Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-13 / 216. szám

A SZELLEM VILÁGA Az Es7aK'Magyarorszag keddi melléklete • 1994. Szeptember 13 Tudomány Fiatal főiskola Szolnok (ÉM) - Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola elnevezéssel az ország legfiatalabb felsőfokú okta­tási intézményének ünnepélyes tanévnyitóját tartották szombaton Szolnokon. A KGF két fővárosi fel­sőfokú intézmény helyi tagozatá­nak összevonásával született. Falai közé az egész országból várnak hall­gatókat, de mindenekelőtt a közép- és dél-alfóldi régió külgazdasági, kereskedelmi, vendéglátóipari és idegenforgalmi szakemberképzésé­nek központjaként működik a főis­kola. Az intézményben három sza­kon - külgazdasági, kereskedelmi valamint vendéglátó és szálloda - képeznek az üzleti életben helytál­lásra képes, két idegen nyelvet be­szélő diplomásokat. A főiskolán az alapképzés hagyományos formái mellett létezik a távoktatás is. Mesterséges élet Egy mesterségesen előállított zsír­szerű anyag furcsa dolgokra képes, olyan mintha élne, sőt életet adna. A didodecil-dimetil-ammonium-bro- mid minden molekulája két hosszú szénhidrogén-láncból áll, amelyek egy nitrogénatomhoz kapcsolódnak. Vizes közegben, csakúgy, mint min­den más zsírszerű anyag, ez is igyekszik a legkisebb térfogatot fel­venni. Ha megfelelő körülmények között azután egy felületaktív anya­got, oktil-glükozidot adunk a vizes oldathoz, akkor a nagy hólyagok ki­sebbeknek „adnak életet”. Ha azon­ban egy másik felületaktív anyagot, nátrium-kolátot adunk a rendszer­hez, akkor megszűnnek a kis hólya­gok, mert mintegy bekebelezik őket a nagyok. Mindez nagyon hasonlít a membránok működéséhez. Az ilyen jellegű felfedezések talán elvezet­nek az élet létrejöttének megisme­réséhez, a rejtély megoldásához. (New Scientist) A naxoszi szfinx Ki ne hallott volna már a híres egyiptomi gizehi szfinxről, erről a hatalmas, fekvő oroszlántesttel áb­rázolt emberfejű lényről? A szfinx az egyiptomi művészetben a hatal­mat testesítette meg, ezért a feje gyakran valamely fáraó képmása volt. Az egyiptomi típus a Kr.e.II. évezredre eljutott Elő-Azsiába, de immár szárnyakkal, s nőnemű alakban jelent meg a krétai és mü­kénéi művészetben. A görög művé­szetben - a Kr.e.I. évezredben - a Gaia istennő kultuszához kötődő szfinxek tovább humanizálódtak, mellső részük is nő alakú lett, s ar­cuk már nem a kérlelhetetlen erőt, hanem inkább szomorúságot tük­röz, annak a lénynek a szomorúsá­gát, aki a halottakat a másvilágba kíséri. A képen látható szfinxet a naxosziak fogadalmi ajándékként küldték az ókori világ leghíresebb jóshelyére, Delphoiba Kr. e. 560 kö­rül. A szfinx a Delphoi Múzeum tu­lajdona. (Élet és Tudomány) L’art pour l’art kutatni nem lehet Beszélgetés a Miskolci Egyetem tudományos rektorhelyettesével A tudomány csarnoka... Miskolc (ÉM - DK) - Az egyete­mekre nemcsak azért mennek a szakemberek, hogy a hallgatók­nak átadják tudásukat, hanem azért is, mert bíznak benne, olyan lehetőségekre és olyan kollégákra találnak, hogy saját kutatásaikat is folytathatják. Cselényi Józseffel, a Miskolci Egyetem tudományos rektorhe­lyettesével beszélgettünk arról, hogyan valósulhatnak meg ezek a tervek. • Korszerű oktatás nem képzelhető el magas szintű kutatás nélkül. Az egyetemen alapkutatást, alkalma­zott kutatást, fejlesztő kutatást és oktatás-fejlesztéshez kapcsolódó kutatást végzünk. Az alapkutatás minden tudománynak az alapja, nem vagy csak később kapcsolódik egy konkrét fejlesztési probléma megoldásához. Ennek igazi otthona az egyetem, mert itt van meg legin­kább a szellemi erő. Az alkalmazott kutatás már konkrét berendezés­hez, technológiához, rendszerhez kötődik, de még mindig általáno­sabb összefüggéseket jelent, ami az­tán megalapozza a kutatásnak a harmadik fázisát, a fejlesztő kuta­tásokat. Ez konkrét prototípusban, munkatechnológiában tükröződik. A negyedik fázis abból következik, hogy az oktatásba új