Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-19 / 221. szám
4 Z Itt-Hon 1994. Szeptember 20., Kedd A sátoraljaújhelyi Tornyos-pince Pauleczki Margit Sátoraljaújhely (ÉM) - Ha vonattal érkezik a látogató városunkba először az állomás épületét tekintheti meg, mely értékes régi épület, igaz felújításra szorul. Láthatja azonban az állomás szomszédságában a Tornyos-pince impozáns épületét, amely a város ékessége és példaképe is lehetne, mivel szépen felújítottan, eredeti pompájában látható. De milyen is ez a pince? Olyan, mint egy várkastély, fehérre festett falai messzire tündökölnek, s karcsú, egekbe törő tornya van négy fiatoronnyal. A két ablaksor között a hegyaljai mezővárosok színes majolika címerei díszlenek. Az egész épületet három részre oszthatjuk. Az alatta húzódó harminchét pinceágban 12000 hektoliter bort tudnak tárolni. A felső épületben a sok ízléssel épített termek vannak, melyek irodák, lakások, borkóstolók. Innen juthatunk fel a karcsú toronyba, ahonnan gyönyörű a kilátás a városra és környékére. Milyen jó lenne, ha a várost innen úgy láthatnánk, hogy épületei rendezettek, fel vannak újítva, utcái, terei rendezettek és tiszták... Mama és lánya A fiatal lány éjfél után lábujjhegyen lopakodik haza a házibuliról, de az éber anya egy kiadós pofonnal fogadja.- Tudod miért kaptad?- Tudom - mondja pityeregve a lány- azért, mert azt ígértem, hogy tíz órára itthon leszek.- És miért nem jöttél haza tíz órára?- Anyukám és haza akartam jönni, de a fiúk eldugták a ruhámat. Szándék és munkaerő van, csak... Révleányvár (ÉM - B.M.I.) - Az elmúlt évekig ez a község jóformán semmiben sem különbözött a környező falvaktól. Azonban a gazdasági változások hátrányára váltak. A termelőszövetkezet megszűntével a lakosság jelentős része vált munkanélkülivé, a fiatalság zöme már évekkel ezelőtt elvándorolt és ma már csak látogatóba jár haza. A 760 fős mai lélekszám már csak fele a háború utáninak és jelentős népszaporulat a közeljövőben nem várható. A falunak alsó-és felsótagozatos iskolája van. Rolyák Géza, iskola igazgató egyidejűleg a polgár- mesteri teendőket is ellátja - közmegelégedésre. A foglalkoztatás hiánya a legégetőbb problémájuk, hiszen számosán az ingázók közül munkanélküliként tértek haza. Az erdőgazdaság harminc embert foglalkoztat helyben. A közelmúltban privatizált drótfonó kisüzem további hatvan dolgozónak ad megélhetést. Rajtuk kívül húsz közmunkásuk tevékenykedik. Ez utóbbiak munkája meglátszik a falun. A középületek frissen tatarozottak, köztük az orvosi rendelő is. A település egyetlen, kieső, korábbi kátyús utcája - ahová a mentő sem tudott bemenni - bitumenes burkolatú. Ugyanígy az új temetőbe vezető út is, amely a modem ravatalozóhoz vezet. A kárpótlással földhöz jutottak tőke és felszerelés hiányában - főleg az idei aszály következtében - a vetőmagot is alig termelték meg. A település részt vesz a gázprogramban és mostanra már a falu végéig bevezettetett a gáz. Jövőre crossbartelefonhálózat is lesz. Kétségtelen, hogy a cigándi híd és a pácini határátkelő megnyitásával a bezártság majd feloldódik, de ez önmagában még nem hoz fellendülést a településnek és környékének. A megoldás, a foglalkoztatás növelése érdekében, összeszerelő kisüzemek telepítése. A szomszédos zemplé- nagárdi laktanya ma is üresen áll, ahol többek közt gyógyszer- gyárak vagy orvosi műszergyárak termékeinek csomagolása, összeszerelése adhatna munka- alkalmakat. Ez utóbbiakhoz Salamon Sándor zemplénagár- di körorvos ismerettségei révén tud segítséget nyújtani, aki lelkes támogatója a