Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-20 / 196. szám

18 ÉM-hétvége Az ÉM körkérdése Augusztus 20., Szombat Mit jelent az ön számára augusztus 20.? A plébános Jaskó Gábor, az encsi római katolikus egyház- község plébánosa- Mindig is megtarthattuk a Szent István-napi búcsút, hiszen egybeesett az alkotmány ünnepé­vel. Itt a környéken Abaújdevecseren kívül Hej- cén, Halmajon, Abaújszántón, Szentistvánbaksán is ekkor van a templom búcsúja. Ebből is látszik, hogy őseink különösképpen tisztelték Szent Ist­vánt. Hiszen úgy van ez, hogy amikor felépül egy templom, a közösség tagjai maguk döntik el: ki le­gyen a védőszentjük, kinek ajánlják a templomot. Szent István példakép lehetett és lehet mint or­szágalapító, mint a kereszténység elültetője és példakép lehet mint családapa. És persze Szent István kapcsán beszélnünk kell a Szűzanya tisz­teletéről is. Ó ajánlotta fel országunkat a Boldog- ságos Szúzanyának. Annyiszor kongattak már vészharangot Magyarország felett, volt itt annyi baj, annyi vész, de mindig talpra állt a magyar. Ha van hitünk, ki tudunk lábalni a bajból. Szent István példája ma is tanít bennünket. Sok tekintetben most is olyan helyzetben va­gyunk, mint akkor voltak őseink. István apja még azt mondta, elég gazdag a magyarok ura, hogy két istennek áldozzon. De fia már ízig-vérig keresz­tény lett. Szent István tudta azt, ha meg akarja tartani népét, ha itt akar maradni, be kell illesz­kednie az itt élő népek közé, csatlakozni a keresz­tény világhoz. Meg kellett mentenie a magyarsá­got, és ehhez kemény kézre volt szükség. Nem en­gedhetett azoknak, akik új pogányságot akartak. Honalapító királyunk nemcsak az országot szer­vezte meg, de ő plántálta a kereszténységet a ma­gyarság leikébe. Hitre, erkölcsre építve alaptörvé­nyeket adott ki. Megalapozta jogrendünket. Erre akkor nagy szükség volt. Hiszen csak így fékez­hette meg a bűnöket. Most megint azt kell lát- nunk, hogy elharapódzott az erkölcstelenség, a kegyetlenség. Az elmúlt negyven év annyi min­dent kiölt az emberekből... Elpogányosodtunk. Már olyan szórakozóhelyet nyithattak itt Encsen is, ahol egyik nap férfisztriptíz van, a másik nap női. A szülő néha azt sem tudja, merre jár a gyer­meke. Hol van itt az erkölcs?! Úgy hirdetik a bűnt, mintha erény lenne. Ebből a mélységből nincs más kivezető út, mint a Tízparancsolat. Vissza kell térnünk az erkölcsi törvényekhez! A rendszerváltozás után megpróbáltuk öku­menikus alapon megrendezni a Szent István-napi ünnepséget. Az abaújdevecseri búcsúval kapcsol­tuk össze Encs város ünnepét. Most megtartjuk délelőtt 11-kor a búcsúi szentmisét Abaújdeve- cserben, majd délután itt a sportpályán lesz a kö­zös kenyérszentelés. Eddig a március 15-i, az au­gusztus 20-i és október 23-i városi ünnepségekből az egyházak is kivették a részüket. De már a vá­lasztások előtt felvetődött, hogy külön kell válasz­tani az egyházi és az állami ünnepet. Én erre azt mondtam, hogy a magyarságot és a kereszténysé­get nem lehet szétválasztani. Persze nem volt iga­zán szerencsés a legutóbbi augusztus 20. sem. A búcsúi szentmise után következett az ünnepi be­széd, a kenyér megáldása, és bizony hosszúra nyúlt az egész, az emberek kezdtek szétszéledni, így nem is bánom, hogy az idén nem együtt lesz a két ünnepség. A pedagógus- Sokáig szinte semmit nem jelentett számom­ra húszadika, mert augusztus maga volt az ün­nep, a vakáció. Kisvárosban éltem, ott nem volt tűzijáték, csak nagy barna kenyér, nemzetiszín szalaggal átkötve, ezért később egyértelműen az új kenyér ünnepe lett. Azután, tanulmányaim so­rán sok oldalról megismerhettem István király alakját. így lett lassan valóban nemzeti ünnep számomra augusztus 20. Mivel nem „tanéves” ünnep, nincs reflektor­fényben. A diákok nem figyelnek igazán oda an­nak ellenére, hogy István hangsúlyos alakja a tör­ténelemoktatásnak. Igaz, az ünnep során inkább egy kedves, fehér szakállú, komplentatív történel­mi sarokpontként, a leckékben viszont kemény, nem annyira keresztet, mint kardot viselő szemé­lyiségként ismerjük meg. De ez nem tudathasa­dásos állapot. László király sokkal nehezebb hely­zetben volt, hiszen ő szentté avattatta azt a ki­rályt, aki köztudomásúan nem bánt kesztyűs kéz­zel egyik ősapjával, Vazullal. Ez jó példa arra, mi­ként lehetne csak fekete-fehéren látni bármely eseményt, bármely történelmi személyiséget. A diákok elé ugyan egy kicsit propagandisztikus formában állítják István királyt, de ez nem baj, ha nem úgy „címkézik fel”, hogy szembe lehet állíta­ni mással (például Széchenyi - Kossuth). István egyik címkéjét 1083-tól, szentté avatá­sától viseli: apostoli, államalapító királyunk. De ez olyan címke, aminek valóságos tartalma van, őt nem lehet kikerülni a magyar állam történeté­ben. A másik címke új keletű, az Intelmekből va­ló: „becsüld meg az idegeneket”. A mostani ki­sebbségekre értelmezni ezt történelmietlen. Az udvarnál az „idegenek” a kísérethez tartoztak és a külországi ismereteket „szállították”. Az termé­szetesen nem kérdőjelezhető meg, hogy sokszínű tudás gazdagítja az országot. De nem azért kap­tak kiváltságot a vallonok, mert idegenek voltak, hanem mert tudtak valami mást, új és fontos mesterségeket honosítottak meg. És végül a keresztnevemről. Nagyon büszke voltam, mikor megtudtam, koszorút, dicsőséget jelent. Igaz, karácsonykor üljük a névnapot, de nálunk családi hagyomány, hogy az elsőszülött az István nevet kapja. Ma már sajnálom, hogy fiam­mal nem folytattam ezt csak azért, mert a család nőtagjai sokallták az egy napra jutó ünnepeite­ket. Meg kell gondolni a névadást, mert egyes ne­veknek a hozzájuk kapcsolható ismerősök, vagy történelmi személyiségek miatt aurájuk van. És az István ezek közé tartozik. Pelikán István, a miskolci Szemere Bertalan Kö­zépiskola történelemtanára A pék- Amíg nem voltam pék, változatosan telt, mint minden munkaszüneti nap, de nem volt kü­lönösebben nagy ünnep augusztus 20. Nem jár­tunk templomba sem, igaz, az újkenyérosztó ün­nepségekre gyakran elmentünk. Amióta pék va­gyok persze megváltozott a hangulata. Hogy mi­ért választottam ezt a mesterséget? Volt egy pék ismerősünk, ő ajánlotta a szakmát. Nem mentem én el körülnézni, ismerkedni, csak jelentkeztem a miskolci mezőgazdasági szakmunkásképzőbe (mert tőzsgyökeres miskolci vagyok), elvégeztem, és már lassan 5 éve pék vagyok. Nagy a melege éj­szaka is dolgozni kell, száll a lisztpor, a legtöbb pék szilikózisban hal meg, különösen ha még do­hányzik is, mint én, de szeretem, imádom a mun­kámat, azzal soha nem volt semmi gond, csak az emberekkel. i Az a baj, hogy valaki elvégzi az iskolát, és már rögtön péknek tartja magát. Pedig igen sok min­dent kell ahhoz tudni, hogy valaki önállóan dol­gozhasson, az élet tanítja meg a péket. Mert más a liszt, más az adalékanyag... Nem véletlen, hogy a régiek öt évig dolgoztak, és csak utána lehettek segédek, és még azután mesterek. Egyébként nem is lehet ma már ilyen technológiával ugyano­lyan kenyeret sütni, mint régen. Persze lehet fino­mat, szépet csinálni, és kell is, mert ám akkor lá­tom a munkám értelmét, ha a vevő megveszi, él­vezi, olyat adok ki a kezemből, amiért minden nap visszajön. És lehet itt sok minden szépet csinálni, vendégváró kalácsot esküvőkre, és ünnepi kenye­ret augusztus 20-ra. Bodgál Imre, Hazai Pékség műszakvezetője Igaz, amióta pék vagyok, vagy dolgozom, vagy csak pihenek az ünnepen. De az új kenyér megsü- tése, az