tananyagokat kell bevinni. A tananyagfrissítés természetesen egészen más sebes­séggel történik egy alaptárgynál és sokkal dinamikusabban a szaktár­gyaknál. Hovatovább a szaktárgyak halmaza jelenik meg... □ Gondolom, a legtöbb anyagi von- zata a fejlesztő kutatásnak van. Ám a vállalatoknak ez lehet az igazi se­gítség, és ez jelentheti az egyetemnek is a legtöbb pénzt. Erre a területre koncentrálnak? • Mindegyiket fejleszteni kell, har­monikusan. Nem volna jó csak alap­kutatással vagy csak fejlesztő kuta­tással foglalkozni. A leggyakorla­tibb nyilván a fejlesztő kutatás, és a költségek tekintetében ez viszi el a legtöbbet, a legelméletigényesebb és a legolcsóbb az alapkutatás. Eb­ből következik, hogy lényegében más szerepet kell vállalnia az egye­temnek a különböző területeken. A fejlesztő kutatást nem szabad egye­dül csinálni, ott közösen kell dolgoz­ni az iparral. Persze az alapkutatá­sokban is vannak ,kapcsolatok”, az akadémiai intézetekkel folyik együtt a munka. Ezeket az intézete­ket azonban úgy kell tudomásul venni, hogy ha most csinálnák, nem hoznák létre, mert az egyetemek meg tudnák oldani. Egyetemi zöld mező □ Ön szerint tehát feleslegesek ? 0 Úgy fogalmaznám meg, hogy ha ma kellene zöld mezőben indítani a kutatásokat, akkor alapkutatáso­kat csak az egyetemeknek kellene végezni. Az akadémiai intézetek létrehozása rossz politikai döntés volt: féltek, hogy az egyetemeken túl nagy szellemi bázis lehet, ezért így megosztották az erőt. Persze ezek a kutatóintézetek jelentős szel­lemi erőt képviselnek, sokat adnak a tudománynak, megszüntetésük bűn volna. Az látszik megoldásnak, hogy integrálódjanak az egyete­mekhez... Az alkalmazott kutatá­soknál is vannak hasonló intézmé­nyek, az ipari kutatóintézetek. Ezek megint helytelenül működtek, éppen csak két fontos területtel nem voltak igazán jó kapcsolatban, az egyetemekkel és az iparral. Ma az ipari kutatóintézetek közül alig van, amelyik életképes, működőké­pes. Én úgy látom az ipari kutatóin­tézetek sorsa az kell legyen, hogy integrálódjon a Bay Zoltán Alkal­mazott Kutatási Alapítványba. □ Ami szintén kötődik az egyete­mekhez. A Miskolci Egyetemen az el­múlt évben már létrejött az alapít­vány egy intézete... • Igen. Az alapítvány egyetemek mellett működik. Viszonylag kevés főállású alkalmazottja van, akik ta­nítanak az egyetemen. Az ipari ku­tatóintézetnek nagy hibája volt, hogy mindig azt kutatták, amit az ottani kutatók tudtak, itt viszont azt kutatnak, amire az iparnak szüksége van. Ez azért lehetséges, mert nem fix emberek dolgoz­nak, hanem a téma szakértőit hív­ják meg. Látszat és valóság □Az évek során biztosan változtak a kutatási lehetőségek. Javultak, vagy rosszabbodtak a körülmények ? • ’90-ig a kutatási tevékenységben meghatározóak voltak a nagy orszá­gos célprogramok, illetve jelentős volt az ipar területén végzett kuta­tás. A dátum nem is a kormányvál­táshoz, hanem az ötéves tervhez kapcsolódik. Az alapkutatásokban meglehetősen szerény intézményfi­nanszírozás volt, az intézmény ka­pott egy kutatási alapot, s ezt saját maga osztotta szét. Inkább politika­ilag fogalmazták ezt meg, kimutat­ták, úgy támogatják az alapkuta­tást, hogy minden kutató jövedel­mének egyharmadát erre fordítja. A statisztika szerint ez tényleg nagy összeg, de csaklátszatfinaszírozás... ’90-ben aztán az alapkutatásoknál bevezették a pályázati rendszert. Az OTKA (Országos Tudományos Kutatás-fejlesztési Alap) által tan­székeink jelentős pénzhez jutnak. Ezen keresztül lehetőség van konfe­renciák tartására, konferenciákra való kiutazásra, bizonyos műszerek beszerzésére. A fejlesztési kutatáso­kat régen a tárcaprogramok voltak hivatottak finanszírozni, most az OMFB-nek (Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság) a műszaki fej­lesztési pályázata. De ez nem iga­zán egyetemre szabott, hiszen lé­nyegében kamatmentes kölcsönt je­lent. Magyarul vissza kell fizetni. S az egyetemi