környék fellendítésének. Az ő ötlete továbbá az érintetlen környék gazdag gyógynövényeinek gyűjtése és szárítása. A meglévő, kihasználatlan épületek rendbehozatala után karitatív tevékenység útján szociális otthonok, elfekvők létesítése, amelyek a munkaalkalom mellett terhementesítenék a kórházaink túlzsúfoltságát. További munkaalkalmat jelenthetne a Tisza holtágaiban intenzív haltenyésztés. Ugyanígy az éti-csigagyűjtés, pincékbeú gombatermesztés, valamint a jól fizető, igénytelen gyógynövények üzemi termesztése a gyógyszergyárak részére. A közlekedés javítása a Bodrogközben vasúttal belátható időn belül nem valószínű. Helyette a Tisza vehető igénybe, mint olcsó víziút. Köztudott, hogy a középkorban a révleányvári kompon át vezetett Erdélyből Lengyelországba a híres „só út”. Révleányvár mellett a Tisza medre elég mély ahhoz, hogy folyami hajók részére kikötő létesüljön. Továbbá, a kompjáratok révén a folyó szabolcsi oldalán működő vasút igénybevétele is az egyik megoldást jelenthetné a közlekedés számára. Mindez az áruszállítás mellett javíthatná az idegenforgalmat, a falusi turizmust. Az egészséges klímájú táj élvezete mellett az itt nyaralók kirándulásokat tehetnének Kisvár- dára, Sárospatakra, Tokajba, Szerencsre, Sátoraljaújhelybe, Széphalomba és a Hegyközbe is. A terület megoldatlan problémája a mezőgazdasági termékek értékesítése is, hiszen azokat jóval áron alul vásárolják fel - ha van egyáltalán kereslet - amit a lánckereskedelem később többszörös áron juttat el a fogyasztókhoz. A megoldás két módja látszik megvalósíthatónak, amihez feltételeik adottak. Egyrészt, a termés szakszerű tárolása és később, akár tavasszal piacra dobása. E célra van a környéken a Monyha-tanyai többva- gonos befogadóképességű magtár, ami ma üresen áll. De ilyen alkalmas helyek vannak még Ricsén, Tiszakarádon, vagy akar a szomszédos Kisvárdán is. Másrészt, kis befektetésekkel helyben megoldani a termények feldolgozását, csomagolását és késztermékként való értékesítését. Erre elsősorban a nagy mennyiségben termő alma - léként való értékesítése - és a burgonya (hámozva, szeletelve és étolajban kisütve) alkalmas nemcsak a Bodrogközben, hanem a szomszédos szabolcsi területről is. Az így előállított almaié és burgonyaszirom jóval magasabb áron kerülhetne eladásra és számos munkaalkalmat teremt. A szándék és az olcsó munkaerő meg van, csak a tőkebefektetők hiányoznak még. Szólásváltás 1994. Szeptember 20., Kedd Itt-Hon Z 5 Jó emberek örököljék a világot!” (ÉM - B.Sz.L.) - Vége hát! Mind a nyolcszázhatvan szőlőtőke minden munkája elvégezve. Ma kitányéroztam az utolsó tőkenyak körül is, jöhet az eső! Ami nem jött egész nyáron. Mái’ csak a szüret van hátra. Remélem, egy jó kis zápor azért nyakon önti e szomjas öreg tőkéket. Tulajdonképpen így minden tőkét még végignéztem, akár el is búcsúzhattam volna tőlük. Mert hát úgy állunk, hogy október végéig nemigen találkozunk. Szépen nézek ki ezzel a hülye műtéttel. Nekem még a bajom is olyan, hogy akivel még eddig beszéltem róla, röhögött. Megjegyzik, hogy a prosztata tulajdonképpen minden férfiembernél előtt-utóbb megbetegszik. Aztán kilökik, és „legfeljebb nem pitykézel majd” - félmondattal le is zárják. Jó, jó nevetek én is, főként ha nők kérdeznek a bajom felől. Mert nem szerencsés az, ha az embernek alhasi tájéka körül vannak mindenféle duzzanatok, gyulladások pláne daganatok. Pedig ez is olyan. A frász fog ki, ha a méretekre gondolok. Olvastam - mert hisz ilyenkor mindenféle szakirodalmat beszerez az ember - szóval olvastam, hogy egy öregembernek „csecsemőfej