Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-04 / 182. szám

Az ÉszaK'Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1994. Augusztus 4. Lakáskultúra Újjávarázsolt bútorok A régi étkezőasztal jótékony terítő nélkül is mutatós Ágy alá, vagy tetszetős dobozokba, ládákba is pakolhatjuk dolgainkat Fotók: ÉM-repró Kivirul a fürdőszoba Miskolc (ÉM) - A fürdőszoba-beren­dezők két táborra oszlanak: az egyik tábor a fürdőszoba funkcióját tartja szem előtt, a másik azon van, hogy meghitt zugot varázsoljon. A funkcionalizmus bizony nem ol­csó mulatság, hiszen a modem für­dőszoba padlóját és falait csempézni kell, szükség van hasznavehetö kádra, tusolóra és mosdókagylóra, jó szellőzésre és fűtésre, tároló he­lyekre, s megfelelő világításra. Van­nak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a fürdőszoba a pihenés, a könnyed lebegés színtere, hogy nemcsak a test ápolására, hanem a lélek felfrissítésére is szolgál. Ép­pen ezért a kényelmet tartják szem előtt. E felfogás nem feltétlenül arat elismerést a népes családoknál, ahol elvárják, hogy ki-ki minél előbb végezzen a dolgával. Mégis iránymutatóul szolgálhat, amikor rászánjuk magunkat - szűkös anyagi lehetőségeink ellenére is - fürdőszobánk csinosítására. Szükségből erényt A fürdőszobát manapság meglehe­tősen szűkre tervezik, ám éppen ez ad lehetőséget rá, hogy kevés pénz­ből is elegánsan rendezzük be, hi­szen a drága csempét, padlólapot, különleges textíliát csak kis mennyiségben kell megvásárol­nunk. Ha még ezeket a kiadásokat sem engedhetjük meg magunknak, hagyatkozzunk képzeletünkre, az ugyanis pénztárcánkkal ellentét­ben, kimeríthetetlen. Ha nem áll módunkban kicserélni a csúf színű, nagy felületet beborító csempét, tisztítsuk le alaposan, majd egy réteg alapozó után kenjük be - tetszés szerinti színű - selymes fényű zománcfestékkel. Sivár helyi­ségeknek eleganciát ad, ha meleg, sötét színűre festjük a falat, s met­szeteket, fényképeket akasztunk ró. Ragaszthatunk a falakra új ta­pétát, sőt textíliát is, erre azonban a kád körül - mintegy 60 centiméte­res magasságban - védő plexilapo­kat kell elhelyezni. A legpuritánabb fürdőszobát is ba­rátságosabbá teszik a fátyolfüggö­nyök. A rendezettebb összhatás kedvéért, szereljünk az ablakok elé rolettát, mintája harmonizáljon a fürdőszoba berendezésével, de az is szép, ha anyaga teljesen egyszínű. A szokványos csempék közé illesz- szünk egy-egy tükörlapot - ettől csak úgy sziporkázik a fürdőszoba. A csövek takarása Az ormótlan csövek és elzárócsapok a legszebb fürdőszobát is elcsúfít­hatják. A falon éktelenkedő csövek köré építsünk szekrényt, legalább lesz hová rámolnunk holmijainkat. A csövek közé szerelhetünk polco­kat is, és rakjuk meg őket mutatós fürdőszobai csecsebecsékkel. Ké­szítsünk „szoknyát” a mosdókagyló­nak valamilyen csinos textíliából. Fessük a csöveket élénk színűre; váljanak a fürdőszoba díszévé. Új ruhában a régi Miskolc (ÉM) - Aligha lehet meg­hittebb része otthonunknak, mint egy gyönyörű kandalló, a rostélyok mögött lobogó lángokkal. A kandal­lót sokféleképen díszíthetjük, és azt is megtehetjük, hogy lakásunk ér­dekes középpontjává alakítjuk, anélkül, hogy