Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-10 / 214. szám
Szeptember 1 Cl., Szombat m - riport ÉM-hétvége III Esküvő barokk és paraszt díszletekkel Lévay Györgyi A vőfély idejekorán rázendített.. Ha nem így tesz, a jegyespár elkésik a saját esküvőjéről; sokaktól kell búcsút vennie a menyasszonynak és a vőlegénynek. Futnak a percek, a strófa meg ezer. A vőfély, János László 19. éves, kántorképzőbe jár Egerben. Életében először vállalt lakodalmi nagyszerepet. Gondja volt, nem is kevés a sok évtized alatt szájról szájra teijedőn majd összeírt, összeírógépeit felsó-bódvavölgyi esküvői rigmusokkal, mert azok bizony édesanyámtól, édesapámtól, testvéreimtől búcsúzkodnak, itt meg Juditka nénitől, Kat ika nénitől, Bence bácsitól, Feri bácsitól és 118 testvértől kell elköszönni. De azért népköltés az ilyen, hogy továbbíródjék. Jól sikerült, folytak is a könnyek, ahogyan az ilyenkor illik. Két „igen” a jövőre Csodaszép volt a menyasszony. Loknikba csavart fekete, fényes hajához, tüzes, sötét szeméhez jól illett a hófehér. Apró vörös rózsákból kötött csokra lángolt a dúsan csipkézett., tüllözött mennyasszonyi ruhán. A karcsú vőlegény világos haja, fehér bőre nagyszerűen érvényesült a fekete szmokingban. Néha elpirult és olyankor látni lehetett, hogy a szive fölé tűzött bokrétában megrezegnek a fátyolvirágok. Élegáns volt a násznép is. A mezei csok- ros koszorúslányok, a bokrétás kisvófélyek, a násznagyok a karukra tűzött hatalmas, keményített szalaggal, aztán a divatos ruhákba öltözött örömanyák, örömapák... Berregtek a videokamerák, kattogtak a fényképezőgépek, A kocsikat az erre a célra kijelölt, emberek irányítgatták, szükség is volt rájuk, centik sem maradtak üresen a rózsakertben és a belső udvaron. A barokk falak méltóságos díszlete, a százados fák susogása, a késő nyári napsugarak emelték az ünnep fényét. Esküvő a Hadik-kastélyban. A lépcsőkre bontott szőnyeg elnyelte a léptek neszét, pisszenés sem volt, csak a nászinduló hangjai zúgtak, amikor a 18 éves Farkas Erzsébet és a 20 esztendős Békési Tamás a Komjáti Köijegyzőség anya- könyvvezetője, Hegedűs Lajosné elé lépett. Ha lehet, még nagyobb volt a csönd a szertartás alatt. Minden fül az „igen”-re várt. Aztán elhangzott: „a Magyar- Köztársaság családjogi törvénye értelmében házasok”. Csók. Versek. Idézet a Iüshercegből. Pezsgőspoharak csendülése. Gratulációk. Piruló násznagyok Eztán templomba indult a kocsi karaván. A bódvaszilasi református templomhoz vezető út mindkét oldalán kíváncsiskodók. Kik esküsznek ilyen nagy pompával? Jé, külföldi autók is haladnak a menetben. Úgy hírlik, két pap adja össze őket. Ott lesz az egyházi kórus is. György Horváth László bódvaszilasi és Karel Miock wapserveni református lelkész celebrálta az esküvői szertartást. .Annak okáért elhagyja a férfiú az ő anyját és apját és lesznek ketten egy testté” (Máté ev. 19. rósz) - hangzott, az ige magyarul, majd hollandul. Ez a házasság is az égben -, de két. nyelven köttetett. A kocsifelhajtón, zárt. kapuk előtt várta az ifjú házaspárt a kastély népe. Lelkesen söprögetett egy jókedvű asszonyka, amikor megérkeztek. Erzsiké ifjú asszony, tudta, mi a teendője: átvette a seprőt