nagyságúra” nőtt a prosztatája. Tulajdonképpen az enyém ehhez képest molekula méretű - csak kétszerese a normálisnak. Hogy ezt is mennyi vizsgálat járkálás - várakozás után derítették ki. És micsoda vizsgálat. Állítólag legmegbízhatóbb a tapintással szerzett információ. Méghozzá a végbélen keresztül. Ha meglátom, hogy a doktorúr húzza a gumikesztyűt, már előtte is, de utána mindenképpen hányok, pedig üres gyomorral megyek a kórházba. De a biztonság — és a kényelmes vizsgálat - kedvéért elmegyek én a falusi orvoshoz is. Ott legalább van ultrahang. Csak felfekszek a vizsgáló asztalra, valami tru- tyit szétnyom a bőrömön, és a monitoron együtt nézzük saját berendezéseimet. A vese, a mellékvese, meg ez a kövérre dagadt prosztata. Már nem hülyítik az embert sehol. Daganatom van. Az egyik idős orvos azt tanácsolja: ha nem zavar, ne múttessem. A fiatal már az első vizsgálat után szikével hadonász, de időt ad gondokozzam rajta, addig is mindenféle gyógyszeres kúrákat veszek. Az egyik gyógyszertől pöffedek, a másik kikészíti a gyomromat. Pár hónap alatt összegyűlt félkilónyi orvosi papírom. Ekkora mennyiséggel akár már jogosan dobhatom fel a talpam. Nem úgy mint az az ember, akiről Solymár József regényében olvastam. (Az volt a címe, hogy „Jó emberek örököljék a világot”. No ezekben csupán egyetlen szót tudott meg magáról a beteg, mert ki- silabizálta a kórlapjáról, hogy „sarcoma”. Bizony, ez a félelmetes szó tán ma is az emberség legijesztőbb szava - a rák. Ámbár az „édsz” se kutya. Nekem csak annyi a gond, hogy éjjel ötször-hatszor „ki kell menni”, aztán jön négy-öt csepp, az is csíp meg szúr, aztán semmi. Persze, hogy nem alszom ki magam, persze, hogy mindenünnen elkések, mindent lekések. Istenem, ha egyszer már arra ébrednék, hogy már nincs is meg ez a bajom, kéthe- te megműtötték, mehetek melózni. Alvásról, altatásról szó sincs - mondja a doktor úr. - Kap egy injekciót a gerincébe, végig fellesz a műtét alatt. Mit mondjak? Ezzel sem bátorított... Azóta mindig fogadok magamban. Ha öt perc alatt négy személykocsi halad el a hegy felé, akkor műtét! Máskor a buszra fogadok: ha délig egy elmegy a szőlő alatt lefelé, egy meg felfelé, akkor sikerülni fog. így fogadok mindig magam ellen, és mégis nyerek. Ez nem lehet véletlen. Csak meg kellene próbáim. Otthon mindent elrendeztem már. A szobatársak is ugratnak, ezeknek a vénembereknek már jókedvük van. Mind túl van rajta. Egyikmásik még úgy néz ki, mint egy űrhajós - kábelek, tasakok, palackok csüngnek rajtuk, de - nevetnek. Ugratják egymást, ezután ki hányszor és mit fog otthon csinálni az asszonnyal. Holnap válaszolni kell a viziten. Most jut eszembe, hogy a pincekulcs nálam maradt. Pedig itt voltak bent mind a rokonságból, de hát azok is mindig sietnek... Csillagos az ég. Már csak ki- lenc-tíz fok van éjjel. Tavaly ilyenkor még a Bodrog-parton heteltem. Mégiscsak meg kell ejteni ezt a műtétet. Döntöttem. A hosszú éjszakai rágódá- sok után ez lesz talán az első nyugodt éjszakám - vagy az utolsó... A vadászoktól szigorúan védett Nem csökkent a Tisza mentén a „magyar struccok” száma Nem csökken, hanem a vadászok megítélése szerint - szerencsére - csak stagnál ennek a ma már ritkaságnak számító, őshonos madárnak, a túzoknak száma megyénkben. Amíg a századfordulón elsősorban a Dunántúlon, a Hanságban és más szavannás-füves pusztákon százszámra élt ez a testméretei miatt,magyar strucc”- nak is nevezett madár, addig ma már megyénkben a Tisza mente, más néven természeti adottságai miatt Kis-Horto- bágynak is nevezett rész azon ritka