tüzet raknánk benne. Csodákat művelhetünk például ügyesen elrendezett száraz virá­gokkal. Ha netalántán azt forgatja valaki a fejében, hogy a lakásában levő kan­dallót kicseréli, először vizsgálja meg a kidobásra szánt matuzsále­met. Mert a legreménytelenebbnek tűnő esetben is van kedvező megol­dás, ami csak érdekesebbé, különle­gesebbé teheti környezetünket. A használaton kívüli kandallónyí­lást beépíthetjük fa- vagy üveg pol­cokkal, s rakhatunk rá növényeket, könyveket. Vagy például a régi kályharostély helyére épen odaillik a hifitorony. Ha éppen a gyerekszo­bában van az öreg kandalló, az kü­lönösen jó, hiszen kevés munkával szép kis babaliázat készíthetünk. Miskolc (ÉM) - Bútorainkat több­nyire hosszú évek alatt gyűjtjük össze, nagy gonddal, nem Ids utána­járással, és ez jól is van így. Ha mindent egyszerre vennénk meg, lakásunk olyan lenne, mint egy szállodaszoba, hiányozna belőle a báj és természetesség, amelyet a la­kókkal együtt lélegző, lassacskán velük együtt változó és gyarapodó tárgyak sugároznak magukból. Szerencsére egy kis munkával és sok-sok türelemmel mindenféle használtpiacon vett, lomtalanítás­kor talált, családtagoktól kapott fél­kész vagy puhafa bútort helyrepo­fozhatunk. A bútorokat - ugyan­úgy, mint a padlót - bárki lecsiszol­hatja, befestheti, pácolhatja, öregít- heti, márványozhatja, letakarhatja aszerint, hogy mi a felújítandó da­rab, és milyen célt fog szolgálni, le­het, hogy rámegy néhány óránk vagy napunk, de az a büszkeség, hogy valami teljesen egyedit hoz­tunk létre, minden fáradságot meg­ér. Az antik bútorok helyrehozása és újrafényezése külön mesterség, úgyhogy, aki nem akarja kitanulni a bútorrestaurálás minden csínját- bínját, bízza a dolgot szakemberre. Széket, de gyorsan! Aki új otthont alapít, az mindeneke­lőtt szép és kényelmes székeket sze­rezzen be. Ez persze nagyon meg­csapolhatja a családi költségvetést; olcsóbb, ha egy kis leleményesség­gel magunk készítünk a szoba össz­képét gazdagító, mégis egyszerű ülőalkalmatosságot. Ha van néhány masszív faszékünk, lássuk el őket alapozó felületkeze­léssel, majd néhányat fessünk fe­hérre, néhányat meg feketére, de három-négy különböző színre is be­kenhetjük őket, követve a függöny vagy a tapéta mintázatát. A csúf stílbúrokat újból és újból megszépíthetjük méregzöld vagy terrakotta lakkozással, kínai vagy pompeji rozsdabarnákat és feketé­ket megidézve. A székek elnyűtt nád- vagy gyékényfonatú ülőkéjére rakjunk méretre vágott, erős réte­gelt lemezt, amelyet tetszés szerint lefesthetünk. Hogy kényelmes ülés essen rajtuk, vegyünk vagy varr­junk a székekkel harmonizáló vagy éppenséggel tőlük elütő színű, pu­hára tömött párnákat, amelyeket a székek hátán a saját anyagukból készült zsinórral vagy selyemsza­laggal megkötünk. Asztal, asztal, asztal A csúnya, kopott asztalokat egysze­rűen takarjuk le. Erre bármilyen anyagot használhatunk, sőt, ha né­ha kicseréljük a térítőt, választha­tunk, mindig új és új asztal áll majd előttünk. A viharvert ebédlőasztalokat, kis- asztalkákat, akár négyzet, akár kör, akár ovális alakúak, terítsük le földig érő textíliával. A kisasztalkákat, kiegészítő aszta­lokat vagy