és maga fejezte be a munkát. Mikor végzett vele, »véletlenül” leesett és ripityára tört egy tányér. Nosza, összeszedni a darabkákat, ebben már a félj is segédkezett. Úgy van, úgy van, szorgos asszony, szorgalmas férj lesz belőlük. Ám a kastély kapuja még ekkor sem nyílt ki a násznép előtt. Csak akkor, amikor a násznagyok megfeleltek a pajkos szakácsnők több kérdésére. A pikáns kérdések alatt izzadt bizony a két násznagy, zavarban volt a két komoly űr. Igazgató uraimék talán máig is ott állnának, ha nem súgnak nekik jóakaróik. Amikor ez megvolt, tengernyi búzaszem hullott a pár fejére: legyen termékeny a házasságuk. Ugyanígy kívántak bő gyermekáldást a kastélyhoz vezető úton azok a tornanádaskaiak is, akik nem voltak hivatalosak az esküvőre. Két falu népe is részese volt ily módon a kastélybéli fiatalok esküvőjének. Árva gyerekek Erzsiké és Tamás is kisiskolás korában került, a tornanádaskai otthonba. Állami neveltek. A kislány szülei és a fiú édesanyja korán meghalt. A két gyereknek külső, vérszerinti kapcsolata nem volt. Egyszer felcsillant, a remény, jelentkezett a fiúcska nővére, ígérte törődik vele, látogatja, csomagot küld... Ezek a dolgok - látogatás, csomag - nem köznapiak az intézeti gyerekek életében. Betegre örüli magát, akivel az ilyesmi megesik. Tamás már a hírre szárnyakat kapott, amely számyacskák azonban hamar letörtek, mert nővére közben családot alapított, szeretete és pénze pedig nem volt annyi, hogy kisöccsének is juttathatott volna belőle. Tamás, amikor felcseperedett, felkutatta édesapját, de a kapcsolatteremtés vágya sajnos egyoldalú volt. Erzsikét is megkereste egyszer a nővére, felajánlotta, lakjanak együtt valahol. Nem lett belőle semmi. Nem tudni, hogyan alakult volna a lányka sorsa a nővérével és annak gyermekeivel. A gyermek- és ifjúságvédő szakemberek tapasztalatai keserűek. Az intézetek bankba teszik a gyerekek után járó családi pótlékot és árvasági segélyt és amikor azok fel,A laMalom Fotók: Lévay Györgyi Pengetik a tányérokat cseperednek, nagykorúvá válnak, egy összegben megkapják azt. Ez az ő induló tőkéjük, ezzel az összeggel vágnak neki az életnek. Tudják ezt a szülők és a nagyobb testvérek is. Ha közeleg a 18. születésnap, vagy legalábbis sejtik, hogy afelé halad a gyerek, igen sok esetben megjelennek az alig, vagy sohasem látott vérszerintiek. Hamut hintenek a fejükre, kedveskednek, szépeket, ígérnek, sugárzik belőlük az egykor magára hagyott, gyermek iránti szeretet. A vége rendszerint az, hogy a hozomány pillanatok alatt elfogy, a védtelen és most már igazából csalódott, a világban teljesen egyedül álló fiatal pedig üres zsebbel visszamegy az intézetbe, vagy elzüllik, vagy... Sok tragédia kezdődött, ilyesformán. Ház, nagy kerttel Erzsébetnek és Tamásnak összesen egymillió forintja van. Illetve volt. Mert már ingatlanba fektették. Vettek egy jó karban lévő, háromszobás, fürdőszobás, alápincézett, nagykertes házat egy közeli faluban. - Sok gyümölcs terem majd ott és virág. Az egyik szobába már bútor is került. O és mennyi, mennyi a nászajándék! Háztartási gépek, edény, étkészlet., ágynemű. A tanároktól, a nevelőktől,, a szakácsnőktől, a gyerekektől. És kedves a