Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-12 / 215. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994- Szeptember 12-, Hétfő APROPÓ Szobrok Dobos Klára Azért a toleranciának is van határa... Mondom ezt, mert az elmúlt hét óta Szigetváron kísért a múlt, egy hatalmas, tur- bános török fej figyeli az embereket. Szu- lejmán szultáné. Amúgy bajtársiasan a szemébe röhög a szigetvári hős Zrínyi Mik- lósnak, akinek várbéli szobra azzal a szerencsétlen lovacskával együtt sincs akkora, mint a szultán-fej. Erről persze nem a szultán tehet... Igaz, szép dolog az ellenség tisztelete. Ahogy a költő Zrínyi is mondatja a várvédő Zrínyivel a Szigeti veszedelemben: „Az is minekünk nagy tisztességünkre van, Hogy maga ellenségünk szultán Szül imán; Kit mi ha meggyőzünk, mint reménységünk van, Világfái ró császárt meggyőztünk az harcban." Szép az is, hogy a törökök később „befogadták" Rákóczit, meg Kossuthtot, s még kisebb szobruk is létezhet ott. Ám az aprócska különbség annyi, hogy mi soha nem harcoltunk ellenük a saját hazájukban. Azt viszont már az óvodás is tudja, hogy Szu- lejmán irányította a mohácsi csatát, amelyben a magyar hadsereg megsemmisült, ő vetette meg a törökök százötvenéves magyarországi uralmának alapjait. Ami egyáltalán nem volt szép tőle. Hiszen, ha ez nincs, akkor valószínűleg nem maradunk le Európától, és akkor igazán jó szívvel nyithatja meg a török köztársasági elnök a Kincsek a Topkapi szerájból című tárlatot, beszélhet a török-magyar barátságról. Tudom, a történelemben nincs „mi lett volna, ha..." Tudom, ott halt meg a szultán Szigetvár alatt, és sok török turista szeretné kegyeletét leróni. Én nem bánom, tiszteljék őt, zarándokoljanak ide ám ehhez egy mohamedán jelkép is elég lett volna. Mert ha Szulejmánnak (ekkora) helye van Zrínyi városában, akkor a gondol kodásban odáig juthatunk, hogy teljesen felesleges volt ledönteni a Sztálin-szobrokat. Negyven év sem több, mint százötven. Túlsó part csak az innensőről van A Túlsó P-art művészei a Miskolci Galéria Alkotóházában A Túlsó P-art legközelebbi kiállítása Miskolcon a megyei könyvtárban lesz. A szeptember 26-án nyíló tárlaton láthatjuk majd az itteni Alkotóházban készült munkákat is. Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - DK) - Bár „igazi” miskolci tagjai nem voltak, két évvel ezelőtt mégis éppen Miskolcon alakult meg a Túlsó P- art alkotóközösség. Heten alapították, ma öten vannak: Uta Heinecke, Rohonczi István, Erőss István, Borgó és Tasnádi József. A Miskolci Galéria Alkotóházában találkoztunk velük, ahol az elmúlt két hetet töltötték.- A Túlsó P-art és vendégei elnevezést adtuk ennek a tábornak, hiszen hívtunk egy-egy vendéget Angliából és Jugoszláviából is - mondja Uta Heinecke, aki egyébként Hamburgban él, de jelenleg Bécsben tanul. És mert Magyarországon is töltött néhány évet, jól beszéli a nyelvet. Sőt, az alkotóközösség elnevezése is tőle származik, bárha félreértés eredménye.- A zebegényi szabadiskolában Borgó tanítványa voltam - meséli. - Ott magyaráztam neki, hogy a Ze- begény szó tulajdonképpen azt jelenti, a tó kezdete. See beginn. Aztán a tó kezdetéből lett a tó vége: a Borgó egy „túlsó partja"... túlsó part. Egyre többet jelentett a név. Mindenki kicsit másként képzelte el, de mindenki tudott valamit kezdeni ezzel a fogalommal. Mert mindig létezik túlsó part, ahová nem lehet átjutni. Vagyis ha átjut az ember, akkor már megszűnik túlsónak lenni, hiszen a volt innenső válik túlsóvá... Ám bármennyire lehetetlen, a csoport tagjai mégis átvágyódnak, folyamatosan próbálkoznak az átkeléssel. Képeikkel, alkotásaikkal mindig oda indulnak. Hogy átértek-e már? - Nem, ma még mindig létezik egy túlsó part - mondja Uta. - Viszont a közösségünk erősödött. Bár szomorú, hogy nincs közös műhelyünk, de próbálunk minél több időt együtt tölteni, ahol és amikor tudunk, összejönni és dolgozni. Most például