más, arra jobban odafigyel az ember, a ki­dolgozásra, a formájára, hiszen reprezentatív cél­ra használják, rákerül a nemzetiszín szalag. Most valószínűleg két vagy három kilós magyaros házit sütök, természetesen kereket, mert az ünnepre az való. És ez teljesen más érzés, mint amikor a hét­köznapokon veszik a kenyeremet. De az is ide tartozik, nem mindig vagyok bol­dog, amikor megérkezik az új liszt. Olyankor de­rül ki, milyen lesz az egész éves munkám. Az el­múlt években mondták mindig, rossz liszt nincs, csak rossz pék. Nem is tudom, mit kellene csinál­ni azzal, aki ezt kitalálta. A malomból frissen ki­került liszttel persze nem lehet dolgozni, illetve lehet, csak borzalmas. Amiből ma sütöttem, az állt már egy hetet, így használható. Úgy tűnik, minimális a különbség a tavalyi és az idei között - de az idei javára. Hogy igazából milyen az új búza lisztje, az csak akkor derül ki, ha megvágom az első sütést. De be kell vallanom, igazán jó kenyeret utoljára Hódmezővásárhelyen ettem. Pedig ritkán eszem kenyeret, a kiflit és a zsemlét jobban szeretem. A pirotechnikus- Néhány évvel ezelőtt önöknél még biztosan másképp zajlott az ünnep...- Természetesen, hiszen nem is olyan régen még (pontosan 1991-ig) csak az állam rendelhe­tett tűzijátékot. A végzettségem is eredetileg sza­bályozás- és vezérléstechnikai műszerész, de vi- deoszerkesztői végzettségem is van, ami nagyon sokat segít a látványtervezésben. Azután lettem pirotechnikus, hogy feloldották a tilalmat, és ma­gánszemélyek is rendelhetnek tűzijátékot. Sze­rencsére nagyon sokan meg is teszik, a legkülön­bözőbb ünnepi alkalmakra kérik, még esküvőkre, születésnapokra, kerti partikra is. Korábban augusztus 20. volt a családban és a baráti körben a nagy találkozások, a közös kirán­dulások, focizások, sörözések ideje. De mindig a természetben! Hál’ istennek ennek a munkának is egy része az irodai, a másik a szabadban zajlik. És a tűzijáték megtartását nem befolyásolja az időjárás - csak a közönséget. Most augusztus 20. nagyon sok munkát jelent. Az idén négyen tizen­két tűzijátékot tartunk, ez a beszereléssel, víz­mentesítéssel, a biztonsági intézkedésekkel, ma­gával a lebonyolítással együtt hajnaltól hajnalig tartó munka. És persze előtte a helyszín és a ren­delés összege alapján meg kell tervezni a lát­ványt, az effekteket - mert egy tűzijátéknak is van rendje, kell felvezetés, „tárgyalás” és persze levezetés isi- A korábbi ünnepeknél nem említette a tűzi­játékot. Venczel Vilmos, a Pyro-Technic Tűzijáték Keres­kedelmi és Szolgáltató Kft. megyei képviseleté­nek vezetője- Mint műiden gyerek, én is játszottam a tűz­zel, de a környéken nem, csak Pesten láttam tűzi­játékot. Azt többször is. A csodálat mellett akkor még féltem egy kicsit, hiszen a pirotechnikai jelenségeket hanghatások is kísérik, amik gye­rekfejjel félelmetesek lehetnek. Most már persze nem félek.- Sem. István királyt, sem az új kenyeret nem ünnepelték?- Nem is tudom... Nagymamámnál volt új ke­nyér, de akkor én még nagyon kicsi voltam, csak homályosan dereng...- Mikor érezte utoljára a frissen sült kenyér illatát?- Nem olyan régen, mert az apósom megkere­si a boltokban a legjobb, legfrissebb kenyeret. Igen, néhány hónapja náluk éreztem.-A tűzijátéknak van illata?- Igen: puskapor! Én szeretem. Nagyon sokáig megmarad az illata. Mikor bepakoljuk az üres csöveket, az autó kárpitját úgy átjáija, hogy csak napok múlva megy ki — feltéve, hogy nincs közben újabb tűzijáték.- Ön végül is szerencsés ember, hiszen munká­ja révén csodálatos estéi vannak, számtalan tűzi­játékot láthat.