a bármely bútordisz­kontban kapható praktikus kocká­kat lakkozzuk be; az utóbbit tapétá­val vagy kárpittal fedhetjük, és a tartósság kedvéért lakkozhatjuk is. A kávézóasztalka mára ritka lett, mint a fehér holló, s ha előbukkan is, többnyire nevetségesen drága. Ilyen alkalmatosságot könnyen ké­szíthetünk azonban magunk is 2,5 cm vastag, lesarkított, vagy lekere­kített élű üveg- és plexilapból, amit a fától a betonig bármilyen alapra ráhelyezhetünk. Étkezőasztalt is összeüthetünk ilyen módszerrel, bár ezt szilárdab­ban kell alátámasztanunk, mint a kávézóasztalkát. Régi varrógéplá­bak, mosdóállványok elegyengetett felületű farönkök, oszlopdarabok és talpak kiválóan megfelelnek erre a célra. Az alkalmi asztallapokat bármivel alátámaszthatjuk; ne ijedjünk meg a hóbortos ötletektől, sokszor na­gyon is praktikusak. Például: kerít­sünk egy jól megtermett kerámia­vázát. Állhat a talpán, de szájával lefelé is. Ha szájával fölfelé áll, tölt­sük meg kaviccsal vagy kagylókkal és tegyünk rá átlátszó plexilapot. Hasznosak lehetnek a borosládák, akár tele borosüvegekkel — ettől csak szilárdabbak lesznek, és a tá­rolás gondját is leleményesen meg­oldják. A tejesládákat hagyjuk csu­paszon vagy fessük le. A műanyag ládák nem olyan szilárdak, viszont szebbek a szemnek. Hangulatosak a régi utazóládák, de vigyázzunk, nehogy éles sarkaik kitépjék a ru­hánkat. Jó szolgálatot tesznek a lakkozott, tapétázott vagy kárpito­zott kockák; tetszés szerint variál­hatjuk őket, és mindig megtoldhat- juk őket egy-egy új darabbal. A könyvekből rakott „kávézóasztalka” szellemes vizuális tréfa, s még hasz­nálni is lehet. Tárolóhelyek láthatatlanul Miskolc (ÉM) - Szokás szerint a ru­hák, a vászonneműk, a könyvek, a kazetták, a konyhai eszközök, a sportfelszerelések, a szerszámok, a játékok, az iratok és a lemezek táro­lása okozza a legtöbb gondot a la­kásban. Mindig van olyan holmink, melyet nem teszünk el használat után, hi­szen nehézkes volna minden alka­lommal újból előkotomunk. Egy­szer azonban eljön a pillanat, ami­kor torkig leszünk vele, hogy a gye­rekek játékaiban botladozunk a nappaliban, s hogy hasra esünk az előszobában heverő téli csizmákban - ekkor kell eltűnődnünk rajta, ho­vá tegyük az idők folyamán felhal­mozódott dolgainkat. Leggyakrabban a fekvóbútorok ágy­neműtartóját szoktuk telepakolni, hogy holmink ne legyen szem előtt. Jó szolgálatot tesz az ágy is, hiszen minél magasabb, annál jobban el­férnek alatta a bőröndök, dobozok, szennyeskosarak. Az ajtók hátlapján a legkülönbö­zőbb dolgokat tarthatjuk. Fémsí­nekre, keskeny fapolcokra vagy ta­karos kis akasztókra itt kirakhat­juk legapróbb tárgyainkat. A legegyszerűbben paravánnal rejt­hetjük el gyakran használt holmija­inkat: kondi- és spoi-tfelszerelésün- ket, iratainkat és papirosainkat, a ruhafogasokról, műanyag dobozok­ról és házi szerszámokról nem is be­szélve. Azokban a zsúfolt lakások­ban, ahol a nappali és étkezőteret még játszó- és dolgozószobaként is használják, gyakran egy földig leta­kart asztal menti meg az összképet. Egy ilyen asztal felbecsülhetetlen szolgálatot tesz; remekül elrejthet­jük mögötte a játékokat, kosarakat, iratcsomókat, egyszóval