók reagáltak a hallottakra, egyenként fél-fél órás időkeretben, végül Horn Gyula válaszolt az elhangzottakra. Összeállításunkban a miniszterelnök beszédének és a fracióvezetők felszólalásainak ösz- szegzését adjuk közre.

Horn Gyula elmondta, hogy a napokban levelet kapott a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap vezetőitől, akik egybehangzóan megállapítják, hogy Magyarország pénzügyi költség- vetési helyzete súlyos. Rámutatnak arra, hogy az elmúlt két év során hazánkban a reformok üteme lelassult, Magyarország elveszítette azt az előnyét, melyet a 80-as évek végén megszerzett. A miniszterelnök leszögezte, hogy az Európai Unió illetékeseinek véleménye is hasonló. Az okokat elemezve Horn Gyula kiemelte: a bruttó hazai termék értéke 1990 és 1993 között 20 százalékkal csökkent. 1990 második felétől robbanásszerűen nőtt a munkanélküliség, a fogyasztói árak legalább másfélszeresére emelkedtek, az ország külföldi adóssága minden eddigit meghaladóan

5,3 milliárd dollárral növekedett, a belső államadósság pedig 3800 milliárd forintra nőtt. Horn szavai szerint mindez most azt jelenti, hogy az 1995. évi költségvetést 630 milliárd forint törlesztési kötelezettség és kamatfizetés terheli. A kialakult helyzet betudható az átalakulással együttjáró bizonytalanságnak, de mint Horn Gyula leszögezte: tény az is, hogy a jobboldali kormányzat elhibázott politikája nagyban hozzájárult a bajok tetőzéséhez. A válság tényezőit sorolva Horn kiemelte: az ipar termelése 1989-hez képest a felére zuhant, az egyes iparágak kétharmada eltűnt, az átalakulás rögtönzötten ment végbe, hiányzott az átgondolt válságkezelés, és a gazdasági kölcsönhatásokra tekintet nélkül születtek a kormányzati döntések. Ezért - mondta a miniszterelnök—a jelenlegi kormányra hárul az ózdi, a diósgyőri vaskohászat, valamint további sok száz üzem válságának leküzdése.

A miniszterelnök leszögezte, hogy a mezőgazdaság került a legrosszabb helyzetbe, mivel a kormányzat meredeken csökkentette az állami támogatást, hagyta szétesni a felvásárlási rendszert, az agrárrendtartást, és a vagyoni kárpótlás bevezetésével a régi, elavult birtokviszonyokat akarta visszaállítani. Rámutatott arra is: a helyzet olyan tragikus, hogy ma kisebb az ország szarvasmarha állománya, mint a második világháború után.

Az elmúlt négy évben nagy vihart kavart vagyoni kárpótlásra kitérve hangsúlyozta: az MSZP annak idején is támogatta az anyagi ellentételezést, de mindig is úgy vélte, hogy a vagyoni kárrendezéssel képtelenség igazságos jóvátételt megvalósítani. Kétszázöt- venmilliárdra tehető a kárpótlás összes költsége, amely—mint Horn leszögezte — a még megmaradt állami vagyont terheli. Utalt arra is, hogy a kárpótlás kapcsán óriási spekuláció alakult ki, s a most kint lévő kárpótlási jegyeknek már csak a fele van az eredeti jogosultak birtokában.

A privatizációs ügyeket érintve Horn szólt arról, hogy sok bírálat, korrupciógyanús bejelentés érkezett a privatizációs döntések kapcsán. Mint mondta: az előző kormányzat nem volt képes egyértelmű gazdasági érdekeltséget teremteni a gazdaság szereplői számára, a vagyon gyarapításának szempontjai mindvégig háttérbe szorultak. A két vagyonkezelő szervezet pedig - Horn szavai szerint - személyi felelősség nélkül, szűk politikai megfontolás alapján döntött. - A súlyos hiányosságok miatt az elmúlt négy év során sok százmilliárd forint értékű vagyont veszített a társadalom - állapította meg az előadó. Rámutatott: 1994 májusáig például egyszerűen nem vizsgálták azt sem, hogy az új tulajdonosok betartják-e a szerződéseket. Konkrét ügyekről szólva kiemelte a Dunafarm Kft. esetét, ahol rossz szerződéskötés miatt a vásárló a magyar bankoktól felvett hitelekből részint saját cégét, részint külföldi ügyfeleit fizette ki, a csődbe ment vállalat az államra maradt. Mint mondta; veszteségek forrása volt az is, hogy az ÁVÜ nem szerzett be kellő információkat a vevőkről, így fordulhatott elő, hogy az Autoker privatizációja után (mivel nem kértek banki információkat és biztosítékokat) a vevő évről-évre halogatja a közel 50 millió márkás vételár kifizetését. Horn - a papíripar példáját említve - kiemelte, hogy előfordult: az új tulajdonos a befolyt pénzek nagy részét veszteséges tevékenysége további finanszírozására fordította. Sok esetben egyes befektetők az állam megkárosításával épületeket, telkeket szereztek maguknak - itt a miniszterelnök a Nikex-székház ügyét hozta fel példaként. Jellegzetesnek ítélte a Diplomáciai Testületeket Ellátó Iroda botrányát is, ahol az állami vagyonvesztés éppen akkora volt, mint azok nyeresége, akik a cég közvetítésével többszörös lakáscserében vettek részt.

