Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-10 / 187. szám
Az Észak-Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1994. Augusztus 10. Hamisított ecetek Budapest (MTI) - Ha nem tartják be a gyártási előírásokat, és a megengedettnél nagyobb mennyiségű formaldehidet és metilalkoholt. tartalmaznak a szintetikus ecetek, akkor esetleg káros hatásúak lehetnek az egészségre - hívta fel a figyelmet a Szeszipari Kutató és Minősítő Intézet ügyvezető igazgatója. Pándi Ferenc egyetemi docens azt is elmondta, hogy ezek a mérgező hatású anyagok az ideg-, illetve a sejtmérgek kategóriájába tartoznak, s a megengedett határértéken túl, fogyasztásuk veszélyes. Éppen ezért a szintetikus körülmények között gyártott készítmények esetében a határértékeket szigorú egészségügyi- és minőségi rendeletek szabályozzák. A biológiai ecetek viszont az emberi szervezetnek kimondottan hasznos aminósavakat és vitaminokat tartalmaznak. A biológiai eijesztésú savanyítószerekben a fehéijeszintézishez nélkülözhetetlen, úgynevezett eszenciális aminósavak találhatók. A szintetikus úton nyert ecetekben mindezek nincsenek meg. A kutatók vizsgálataik során megállapították: a belföldi piacon forgalmazott egyes 10 százalékos ecetkészítmények, valamint néhány 20 százalékos eceteszenciák nem biológiai eijesztéssel, hanem szintetikus ecetsav hígításával készültek, s nem tartalmazzák az előállításukhoz előírt biológiai ecetmeny- nyiséget. Voltaképpen ezek az ecetek - amit a háztartásokban gyakorta használunk - hamisítványoknak nevezhettek. Kevés AIDS-kórház Tokió (MTI) - Japán alaposan elmaradt az AIDS-es betegek befogadására alkalmas kórházak létesítésében, aminek legfőbb oka a kórházak személyzetének idegenkedése. Attól tartanak az egészségügyi létesítmények, hogy adott esetben elárasztják őket a HIV-vírussal fertőzött betegek. Ezért, valamint a megfelelő felszereltség hiánya miatt eddig csak 16 kórház vállalkozott AIDS-esek kezelésére, miközben az egészségügyi minisztérium 94 kórházat jelölt meg célként. A minisztérium tavaly júliusban fordult Japán 47 kormányzóságához: jelöljenek ki két-két kórházat az AIDS-betegek befogadására. A felkérésnek nem tettek eleget, ami azt jelenti, hogy folytatódik a korábbi gyakorlat: egyes intézmények elutasítják a hozzájuk forduló betegeket tartva az orvosok, ápolónők fertőződésétől. Az AIDS iránti figyelem felélénkült az utóbbi időben Japánban, összefüggésben azzal, hogy augusztusban AIDS-világkonferenciát rendeznek Yokohamában. Gyorsteszt London (MTI) - Brit kutatók olyan új vizsgálati módszert fejlesztettek ki, amellyel 24 óra alatt kimutatható a magzati kromoszóma-rendellenesség, a rettegett Down-kór. A londoni Szent Tamás kórház kutatóinak a Lancetben is közzétett kutatási eredményei szerint a korábban alkalmazott magzat- víz-vizsgálat háromhetes időtartamát sikerült 24 órára csökkenteni. Bár a Down-kór szűrésére rendelkezésre áll még az úgynevezett magzati boholy vizsgálata is, amely a terhesség korábbi szakaszában ad választ az esetleges kromoszómarendellenességre, ez utóbbi egyes kutatók szerint nem teljesen veszélytelen. Éppen ezért nagy jelentőségű, hogy a veszélytelenebb módszernek számító magzatvíz-vizsgálat idejét sikerült lerövidíteni. Ezzel ugyanis a korábbiakhoz képest előbb kiderül a kromoszómarendellenesség, és ha a szülők az abortusz mellett döntenek, ez az anyára nézve kevésbé veszélyes. Ajándék az élet minden perce Mai Gilgames - „...az örök élet titkának keresésére indul..." B. Szabó László IF" ~~ *, MZ > < Csakhogy múljon az idő, apró falvakat, váiTomokat, skanzeneket látogatok sorra Hegyalján. Most éppen Tállyán Encsi Gyuri bácsi ásványgyűjteménye fölött merengek az időről. Hol megkövült csiga, hol kőbe zárt falevél, évmilliókkal