Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-29 / 203. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1994» Augusztus 29«, Hétfő Megkésett happy end 1994. augusztus 13-án, szombaton a tapolcai­elágazás és a vasúti felüljáró között, a tapolcai út város felé tartó, jobb oldali sávjában elrom­lott egy billenő-platós teherautó. Előfordul! Vezetője lezárta, otthagyta. Az ott közlekedő 2, 12, 32, 33 és 34-es járatszámú autóbuszok, valamint személy- és teherautók tömege ke­rülgette a mozgásképtelen járművet. 1994. augusztus 14-én, vasárnap délután esemény történt a beteg autó közvetlen kör­nyékén. Mentő, rendőrkocsi! A forgalmi torló­dás láttán 18.45 órakor telefonáltam, a 07-en jelentkező rendőrrel ismertettem a szituációt megoldást sürgetve. Az anonim rendőr közöl­te: Nem kell feltétlenül nekimenni annak, ami az úton van. Javaslatomra, hogy néhány mé­terrel odébb kellene vontatni a teherautót az útmenti széles zöld sávra, megkérdezte: van-e traktorom? Nem volt, azóta sem vettem e cél­ra. A balesetveszély viszont megvolt és meg is maradt. A teherautót kerülgették. 1994. augusztus 15., hétfő. Felhívtam az MVK Rt. általam illetékesnek tartott osztály- vezetőjét. Említettem, hogy munkatársai - a fent felsorolt autóbuszok vezetői - és még sok más gépkocsivezető bosszankodnak az aka­dály miatt. Lehet, hogy ez nem az ő feladata, de próbáljon valamit tenni - kértem. Majd meglátja, mit tehet - válaszolta. A teherautót továbbra is kerülgették. 1994. augusztus 17., szerda. Telefon a vá­rosgondnokságra, onnan üzenet a közlekedési felügyeletnek. Ettől kezdve az események hal­latlanul felgyorsultak, mert mint egy szemta­nú állítja, 10.45-kor a beteg autó körül mozgo­lódni kezdtek, és az a saját lábán elhagyta kényszerű tartózkodási helyét. A tapolcai út mindkét sávja immár ismét járható! Ezúton szeretnék köszönetét mondani: a névtelen rendőrnek, az MVK Rt. illetékes osz­tályvezetőjének, a közlekedési felügyeletnek, továbbá mindazon ismeretlen segítőnek, jó­akarónak, akik közreműködtek e hihetetlen bonyolult probléma 4, azaz négy nap alatti megoldásában. A tanulságot talán a nyájas olvasó vonja le. A magam részéről csak annyit: ha a reakcióidő ilyen nagy ilyen kicsiny dolgokban, akkor mire számíthatnánk, ha valóban sürgős lenne a se­gítségnyújtás. Miért ez a közömbösség, nemtö­rődömség? (Név és cím a szerkesztőségben) Lélekben is megnyomorítva Jómagam közel 50 éve mozgáskorlátozott va­gyok, így mélyebben átérzem sorstársaim bú- ját-baját. Sajnos kevés megértést tapasztalha­tunk életünk során, és könnyebben sebezhe­tők is vagyunk, mint az egészséges emberek. Ezért is osztom meg a kedves olvasókkal az alábbi történetet. Július 26-án barátomat magammal vittem Encsre, hogy míg dolgaimat intézem, nyirat- kozzon meg és borotváltassa is meg magát. Le­tettem a szolgáltatóház előtt azzal, hogy majd későbí) találkozunk. Mire visszatértem, sehol nem találtam őt, ami nem csoda, mert a fod­rász szövetkezet aznap zárva volt. Kerestem több helyen, mindhiába. Már a város határá­nál jártam, amikor a lelkiismeretem nem en­gedett tovább, hiszen eszembe jutott, hogy fa- lubelim hazamenni egyedül képtelen, otthon is kisszekeret tol maga előtt, hogy állni tudjon a lábán. Végre rátaláltam, egy közös ismerős társaságában, aki támogatta őt. Ránéztem ba­rátomra, s mert „szépítkezésnek” nyoma sem volt rajta, elvittem egy maszek fodrászhoz. Akkora már mindketten úgy elfáradtunk, hogy nem restelltem előnyt kérni neki. Ám a várakozók — köztük három tinédzser - elzár­kóztak kérésünktől. Mivel várakozni már fizi­kailag képtelenek voltunk, hazaindultunk. Ezúttal nemcsak testben, de lélekben is meg­nyomorítva. T. L. Hemádbűd Szerkesztői üzenet Ifj. Hamar Jánosné, Szikszó: Helyesen tájé­koztatták Önöket az OTP-ben, miután szociál­politikai kedvezmény magánlakás építésére; értékesítés céljára épített és építtetett lakás megvásárlására; értékesítés céljára lakást építő, építtető gazdálkodó szervezettől (pl: OTP. Ingatlan Rt.), vagy megbízottjától, illet­ve bizományosától olyan lakás megvásárlásá­ra, amelyet az a másik vevőjétől vett meg — nyújtható. Használt lakások esetében csak az utóbbi értelmezésben jár a kedvezmény, míg magánforgalomban (kéztől) történő lakásvá­sárlásnál semmiképpen sem nyújtható. Ön- kormányzati tulajdonú bérlakások megvásár­lása sem jogosít fel szoc. pol. juttatásra. Jogsegélyszolgálat Ma, augusztus 29-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház I. emeletén, lapunk levelezési rova­tának irodájában. Tanácsokat és felvilágosí­tást ad dr. Demeter Lajos ügyvéd. isiabMagyarország, Bodnár Ildikó rovata Rozsdatemető a város szívében Lesz rendezési terve Miskolc váro­sának. A maradék területekre. Itt kell majd bizonyítani, hogyan lehet a kevésből sokat varázsolni. Mert a lehetőség úgy fogy, mint a telihold. Az „egyutcás” városnak például so­ha nem volt főtere. A Búza tér bon­tása után ott volt a nagy lehetőség: főtér szökőkúttal, szoborpark, baba­sétáltató, stb. És mi lett? A túlnépe­sedett tér tovább népesedett. (Ben- zinkútból kettő is van!) A szökőkút a Szent István téri rejtekhelyre ke­rült. (Ott se működik - de minek is?) A szoborpark - a vandálok örö­mére - a népkerti rejtekhelyen „parkol”, sétáltató hely meg ugyan minek, úgyis egyre kevesebb baba születik. Minden eladó. Az ügyészség, a bíróság, az adóhivatal közelében nincs nyilvános parkoló, körülöttük mindig óriási a tumultus. A parkolónak alkalmas helyen viszont (városképi szempontból mindenesetre előnyösebb megoldás lenne) rozsdatemető díszlik évek óta a Dózsa György és a Fazekas ut­ca sarkán. A polgármesteri hivatal válaszlevele szerint az LKM Dózsa György úti Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet (Miskolc, Herczeg Fe­renc u. 43.) 1990-ben tulajdonjogot szerzett a Dózsa György u. 12. szám alatti 2677/35 helyrajzi számú sa­roktelek ingatlanra. Igen, itt a rozs­datemető. - így is lehet privatizálni! Csapó András Miskolc Parlagfű ürügyén az összefogásról Prüszköltél-e százat egyfolytában, vakartad-e véresre lábadon a sok viszkető hólyagocskát, esetleg könnyed, s orrod váladéka patak­zott-e már? Nem is fulladtál úgy, mintha vattán át érkezne tüdődbe semmi-kis levegő? Igen válasz ese­tén kéretik a parlagfű irtását foly­tatni. (Nemleges válasz esetén pe­dig az olvasást.) Eme bevezető után nekilátnék a „boncolásnak”. Mi a helyzet parlag­fű-ügyben? A sajtó időről időre fel­kapja a témát, mint szél az Ambro­sia elatior (parlagfű, helytelen szó- használattal „vadkender”) spóráit, amely az érzékeny embereknél a fenti, kellemetlen tüneteket okoz­zák. Az ügyben elkötelezett társa­dalmi szervezetek felhívásokat ad­nak ki, az illetékesek (önkormány­zat, ANTSZ) pedig rendre megvála­szolják: igen, irtani kéne, de még nincs rendelet. Esetleg: rendelet már van, ám nincs rá pénz. (Utalva augusztus 19-i jegyzetünkre: A szak­emberek szerint megyeszékhelyün­kön még gyökerestül ki lehetne irta­ni e kártékony gyomot - míg több he­lyen már csak kaszálással lehet eny­híteni a helyzeten ha mindenki ve­szi a fáradságot és tövestül kihúzza az útjába kerülő parlagfüvet, amely­re a földtulajdonosokat kötelezi is egy MEM-rendelet. - szerk. megj.) Meg kellene végre érteni, hogy a parlagfű irtása társadalmi érdek! Érdeke a betegnek, mert talán ke­vesebbet szenved, s érdeke az egész­séges embernek is, hisz’ az általa befizetett tb-járulékból milliárdok folynak el a betegek tüneti kezelésé­re, és a gyógyításra: (gyógyszerek, berendezések, vizsgálati anyagok és a táppénz!) Arról nem szólva, hogy az egészséges ember is beteggé válhat, s az önkormányzatoknak pedig feladatuk a parlagfüirtás megszervezése, kivitelezése és el­lenőrzése. Miért nem történik akkor szinte semmi ezen a téren? Talán azért, mert az érintettek nem ismerték fel érdekeiket, a felelősök pedig nem érzik annak jelentőségét, hogy a parlagfű irtásán túl itt sokkal több­ről van szó! Átgondolták-e, hogy a parlagfűvel együtt kiirtható lenne a külső kerületekre jellemző útmenti gaz is, eltüntethető lenne a felgyü­lemlett sok szemét? E munkára ott van a munkanélküliek „hadra- fogható” serege, ott vannak a diá­kok, akik a nyári szünidőben szíve­sen jutottak volna egy kis keresett hez. De számíthatnának - kellő tár­sadalmi összefogással! - a lakóhe­lyen élő emberekre, ha az önkor­mányzatok a pártviták helyett a la­kókörnyezet megszépítésével foglal­koznának. Igen, társadalmi összefogás kell - a parlagfű ügyben is -, mint oly sok más országos vagy helyi dolog esetében. Ehhez erős civil szerveze­tekre van szükség, amelyek eleinte talán támogatásra szorulnak, ám a parlamenti demokrácia sem mű­ködne, ha a rendszerváltás előtt a pártok nem kapnak anyagi-techni­kai segítséget működtetésükhöz. Talán eljött az idő, hogy most a civi­lek kapják meg a lehetőséget. Nem önmagukért, hanem az általuk kép­viselt ügyért. Az erős civil szerveze­tektől nem kell a politikai szférának tartania, hisz ezek nem a hatalom megragadására jöttek létre, hanem együtt akarnak működni az általuk felismert problémák megoldásában. Tovább megyek. A Civil Kerék­asztal megalakulásával arra is le­hetősége van a kormányzatnak, hogy a társadalmi véleményeket is meghallgassa. A civil szervezetek készen állnak a társadalmi érdeke­gyeztetésre, s ezt a jelen gazdasági körülmények között nem árt, ha a kormányzat képviselői méltányol­ják. Egy országot nehéz helyzetében csak az összefogás segítheti. Ezt a közhely-számba menő iga­zságot az önkormányzatoknak is fi­gyelmébe ajánlom. Minden faluban, városban van már szinte valamiféle civil szerveződés. Ne „politikailag” értékeljék őket, hanem a köz érde­kében vonják he a döntések előké­szítésébe és az érdemi munkába. Legyen ez a munka akár az agyon­csépelt „parlagfű-ügy”. Ám lépni kell, mert az idő elrohan hamar, a hatalom pedig az önkormányzati választásokon is könnyen „földc­suszamlást” észlelhet, s akkor majd nem fogja érteni „népét"-amely né­gy évig nem értette őt. Bányai Péter Mihály Jogvédő Liga elnöke Aggteleki falunapok állami ünnepünkön Hagyományőrző Népdalkörünk szervezésében tartottuk meg az első aggteleki falunapokat, melyet összekapcsoltunk Szent István ki­rály és az új kenyér ünnepével. E nap tiszteletére - amikor megszólal a szív, a lélek és csendes büszkeség­gel hordozzuk magyarságunkat - kétnapos programmal vártuk a köz­ség lakosságát és az idelátogatókat. Nagy örömünkre most, erre az alka­lomra jelent meg „Aggtelek 700 éves története” című kiadvány, amely Antal István Bertalan mun­kája. Az aggteleki születésű szerző évtizedekig kutatott levéltárakban, históriákban, s beszélgetett szemé­lyesen mindazokkal, akiktől bármit is megtudhatott szeretett faluja múltjáról. Tapasztalatait még 1966-ban papírra vetette a most 83 éves, Miskolcon lakó alkotó, akinek itt említem meg még két további munkáját: Petőfi irodalmi emlék­hely Aggteleken és az Aggtelek helynevei című írásokat. Augusztus 20-án adták át 8 tan­termes felújított iskolánkat, a szü­lők és a gyermekek legnagyobb örö­mére, hiszen ősztől már (20 év után) itt is helyben tanulhatnak a felsőta­gozatos diákok. A második faluna­pon népdalköröket láttunk vendé­gül, hogy egymás örömére együtt Pecze Imre grafikája dalolhassunk, de volt bábszínház, kirakodóvásár és különféle játékok, programok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. E napon mutattuk be he­lyi festőművészünk, Pecze Imre ké­peit, grafikáit és állítottunk ki régi szőtteseket. Szombaton templomi hangversennyel köszöntöttük az ünnepet, majd a programsorozatot vasárnap táncházzal zártuk. Bódis Istvánná Aggtelek Keleti és nyugati autómárkák Szellőztetik, pedzegetik, vitatják, bezengik — ismerős fogalmak. A kö­telező felelősségbiztosítás díjának emelését fontolgatják most éppen. Mondják, szükséges az emelés a fo­rintleértékelés miatt, meg egyéb­ként is veszteségesek a biztosítók. Gondolkodom az állítólagos veszte­ségről és közben furcsa ötletem tá­mad: egy kimustrált, szocialista re­lációban előálh'tott autó alkatrésze meghibásodás, illetve csere esetén X forintba kerül, míg egy nyugati autóé legálább tízszer annyiba. Mindkét autótulajdonos, ha jármű­vük köbcentimétere azonos, ugyan­annyi biztosítást fizet. Na már most: ha kárfelmérés történik, majd kárrendezés, nyilván a nyugati autó többe kerül a biztosítónak, mint pél­dául egy rozzant Dacia. Lehetséges, hogy éppen ez a ráfize­tések, a veszteségek egyik oka?! Ötletet nem akarok adni - vagy mégis? -, de nem lehetne a kötele­ző felelősségbiztosításnál azt a gyakorlatot bevezetni mint az in­gatlan biztosításnál, miszerint a biztosítás alapja a gépkocsi tényle­ges értéke? Somossy Katalin Sok hűhó 500 forintért Az ÉM levelezési rovatán keresztül szeretnék az ÁB-AEGON Rt. illeté­kesétől az alábbiakra választ kapni: Kinek jó az, ha egy 500 forintos biz­tosítási szolgáltatásért a tiszaújvá- rosi fiókban kétszer kell megjelen­ni? Először akkor, amikor beadom az igénylőlapot, másodszor pedig három nap múlva, amikor kézhez kapom az 500 forintot. Ez a megol­dás nekem mint ügyfélnek egyálta­lán nem jó, mert: Vidéki lévén kétszer kell beutaz­nom Tiszaújvárosba, ami durván 100 forintnyi útiköltséget jelent, így a várt pénzem mindjárt csak 400-at ér. Aztán állítólag az idő is pénz - ez nem új megállapítás. No meg lehe­tek én olyan beteg vagy mozgásom­ban korlátozott, hogy nem tós pró­batétel számomra az utazgatás. Er­re a megjegyzésemre javasolta a ki- rendeltség dolgozója, hogy kérésem­re kipostázzák az összeget. Ez sem rossz megoldás, csak: 1. Ne síijon a biztosító, hogy nőnek a költségei. 2. Sírnia az ügyfélnek kell, mert er­re való hivatkozással emelik a biz­tosítási díjakat, amit természetesen mi fizetünk meg. 3. Ismerve a posta gyorsaságát, egy pénzesutalvány általában három hetet utazik. Végezetül pedig megrendült a bizal­mam a tiszaújvárosi fiók dolgozói­ban. Ugyanis amikor megkérdez­tem, hogy miért van ez így, azt a vá­laszt kaptam, hogy Miskolcra kell beküldeniük az iratokat, s csak az ottani jóváhagyás után fizethetik ki az összeget. Na már most: ha saját dolgozóikban nem bíznak meg 500 forint erejéig, akkor én hogyan le­gyek bizalommal irántuk? Egy több millió forintos kártérítésnél elfo­gadható az alapos vizsgálódás, de 500 forint esetében?! Ez nem más, mint az ügyféllel való labdázgatás. Kérem, ha lehet, állítsák vissza azt a korábbi gyakorlatot, hogy az igénylőlap átvételekor, helyben vizsgálják meg a kérés jogosságát, s ha az valóban megalapozott, fizes­sék is ki az ilyen kis összegű járan­dóságokat. Ehhez mind a tárgyi, mind a személyi feltételek adottak Tiszaújvárosban. Azért pedig, hogy ide-oda tologassák a papírokat, nem feltétlenül szükséges - nem kevés költséggel - egy kirendeltséget fenntartani. (Név és cím a szerkesztőségben) Plusz-mínusz, avagy emelésből levonás 800 forint, az 800 forint. Körülbelül ennyi emelésre számíthatnak a jó átlagnyugdíjjal rendelkezők szep­tembertől a 8 %-os nyugdíjemelés okán. Közben már arról értekeznek az illetékesek, hogy emelni kellene az energia (gáz, villany, központi fű­tés) tarifáját, ami kb. 700-800 fo­rinttal növeli meg a havi kiadáso­kat. Szóval: akkor végül is mennyit kap a nyugdíjas? Illetve ki kapja a 8 %-ot? Hát persze, hogy az ország nagy kalapja! Ezt jól megfontol­ták... S.K Miskolc

Next

/
Thumbnails
Contents