Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-22 / 197. szám

4 ÉSZAKtMagyarország Levelezés 1994» Augusztus 22», Hétfő LÉT-kérdések Az a megállapítás, hogy 1981 óta egyre fo­gyunk, sokak számára már-már közhely. Pe­dig igen fontos kérdésről, nemzetünk fennma­radásáról van szó. A mélypont 1993 éve volt, ekkor közel 30 ezerrel lettünk kevesebben. És ha ez ilyen ütemben megy tovább, könnyű ki­számítani, 2020-ra közel egymillióval csökken a népesség száma. E drasztikus fogyatkozás­ban sok minden közrejátszhat, így az egész­ségtelen életmódba túlhajszoltság következté­ben kialakult alacsony életkor. Vagy az a csöp­pet sem elhanyagolható tény is, hogy a magas megélhetési költségek, valamint a lehetetlen lakásviszonyok miatt nincs mire és hová gyer­mekeket vállalni. Egyáltalán családalapításra sem gondolhat a fiatalok többsége. Elég utalni egy legutóbbi megállapításra: a korábbi évek­ben megszokott 50 ezerrel szemben, jelenleg mintegy 5 ezer lakást építettek Magyarorszá­gon. Vajon ebből mennyi jutott Miskolcnak? Az önkormányzatoknak nincs pénzük lakáso­kat építeni. Saját erőből csak kevesek enged­hetik meg maguknak az építkezést. Ugyanak­kor a gyenge fizetőképességű kereslet miatt az építőipar kihasználtsága csekély. Közelmúlt­ban a Magyar Hitel Bank Rt. létrehozott egy takarékossági formát, a Lakáscélú Építési Ta­karékosság (LÉT) nevű előtakarékossági rendszert, amely a fiatalok lakáshoz jutási esélyeit hivatott elősegíteni. De ebben az 5 évig tartó folyamatban csak azok tudnak részt venni és 5 év múltával kedvező kamatozású kölcsönhöz jutni, akik a mindennapi kiadásai­kon túl legalább havi 5 ezer forintot beraknak a bankba. A többség sajnos képtelen erre. Ugyanis az ország egyharmada létminimum alatt él, akiknek még a puszta megélhetés is gondot okoz. Ahol a szülők mellett nem ritka, hogy a pályakezdő gyermek is munkanélküli. Számukra először is munkahelyekre lenne szükség, hogy a tisztességes bérükből lehető­séget teremthessenek a gyermek lakáshoz ju­tásához. Ezt viszont önerőből aligha tudják megoldani. Ehhez egy szociálisan érzékeny, családcentrikus kormány segítsége is szüksé­geltetik. És ezzel a súlyos társadalmi problé­ma mérséklődésével talán megállítható lenne e szomorú statisztikai folyamat még kedvezőt­lenebb alakulása. Pásztor György Válasz cikkünkre Az Észak-Magyarország július 25-i számában Robonyi Andor (Miskolc, Vasgyári u. 8. II/7.) nehezményezi a tárgyhó 16. napjától kedvez­ményesen váltható bérletek elővételi lehetősé­gének hiányát „Félhavi bérlet” címmel megje­lent levelében, melyre vonatkozóan az alábbi­akat kívánjuk szíves tudomására hozni: Az írás címe félrevezető, ugyanis Miskolc helyi tömegközlekedésében nem létezik /élhavi bérlet”, melyet önálló jegyfajtaként, a többi bérletszelvényhez hasonlóan a tárgyhó bár­mely napján elővételben meg lehetne vásárol­ni. A helyi tömegközlekedés díjait megállapító 3/1994. (II. 21.) sz. önkormányzati rendelet 1. paragrafus 2-4. pontjai csupán arról rendel­keznek, hogy négy általános havibérletnek (villamos-, egyvonalas autóbusz-, összvonalas autóbusz-, kombinált bérlet) a tárgyhó 16-án 0.00 órától történő megvásárlása esetén 33 százalék árkedvezményben részesül