ezelőtt élt hal kövülete mutatja magát, s azon tűnődöm, vajon micsoda időtáv ez egy ember életéhez képest. Ha így nézem az idő múlását, szinte teljesen mindegy, ki, hány értizede él. Nincs jelentősége. De aki négy évtized után azt latolgatja, hogy van-e még esélye akár csak a következő egy-két évre is, annak drága lehet minden perc, ajándék, melyet szörnyű betegsége még engedélyez... Kezdetben csak „fuvarosként” hoztam, vittem ezt az asszonyt mindenféle kivizsgálásra, hazalátogatóba, és vissza a kórházba. Ma már rokoni jogon kísérgetem lépcsőn felle, kórterembe, vizsgálatra, másik kórházba, szóval mint Lucifer Adá- mot. Csakhogy Adám egészséges volt, ez a szerencsétlen meg a legrettegettebb kórt hordozza tüdejében. Elkészült a hosszas kivizsgálás eredményösszesítése is, és hogy a főorvosi szobában magunkra maradjunk, a beteget elküldik a röntgenfelvételekért. Ennek az asszonynak sajnos karcinómája van - érkezik felem a gyilkos szó, miközben erős fülzúgást érzek, szédülök, hánynom kell, hátrálok a láthatatlan fotel felé, menekülök, hátha nem ér el hozzánk az egyszerű mondat: Meg kell operálni!” Halántékom úgy ver, hogy fél arcomon érzem a lüktetést, össze kell szednem magam, én „csak” a rokon vagyok... E pillanattól kezdve én is a „beteg felőli oldalon” hallgatom a szavakat „odaátról: - „Nem hittem volna, hogy ilyen komolyra fordul a dolog, de a tűbiopsziás vizsgálat sajnos megerősítette a feltételezést — nagysejtes karcinóma. Hála Istennek a komputer-tomográf szerint áttét még nincs, így szinte a legjobb időben kaptuk el. Beszéljen vele, hogy egyezzen bele a műtétbe. Most még igen nagy valószínűséggel meggyógyítható!...”- Nyugodt lelkiismerettel ajánlja Ön ezt a műtétet? Mondjuk, legközelebbi hozzátartozójának is?- Altkor lenne nyugtalan az én lelkiismeretem, ha nem beszélném rá a műtétre - hallom az igazán Előkészületek a műtőben szívből jövő szavakat. Azért kibúvót keresek, hitetlenkedem, s a túlélési esélyt szeretném tudni műtét esetén, vagy anélkül.- Nem vagyok jós, azt sem mondom, hogy másfél év, vagy öt év - műtét nélkül, de nincs még nagy elváltozás a tüdőn, és nagyon jók azok a miskolciak, meglátja, sikerülni fog.- Tessék már mutatni csak egy beteget is, akinek sikertilt is a műtét, és meg is gyógyult!- Itt az osztályon is van vagy kettő, de nagyon sokan már évek óta gyógyultak. Műtét után kergessen fel, részletesen mindent megbeszélünk, hiszen ide kerül vissza a beteg... Fenti beszélgetés itt abba is maradt, mert a „páciens”, akinek a bőrére megy az egész história, megérkezett. Négy nap gondolkodási idő után újra úton vagyunk a batyuval: pizsama, köntös, fogkefe..., ami már hetek óta jáija az utat tüdőgondozó, rendelőintézet és kórház között. Pár napi felkészítés után a várt, a rettegett, a reménykeltő műtét mindjárt kora reggel elkezdődött: május 13 - ráadásul péntek... Sem a tudomány, sem a munka nem ismeri a babonát. Délután már az intenzív szobában találom az „én” betegemet. Olyan mélyen alszik, hogy a nyál is kicsordul a száján. Palackok, csövek veszik komi, okos gép mutatja a legfontosabb életfunkciókat. Másnap már beszélgetünk is néhány percet, megígérem, hogy néhány nap múlva beviszem a fiát is. Itthon hozom-viszem Fotó: Laczó József a híreket, s a nyolc éves fiúcskával már a kórtermek felé sompolygunk, amikor a gyerek fogadkozik, hogy ő aztán nem fog sírni, hisz’ egyedüli férfi a csonka családban. És valóban jó kedvvel beszélgetünk - immár a kórház parkjában. Két nap múlva vissza a gondozóba, és néhány nap múlva ennek is búcsút int a beteg, ahogy a zárójelentésen olvassuk „panaszmentesen hazabocsátjuk”. A hasonló műtétek után lábadozó gyógyultak - néha több falu vonzatúban is - egymást lesik, melyik milyen gyógyszert szed, hol áll a gyógyulásban, ki mennyit bír dolgozni, tenni-venni a ház körül. Várják egymásról a híreket. Érkezik olyan is, ami kedvüket hetekre elrontja.