Felfoghatatlannak minősítette Horn, hogy az előző kormány összesen 2200 titkos kormányhatározatot hozott, melyekben 16 milliárd forintot juttatott nem állami szerveknek, 30 ingatlant és körülbelül 800 millió forint névértékű értékpapírt adott alapítványoknak, 283 milliárd forint összegben garanciát nyújtott külső szervezeteknek, és ösz- szesen 15 milliárd forintot engedett el különböző gazdálkodó szervezetek adósságaiból.

Az oktatáspolitika helyzetére kitérve Horn Gyula hangsúlyozta: az új oktatási törvény alkalmatlan a normális stabilitás megteremtésére, ezért ezen is változtatni fognak. Mint mondta: nem híve annak, hogy a kormány felülvizsgálja az egyházi iskolák támogatási rendszerét, de ha mégis szükségesek a módosítások, akkor azokat csak az egyházakkal egyeztetve teszik meg.

A kormány jövőbeni intézkedései között sorolta fel Horn Gyula, hogy az 1995. évi költségvetés parlamenti előterjesztését követően a kormány elkészíti a nemzeti privatizációs programnak az 1998-ig terjedő időszakra vonatkozó gazdaságpolitikai tervezetét, melyet a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal és az Európai Unióval egyeztetve 1995 áprilisáig letesznek a parlament asztalára. 1995-ben Horn szavai szerint új lendületet kap a privatizáció és befejezik a kárpótlást, ígérete alapján a privatizáció teljes egészében a parlamenti ciklus végéig zárul le. Rövidesen az Országgyűlés elé kerül a vagyontörvény, a privatizációs kormánybiztos pedig az év végéig felülvizsgálja az 1990 és 1994 közötti privatizációs döntéseket, a tisztánlátás céljából. Mint Horn leszögezte: az állami bankok döntő többségét is magánosíta- ni kell, mert már alig van saját tőkéjük. Ez év végéig a kormány létrehozza a privatizációs visszaéléseket, az állammal szembeni kötelezettségek nem teljesítését vizsgáló bizottságát, amely várhatóan 1995. június 30-ig fejezi be munkáját. A kormány egyebek között gátat kíván szabni a kárpótlási jegyekkel való spekulációnak. A villamos- energia-ipar privatizációjában pedig az új társaságok részvényeiből mintegy 60-80 milliárd forint értékű részvényt kárpótlási jegyért lehet majd megvásárolni. Növelni kívánják az exportot és a miniszterelnök ígérete szerint iparfejlesztési politikát fognak folytatni. Még 1994-ben az Európai Unióval kötött egyezménnyel összhangban álló piacvédelmi eszközöket kívánnak életbe léptetni.

Új rendszert kíván kialakítani a kormányzat a munkanélküliség ellátásában, a nyugdíjak pedig, mint ez már többször is elhangzott, 1995-től követni fogják az árak emelkedését. Horn Gyula bejelentette azt is, hogy országos programot dolgoznak ki a hajléktalanprobléma kezelésére, és kijelentette: a tél beálltáig lesz fedél a hajléktalanok feje felett. 1995-ben részletes és korszerű törvényjavaslatot terjesztenek elő az egészségbiztosítás rendszerére, szintén a jövő év őszéig pedig befejezik a bírósági eljárások reformját. Kezdeményezi a kormányzat, hogy a bankok hozzanak létre társadalmi-szociális alapot, melynek forrásaiból olyan feladatok finanszírozhatók, amelyek támogatását a szűk költségvetés nem teszi lehetővé.