együtt voltunk egy performance fesztiválon Erdélyben, a Szent Anna-tónál. De amellett, hogy nem vagyunk egyedül, nagyon fontos, hogy megértést is kapunk egymástól. En Bécsben egészen mást csinálok, fnint a többiek, és úgy érzem, nem értenek meg... Hasonlóan gondolkodnak tehát, érzik és értik egymás képeit, de hogy hasonlóan alkotnának, az talán túlzás. Készítenek szobrokat, grafikákat, festményeket, installációkat. Olykor közösen is. És perfor- mance-ban is kifejezik gondolataikat, bár ez egészen más műfaj. De a közösség ilyenkor tud leginkább közösen dolgozni, mindenki adja saját magát. Többen erdélyiek, ez is hatással van a csoportra. A természettel való kapcsolat mindannyiukhoz közel áll. Még a hamburgi lányhoz is, aki vállalja lelki kötődését a magyar művészethez, az országhoz, a mentalitáshoz. Azt nyilatkozták egyszer, hogy ugyanannak a dolognak örülnek, és ugyanazt sajnálják: még nincsenek felfedezve. Vajon változott-e valami ebben a dologban? Felfedezték-e már őket, kérdem.- Mi az, hogy felfedezni? - kérdeznek vissza. - írtak már rólunk néhány cikket meg kritikát, de New Yorkban biztosan nem ismernek - mondják. - De nem ez a fontos. Hanem az, hogy jó művészetet csináljunk, hogy segítsünk egymásnak. Úgysem azt fogjuk csinálni, amit a művészettörténész jónak tart, nem befolyásolhatnak minket, magunkból próbálunk kiindulni, mi határozzuk meg, hogy kik vagyunk... TÉKA Alföld Vass Tibor Számomra mindig izgalmas, ha az irodalmi közelmúlt eseményeiről átfogó képet nyújtó olvasmányra, vagy annak kritikai visszhangjára bukkanok. Sajnos a műveket létrehozó társadalmi folyamatok unalmas elemző szövegelései között nehezen találunk könnyed, olvasmányos ismertetőt, még nehezebben átfogóbb igénnyel (és nem csupán bennfenteseknek) készült kritikát. Imre László a legutóbbi Alföldben Fűzi László: Az irodalom helyzettudata című könyvéről ír, kedvet csinálva az elmúlt évtized irodalma iránt érdeklődőknek. A kötetben négy ciklust találunk, Füzit megismerhetjük mo- nográfusként, irodalomtörténészként, naplóíróként és kritikusként. Igaz, a monográfus éppúgy irodalomtörténész, mint kritikus - egyedül a naplóírás ténye „lóg ki” a sorból: a kritika jó, ha higgadt és elfogulatlan, a napló épp ezeket nem nélkülözheti, ha szándéka szerint elsősorban hiteles kíván lenni. A kötet súlyozott ciklusa természetesen a címadó tanulmány, melyben sokat elidőzik a hagyományos, nemzeti jellegzetességeket felvonultató és a „modem” irodalom közti szakadékban. A közérdekű, vagy nemzetinek mondott írók nem találtak utánpótlásra, de szerinte ez nem bukott meg, csak alakot cserélt: másfajta, tógabb fogalomkörben van jelen ez az elkötelezettség. Akár a szerző, akár a kritikusa nyilatkozott így (sajnos ez nem derül ki egyértelműen), ezt a magyarázatot sántikálni látom, de az ember valóban nem^ mindig könnyűszerrel teszi magát túl az előző nemzedékek már hamisnak tűnő érvein. „Füziék számára már semmi nehézséget nem jelent, hogy magától értetődő természetességgel tekintsenek egyfelől Illyésre, másfelől Mészölyre” - írja Imre László, és ezt el kell hinni. De Fűzi az új irányzatok megjelenésével az irodalom folytonosságát látja megszakadni. Paff. Irodalomtörténésztől ilyen meggondolatlan kijelentések dogmatizmusnak tűnnek, hiszen tájékozatlanságot, szűklátókörúséget nem tételezhetünk föl. Kritikusa visszafogottan reagál: az biztos, hogy törésszerű megújulások nélkül irodalom nem létezik, de megszakadásról beszélni kevés ok van. Gondoljunk csak arra, hogy a legmarkánsabb újítók miért egy honpolgárunk világszerte már nélkülözhetetlen találmányát használják például a vetített irodalmi művek készítéséhez! Az nem egy magyar hagyomány? És Szenczi Molnár Albert, vagy Kozma Mihály évszázadokkal ezelőtt készített képversei miatt megszakadt a folytonosság? „Múzeumországi” műemlékvédelem Párizs (MTI) - „Franciaország egyetlen nagy múzeum” - tartja a