- Hallottad? Azt a vékony fiatal fiűt, akit egy héttel előbb műtötték, a műit héten eltemették!- Igen, de az szegény most is cigarettázott...- Meg ivott is. Nem tudta megállni. Mi azonban járjuk a külön utunkat: semmi gyógyszert nem kell szedni, nincs egyetlen cigaretta sem. Úgy látszik a legjobb dohányzás elleni szer a halálfélelem. És egy délután a hegyoldal legmeredekebb szőlőjének tetejéről kiabál, integet az én húgom: Emlékszel mit mondott a prof?..., hogy én már hegyeket nem fogok mászni...És az aljban is hallom a nevetését, miközben hálát adok a Sorsnak, s a jólelkű professzornak, és azt kívánom: csak sose tévedjen nagyobbat. — / AA13KOLC o X n 7 ( ^ L 1 C V ___ c r Az ÁNTSZ egészségvédelmi rovata Nyári tanácsok szívbetegeknek Dr. Káló Emil A kánikulai meleget az egészséges ember is nehezen viseli el. Köztudomású, hogy bármely betegszerv alkalmazkodó képessége jelentős mértékben csökken. Különösen vonatkozik ez a szívbetegekre. A szívbetegek négy nagy csoportját elkülönítve, a meteorológiai tényezők különböző szerepet játszanak. A közhiedelemmel ellentétben a szívinfarktusos betegek a kánikulát jól tűrik. Inkább az időjárási frontok azok, amelyeket a szívko- szorű érelmeszesedésben szenvedő betegek már a front megérkezése előtt jeleznek. A melegfront megérkezte előtt csekélyebb mértékben, míg a hidegfront betörésekor már 24 órával előbb megtelik a koroná- riaőrző. A pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek, ha az orvosi tanácsokat betartják, állapotuk nyári időszakban általában nem romlik. A szívritmus zavaró betegek ugyancsak az időjárás-változásra érzékenyek. Ugyanez vonatkozik az úgynevezett funkcionális szívbetegségben szenvedőkre is, akiknél az időjárás-változás okozta vegetatív idegrendszeri eltérések a bágyadt- sággal, illetve ingerlékenységgel együtt a ritmus zavarok szaporodását válthatják ki. Mit tanácsolhat a kardiológus ezen betegeknek? ,A napimádás”, a tűző napon való tartózkodás valamennyi szívbetegnek rossz. Ez kemlendő és különösen a vízparton történő napozás, alkohol fogyasztás és hirtelen vízbe ugrás, mely gyakran katasztrofális lehet. A folyadékfogyasztás bármely formája ugyancsak megterheli a szívet, elsősorban a pangásos szívelégtelenségben szenvedőket. Az orvosmeteorológiai előrejelzéseket a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedő valamennyi beteg vegye komolyan, és ha lehetséges függetlenítse magát az időjárás viszontagságaitól. Utazás előtt mindenképpen tanácsos utána nézni a távoli ország hazánkétól eltérő időjárásának. Fontos a közlekedési eszköz jó megválasztása. A repülőgéppel történő utazás esetén a szívbeteg külön kéije ki kezelő orvosának véleményét. Idehaza napközben - ha nem szükséges - ne utazzunk zsúfolt tömegközlekedési járművön. Az infarktuson átesett, vagy pangásos szívelégtelenségben szenvedő, vagy súlyos ritmuszavarral küszködő beteg a várható szövődményekre is készüljön fel orvosi tanács alapján. Külföldre utazó szívbeteg az érvényes biztosítási rendelkezéseket is tudakolja meg és ezek alapján, ha szükséges, inkább feleslegesen kössön biztosítást, mint sem külföldön váratlan, kellemetlen meglepetés érje. (Szerzőnk: megyei kardiológus szakfőorvos.) Kórház Diósgyőr szélén XXXIV. Szunyogh László Önkormányzati képviselő kollégámmal, Bandival hajtunk végig a Muhi utcán. Dicsekedve jegyzi meg: látod, végre itt is közművesítünk! Örülök. Csak most tudatosodik bennem, hogy ezrek élnek még Diósgyőrben, akik a jogos komfortigényekre évek óta csak vágynak. Örülök, mert legalább van értelme annak, hogy mi, erre lakók napon ta kétszer megvívjuk a magunk kis Párizs-Dakar