Külpolitikai kérdésekről szólva Horn Gyula bejelentette: a napokban levéllel fordult az Európai Unió tagállamainak miniszterelnökeihez a csatlakozási folyamat időszerű kérdéseinek ügyében. Hangsúlyozta azt is: a fejlett tőkés országok elismeréssel nyilatkoztak az új kormány lépéseiről, melyeket Szlovákia és Románia felé tett.

Horn Gyula végül kérte a munka- vállalói és a munkaadói szervezeteket, hogy még az ősszel kössék meg a kormánnyal a társadalmi-gazdasági megállapodást, mert - mint mondta - enél- kül rendkívüli módon megnehezülne a kemény, de progresszív gazdaságpolitika végrehajtása.

Szabó Iván (MDF)- A célok világosak és azokkal egyetértünk, de azok elérésének útja nem látható. Eszköztelenség és válságfilozófia jellemzi a miniszterelnök beszédéből kivilágló koncepciót - hangsúlyozta Szabó Iván, az MDF frakcióvezetője Horn Gyula beszédére reagálva. A legnagyobb ellenzéki párt szónoka felvetette, hogy a miniszterelnöki beszéd talán egy új kormányprogram, avagy választási program ismertetése. Furcsának nevezte azt is, hogy a beszédben a miniszterelnök hatályos jogszabályok ellen szólt, ami arra utal, hogy megfeledkezik arról: a kormány a végrehajtó hatalom része. Ebben, és olyan kifejezésekben mint „elavult kisgazdaságok” illetve „személyi tulajdon” arra látott utalást Szabó Iván, hogy a miniszterelnök egy elmúlt korszak terminológiájával él. Szabó Iván úgy érzi: a privatizációt érintő kritika nem annyira a technikáknak, mint inkább magának a folyamatnak szól. Visszautasította az elmúlt négy év kormányzására vonatkozó vádakat és emlékeztetett arra, hogy számos negatív jelenség az egykori szocialista rendszer öröksége volt. Ezek között említette az ipar leépülése mellett a keleti piacok elvesztését - aminek elkerülhetetlenségéről a szovjet piac fizetésképtelensége miatt Békési László még 1989-ben szólt. Az infláció kérdésében például 20 éves tendenciát sikerült megváltoztatnia az előző kormánynak. - Négy év alatt, 1990 óta valóban másfélszeresére nőttek az árak, azonban 1972.es 1989 között 409,9 százalékkal nőttek az árak a Pénzügyminisztérium adatai szerint - emlékeztetett Szabó Iván. - A belső állami adósság növekedéséről szóló adatok ismertetése is félrevezető - hangsúlyozta —, hiszen a növekmény döntő része egy technikai lépés, a konvertibilis államadósság forintosításának következménye. A kárpótlással, a kisparaszti gazdaságok kialakításával kapcsolatban leszögezte: nem volt más út, de utalt arra is, hogy az átalakulás nem úgy zajlott le, mint az „odaalakulás”. A szövetkezetek vezetői és a párttitkárok nem kerültek a Hortobágyra vagy Recskre. A privatizáció készpénzbevételeivel kapcsolatban kiemelte: a cégek működőképességének, a munkahelyeknek a megőrzése fontosabb cél a privatizációban, mint a készpénzbevételek inkasszálása. Példátlan a volt szocialista országokban, hogy a privatizációból nettó bevétel származna. A Diplomata Ellátóval kapcsolatos megjegyzésre Szabó Iván értetlenségének adott hangot, mondván, hogy a miniszterelnök egy, a rendőrség által lezárt ügyet említ fel. A háromezres határozatok titkosnak nevezését érthetetlennek mondta Szabó Iván, hiszen azok többségébe bárki betekinthetett, csupán a Magyar Közlönyben nem tették közzé e határozatokat.

A miniszterelnöki beszéd szakmai részéhez jövő kedden az MDF-frakció képviselői is hozzászólnak még - jelezte Szabó Iván.