hollandoktól. Karel Miock tiszt,eletes úr- és felesége pár évvel ezelőtt turistaként vetődött a kastélyparkba. A mindenkihez nagyon barátságos intézeti gyerekek körülvették őket, majd megajándékozták egy saját maguk által készített gyökérfigurával. A wapserveni református gyülekezet azóta gondoskodik a toma- nádaskai gyerekekről. Ruhát., technikai berendezést, bútort küldenek. Most például nyaralót szeretnének vásárolni, valamely szép helyen. A kapcsolatnak kölcsönös szakmai előnyei is vannak. Elméleti és gyakorlati információk cserélnek gazdát az amszterdami egyetem gyógypedagógiai tanszéke és a tomaná- daskai speciális iskola között.- Erzsikét a tavasszal konfirmáltam és nagyon boldog vagyok, hogy a gyülekezet befogadta. Külön A polgári esküvő pillanatai örömmel tölt el, hogy ez a két fiatal nem kényszerből, hanem szabad akaratából köti össze az életét; nem egy úton lévő gyermek iránti felelősségtudatból házasodnak - mondta Miock tiszteletes úr. Esküvő több nevelőotthonban volt már, Czikó Benjamin, a GYIVI igazgatója kis statisztikát is vezet, erről. Azt mondja, állami nevelt házaspárok körében kevesebb a válás mint másutt. Egyházi esküvő viszont még nem volt a megye nevelőotthonaiban. Ez a mai az első! Másutt sem lehet gyakori az ilyen, öt újság képviseltette magát.- Hogy kevés az egyházi esküvő, annak igen kézenfekvő az oka. Az intézetekbe bekerült gyerekekről nem tudni, milyen vallá- súak és egyáltalán, sokáig nem is törődött senki a vallásos nevelésükkel. Mi négy évvel ezelőtt Kocsis Ferenc római katolikus plébános úrral és Kerekes Ferenc igazgató úrral együtt megkérdeztük a gyerekeket, szeretnének-e hittanra járni. Csak néztek ránk. Megmutattuk a templomainkat. Aztán ki-ki döntött, szeretne-e, avagy sem hittant tanulni. Tavaly mái- tizennégyen konfirmáltak, ennél többen bérm álkoztak. A Magyarországi Református Zsinat elnökségétől Bibliát, énekeskönyveket, hittankönyveket kaptunk, ugyanígy a katolikusok is. Nem véletlen, hogy Máté evangéliumát választottuk az esküvőn. Ezek a fiatalok most már semmiben sem különböznek másoktól, az ő családjuk az intézet, a gyülekezet. Ebben az intézetben él a magyar keresztyén- ség legfiatalabb gyülekezete, hiszen mindössze négyéves. Természetes, hogy nekünk, a családnak ezután is gondoskodnunk kell róluk. Mindenek előtt munkát találnunk számukra és aztán is egyengetnünk az útjukat. - hallottam György Horváth László lelkész úrtól, az ifjú asszony hitoktatójától, eskető papjától. Kivilágos virradatig Az „örömanyák” és „örömapák” - a tanítók, tanárok, nevelők, szakácsnők, - ugyanúgy viselkedtek ezen az esküvőn, mint ahogyan bárhol teszik a világon a szülők. Kerekes Ferenc igazgató úr, Pál Ist.vánné Juditka, Szalókiné Nagypál Judit, Detki Józsefné Katika és a többiek féltőn és örömmel éltek meg a szertartás ünnepélyes pillanatait, majd a lakodalom nagy-nagy vidámságát. Csupa jót mondanak gyerekeikről. Erzsiké pedantériáját, meleg szívét, ügyes kezét, talpraesettségét, Tamás eszét, hogy három szakmát is szerzett húszéves koráig, mindenkori figyelmességét, veleszületett intelligenciáját dicsérik. És feltörnek az aggodalmak: „Tamáska februárig még katona, mi lesz abban a nagy