Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-15 / 218. szám

Avast Ige Börtön ez így kívülről Hiába a kereszt, hiába a szobor, hiába a harangok... Talán csak az ablak formai játéka old... Két év telt el azóta, hogy Isten Igéjének tiszteletére felszenteltetett az Avas-déli Római és dörög Katolikus Egyházközség temploma Tervezője nem oldotta fel vele az avasi feszültséget. Viszont aki bemegy, megérzi' mégsem börtön ez, hanem erőd. Isten erődtemploma. Lehetőség magányra a tömegben, csöndre a zajban... (dk) Fotók: Fajtán László Leplezetlen, szégyenteljes önzés az ország házában Az ügyetlenkedő, új mohók helyett visszaszavazták a régit, avagy egy illúzió elvesztése Öt évvel ezelőtt nagyok voltak a remények, szé­pek az ígéretek, talán túlzóak az elvárások. Visszakaptuk a szabadságot (ki vonult az idegen hadsereg) és a nemzeti önrendelkezést (szabad választások). Közben megfeledkeztünk arról, hogy Magyar- ország számára a szabadságnak rettenetes ára van. Mára teljes az apátia, az illúzióvesztés. ’89-ig balsorsunkért okolhattuk a „moszkvai bábukat” és a párthúség okán kontraszelektált országve­zetés hozzá nem értését. Gerinctelenségünkre mentség volt a megvál- toztathatatlanba (?) való beletörődés. Tűrésünk­nek ára volt a biztos munkahely. „Bele nem pofá­zásunknak” a kisstílű, olykor megtűrt lopással elért gazdagodás. Közben mindenki fújta az elvárt „nótát”, az újságíró, a tarnte, a történész. A kollektív hazug­ság körhintáján szédült a társadalom. Szülő a gyerekéhez, testvér a testvérhez nem volt őszinte és egyenes, mert az hátha elszólja magát. Most ezek a jól begyakorolt hazugok mégis fel vannak háborodva, hogy „becsapták” őket! Mert akkoriban mindenki „felmondta a leckét”, de úgy tudta az igazság más! Kilencvenben azt hívén, hogy minden bajunk fonása: az idegen uralom, és annak kiszolgá­lói megszűntek, eltűntek, jobb lesz, más lesz, ha magunk kezébe vesszük a magunk sorsát. No hát nem szűntek meg! Jó anyagként átala­kultak a maguk hasznára, a mi kárunkra. A bajok forrásának hitt igazságról is kiderült, hogy vélt igazság. Az elmúlt öt (négy) év legnagyobb, legtragiku­sabb vesztesége annak a hitnek az elvesztése, hogy vannak olyan szakembereink, politikusa­ink, akik az elmúlt negyvenöt (hetven) év csőd­tömegét kezelni tudjak. Kiderült, hogy nem tudják! Sőt nem is akarták! Amikor az egész ország tudta, hogy ég az „ország háza”, a bent ülök azon vitatkoztak, mi­lyen virágot tegyenek az ablakba! Utána csodálkoztak, hogy az általuk kimon­dott szakértelem hitegetése fordítódott magyar­ról magyarra. Választott képviselőtök másodlagosan „in­tézik” az ország ügyeit. Az első: a gyors (újra) meggazdagodás, személyes párt és egyéb pozíció szerzése, megerősítése. Leplezetlen, szégyentelen önzés, személyes­kedés az ország házában, az ország nyilvánossá­ga előtt. A legbutább ember is rájött, előbb-utóbb, ezek az emberek nem nekünk akarnak iot csak ma­guknak! A „demokráciájuk” álarcnak bizonyult kilógott belőle a kezdő kapitalizmus farkasfoga’ A választók erre cüúkus választ adtak. Az ügyetlenkedő új mohók helyett visszasza­vazták a régit. Az ismerőst, a bejáratottat, ahol nekik is volt esélyük a szegényes de biztos megélhetésre. Az­tán most rá kell jönniük, az a régi mégsem jön vissza. Az állam soha nem adott, adhat minden­kinek munkát. Az elmúlt negyvenöt évben is csak fizetést adott mindenkinek, alibi munkahelyen, alibi munkáért is. Most újra mindenkinek magának kellene megkeresni a maga munka- és nnndenféle helyet a világban. Erről is leszoktatták őket, mint a munkáról, önképzésről, igazmondásról, küzdésről. Sokan kétségbeesetten néznek a tél, a jövő elé. Lassan belátják, hogy helyzetük kilátástalan: ez tettekre sarkallja őket. Lesz akit tanulásra, lesz akit lopásra, betörés­re, utcai zavargásra. Ettől, ekkor mindnyájan be­látjuk majd helyzetünk megoldhatatlanságát, ki- látástalanságát. Békés Gábor Miskolc ESMK-M^ 1994» Szeptember 15., Csütörtök Képösszeállítás - Szólástér Olvasóink és levelezőink figyelmébe! Kedves Olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket viszont terjedelmi lehetősé­geinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. Itt is jelezzük: a személyeskedő, bántó hangvéte­lű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. Még egyszer a hejőcsabai postahivatalról Kellett a tervező fantáziája, a kivitelező megfeszített munkája A szeptember 6-i számukban (Szó­lástér) Van „feltámadás”! címen a Hejőcsabán átadott postahivatalról, Csöraök Jenő úr által írott cikkhez szeretnék kiegészítő információval szolgálni: 1. A Miskolci Postaigazgatóság­nak Hejőcsabán a postahivatal épü­letének akkori tulajdonosa 30 na­pos határidővel felmondott. Énül az önkormányzatot is csak a felmondást követően tudtuk érte­síteni. 2. A postai szolgáltatást az építé­si időszakban megnyugtató mó­don biztosítani lehetett. Miskolcon nyolcezer főt szolgál ki egy postahi­vatal, a törvényi előírás húszezer la­kosonként köteles postahivatal üze­meltetésére. 3. Nem elfogadható érv, hogy a postahivatalt csak közlekedési esz­közzel érhették el az érintett la­kosok. Mert ugyanezt teszik, ha bevásá­rolnak, orvoshoz mennek (sajnos sűrűbben, mint a postára), illetve bármilyen .jellegű ügyeiket intézik. 4. A Miskolci Postaigazgatóság már a bérleti viszony felmondása napjától az új postahivatal létreho­zásán dolgozott. Ennek köszönhető, hogy sok-sok érvelés után az építés­hez ’93 májusában pénzügyi forrást harcolt ld. 5. Az előkészületekről folyama­tosan tájékoztattuk az Önök lápján keresztül is a lakóterület, illetve a város polgárait. 6. Mi is köszönetünket fejeztük ki az önkormányzatnak az építési telek biztosításáért, amit egy impo­záns, szép épülettel, rendezett kör­nyezettel háláltunk meg. 7. Végezetül szeretnénk felhívni Csomók tó- figyelmét, hogy egy ek­kora ház létrehozásához kévés lett volna a „jószándék”, amiért kellően hálálkodik. Kellett hozzá a tervező fantáziá­ja, a kivitelező’ megfeszített munká­ja, hogy rövid határidő előtt elké­szülhessen és nem utolsó sor­ban kellett a Posta közel 80 millió forintja. Ha nem ért egyet velem, úgy ké­rem segítsen, hogyan építhetnénk csupán önkormányzati jó szándék­ból postát Ózdon, Mezőkeresztesen, Serényfalván, Füzéren és a többi 52 postahivatalra váró településen. Segítő támogatását előre is meg­köszönve Kiss Ernőné forgalmi igazgatóhelyettes Hol kuncog...?

Next

/
Thumbnails
Contents