szállóige. Ebben van valami igazság, hiszen a francia védett nemzeti vagyon, az építészeti örökség mintegy 30 ezer épületet számlál, és legalább 150 ezer tárgyat, a szobrokat is beleértve. A műemlékek restaurálása, túl az anyagiakon, kifinomult technológiai eljárásokat követel. A helyreállítási munkáknál és a műemlékek „bemutatása” során napjainkban fejlett eljárásokat, biológiai módszereket, a lézer technikát, az optikai üvegszálakat, stb. egyaránt használják a francia szakemberek. A műemlékvédelmi munkálatokban a számítógép is segíti a kulturális örökséget megőrizni kívánó embereket. Chinon környékén, a Loire folyó partján elterülő, mintegy 142 ezer négyzetméter alapterületű fon- tevrault-i apátsági épület-komplexum a nyugati kereszténység és a francia kultúra fellegvára. Az apátságot a XI. században alapították: férfiak és asszonyok, leprások, jó útra tért rosszlányok, stb. számára. Ez a hatalmas épület arisztokrati- kusabbá kezdett válni, amikor a Plantagenetek ide kezdtek temetkezni. A fontevrault-i apátságon időnként végigviharzott a történelem, pusztították a hugenották, és igen nagy rombolást végeztek falai között a communard-ok a nagy forradalom idején. 1804-ben fogházzá alakították át. 1963-ban űj korszak kezdődött Fontevrault életében: itt rendezték be a „Nyugati Kulturális Centrumot”. Fontevrault az ország igen fontos történelmi emlékhelye és kulturális központja: apátsági templom, királysírok, a káptalani terem, azután az Evrault-torony, amely nem más, mint az apátság egykori konyhája, amelyben húsz kéményen keresztül távozott a füst a tűzhelyekből. Az épületcsoport újjászületése 17 évvel ezelőtt kezdődött meg. Jelenleg egy kényes, de nélkülözhetetlen művelet van folyamatban: a középkorban épült apátsági templomot korszerű padlófűtéssel látják el. Melegvizes fűtésről van szó, amelyet hőszivattyúkkal támogatnak majd meg. A technika lényege: kettős, egyébként 8 centiméter vastag betonpadló-réteg között vezetik a polietilén fütőcsöveket. A csőrendszert extrudált polistiren műanyag lapokkal fogják majd szigeteim. Érdekes és nem mindennapi feladat az épületgépészek számára egy több százéves templom padlófűtését kiépíteni. Ä francia műemlékvédelem régi problémája a mészkőből készült relifek, épületdíszek, épületre helyezett vagy önálló szobrok védelme és restaurálása. A mészkő főleg kalcium-karbonát ásványokból, kalcit- ból és aragonitból ál üledékes kőzet. Hosszú évszázadok óta alkalmazzák díszítőkőnek az építészetben. A mészkövet, s különösen annak felső rétegét azonban kikezdi az idő vasfoga, a különféle szennyezések következtében a díszek, szobrok megtöredeznek, lyukacsossá válnak. A mészkő műemlékeket régóta próbálják mosással, vegyszerekkel tisztítani, de legújabban a baktériu; mos kísérletek kecsegtetnek sikerrel. Biológusok előtt régóta ismert, hogy egyes baktériumok és gombák kalcium-carbonátot termelnek. Nemrégiben a kutatóknak sikerült mésztermelő baktérium-tenyészetet előállítani, így remélhető, hogy a jövőben mészkő-szobrok, reliefek baktérium-fürdőben 1-2 hónap alatt olyan mészréteget kapnak, amelyet fel lehet használni a sérülések, repedések, folytonossági hiányok, lyukak megplombálására. A baktérium-kultúrákat 10 naponként tápoldattal kell ellátni. A nantes-i egyetem mikrobiológiai szolgálatának munkatársai most ezt az eljárást ipari baktérium termelésre próbálják adaptálni. Ezek a „kőgyógyító” baktériumok a jövőben aktív segítséget nyújthatnak a műemlékvédelemben a mészkőből készült emlékek restaurálásánál. A műemlékvédelemben az újjáépítések során gyakran menünek fel hőszigetelési problémák. Új és ígéretes szigetelő anyag az ásványi anyagokkal dúsított kender cellulóz és a mész keveréke. Ezt az anyagot hő- és hangszigetelésre alkalmazták nemrégiben a Loire menti Che- nailles kastély restaurálásakor. Ez az anyag különösen beválik válaszfal és padló szigetelésénél, elsősorban