mindent, amit nap mint nap előveszünk, de azért szépnek nem mondanánk. Mindamellett ügyeljünk rá, hogy lá­bunk beféljen az asztal alá, ha mel­lételepedünk. Sok mindenre jók a régi ládák. Jó mélyek, elférnek ben­nük a helyigényes holmik: takarók, téli ruhák, újságok, játékok, és ha lecsukjuk, fedelüket, máris újabb ülőhelyet nyertünk! Az egész falat beborító könyvespol­cok közé, úgy derékmagasságban, építsünk csukható szekrényt - jó szolgálatot fog tenni, és a gyerektől is biztonságban lesz. Gyakran megfeledkezünk az ajtók fölött kínálkozó tárolóhelyről. Erő­sítsünk föl egy egyszerű fapolcot, és tegyük rá mindenhonnan kiszoruló könyveinket, dísztárgyainkat. Ta­karókat és vászonneműt is tartha­tunk itt. A gardróbszobák alapterü­lete jobban kihasználható, ha gör­gős ruhaakasztókat alkalmazunk. Ha ruhásszekrényünk egyik felébe, úgy 75 cm-rel az eredeti akasztó alá még egy akasztórudat szerelünk, kétszer annyi ing, blúz és zakó fér el majd. A fa cipőtartóra erősítsünk görgőket, így addig forgathatjuk az állványt, amíg elő nem kerül a kere­sett lábbeli. A drótkosaraknak megvan az az előnye, hogy az apró holmi elöl van bennük, mégsem csinál rendetlen­séget. A sálak és a nyakláncok a szekrényajtó belső oldalán lóghat­nak. A hálóhelyiség sarkába rakott egyszerű állófogas nagy könnyebb­séget jelent a zsúfolásig megrakott ruhásszekrénynek, és segítségével a szobát is könnyebben rendben tudjuk tartani. Kreatív megoldások Miskolc (ÉM) — Nemcsak gyerekeink, mi fel­nőttek is szeretjük a bohókás tárgyakat. So­kuknak nincs kézzelfogható haszna, nem tu­dunk pakolni rájuk, sem kényelmesen elnyúl­ni rajtuk, viszont gyönyörködtetnek, jókedvre derítenek, megnyugtatnak. Vannak, amelye­ket azért kedvelünk, mert emlék fűződik hoz­zájuk, másokat pedig azért, mert szinte észre­vétlenül hozzánk nőttek, már „régi bútordara­bok” környezetünkben. Persze az sem árt, ha teszem azt, még használhatók is a szóbanfor- gó tárgyak, mint például a képen latható teve. Ha éppen nem tevegelni akar rajta cseme­ténk, nyugodtan használhatjuk asztalként, mi több, középen egy titkos fiók is található, ahová leveleinket, apróbb személyes dolgain­kat pakolhatjuk. Ügyes kezú apukák maguk is elkészíthetik ezt a - nemcsak gyerekszobába való - tréfás, faál- laltot. A prototípus 120 centiméter hosszú, 73 centiméter magas, az asztal teteje pedig, (fé­lig) nyitott állapotban 56x25 centiméteres. A különleges fonnák, és eredeti megoldások kedvelőinek figyelmébe ajánljuk a csavarok és az átlátszó plexiüveg lap kombinációját. Ke­vés munkával mutatós asztali melegítőt ké­szíthetünk. Segítségével melegen tartható a kannával kínált tea, kávé. Tehát ha hosszas beszélgetésbe merül a vendégül látott társa­ság, a háziasszonynak nem kell folyton újra­melegíteni az üdítő italt. Csak kevesek adatik meg, hogy lakását már rögtön az elején festményekkel, értékesebb képekkel díszítse. A csupasz falak pedig rideg­gé, barátságtalanná teszik az otthont. Nem is gondolnánk, mi mindennel „ékesíthetjük” la­kásunk falait. A régi steppelt takaróktól kezd­ve, a népviseleti darabokon keresztül még akár bekeretezett csipkével is.

Next

/
Thumbnails
Contents