Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-15 / 218. szám
Avast Ige Börtön ez így kívülről Hiába a kereszt, hiába a szobor, hiába a harangok... Talán csak az ablak formai játéka old... Két év telt el azóta, hogy Isten Igéjének tiszteletére felszenteltetett az Avas-déli Római és dörög Katolikus Egyházközség temploma Tervezője nem oldotta fel vele az avasi feszültséget. Viszont aki bemegy, megérzi' mégsem börtön ez, hanem erőd. Isten erődtemploma. Lehetőség magányra a tömegben, csöndre a zajban... (dk) Fotók: Fajtán László Leplezetlen, szégyenteljes önzés az ország házában Az ügyetlenkedő, új mohók helyett visszaszavazták a régit, avagy egy illúzió elvesztése Öt évvel ezelőtt nagyok voltak a remények, szépek az ígéretek, talán túlzóak az elvárások. Visszakaptuk a szabadságot (ki vonult az idegen hadsereg) és a nemzeti önrendelkezést (szabad választások). Közben megfeledkeztünk arról, hogy Magyar- ország számára a szabadságnak rettenetes ára van. Mára teljes az apátia, az illúzióvesztés. ’89-ig balsorsunkért okolhattuk a „moszkvai bábukat” és a párthúség okán kontraszelektált országvezetés hozzá nem értését. Gerinctelenségünkre mentség volt a megvál- toztathatatlanba (?) való beletörődés. Tűrésünknek ára volt a biztos munkahely. „Bele nem pofázásunknak” a kisstílű, olykor megtűrt lopással elért gazdagodás. Közben mindenki fújta az elvárt „nótát”, az újságíró, a tarnte, a történész. A kollektív hazugság körhintáján szédült a társadalom. Szülő a gyerekéhez, testvér a testvérhez nem volt őszinte és egyenes, mert az hátha elszólja magát. Most ezek a jól begyakorolt hazugok mégis fel vannak háborodva, hogy „becsapták” őket! Mert akkoriban mindenki „felmondta a leckét”, de úgy tudta az igazság más! Kilencvenben azt hívén, hogy minden bajunk fonása: az idegen uralom, és annak kiszolgálói megszűntek, eltűntek, jobb lesz, más lesz, ha magunk kezébe vesszük a magunk sorsát. No hát nem szűntek meg! Jó anyagként átalakultak a maguk hasznára, a mi kárunkra. A bajok forrásának hitt igazságról is kiderült, hogy vélt igazság. Az elmúlt öt (négy) év legnagyobb, legtragikusabb vesztesége annak a hitnek az elvesztése, hogy vannak olyan szakembereink, politikusaink, akik az elmúlt negyvenöt (hetven) év csődtömegét kezelni tudjak. Kiderült, hogy nem tudják! Sőt nem is akarták! Amikor az egész ország tudta, hogy ég az „ország háza”, a bent ülök azon vitatkoztak, milyen virágot tegyenek az ablakba! Utána csodálkoztak, hogy az általuk kimondott szakértelem hitegetése fordítódott magyarról magyarra. Választott képviselőtök másodlagosan „intézik” az ország ügyeit. Az első: a gyors (újra) meggazdagodás, személyes párt és egyéb pozíció szerzése, megerősítése. Leplezetlen, szégyentelen önzés, személyeskedés az ország házában, az ország nyilvánossága előtt. A legbutább ember is rájött, előbb-utóbb, ezek az emberek nem nekünk akarnak iot csak maguknak! A „demokráciájuk” álarcnak bizonyult kilógott belőle a kezdő kapitalizmus farkasfoga’ A választók erre cüúkus választ adtak. Az ügyetlenkedő új mohók helyett visszaszavazták a régit. Az ismerőst, a bejáratottat, ahol nekik is volt esélyük a szegényes de biztos megélhetésre. Aztán most rá kell jönniük, az a régi mégsem jön vissza. Az állam soha nem adott, adhat mindenkinek munkát. Az elmúlt negyvenöt évben is csak fizetést adott mindenkinek, alibi munkahelyen, alibi munkáért is. Most újra mindenkinek magának kellene megkeresni a maga munka- és nnndenféle helyet a világban. Erről is leszoktatták őket, mint a munkáról, önképzésről, igazmondásról, küzdésről. Sokan kétségbeesetten néznek a tél, a jövő elé. Lassan belátják, hogy helyzetük kilátástalan: ez tettekre sarkallja őket. Lesz akit tanulásra, lesz akit lopásra, betörésre, utcai zavargásra. Ettől, ekkor mindnyájan belátjuk majd helyzetünk megoldhatatlanságát, ki- látástalanságát. Békés Gábor Miskolc ESMK-M^ 1994» Szeptember 15., Csütörtök Képösszeállítás - Szólástér Olvasóink és levelezőink figyelmébe! Kedves Olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket viszont terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. Itt is jelezzük: a személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. Még egyszer a hejőcsabai postahivatalról Kellett a tervező fantáziája, a kivitelező megfeszített munkája A szeptember 6-i számukban (Szólástér) Van „feltámadás”! címen a Hejőcsabán átadott postahivatalról, Csöraök Jenő úr által írott cikkhez szeretnék kiegészítő információval szolgálni: 1. A Miskolci Postaigazgatóságnak Hejőcsabán a postahivatal épületének akkori tulajdonosa 30 napos határidővel felmondott. Énül az önkormányzatot is csak a felmondást követően tudtuk értesíteni. 2. A postai szolgáltatást az építési időszakban megnyugtató módon biztosítani lehetett. Miskolcon nyolcezer főt szolgál ki egy postahivatal, a törvényi előírás húszezer lakosonként köteles postahivatal üzemeltetésére. 3. Nem elfogadható érv, hogy a postahivatalt csak közlekedési eszközzel érhették el az érintett lakosok. Mert ugyanezt teszik, ha bevásárolnak, orvoshoz mennek (sajnos sűrűbben, mint a postára), illetve bármilyen .jellegű ügyeiket intézik. 4. A Miskolci Postaigazgatóság már a bérleti viszony felmondása napjától az új postahivatal létrehozásán dolgozott. Ennek köszönhető, hogy sok-sok érvelés után az építéshez ’93 májusában pénzügyi forrást harcolt ld. 5. Az előkészületekről folyamatosan tájékoztattuk az Önök lápján keresztül is a lakóterület, illetve a város polgárait. 6. Mi is köszönetünket fejeztük ki az önkormányzatnak az építési telek biztosításáért, amit egy impozáns, szép épülettel, rendezett környezettel háláltunk meg. 7. Végezetül szeretnénk felhívni Csomók tó- figyelmét, hogy egy ekkora ház létrehozásához kévés lett volna a „jószándék”, amiért kellően hálálkodik. Kellett hozzá a tervező fantáziája, a kivitelező’ megfeszített munkája, hogy rövid határidő előtt elkészülhessen és nem utolsó sorban kellett a Posta közel 80 millió forintja. Ha nem ért egyet velem, úgy kérem segítsen, hogyan építhetnénk csupán önkormányzati jó szándékból postát Ózdon, Mezőkeresztesen, Serényfalván, Füzéren és a többi 52 postahivatalra váró településen. Segítő támogatását előre is megköszönve Kiss Ernőné forgalmi igazgatóhelyettes Hol kuncog...?