Pető Iván (SZDSZ)

Pető Iván, az SZDSZ frakcióvezetője úgy vélekedett, hogy az ország nehézségeiről, gazdasági helyzetéről csak őszintén szabad beszélni, mert a társadalomnak tudnia kell: a nehéz éveknek még nincs vége, és könnyebb esztendők csak akkor jönnek, ha az ország bírja türelemmel a változtatásokkal járó megszorításokat. Ezeket a változtatásokat pedig nem lehet tovább halogatni, mert nélkülük a gyengék tovább csúsznak lefelé, jó esetben marad a húsz százalék körüli infláció, újabb adókat kell bevezetni, csökkentve ezzel a vállalkozások esélyeit és a munkalehetőségeket. - Az éhenhaláshoz ez egyelőre sok, a boldogsághoz kevés - tette hozzá a szónok, majd leszögezte: a kabinetnek vállalnia kell a feszültségeket; türelmet és nem áldozatokat kell kérnie a társadalomtól. A koalíciónak is türelmesnek kell lennie a bírálatokkal és ellenvéleményekkel szemben; az ország érdekében pedig meg kell hoznia a népszerűtlen intézkedéseket. Pető Iván ezután arra emlékeztetett, hogy az előző négy év nem csak negatív, hanem pozitív eredményeket is hozott. Ilyen vívmány például, hogy politikai és állami berendezkedésünk stabil, külpolitikai és külgazdasági orientációnk - mindenkor figyelembe véve a határon túli magyarság érdekeit - nyugati. Azt sem lehet tagadni, hogy az elmúlt négy évben felgyorsult a gazdasági rendszer átalakítása, megindult a magántulajdon térnyerése és a piac- gazdaság alapjainak megteremtése. Örökségünk aggasztó része azonban, hogy a költségvetés súlyos hiánnyal küzd, a külkereskedelem deficitje példátlan méretű, belső és külső eladósodásunk mértéke folyamatosan növekszik. Ezeket a bajokat csak fájdalmas beavatkozással lehet orvosolni.

Torgyán József (FKGP)

Torgyán József, az FKGP képviselőcsoportjának vezetője úgy vélekedett, hogy Horn Gyula beszédének hosszabb távú történelmi visszatekintéssel kellett volna kezdődnie, mert a múlt felidézése nyilvánvalóvá tette volna: a támadott kárpótlásra és privatizációra azért van szükség, mert a kommunisták elvették az emberek vagyonát. A magánosítást illetően pedig nem elég a visszaélések felsorolása, tenni is kell a törvénysértők ellen. Privatizációs leltárnak kell készülnie, hogy az ország megismerhesse, ki és mennyiért részesült a nemzet vagyonából. A szónok emlékeztette a miniszterelnököt, hogy a Németh-kormány teremtette meg a privatizáció alapjait és juttatta a vagyon ellenőrzését a hatalmát vesztett kommunista nomenklatúrának.

Torgyán József ezután azt vetette a kormányfő szemére, hogy tanácsadó testületének több tagja is közreműködik a Fotex irányításában. - Hogyan jutottak el Marxtól a Fotexig? - tette fel a kérdést a szónok, aki úgy vélekedett, hogy az ország nyilvánossága elé kell tárni: milyen állami vagyonhoz jutott az említett vállalatcsoport. A szónok ezután arra hívta fel a miniszterelnök figyelmét, hogy a kabinet az expo kapcsán tudatosan szembehelyezkedett a parlament rendelkezéseivel szemben. Ez alkotmánysértő magatartás - mondta a kisgazda pártvezér, majd emiatt arra szólította fel Horn Gyulát, hogy nyújtsa be lemondását. Torgyán József végül kijelentette: „A kivégzőosztag elől csak a falig lehet hátrálni. Az ellenzék már a falnál van, tovább nem hátrál”.

Fiizessy Tibor (KDNP)

Füzessy Tibor kereszténydemokrata frakcióvezető beszéde elején úgy vélekedett, hogy a miniszterelnök expozéját műfajilag nem lehet besorolni a házszabályba. Politikai vitáról nem lehet szó, hiszen az ellenzék nem kapott lehetőséget arra, hogy felkészülhessen a válaszadásra. Kormánybeszámoló sem lehet, mert a kabinet nem saját munkáját értékelte, hanem a korábbi vezetés tevékenységét „értékelte le”. - A beszámoló egy grandiózus tetemrehí- vás volt, amely az ország közvéleménye, a hitében megingott választói réteg felé irányult - tette hozzá a szónok. Füzessy Tibor rámutatott: az ellenzék ezt a beszámolót nem fogadja el, és továbbra is igényt tart arra, hogy a miniszterelnök tartson expozét a kabinet első száz napja után.