az utas a havibérlet érvényességi idejének hátralévő 20 naptári napjára. Az említett négy havibérle t-fajtára vonat­kozó árkedvezmény igénybevételének a tárgy­hó 16-ban megjelölt határnapját egyértelmű­en tartalmazzák az utasok számára készített utasmenetrendek díjszabási tájékoztatói, va­lamint jegypénztári hirdetményeink. Sajnáljuk, hogy a Robonyi úr által javasolt, bi­zalomra alapozott elővétel fenti árkedvez­mény nyújtásában nem alkalmazható. Rész­vénytársaságunk személyszállítási díjbevéte­leinek realizálása érdekében maradéktalanul be kell tartanunk a helyi tömegközlekedés díj­szabási határozmányait. Kolozsváry István Szamos Emil forgalmi-műszaki ig. h. jegyei!, oszt. vez. Szerkesztői üzenet „Perkupa” jeligére: Fogas kérdés megválaszo­lására kért fel tisztelt levélíróm. S hogy mi­ért? Mert a humánumot a szabályokkal összevetni többnyire nem célszerű, különösen akkor, ha az ok-okozati összefüggés sem egé­szen világos, talán még Ön előtt sem. Hiszen nem tudhatjuk, milyen apropóból ellenőriz­tek ott, ahol éppen Ön is közlekedett. (A köz­lekedésrendészet egyébként bárhol és bármi­kor kezdeményezhet ellenőrzést, akár egy zá­róvonalas szakaszon is.) A hangsúly ez esetben pedig az utóbbin van. Záróvonalat átlépni - még ha egyértel­műen is úgy tűnt másokat kívántak igazoltató ni - nem szabad. Rajza, illetve a szituáció alapján valóban nem volt más továbbhaladá­si útja, de jobban tette volna, ha megáll, beso­rol és vár a rendőríök) jelzésére. A szabály, az szabály, ráadásul Ön azzal, hogy a hely­színi bírságot kifizette, elismerte a szabály- sértést, amit utólagosan már nem lehet meg­fellebbezni. Hét óra a rendelőintézetben Balesetet szenvedtem az otthonom­ban, minekutána a lábamat sínbe tették. Egy héttel később - július 1- jén - járógipszet kaptam a miskolci Semmelweis Kórház-Rendelőinté­zetében, a sebészeti osztályon. A gipsz fél 11-re elkészült, majd toló­kocsival kitoltak a folyosóra, hogy váljam meg a mentőt, ami haza­szállít. Az ápolónő a kezembe adott egy szállítólevelet, amelyen az állt, hogy egy Pöstyén nevezetű beteg­szállító fog értem jönni. A férjem kb. két órakor eljött megnézni, illetve megtudakolni, hogy ott vagyok-e még. Hát látta, amit látott. Majd visszatért némi ennivalóval és a mindennapi gyógyszereimmel. Há­romnegyed négykor szeretett volna mentőért telefonálni, de a rendelő­intézeti kapus ezt mereven elutasí­totta. Ekkor a férjem személyesen ment el a mentőállomásra megtu­dakolván, hogy hozzon-e nekem va­csorát, netán takarót is. Erre sze­Nem akarok senkit froclizni, mert - köztudottan - érzékenyek, mimóza- lelkületűek, sőt egyenesen allergiá­sak vagyunk fure-fára, miegymás­ra: Például a parlagfűre, újabban, több vadabb fűre, a sok szösszel telt nyárfára, majd a közkedvelt áfára, bűre-bára rótt adóra, most tévére, rádióra, a hideg- és melegfrontra, a világ a délszláv frontra, voltak, kik a múlt rendszerre, ma meg az új parlamentre, van, aki a tejcukorra, én meg az import cuccokra. Elismerem, hogy kupak-témá­ban sem szakavatott, sem illetékes nem vagyok, hisz’ soha, semmilyen kupaktanács tagja nem voltam. így azt is, hogy importőreink kisujjában van, honnan mennyi és milyen ku­pakot kell