házban a csöpp asz- szonnyal egyedül, idegenben!” A nagy lakodalom költségeit az intézet alkalmazottai és a tornanádaskaiak állták. Mindenki hozta a tyúkot, a tojást, a süteményt, a tortát, ahogyan az minden falusi lakodalomban szokás. Arra törekedtek, hogy minden eredeti legyen, igazi, parasztos, tájjellegű. Nagyon tetszett a holland vendégeknek. Hát még az intézeti gyerekeknek, akik életükben még sohasem voltak lakodalomban! Szokás errefelé, hogy, ha a násznép azt szeretné, csókot váltson az ifjú pár, villával pengetik a tényért. A gyerekeknek folyton csókra biztatták a párt, pironkodott is eleget Tamás: ennyit csókolóz- ni a gyerekek és a tanárok előtt. Erzsiké láthatóan élvezte a helyzetet, rá-rászólt férjére, nem hallod, Tamás, pengetik a tányérokat. A máskor korán fekvő gyerekek kisírták, hogy a menyecsketáncig maradhassanak. Aztán amikor mind megtáncoltatták a piros menyecskeruhába öltözött Erzsikét, kedves kis „pótmamájukat”, kikönyörögtek még egy órácskát. A kastélybéli víg lakodalom kivilágos virradatig tartott. A fiatalok esküje, reméljük életük végéig. Könnyek, áldások, imák, koccintások, szívbéli és tréfás jókívánságok indították útjukra őket. Aktuális széljárás Gyöngyösi Gábor /A széljárást bizonyos területen mindig az uralkodó szél határozza meg. Általában ugyanez a szélkakasok állását, de kezdem gyanítani, hogy az észjárást is. Nyelvünk úgynevezett modern fogalomtárában a szélkakas amúgy sem a kéményeken, tornyokon forog immár jó ideje, hanem a társadalmi életben forgolódik, méghozzá mindig úgy, ahogy saját érdeke megkívánja, azaz arccal az uralkodó szél irányába, amely ha fordul, hát vele fordul a szél kakas is. A szél járás és az észjárás között a szélkakas szempontjából eszerint nincs túl nagy különbség, kiváltképpen, ha a szél járást sem kizárólag meteorológiai jelenségként fogjuk fel. Gondolom, e néhány előrebocsálott mondat sejteti már, hogy politikai életünk mindenkor messzire látszó szélkakasairól elmélkedem, akik közül vagy hatan ismét vitorlaszelet cserélnek. Azokról, akik mivel látszanak, azt hiszik, hogy csúcson vannak, holott csak a nagyon gyorsan változó valóság felszínén tartózkodnak, amelynek mélye igazából nem is érdekli őket. Ha úgy tűnne, most megfordult a szélirány, mertaszél- kakasok ezt jelzik, az is csak a látszat. A tartalom ismét nem számít már, csak a forma, a lényegről beszélni sem érdemes, hisz takarja az üres szavakkal szépre, tetszetősre festett máz. Mit számit már a végső cél - amelytől az eleddig járt úton egyre messzebb kerültünk -, ha most más utat karózhatnak ki számunkra, amelyet zökkenőmentesnek ígértek, még nem is olyan rég. Hiszen tudják, nagyon jól tudják, hogy a kecsegtető cél elérhetetlen, araszoljon hát az általuk kijelölt új úton a tömeg. Előre, vagy hátra az is mindegy, fontos, hogy az előírt módon, minden kiugrási kísérletet mellőzve. Fegyelemmel, türelemmel, minden elvétett lépést elölről kezdve, bárki is hibázik. Félő, hogy most, ilyen irányba terelnek bennünket, mert hogy ezt választottuk magunk. Az ilyen ballépésektől pedig senki nem óvja meg soha ezt a népet, mely épp oly naiv, mint amilyen csodálatosan elpusztíthatatlan és újrakezdő