favázas ház-szerkezetek esetében. A francia műemlékvédelmi szervek így tudják teljesíteni sokrétű feladataikat, ha a régi épületeket eredeti stílusukban, de újszerű, helyenként csúcstechnológiai eljárásokkal varázsolják újjá, és mutatják meg eredeti szépségükben. Párizs egy kincse a sok közül: a Sacré Coeur ÉM-repro Mindszenti siker Róma (ÉM) - A templomok és székesegyházak kórusainak római világversenyén az A-kategóriás kórusok közül a legeredményesebben szerepelt a Mindszenti plébánia Mindszenty énekegyüttese. A Gergely Péter Pál karnagy által vezetett kórus ezt a műsorát az augusztus végén rendezett bükkszentkereszti zenei napokon mutatta be először. Könyvtáros szak Debrecen (ÉM) - A Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Kara az 1994/95-ös tanévben informatikus könyvtáros szakot indít önköltséges (munkahelyi támogatásos) formában. A kiegészítő és másoddiplomás szak képzési ideje öt félév, levelező tagozaton. Másoddiplomás képzésre egyetemi oklevéllel rendelkező és közoktatási intézményekben dolgozó tanárok, kiegészítő képzésre pedig tanárképző főiskola könyvtár szakos diplomával rendelkezők jelentkezhetnek szeptember 19-ig a KLTE TTK tanulmányi osztályán. (Tel: 52/316-012 vagy 52/316-666/2352 mellék.) Irodalmi szalon Miskolc (ÉM) - Hamvas Béla irodalmi munkáiról lesz szó Fehér Ildikó vezetésével az Új Bekezdés irodalmi szalonjában, amelyet szeptember 13-án este nyolc órától tartanak az Avasi Kilátó Galéria Kávéházban. Péntekenként délután öttől pedig a B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai és Köz- művelődési Intézetben (Széchenyi út 35.) szerveznek műhelybeszélgetéseket a kortárs irodalomról. Téli Tárlat Miskolc (ÉM) - A Téli Tárlat célja, hogy lehetőséget adjon az észak-magyarországi régióban (Borsod, Heves és Nógrád megyében) élő és alkotó, valamint Miskolc városához és a megyéhez kötődő képzőművészek értékteremtő munkájának bemutatására, a szakmai megmérettetésre, a közönséggel való találkozásra. A Miskolci Galéria szeretné, ha a nagy hagyományú Téli Tárlat a jövőben a tágabb értelemben vett régió eseménye lenne. Ezért most Kelet-Szlová- kiából és Kárpátaljáról is meghívnak művészeket. A kiállításra a képzőművészet különféle műfajaiban alkotónként három munkával lehet pályázni. Az alkotók szeptember 12-én, 13-án és 14-én délelőtt tíztől délután négy óráig vihetik be műveiket a Miskolci Galériába (Déryné u. 5.). A kiállítás ünnepélyes megnyitása és a dijak átadása december 3-án lesz. Bölcsész nyelvész Miskolc (ÉM) - A Miskolci Bölcsész Egyesület szeptember 23-án délután három órától angol nyelvtanfolyamot indít kezdő és középhaladó szinten. A tanfolyam hatvanórás, vagyis december közepéig tart. Azok számára, akik az őszi állami nyelvvizsgára készülnek, negyvenórás intenzív kurzust tartanak. Azok a hallgatók, akik a korábbi egyesületi nyelvtanfolyamokon részt vettek, illetve a munkanélküliek és a nyugdíjasok tíz százalék kedvezményben részesülnek. A tanfolyamot, a Mindszent tér 1. alatt tartják. Érdeklődni és jelentkezni a 46/345-458-as telefonszámon lehet. Alternatív ellentét Fülek (MTI) - Befejezte harmadik országos tanácskozását a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Választmánya. Kinyilvánították, hogy a szlovák oktatási tárca „alternatív oktatással” kapcsolatos elképzeléseit a szlovákiai magyar iskolák elleni nyílt támadásnak minősítik. Úgy ítélik meg, hogy a terv - melynek értelmében Szlovákia nemzetiségek által lakott területein olyan iskolákat készülnek létesíteni, amelyekben csak néhány tantárgyat tanítanának magyarul - „a magyar iskoláit elleni nyílt támadásnak és az erőszakos asszimilációt felgyorsító eszköznek” tekinthető. Ha az „alternatív oktatást” önkényesen mégis bevezetnék, akkor elképzelhető, hogy a magyar pedagógusok élnek a polgári engedetlenség intézményével, és a döntésről tájékoztatni fogják a nemzetközi fórumokat is.