Orbán Viktor (Fidesz)

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke úgy vélekedett, hogy Hóm Gyula beszédében az elmúlt négy év felszínes botránykrónikáját adta közre, miközben úgy beszélt az ország állapotáról, hogy egyetlen szót sem szólt arról: mi volt itt 1990 előtt. A beszéd „csáléra sikerült széna- kazal” volt, amelyben sok minden szerepelt a privatizációs ügyektől kezdve az öngyilkossági adatokig. Ezek közül a tények közül azonban több nem felelt meg a valóságnak.

Hiba volt Horn Gyulának intoleranciával vádolnia az Antall- és a Boross- kormányt, mert pártja sem nevezhető a demokrácia és a tolerancia bajnokának. Az a politikus, aki a szocialista frakció soraiból intoleranciával vádolja a rendszerváltás bármelyik pártját, az elfeledkezik saját pártja múltjáról - mondta. Orbán Viktor majd azt kérdezte a kormányfőtől, hogy miért nem váltja le a privatizációt irányító két állami intézmény vezetőjét, ha ennyire elégedetlen a magánosítás folyamatával. A pártelnök ezt követően arra emlékeztetett, hogy sokakat meglepett a „baloldali pártok” koalíciója, de végül megtörtént, amit a Fidesz sohasem hitt: „összenőtt, ami összetartozott”. Orbán Viktor cáfolta az „MSZP írástudóinak duruzsolását”, amely azt ígéri, hogy folytatódik a 89-90-ben kezdődött, az elmúlt négy évben kisiklott fellendülés. Ez nem más, mint történelemhamisítás. Beszélni kell a 90-ben átvett örökségről, de nem szabad elhallgatni azt sem, hogy ez a nemzet a szocializmus „beköltözése” előtt több olyan nemzetet - egyebek között Írországot, Portugáliát, Spanyolországot és Görögországot - is megelőzött, amelyek most előttünk járnak. A történelemhamisítás már visszaköszönt Horn Gyula beszédének gazdasági vonatkozásaiban is, mert a kormányfő nem említette, hogy az ország problémái szerkezeti jellegűek, amelyek orvosolására az előző kormány tett — igaz sikertelen - lépéseket.

Emlékezni kell arra is, hogy a külső adósságállomány akkor duplázódott meg, amikor azok kerültek a gazdasági irányításba, akik most is a „tűz közelében vannak”. - Olyan emberek próbálják meg úszni tanítani a ftddoklót, akik korábban mázsás követ kötöttek a nyakába és belelökték a vízbe - szögezte le a Fidesz elnöke. Orbán Viktor úgy vélekedett, hogy a korrupciót több szakaszra lehet osztani, a mostani helyzet azonban olyan visszaélések lehetőségét villantja fel, amelyek során egy szűk réteg szerzi meg a politikai és gazdasági hatalmat.- A beszéd sok hűhó volt semmiért— zárta felszólalását a fiataldemokrata elnök.

Szekeres Imre (MSZP)

Szekeres Imre szocialista frakcióvezető először Orbán Viktor felszólalására reagált. Az MSZP-s képviselő Torgyán Józsefhez hasonlította a Fidesz vezetőjét, majd szóvá tette, hogy annak a pártnak a nevében támadja a szocialisták privatizációs és korrupcióellenes politikáját, amely az előző ciklusban leszavazta az ominózus székházügy kivizsgálását. Szekeres Imre kijelentette: az MSZP-nek az a feladata, hogy ne engedje a múlton merengeni a kormányt és előremutató tettekre ösztökélje a kabinetet. A kormánynak a jelen gondjaival kell foglalkoznia, hogy az ország megközelíthesse a ma még gyakran irreálisnak tűnő céljait.

A szocialista párt tudja, hogy az emberek ingerültek és érzékenyek, elegük van az ideológiai vitákból. A kormány vállalta, hogy véget vet ennek az ideológiai szócséplésnek, és helyette a konkrét gazdasági lépésekre koncentrál. A kabinet jól kezdett, vállalta és vállalja az elkerülhetetlen lépések meghozatalát.

A párt tudja, hogy a privatizáció nem elodázható, és tudja azt is, hogy az embereket érzékenyen érinti a korrupció és a hatalmi összefonódás. A frakcióvezető leszögezte: az MSZP és koalíciós partnere kínosan ügyel arra, hogy ne éljen vissza többségével. A párt bízott abban, hogy a választások vesztesei belátják tévedéseiket, de náluk még a győztes szocialisták is kritikusabban szemlélik saját munkájukat. A kezdeti tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az ellenzék sokszor a feltételezett szándékokról beszél, hogy aláássa a szocialista pártot övező bizalmat.