természetű. - És sajnos, nagyon hiszékeny. Elhitte például, hogy neki Góg és Ma- góg helyett a demagógot kell választania, s a szélkakasból lehet szélkakadu, amely mégsem annyira megbízhatatlan madár, mint az előbbi. Bizonyára azért, mert idegen. Közben zajlik az élet, fokozatosan kiderül, hogy ezután minden másképp volt, még az a szerencsétlen vasfüggöny is, amelyrőlpedigazthittük, hogy valóban amúgy magyarosan vágtuk át, bontottuk le egyetlen huszársuhintással, megvillantva még egyszer utoljára azt a magyaros virtust, amelyet sokszor irigyelt el tőlünk a hőn óhajtott, de most már csak vágyott Európa. És tessék, amíg majd öt év alatt nem tudtuk eldönteni kié az érdem, kinek mennyi volt lebontásában a része, most tudomásul kell vennünk, hogy - amint egyik volt miniszterelnökünk állítja - csupán azért bontottuk le, mert felújításához nem volt elég pénzünk. Az állítás hihető, hiszen azóta rengeteg dologról kiderült már, hogy pénz híján nem tudjuk megoldani - lásd expo, nyugdíjemelés, pótköltségvetés és egyebek -, de azt, amit most egy a lebontásban ugyancsak érdekelt fél, a volt NDK-s Ho- necker állít posztumusz emlékiratában, hogy a magyarok 500 millió márkát kaptak volna ezért a rontó-bon- tó tevékenységéit, azt már igazán nem lehet elhinni. Mert kérdezzük szép csendben, ki kapta volna ezt a nem is olyan rengeteg pénzt? A magyarok? A kormány? A miniszterelnök, az akkori külügyminiszter - aki mostani miniszterelnökként cáfolja - vagy az államminiszter? Ki? - Mi, „magyarok" nem emlékszünk, hogy egyetlen márkát is kaptunk volna ezéit az elhatározásért, amelynek eredménye - most már azéit be kell látnunk és be kellene látnia a világnak - mégiscsak volt. És ha már a közelmúlt eseményeinek átértékeléséről, degradálásá- ról, jelentősége elsekélyesítéséről van szó, hadd jegyezzük meg, hogy valóban kellett volna kapnunk nem eny- nyi pénzt, jóval többet, hiszen ennyit határátlépési taksaként vagy úthasználati díjként is beszedhettünk volna a keletnémetektől, ha egyáltalán eszünkbe jut valamilyen viszonzást kérni cserébe. - Nem jutott, mint ahogy azóta se kértük adósságaink csak egy kis részének az elengedését sem, mert a mi nagylelkűségünk, megértésünk szomszédainkkal, szomszédaink érzékenységével szemben határtalan, mint amilyenné az akkori Ausztria-Magyarország közötti sávot tettük. Nem a magunk hasznára, a magunk érdekében akkor sem. /A mi hasznunkat általában más szokta lefölözni. Nemcsak abban az értelemben, hogy túlságosan elszaporodtak saját húsosfazék mellé igyekvőink de úgy is, hogy ha átjárható határokat, akármilyen aprócska határátkelőket akarunk, építsük ki mi, mert szomszédainknak nincs erre pénzük. Ők csak jönni akarnak, eszük ágában sincs megkönnyíteni azt, hogy mi is mehessünk. Az olyan abszurdumokról, hogy a magyar honfoglalás ezer- egyszázadik évfordulójára tervezett kiállítás nem viselheti a Magyar nemzet története címet, mert az sérti a szomszédok érdekeit - a magyar kultuszminisztérium helyettes államtitkára szerint-én már nem is beszélek. Csak üzenném a szélkakasoknak: nem kell izgulni, s minduntalan forogni. Nálunk még a keleti szél járás nem fordult meg. Uralkodó maradt. Legalábbis rajtunk.