- Valóban jóval több tűzijátékot látok, mint más emberek, megnézem másét is hivatalból, de a sajátomat csak videóról, a kielemzéskor látom. Közben nincs idő gyönyörködni. A pirotechnikus addig figyel, míg elindul a töltet, eléri a bontási magasságot. Magát az effektet nem látja, mert akkor már az újabb indításra koncentrál. A kö­zönség nemigen hálálná meg, ha félpercenként láthatna egy-egy tűzgömböt csak azért, mert a pi­rotechnikus gyönyörködik. A politikus Fedor Vilmos, a Magyar Szocialista Párt Borsod- Abaúj-Zemplén megyei elnöke, országgyű­lési képviselő- Egy ünnep attól lesz ünnep igazán, ha azt megelőzi valamifajta ünnepvárás. Készülnek rá az emberek, és különösen a gyerekek érzik, a felnőttek viselkedéséből tudják, hogy most vala­mijó, valami nagy esemény következik. Korábban ezt a napot nem előzte meg különö­sebb ünnepvárás. Gyerekfejjel úgy értem meg ezeket a „hivata­los” ünnepeket, hogy be kellett öltöznöm ünneplő ruhába, egy csomó felnőtt bonyolult arccal szalad­gált körülöttünk, és szétszervezte magát. El kel­lett mondani egy verset, vagy egyszerűen csak meg kellett jelenni. Hát nem erről álmodik egy gyerek! Az lenne jó, ha az állami ünnepek is vala­mi hasonlót jelentenének a gyerekek számára, mint a család ünnepei. Augusztus 20., az állama­lapító és a kenyér ünnepe attól lesz szép, ha meg­adjuk a méltóságát, ha készülünk rá. Most nem a legjobb helyzetben vagyunk ahhoz, hogy valami nagy ünnepvárás legyen a szívünkben. Mások ezek az ünnepek. Ha szétnézünk a világban, ha látjuk, ami kö­röttünk történik, akkor érezzük igazán, már az is egy kisebb fajta történelmi csoda, hogy mi itt va­gyunk. Ennyi éven, évszázadon át itt a Kárpát- medencében - szokták úgy is mondani, hogy a szlávtenger közepén - egy azonos ajkú népcsoport meg tudta őrizni szokásait, identitását. Hol na­gyobbak voltunk, hol kisebbek, de végül is ez a la­kosság megmaradt. A jövőre nézve talán sikerül kialakítani azt a fajta egymás mellett élést, amelyre oly’ sokan és olyan rég óta várnak ebben a térségben. Ez az állam fenn tudott itt maradni, és a ma­gyarság szerves részévé válhatott Európának. Ezt az útban Európa felé szlogent soha sem értettem igazán. Soha nem éreztem azt, hogy kirekesztőd­tünk volna Európából. A magyar kultúra, igenis szerves része ez európai kultúrának. Az itt élő emberek sokat dolgoztak, a tudományos élet terü­letén nagy dolgok születtek, ezért úgy érzem, au­gusztus 20. ennek a hatalmas szellemi erőfeszí­tésnek is az ünnepe. Persze az ünnep nem elválasztható a hétköz­napoktól. Bizony a kenyér nem annyiba kerül, mint valamikor. Szokták ezt úgy is mondani, hogy nem a kenyér ára magas, hanem a fizetés alacsony. Átalakulóban van ez a világ. Most már mint új képviselő is mondom, hogy valamennyien érezzük, tudjuk: nem egyszerű négy év áll az or­szág előtt. Sőt, talán hosszabb is lesz ez az idő­szak. Augusztus 29-én indul az új parlament munkája. Én nagyon bízom abban, hogy olyan gazdasági törvények születnek, és úgy fog működ­ni a törvénykezés háza, ahogy az emberek joggal várták volna el az elmúlt időszakban is. Azért voksoltak így a választók, hogy ott való­ban szolid hangnemben, szakértői megközelíté­sekkel, szakértelmen alapulva szülessenek meg azok a gazdasági alaptörvények, melyekre óriási szükség van. Visszautalva augusztus 20-ra, nem lehet, és nem szabad még csak kísérletet sem tenni arra, hogy valamifajta politikai megfontolásból, meg­győződésből, eszmerendszerek mentén „csinál­junk” ünnepeket. Ünnepeket nem lehet csinálni, vagy vannak önmaguktól, vagy nincsenek. Egy nap akkor lesz igazán azzá, ha mindenki belülről érzi ezt. Én azt hiszem, augusztus 20. most már ilyen ünnep lehet. Kicsit kesernyés, kicsit szomor­kás, de ünnep. Az összeállítást készítette: Csömök Mariann és Filip Gabriella Fotók: Farkas Maya és Laczó József

Next

/
Thumbnails
Contents