beáramoltatni, hogy az ipekakuána feldolgozás zavartala­nul mehessen a maga útján. E bu- zérféle saijadék (cseijeféle) gyöke­réből ugyanis hánytató- és köptető­hatású gyógyszer készül. Lehet, hogy most sem ezt kanalazgatom Nekünk, mármint fotóriporterünk­nek „szerencséje” volt, mert ritka látványban volt része, amikor egy elkeseredett - többek véleményét tartalmazó - olvasói levél nyomán kiment a helyszínre, hogy lefényké­pezze a lakótelepi szeméttelepet. Mert ha csak mindig ennyit látná­nak, tapasztalnának a lakók, fejük se fájna, s nem szúrná szemüket a szemét, no meg nem is panaszkod­nának. Ezért is mentek le a közeli bér­ház lakói jó néhányan a fotó készíté­sének napján ( augusztus 18-a dél­előtt ) riporterünkhöz, hogy ne té­vessze meg őt e viszonylagos rend. Mert ez a hely a tiltó tábla ellenére - „Szemét lerakása hatóságilag ti­los!” - egy igazi, valós szemétlerakó hely, ahol rendszerint tengernyi a szemét, s e mennyiséget képtelenek elnyelni a konténerek. Persze a lerakók (nem környék­beliek)) többnyire nem is fáradoz­nak tartalmuk megtöltésével. S most néhány mondat a Szepesi Pál utca 6-12. számú épületek lakóinak, leveléből: „Tiltakozunk mindany- nyian a kialakult környezet­szennyezés ellen! Szinte a belváros­ban élünk és hihetetlen, hogy mit kell elszenvednünk. Semmi nem in­rencsére már nem volt szükség, mert négy óra után megérkezett a BTD 622-es kocsi. Ha mindezt előre tudtam volna, taxival hazaindulok, nem várakozók hosszú órákon át egyre türelmetlenebbül, a kiszolgál­tatottság érzésével. Nem tudom, miért ilyen lelketlenek ezek a mentősök!? - úja L. É. miskolci olvasónk. * S mit mond a másik fél? Dr. Breitenbach Géza, a Megyei Mentőszolgálat vezető-főorvosa.- Az elképzelhető, hogy a beteg odaérkezésétől számítva mintegy hét órát töltött el a rendelőintézet­ben, mindenesetre állomásunkra a hívás 10 óra 40 perckor érkezett, kocsink pedig 16 óra 10 perckor ment érte. Tehát hazaszállításáig 5 és fél óra telt el. Aznap valóban elhúzódtak az ilyen jellegű szállítások, ám a té­nyek önmagukért beszélnek. Az ilyen eset egyébként sajnos nem egyedi, mert mindenkori kapacitá­göthösségem ellenszereként, mert akkor nem 77,20 forintot kóstálna, bár már ez is sokszorosa a hajdani 2 forintos átalányárnak. Kettős hatá­sa viszont együttesen már akkor je­lentkezett, amikor a gyógyszertári nyugtára pislantottam. Az APEH- nek köszönhető kitárulkozásból adódóan ugyanis e mixtúra több összetevővel elegyedik. Elsőként említem a kutyulás 10 forintos „magisztrális munkadíj”-át, utána a „28 mm-es műanyag import ku- pak”-ot, ami jobbos menetének kö­szönhetően akadálytalanul ráteker­hető a „hengeres barna import gyógyszeres üveg” nyakára, de előbb 4+27 forinttal növeli a cechet. Nem ía'vánom ellenpéldaként fel­említeni a sörösüvegek barna válto­zatát, egyötödös árfekvésével, hisz’ az még vissza is váltható és közvéle­mény-kutatás tárgyává sem kell tenni, mert ipso facto (tényből kifo­lyólag) ripsz-ropsz kimondható: Hű, az árgyélusát! Még álmomban is előjött! Made in Hungary kitürem­dokolja a konténerek idehelyezését, sem építkezés, sem utcaseprés nincs a közelben, egyébként sem le­hetne semmivel megmagyarázni ezt a fertőzésveszélyt. Elég sok