tájegységek közé tartozik, ahol még otthonos. Bár nem rezervátumban él, mint Dévavá- nyán. Éppen ritkasága miatt szigorú védelem alatt áll. Talán meghökkentő, hogy eszmei értéke mintegy félmillió forint. Azaz ennyit kellene fizetnie annak, akit tetten érnek, hogy egyet is kilőtt a túzokok közül. Óvják is, figyelik is. Különösen most, hogy az őszi vadászszezon során egyre több puskás emb'er jár erdőn-mezőn. Nehogy véletlenül egy „eltévedt” puskagolyó megapassza számukat. Ezt a rendkívül óvatos madarat igen nehéz becserkészni. Ezenkívül tartózkodási helyét is gyakran változtatja, így számbavételük is nehéz. A vadászok a megyénkben tartózkodó madarak számát 30-50 darab közöttire becsülik. És meg is becsülik ezt a pulyka nagyságú madarat, amelynek kiterjesztett számyszélessége eléri a két métert is. A megyénk déli részein lévő nagy kiterjedésű legelőterületeken 12-18-as csoportokban keresi meg élelmét, miközben óvatosan kémleli a tájat, hogy időben észrevegye ellenségeit, elsősorban a kóbor kutyákat. (Mert a vadászoktól szigorú tilalom védi.) A vadászok tapasztalata szerint az idei hosszú, forró nyár nem okozott számukban veszteséget. Vándorútjuk során nem hagyták el megyénket, s táplálékszerzésre felkeresték- megkeresték a repcetáblákat. A tavasszal kelt túzokcsibék is csatlakoztak a csapatokhoz. Remény van rá, hogy számuk a jövőben sem csökken. Szüreti rendezvény — hat napon át Tállya (ÉM) - Tavaly nagy sikert aratott a községben megtartott szüreti rendezvény. Éppen ezért idén már hatnaposra tervezik a rendezvénysorozatot, melynek során felelevenítik a régi szüreti hagyományokat. Természetesen egyéb rendezvények is lesznek a tállyai szüreti napokon. így például több kiállítás: festményekben gyönyörködhetnek a látogatók (Bíró Ilona, Tenkács Tibor, Gáli Jolán alkotásai), népművészeti tárgyakat tekinthetnek meg, például: úri, kalotaszegi, dunántúli hímzéseket. Éz utóbbit a Mailloth- kastélyban mint ahogyan Kiszely Melinda Középkori piactér című kiállítását, valamint egy postatörténeti bemutatót. Ami már közvetlenebbül kapcsolódik a szüret témaköréhez, az a Rajna udvari főpince bejáratánál látható szüreti eszközök bemutatása. Mindezeken túl lesz még vadászati és dísznövény, ásvány- és kövület kiállítás, s megismerkedhetnek az érdeklődők a Közép-Kelet Európai Múvésztábor alkotásaival is, valamint a római katolikus templomban egyházi kegytárgyakkal, melyekből szintén kiállítást állítottak össze. A fenti kiállításokat az első napon nyitják meg, s ugyancsak ezen a napon, tehát szeptember 20-án mutatkozik be az Olaszországból érkezett Majoréit csoport Tállya főutcáján. Az már természetesnek mondható, hogy borverseny is lesz, melyet a Kőbánya kultúrtermében tartanak. Csütörtökön a gyógyszertár előtti részen külföldi és hazai népi együttesek adnak műsort. Pénteken sportrendezvények (kerékpár- és futóverseny, kispályás labdarúgó-mérkőzések, karate bemutató) szerepelnek a programban. A szombati szüreti felvonulás előtt fél 11 kor térzene lesz a Hősök szobra előtti téren, majd délután egy órakor kezdődik a szüreti felvonulás. Ezt követően a sportpályán felállított színpadon a felvonulásban résztvevő együttesek műsort adnak. Este, hét órakor tűzijátékkal, illetve a Zizi labor együttes a Veresegyházi asszonykórussal ad koncertet a Promenádban. A nap szüreti bállal zárul. Vasárnap Venczel napi búcsút tartanak a községben. A tállyai szüreti napok fővédnöke Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, védnökei pedig Németh Miklós és Kupa Mihály. Mi otthonában is TTT UH AT 11 lm£l%JlM vagyunk