költségvetési struktúra erre képtelen. Most mindössze két ilyen pályázatunk van, hiszen csak úgy tudunk benne eredményesen részt venni, ha van olyan ipari vál­lalat vagy más szerv, aki vállalja a visszafizetési kötelezettséget... A fejlesztési kutatások azelőtt megha­tározóak voltak, ám a ’90-es 165 millióról ’93 -ban visszaesett 35 mil­lióra az ipar részére végzett kuta­tás. Ez természetesen új stratégia kialakítására ösztönözte az egyete­met: kutatni kell a forrást, a megbí­zót, mert a l’art pour 1’art kutatás nem igazán eredményes. Ennek egyik módját már említettük, a mi­nél több hazai és külföldi pályáza­ton való szereplés. Csakhogy régen a kutatások jövedelemkiegészítés­ként is működtek, ám a pályázati pénzeket döntő részben utazásokra, könyvek, műszerek vásárlására for­díthatjuk. A kutatás infrastruktú­ráját tehát kedvezően befolyásolja, de az oktatókat nem segíti ki. És a Fotó: Dobos Klára pályázatok filozófiájához az is hoz­zátartozik, hogy sok a csalódott, a vesztes aki fölöslegesen dolgozott... Bűnös ötlet □ Hallani lehet hangokat, hogy a kormányzat takarékossági célokból meg kívánja szüntetni az OTKA-t, FEFA-t... • Úgy gondolom, hogy ez hallatlan szűklátókörűség lenne, és soha meg nem bocsátható bűn, a felsőoktatás „leépítése”! □ Külföldi pályázatokon is sikeresen szerepelnek? • Igen, és ezeket lényegesebbnek tartjuk, mert hosszú távú együtt­működésre adnak lehetőséget. És remény van arra, hogy más ország részére is végezhetünk ipari kuta­tást. Egy ilyen kis ország, mint Ma­gyarország kutatási bázisát nem tudja lekötni a hazai gazdaság, te­hát indokolt egy sokkal kiteijedtebb nemzetközi együttműködés. Sokat segít például a TEMPUS oktatásfej­lesztési pályázat, e projekt kereté­ben hallgatók egy-kétéves részkép­zésre, diplomatervezésre külföldre mehetnek. □ Milyen lehetőségeik vannak még? • Felismertük, hogy az utóbbi idő­ben a privatizált külföldi tulajdono­sú vállalatoknál már megindultak a fejlesztések, és elismerik, hogy ér­demes kutatásokat magyar szelle­mi erővel végezni, mert nagyon is alkalmas, s mert olcsóbb. Keressük ezekkel az átalakult vállalatokkal a kapcsolatokat. Meg kell olyan kuta­tási főirányokat határoznunk, amelyben több kar, több tanszék ve­het részt. Ez azért fontos, mert a megbízó komplexen akarja a felada­tot megoldani. Sikeresen pályázni csak nagy, átfogó témával lehet. Eb­ben az egyetemünknek egyedülálló adottságai vannak. Mert nézzük például a környezetvédelmet. A bá­nyászok tudnak a talaj és a víz vé­delmével, víztisztasági kérdésekkel foglalkozni, a kohászok a levegő­szennyeződés kérdéseit elemezhe­tik, a gépészek a zaj- és a környezet­védelmi berendezések tervezésével foglalkozhatnak, közgazdászok tud­ják a környezetvédelemnek a gaz­dasági oldalát, költségoldalát ele­mezni, a jogászok a jogszabályozást, a szociológusok pedig ennek a tár­sadalmi problémáit... Létre kell hozni egy kutatási menedzser szer­vezetet is, akik el tudják adni az egyetemi szoftvereket, keresik a ku­tatási témákat. □ Tehát vállalkozó egyetem... • Nyugaton ez már elterjedt, azt je­lenti, hogy az oktatás, kutatás mel­lett a technológiai transzfert is fel kell vállalni. Vagyis nem elég az, hogy kutatok, hanem foglalkozom azzal, hogy a kutatási eredménye­ket hogyan hasznosíthatom, meg­keresem a kutatási megrendelése­ket, új technikákat és technológiá­kat közvetítek a vállalatoknak. A vállalkozói egyetemi funkció meg­valósítására azonban ez a jelenlegi egyetemi stratégia alkalmatlan. Ehhez kell egy szervezet, a tudomá­nyos technológiai centrum, ahol biz­tosított a technológiai transzfernek az infrastruktúra, az, hogy kikere­sem a számítógépen kit mi érdekel, szervezem azokat a kiállításokat, konferenciákat, ahol az új ismerete­ket át tudjuk adni. Később kialakít­hatunk majd ipari parkokat is. A cél nem is olyan távoli, a Miskolci ipari parkról már vannak tárgyalások. Elhalasztott utazás Németh Csaba Miskolc (ÉM) - A széles nemzetközi kooperá­cióban készülő orosz Mars-94 űrszonda idén októberre tervezett indítását, tavasszal anyagi okokból, két évvel el kellett halasztani. Idén jobb esetben is már csak az űrszonda megépí­tésére és kezdeti tesztjeire kerülhet sor. A szintén nemzetközi szakember csoportok által készített Mars-96 űrszonda indításának dátu­mát pedig 1998-ra módosították. Ez egyébként is szükségessé vált volna, mert a Mars-szonda több egysége még nem készült el, s így csakis egy 1996 utáni indításról lehetne szó. Mindkét űrprogramban jelen vannak az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetének (KFKI) szakembe­rei is. A Mars-94 űrszonda földi tesztjeihez több berendezésük mái- el is készült. A Mars-96 önjáró leszálló egységének fedélzeti elektronikáján és adatgyűjtő egységén azon­ban még dolgoznak a magyar mérnökök. Szeméten élő algák Biokémiai reaktorban, városi szemetet algák segítségével méregtelemtenek. Stephen Skill, a „biotorony” feltalálója úgy véli, találmánya forradalmasítja a városi hulladékok kezelését. Az öt méter magas toronyban elhelyezett PVC-csövekben lévő chlorella algák fő tápa­nyaga a nitrogén és a foszfátok, amelyeket ezek a szervezetek fehérjévé alakítanak át. Ugyanakkor a természet körforgásába beke­rülve ugyanezek az anyagok éppen az algák túlzott elburjánzása következtében veszélyt jelentenek a vízben élő élőlények számára. Skill éppen ezért véli úgy, hogy találmánya forradalmi változást hozhat a szemétfeldolgo­zásban és a környezetvédelemben egyaránt: az algák megkapják amire vágynak, ám ugyanakkor a természetes vizek sem algásod- nak el. Az algáknak a szintézishez természete­sen fényre van szükségük, ezért a tornyot kivi­lágítják. Ezek a biokémiai reaktorok valójá­ban arra készültek, hogy bennük a napfény hatására menjenek végbe a kívánt folyama­tok. Egy berendezés nappali üzemmód esetén óránként húsz köbméter háztartási hulladék méregtelenítésére képes, ami egy 2500 lakosú helység háztartási hulladékának felel meg. Az ezen elbuijánzó algák - kiszárítva - állatele­delként hasznosíthatók. (New Scientist) Óriástojás a kiviben A röntgenfelvételen látható, hogy a tojás csak­nem az egész testüreget kitölti ÉM-reprók Új-Zéland nemzeti szimbóluma a kivimadár. A kivityúk testtömegének akár a 17 százalé­kát is elérheti tojásának a tömege, ezért egy­két kivitojás fészekbe helyezése után a túlsá- gosan legyengült tojó többé már nem foglalko­zik az utódokkal. A költés a kivikakasnak a feladata, amit nagyon hosszasan és lelkiisme­retesen végez. Kilencvenegy napig ül az egy­két tojáson, s naponta csak néhány órára hagyja el a fészket, táplálkozás cédából így a költési idő végére testtömegének akár a 20 százalékát is elveszítheti. Vajon mi a magya­rázata ennek a furcsa viselkedésnek, hogy mindkét szülő biológiai energiáinak ekkora hányadát fordítja utódnevelésre? Az egyik fel- tételezés szerint a kivi őse jóval nagyobb testű futómadár volt, mint a ma élő utódok. A fejlő­dés során a testtömeg és a méretek csökken­tek, ebből az általános visszafejlődésből azon­ban a tojás valahogyan kimaradt. Ennek a „fejlődési rendellenességnek” a következmé­nyével küzd most a kivimadár. Egy másik, ez­zel éppen ellentétes feltevés azt tartja, hogy a kivinek előnyös volt az óriási tojásméret. Új- Zéland zárt életterében ennek a madárnak nem voltak számottevő ellenségei, ezért nem volt szükség szaporulatbeli „túltermelésre”. Minden energiáját a minőségjavítására fordít­hatta, ezért van a kevés, tápanyagban nagyon gazdag tojás, valamint a hosszú költési és ápo­lási idő. Ilyen feltételek mellett igen-igen jó le­hetett a kivicsibék túlélési esélye. Mára, saj­nos, megváltozott a helyzet. Elvadult és kóbor kutyák fenyegetik a madár fészkelőhelyeit, s mivel az erős szagú, éles hangú kivi elrepülni sem képes, egyre több esik áldozatul az új idők kártevőinek. (Élet és Tudomány)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents