Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-12 / 215. szám
4 Z Itt-Hon ====—=== 1994. Szeptember 13., Kedd Lengyel művész Tállyán Tállya (S.L.) - Tállyán augusztus 1- jétól működik a Közép-európai Művésztábor. Neves és kevésbé ismert fafaragók, szobrászok, kisplasztikázók, festők, rézkarcosok dolgoznak a településen, mintegy hetven fő. Olga Iwaniuk grafikusművész. Lengyelországból származik, tizenhárom éve él Budapesten. Férje Viktor kiállításokat tervez és kivitelez a HUNGEXPO megbízásából, Olga pedig besegít a belsőépítészeti munkáknál, továbbá reklámgrafikákat készít. Poznanban végzett művészeti főiskolát grafika és festő-, férje ugyanitt belsőépítészeti szakon. A főiskola befejezése után több kiállítása volt Poznanban, majd Varsóba került és a reklám- szakmában helyezkedett el. Munkái után több díjat, elismerést kapott. Házasságát követően - Viktor tősgyökeres magyar - nem akart Magyarországra költözni elsősorban a nyelvi nehézségek miatt, másrészt szerette munkáját, jól keresett. Aztán jöttek a Lengyelországban kemény változásokat hozó nyolcvanas évek. Elhatározta, nagyon bátor lesz. Bár a Budapesten megtartott esküvő után még néhány hónapig Varsóban dolgozott, rászánta magát a „nagy kalandra”, Magyarországra költözött. Egy évig ismét diák lett, tanulta nyelvünket. Majd építkeztek Budán, addig Viktor szüleinél laktak. Olga Iwaniuk még nem ismert művész hazánkban. Igaz, kapott néhány munkát az Európa Kiadótól, de nagy álma, egy önálló kiállítás még nem jött ösz- sze. A nagyközönség Budapesten és legutóbb Baján láthatta több művét egy közös kiállításon, néhány új darabot pedig szeptember 20-tól lehet megtekinteni Tállyán, a Balogh-kas- télyban a Közép-európai Művésztábor alkotóinak munkái között, akik Tállyán hagyják elkészült műveiket. A művésznőt Kerékgyártó István művészeti kritikus, a Magyar Művelődési Intézet főmunkatársa „fedezte fel”, aki már több mint tíz éve atyja a Közép-európai Művésztábomak. Olga Iwaniuk beleszeretett Tállyába. Mint elmondta, nagyon reméli, jövőre is kap meghívást a történelmi eseményekben és épületekben gazdag tokaj- hegyaljai településre. ______________________________ A halottnak hitt katona visszatért Majdnem eltemették élve, szerencsére még nyöszörgött B. Mitró István Sátoraljaújhely, Szalaszend (ÉM) - 1944. december 19-én, egy nappal a román csapatok nyíri bevonulása után - akkor tizenöt évesen - végigjártuk barátaimmal az elhagyott futóárkokat. így találtunk rá egy sebesült magyar katonára, aki az árok alján fejlövéssél már egy napja feküdt eszméletlenül. A futóárok peremén az igen sok töltényhüvely arról tanúskodott, hogy derekasan harcolt. Bevittük a közeli Kápolna-tanyára, miközben eszméletlen állapotban félrebeszélt, bajtársait arra kérte, hogy ne hagyják ott. Az egyik üres lakásba befűtöttünk és közben az asszonyok megmosdatták. A katona ezt követően napokig feküdt mély kómában. A köpenyének zsebéből kivett levélről felírtam hozzátartozói címét. Naponta többször látogattam, állapota azonban nem javult, míg egy napon eltűnt. A szomszédasszony szerint kórházba szállították, de azt hogy. hová, nem tudta megmondani. 1945 tavaszán a postaforgalom megindulása után levelet írtam a hozzátartozóinak. A válaszukból megtudtam, hogy a katona nem tért haza és kérték kutassam fel a sírját. Ezt nem ismerve ötven évig adós maradtam a válasszal. Az utóbbi két évben önszántamból foglalkozom hősi halot- taink jeltelen sírjának és hozzátartozóinak felkutatásával. Ekkor vettem elő újra a fejlö- véses katona felkutatását. A család nevére és címére természetesen már nem emlékeztem. Ezért a Szabad Föld és a Családi Lap útján kerestettem. Egyetlen levelet kaptam a Dunántúlról, melynek írója nem tudott segíteni a kutatásban, de mint szerinte jó magyar embernek, nekem a Jehova tanúi közt van a helyem. A kutatás során egy nyíri fiatalember hívta fel a figyelmem egy kápolna-tanyai jeltelen sírra, ahol mások elmondása szerint az általam keresett katona nyugszik. A sírt - melynek talaja igen laza volt - megbontottuk, de azt üresen találtuk. Ezt követően kerestem fel Futó János barátomat Nyíriben, akivel annak idején a katonát megtaláltuk. Ő - szinte hihetetlen - emlékezett arra, hogy a katona Szalaszend községbe való volt. Megkeresésemre a szálaszendi polgármester legZsiga József nagyobb ámulatomra arról értesített, hogy a keresett katona Zsiga József, aki 1945 tavaszán hazatért falujába. Másfél évvel ezelőtt más betegségből kifolyólag meghalt, és ott van eltemetve. A családnak írt megkeresésemre Zsiga József fia - az Encsi ÁFÉSZ elnöke - telefonon megkeresett. Elmondta, hogy apját 1945-ben tévedésből majdnem élve eltemették. Nem emlékezett rá utólag sem, hogy hol volt az a hadikórház, ahol megműtötték. Ez minden valószínűség szerint a Nyíri községi katolikus iskola és az akkor üresen állt tanítói lakás volt. Csak arra emlékezett, hogy arra tért eszméletre, hogy igen fázott és egy betonos helyiségben feküdt hat orosz halott katona társaságában. Szerencséjére a halottak elszállításakor már életjeleket adott, nyöszörgött, mozgott, és így nem temették el. A kórházban később elmondták neki, hogy a halántékán behatolt lövedék nem ütötte át a koponyát, hanem azon irányt változtatva a szemöldökében elakadt és innen műtötték ki. Amikor annyira felerősödött, hogy járni tudott és a nála lévő iratok alapján is újÉM-reprók ra visszanyerte emlékezetét, útnak indították családjához, így ért haza a halottnak hitt katona feleségéhez és két lányához. Azonos nevű fia már a háború után született. Szalaszenden teljes felépülése után előbb kereskedéssel és felvásárlással foglalkozott, majd évtizedeken át a falu kocsmá- rosa volt. Ötvenszázalékos hadirokkantként élte le életét, mert a lövés nyoma nem tűnt el. A koponyacsontja azon a helyen horpadt maradt és a lövedékből egy szilánk is beszorulva maradt a csontban. Másfél éve más betegségből kifolyólag halt meg. Felesége már hetvenéves, két lánya pedig Szalaszenden él családjával. S ezzel az egykori sebesült katona regényes történetének vége. Tudom, hogy mindez csak egy kis epizód a második világháború nagy fronteseményeihez képest. Valóságban az általunk halottnak hitt katona nem volt hősi halott, hanem szerencsés túlélőként tért haza családjához. Sajnos tragikusan igen magas azoknak a magyar katonáknak a száma, akik a háborús évek során nyomtalanul eltűntek és ma is valahol jeltelen sírban nyugszanak. 1994. Szeptember 13., Kedd Itt-Hon Z 5 Kossuthra emlékeznek Monokon Szeptember 17-én ünnepi esemény lesz a szülőházban Monok (ÉM - M.I.) - A Kos- suth-emlékév kiemelkedő rendezvénye lesz bizonyára a szeptember 17-i monoki rendezvény. Ezen a napon emlékeznek meg a nagy hazafiról - születésnapja alkalmából. A szülőfaluban délelőtt fél tizenegykor a Magyar Huszár- és Lovashagyomány-őrző Társaság lovas huszárainak felvonulásával veszi kezdetét az ünnepség. A korabeli ruhákban parádézó lovas felvonulás után fogadják a turini Kossuth-em- léktúrán részt vevő katonafutókat, kerékpáros túrázókat. Tizenegy órakor a Himnusz elhangzása után Kovács Béláné Monok polgármestere köszönti a megjelenteket, majd Szabad György, a Kossuth Emlékbizottság elnöke tartja az ünnepi megemlékezést. A program szerint ezután koszorúzás lesz a Kossuth-szobornál, majd a Fotó: Mészáros István résztvevők elvonulnak a felújított Kossuth Emlékmúzeumhoz, ahol Gedai István főigazgató megnyitja az új kiállítást, mely a múzeum fennállásától számítva az ötödik. Az elmúlt években teljes egészében felújították a szülőházat. Itt is lesz koszorúzás s az ünnepi esemény a Szózat hangjaival zárul. Délután Kossuth Lajos szobránál tartja ünnepi közgyűlését a Kossuth Szövetség. Újjáépítették a templomorgonát Taktaharkány (KS.) - Abból az alkalomból beszélgetünk Juhász István címzetes esperes úrral, taktaharkányi plébánossal, hogy ez évben szentelték fel a templom orgonáját. A templomot 1927-ben építették, akkor az igényeknek megfelelt. Juhász István plébános 15 évvel ezelőtt idekerülvén, felújította a templomot. A bútorokat, a sekrestye öltözőszekrényeit, a berendezéseket, a padokat Diószegi József helyi asztalosmester, a mennyezetet Illés János mádi asztalosmester készítette. Csodálatos kis ékszer a belső berendezés, jut eszünkbe, a lakkozott natúr fabútorokat szemlélve. Egyedi, helyi és egyéni remek ez. A befejezéshez mégis csak ez év május 19-én jutottak el, amikor felszentelték orgonájukat. Az orgona két manuálos, tíz regiszteres és elektro-pneumati- kus, 1947-ben készült és a németországi Bad Königshofen-i templom orgonája volt, amelyet 1993-ban ajándékoztak a taktaharkányi plébániának.- A hangszer eredetileg penu- matikus volt, átalala'tottuk elektro-pneumatikussá, ami azt jelenti, hogy továbbra is levegővel működik, de elektromosan irányított és ez hangzás szempontjából jobb. Eredeti helyén barokk burkolattal volt ellátva, templomunk modem berendezéséhez ez nem illett volna, ezért új burkolattal láttuk el és a sípokat az ottani öt oszlop helyett hét oszlopra bővítettük esztétikai okok miatt is. Az áttelepítést és a beépítést Koppány Zoltán miskolci orgonaépítész végezte. A burkolatot templomunk belsejéhez illő, lakkozott natúr fából készítette Diószegi József helyi asztalosmester, alul farács a díszítőelem a kedvező hangzás miatt is, a többi részen pedig liturgikus elemek díszítik, a kereszt, a szőlő és a búzakaíász. A két évszám, amely szintén díszítőelem, az ajándékozás és a beépítés éve. A hangszer értéke - a játékasztal, a sípok és a légládák - mintegy ötmillió forint, hazaszállítása, beszerelése és átalakítása egymillió forintba került, de valójában az utolsó tételt, az egymillió forintot kellett kifizetni, mert az új burkolat készítéséért az asztalos nem kért pénzt, csak a fa áráért, ahogy ő mondja - Isten dicsőségére - végezte a munkát. Az egymillió forint összegyűlt a taktaharkányi hívek adományából és az esperes úr kapcsolatai révén amerikai adományból. Taktaharkány polgármestere az ünnepségen átadta a helyi önkormányzat adományát, egy erősítő berendezést. Az Itt-Hon konyhája Virsli sörtésztában Hozzávalók (négy személynek): 8 szál virsli, 3 tojás, fél csésze liszt, fél csésze sör, egy késhegynyi só, 4 evőkanál liszt, egy liter olaj, egy csokor petrezselyem. A szószhoz: egy pohár majonéz, 2 szelet ananász, egy evőkanál curry, egy evőkanál narancslé, egy evőkanál paradicsompüré, egy teáskanál piros paprika, egy evőkanál sherry, egy gerezd fokhagyma, 3 evőkanál vegyes fűszerkeverék, só, bors. A szószok elkészítése: a majonézt elosztjuk három mély tálba. Az egyikbe belekeverjük az apróra vágott ananászt, a curryt és a narancslét. A másikba a paradicsompürét, a pirospaprikát és a sherryt, a harmadikba pedig a fokhagymát és a fűszerkeveréket. Jól elkeverjük, sózzuk, borsozzuk. A sörtésztába csomagolt virsli elkészítése: a lisztet, a tojás sárgákat és a sört jól elkeverjük. A tojás fehérjékből kemény hahót verünk. Óvatosan hozzákeverjük a tésztához, és sózzuk, borsozzuk. A virsliket félbe vágjuk, lehúzzuk a bőrét, lisztben megforgatjuk, majd a sörtésztába mártjuk. Forró olajban aranybamára sütjük. Az apróra vágott petrezselyemmel beszórva és a szószokkal tálaljuk. Rakott vegyes zöldség, szalámival Hozzávalók (négy személynek): egy nagy pirospaprika, egy cukkini, 2 fej vöröshagyma, egy padlizsán, 2 nagyobb paradicsom, 20 dkg szalámi, egy pohár tejszín, 10 dkg reszelt sajt, egy evőkanál szárított zsálya, zsemlemorzsa, só, bors. A paprikát kettévágjuk, eltávolítjuk a magházát, és kis kockákra vágjuk. A cukkinit szintén kockákra, a hagymákat pedig négy részre vágjuk. Az így előkészített zöldségeket negyed fiter vízben megpároljuk, majd bevaja- zott tűzálló edénybe tesszük. A padlizsánt szeletekre, a paradicsomokat négy részre vágjuk, és szintén a tűzálló tálba rakjuk. Erre rátesszük a szalámiszeleteket, ráöntjük ,a tejszínt és rászóljuk a zsályát, majd meghintjük a zsemlemorzsával, és a tetejére szórjuk a reszelt sajtot. Sütőben 250 fokon körülbelül 30 percig sütjük.