raliját. Hőség, por, kátyúk és naponta ügyesen változtatott terelés. A helyszín leginkább a sztálingrádi csatára emlékeztet.. Középen a kitépett villamossínek mély lövészárkában izzadt harcosok krampácsolnak, szurkolnak, nyüzsögnek. Szerte tankcsapdányi gödrök. Félelmes vasdinoszauruszok harapdálják lábunk, autónk alól a még véletlenül megmaradt aszfaltot. A Nagy Lajos király útján villamos- pótló és egyéb buszok kanyarodnak váratlanul eléd. Hol vannak a régi szép idők, mikor csak a kóbor macskákra és az apró italmérésekből ki- tántorgó tétovákra kellett figyelni! Kiránduló buszok a Várra vagy a kedvelt kisgergelyi fagylaltra várva percekig állítják meg a forgalmat. Közlekedni viszont kell! Bányász barátom meséli, hogy a botornak titulált bányalovak gondosan számolták a mögéjük akasztott csilléket, és ha eggyel több volt a kattanás, lecöve- keltek, nem indultak el. Érzékeny-rafináltak voltak a mentőkocsi lovai is. A zajokból, a jajokból meg tudták állapítani, sebesen keli-e ügetniük a bányasérülttel, a vajúdóval, vagy ráérősen poroszkálhatnak, egy-egy harapásnyit megengedhetnek maguknak a út menti gyomokból. Ma az orvosok többsége is kocsival jár be, a Dáciákat, Ladákat, Trabantokat mindenféle csillogó-villogó, hozzáéréskor vijjogó luxusautók váltották fel. Az orvosi kocsiparknál csak a látogatóké változatosabb és drágább. A svéd örebroi kórház előtt csodálkozva láttam, hogy a kerékpárparkoló nagyobb, mint a kocsiké. A dolgozók, orvosok zöme karikázva érkezik, rövidnadrágban, tarka lezser pólókban, némelyek kocogva, de legkevésbé autóval, öltönyben. Aztán néhány perc alatt átvedlenek, hogy a félelmes egészségügyi uniformisban fogadják betegeiket. Nálunk is jár egy-két orvos két keréken dolgozni, de több ízben hallottam a buta megjegy- zést:„Milyen orvos lehet ez, ha még egy Trabantra se telik neki?” A régi gyári és kórházi vezetés praktikusan oldotta meg a bejárást. A tekin télyes orvosvezetők közeli tisztviselő-lakást, a fiatal orvosok, nővérek kórházi szobát kaptak. A betegek régebben gyalogosan ballagtak be, vagy kerékpáron száguldtak kórházba velük. A dinnyeárus a dinnyékre fektette az asz- szonyt, akit lova rúgott meg. Riadalmat okozott a bepöfógő erdészeti teherautó, a rönkökre ugyanis a sofőr a bükki autóbuszbaleset sérültjeit, sorjázta fel szabályosan. Egy este skalpolt Trabant érkezett diósgyőri birkózókkal. A Di- gép előtti sorompót nézték el. A pehelysúlyú vezetőnek nem történt baja, a nehézsúlyú utas viszont homlokával maradandó sérüléseket okozott a sorompónak. Egyszer a műtőből kitekintve láttam, hogy dudálva jön be a kórházba az 1-es busz. Csak nem helyezték át a megállót? Egy idős hölgy a Győri kapuban beleesett az üvegajtóba és ijesztő szellemként, hosszú fehér hálóingben stoppolta le a buszt, miközben jobb csuklójából fecskendezett a vér. A legnehezebb a mintegy húsz nyakkendőből, szíjakból készített szorítókötést volt leszedni a karjáról, melyet a lelkes utasok rakosgattak rá. Viszont, aki babonás ne járjon a Nőgyógyászat mögötti kórházi úton, Annyi ott a fekete macska, mint Rózsa György ismert vetélkedőjében. Sokak szerint egy domináns kandúr a vétkes. T. Zoli barátom, lehet, hogy éppen ezt a kandúrt hallgatta ki egyik ügyeletében. A kandúr kandúrkodni indult, Egy kisebb kandúr megszólította:„Hová mégy nagy kandúr?-Megyek, hm...izélni! -Jó az?-A legjobb! - Hadd menjek veled! - Gyere! “ Elindultak, de hölgyvadászat közben megcsúsztak egy közeli tetőn. Kénytelenek voltak a csatornába kapaszkodni. Izmaik ernyedtek, szemük dülledt. megszólal a kicsi: - „Te nagy kandúr, én még egy-két percet izélek itt, de aztán megyek haza!” Nehéz a közlekedés most Miskolcon. Még egy-két hetet izé... közlekedünk itt, de aztán... Az oldalt szerkesztette: LévayGyörgyi