erre­felé az üres terület, helyezzék oda a konténereket, ahol senkit nem za­varnak. Elég volt a bűzből, a zajból, az ir­datlan mennyiségű szemétből! Az sunk függvénye, hogyan illetve mennyire győzzük a különféle fela­datok ellátását. Miskolcon 27 men­tőautó dolgozik napközben, ám júli­us 1-jén 7 kocsi létszámhiány miatt állt. Két autónk Debrecenbe, illetve Budapestre „fuvarozott”. Aznap 251 feladatot kellett szolgálatunknak ellátnia. Ezek közül elsőbbséget élveztek (s élveznek mindenkor) a sürgős­ségi hívások és a beszállítások. S bármennyire is nehezményezi a tisztelt levélíró, a sorrendi­ségben a hazaszállítások idő­ben jócskán hátrébb szorulnak, mi több, az egészségügyi tör­vény szerint ezek alkalmi fel-adat­nak számítanak, amelyeket 24 órán belül kell elvégeznünk. S még any- nyit: a szállítólevélen nincs feltün­tetve név szerint, hogy ki megy a betegért. Sajnálatos, hogy a panaszos ilyen „mozgalmas” napot fogott ki, de remélem, hogy a fentiek alapján - legalább utólag - megértéssel fo­gadja az 5 és fél órát. lését lecsiszolva, újabbani balos me­nete miatt — mint exportból visszamaradottat - első fokon visszárunak, majd az export-import nagy port lelverő vitájából adódóan, másodfokon ez utóbbinak minősí­tették. így a külker., belker., nagy- ker., kisker. adók, árrések, áfa., inf­lációs ráta - meg amit akartok - mi­att annyi lett, amennyi. Valójában— természetesen csak arról van szó — ezzel a barna löttyel - aminek bukó­ja egy napon nem említhető a söré­vel - árban lépést kell tartania az üvegcsének is. Megérteném, ha ólomkristály lenne, vagy legalább formatervezett, úgy megközelítőleg. Tanulsága azért van: soha többé ipekakuána, de egyéb mixtúra sem, megteszi nekem a Paxirasol is, ám csak tablettában, mert pia fraus- ként (bocsánatos bűn) ennek olda­tos kiszerelésére szintén van lehető­ség. Meg nem is a gyógyszer a drá­ga, hanem a skatulyája. Antal Ferenc Sajóbábony illetékesek sürgős és hathatós in­tézkedését kérjük, mert amíg a kon­ténerek itt lesznek, továbbra is ide­hordják (többnyire kocsival) a város minden pontjáról a máshol felesle­gessé vált szemetet. S még annyit: E tarthatatlan állapotot sem a tiltó táblával, sem a szemét időnkénti el­szállításával nem szüntethetik meg az illetékesek.” Későn jelezték... Felháborító és érthetetlen, hogy mi­ért maradt ki a gázprogramból a Martintelep egy része, pontosabban a Kisfaludy utca 2-től a 24. számig, egyben a páratlan oldala is. Elvi ál­lásfoglalás van, de a tervek jóváha­gyása még nem történt meg. A vá­rosgondnokság nem adta ki a terve­zőnek az engedélyt. Amikor az akci­ót elindították, nem készült rá kivi­teli terv. Nem szerveztek tisztessé­gesen. Az aláíró igénylők iratai el­tűntek. Műszakilag a gázellátó rendszert nem tervezték meg. Ugyanis az önkormányzat felméri az igényeket, majd a városgondnok­ság kéri a műszaki feltételek meg­határozását a Tigáztól. Ezt akkor, amikor a Martintelep-Szirma gá­zellátási ügye elkezdődött, nem kér­te a Kisfaludy utca jelzett része. A lényeg, hogy a meglévő hálózatot to­vább kellene bővíteni, amely a kö­zelség miatt aligha jelenthet gon­dot. A városgondnokság változatla­nul jelzi: tervek megrendelve, jóvá­hagyás pedig a Tigáztól. DE NINCS TERV! A városgondnokság pályáz­tatná... Csak annyi kedvezőt írha­tok, ha a Tigázhoz beérkezik a do­kumentáció, azt rövid időn belül jó­váhagyják, mint azt a cég illetéke­sétől érdeklődésemre megtudtam - úja Nádassy József, Miskolcról. Ott Antal, a miskolci városgondnok­ság igazgatójának válasza a Kisfa­ludy K. u. 2-24. sz. gázellátására ér­kezett lakossági panaszra:- Martintelep DNY-i városrészének 1992. november 9-i jelentkezési anyagában az érintett szakasz nem jelezte gázépítési szándékát. Az ott lakókat 1993 márciusában szóróla­pokkal megkerestük, tájékoztattuk a lehetőségekről. A tulajdonosok erre sem reagáltak. Szándékukat sem önkormányzati, sem közös képvise­lőjüknek nem jelezték. A kivitelezés időszakában, méghozzá 1993. júni­us 9-én jelezte írásban igényüket az érintett szakasz közös képviselője, melyre elvi engedélyt kértünk a Ti­gáztól. Ennek birtokában verseny- tárgyaláson a győztes tervezővel szerződést kötöttünk. Jelenleg a munka tervezési stádiumban van. Köszönjük... Ezúton szeretnénk köszönetünket kifejezni az Ormosbányai Öregek Otthona vezetőjének, Tőzsér Lajos- nénak (Marikának) és dolgozóinak azért a színvonalas és feledhetetlen ünnepségért, amelyet idős Dor- sánszki Lajos 100. születésnapjára rendeztek. Ugyancsak köszönjük az ormosbányai, a kazincbarcikai pol­gármesteri hivatalnak a megemlé­kezést, valamint az erdőbényei pol­gármesternő kedves, meleg szavait. Tisztelettel: a család Diósgyőri dalosok A Diósgyőri Vasas Vegyeskar dalo­sai egyhetes üdülésen vettek részt Bogácson a diósgyőri Bartók Műve­lődési Ház tulajdonát képező üdülő­ben. Kovács Lajosnak, a ház igazga­tójának vendégszeretetét élvezték, aki az egyhetes turnuson ingyene­sen biztosította a szállást az ének­kar részére. Családias környezet­ben és hangulatban, kellemes prog­ramokkal telt el a hét. Ezek sorából kiemelkedett azon találkozó, ame­lyen az igazgató vadászvacsorán látta vendégül a kórus tagjait, kar­nagyait és vezetőit. A baráti össze­jövetelen a vendéglátó tájékoztatta a meghívottakat az általa irányí­tott intézmény helyzetéről, anyagi nehézségeiről, problémáiról. Sajná­lattal szólt arról az elszomorító tényről, mely szerint a városi önkor­mányzat ebben az évben a Szinva- völgyi Táncegyüttest kivéve anyagi­lag egyáltalán nem támogatta az in­tézményt. Pedig ez a támogatás an­nál is inkább szükséges és elvárha­tó lenne, mivel a művelődési ház­ban működő öntevékeny művészeti csoportok tevékenysége kisugárzik és kihat a város kulturális életére, vérkeringésére. Mindezek miatt az igazgató kénytelen különböző vál­lalkozásokat szervezni és folytatni, hogy saját erőből, sőt sokszor azon felül biztosítsa a művészeti csopor­tok működéséhez szükséges anyagi feltételeket. Az összejövetelen a kó­rus vezetői meleg hangon köszönték meg Kovács Lajos igazgatónak az üdüléshez nyújtott támogatást, s azt a nemes és önzetlen gesztust, mellyel jelentősen hozzájárult a kó­rus belső életének formálásához, a közösségi élet kovácsolásához. Szabó József Á\ A kupak is érték, ha dollár a mérték Ritka látvány a miskolci Szepesi utcában A látvány ne tévessze meg az illetékeseket Fotó: Farkas Maya é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents