Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-01 / 179. szám

8 A Itt-Hon 1994. Augusztus 2., Kedd- ABAIJJI PORTRÉ — A munkaügyis (ÉM - B.Gy.)-' Boldizsár Lászlóné, Er­zsiké nagy ria­dalommal fo­gadta megér­kezésemet, mert úgy talál­ta: nincs még teljesen rend­ben a haja. A fotózás előtt ezért még elvonult szépítkezni. Eza­latt az elnöktől, Vadász Istvántól ér­deklődök róla: „Bár minél több ilyen kollégám lenne, mint Erzsiké. Neki nem kell mondani, mit csináljon! Óri­ási ember- és helyismerete miatt ren­geteget segít a munkámban!” Aztán csak visszatér Erzsiké, kicsino­sítva. Csak úgy árad belőle a szó: - A 23 év alatt voltam én minden a nova- jidrányi szövetkezetben a bérszámfej­tőtől a személyzetisig. Most munkaü­gyi előadó vagyok és adminisztrátor. Titkárnőnek már „vén” lennék. Egy évem van a nyugdíjig. Telkibányán születtem. A tsz-ben 35. éve dolgozom. Hemádpetribe mentem férjhez. Fér­jem, a MÁV Építési Főnökségéről ment nyugdíjba villanyszerelőként. Ildikó lányunk tanítónő Ináncson. Most gyesen van. A hároméves Tamás után december­ben érkezik a másik unoka. Novajid- rányban építkeztünk, 1971-től az it­teni szövetkezetben tevékenykedem. (Előtte a telkibányai tsz-ben dolgozott). A 60-as évek talán még rosszabbak voltak, mint a mostani földtörvény. Akkor se kérdeztek meg minket, hogy mit szeretnénk. Jó tanuló voltam, de nem tanulhattam tovább. Édesapám 1947- ben jött haza orosz fogságból, s 1948- ban már építkeztünk, 1952-ben a húgom is megszületett, így vele kel­lett lennem. Elküldték rovatos könyvelői tanfo­lyamra, majd 1960 őszén beiratkoztam az abaúj szántói mezőgazdasági tech­nikumba. Párhuzamosan elvégeztem a kettős könyvvitelit is. Majd Nyíregy­házán megszereztem a középfokú munkaügyi képesítést is, sőt 1984-ben Budapesten az alapfokú személyzetist is. Lányoméknak is besegítek ináncsi boltjukba. Tehenet fejek, de a kapát se tudja el­hagyni az én korosztályom. Nem tud­juk megtagadni a fajtánkat se, a mun­kát se. Aki akar dolgozni, az most is megtalálhatja a számítását. Én nyug­díjas korban sem fogok pihenni, ha egészségem engedi. Unokáimmal aka­rok minél többet foglalkozni. Most van a befőzések ideje. Barackot, lekvárt te­szek el. Uborkát rakok el, meg majd muskotályos szilvát, paradicsomot és lecsót. Meggyet nem, mert tavalyelőtt 50 üveggel tettem el, s valamiért nem volt kapós, s maradt még belőle elég. A kútba ugrott az öreg néne, túladagolta a gyógyszert a férfi Encs (ÉM) - Ördög Tibor en- csi lakos meghallgatása során elmondta, hogy már régóta nem látta Garamvölgyi Tibort és úgy tapasztalja, hogy vala­mi bűz áramlik ki az ajtón ke­resztül. Emiatt ő szólt be az Encsi Rendőrkapitányságra, il­letve még előtte létráról a szo­baablakon át arról győződött meg, hogy Garamvölgyi Tibor bent fekszik mozdulatlanul. Tudomása van arról, hogy ne­vezett felesége Sátoraljaújhe­lyen a kórházban van kezelé­sen, s más hozzátartozójáról nem tud. A gyerekek a roko­noknál tartózkodnak már egy hónapja, de hogy hol, arról nincs tudomása. Mohácsi Gábor rendőr hadnagy végezte az adatgyűjtést az ügy­ben, s Hudák József encsi la­kos arról számolt be neki, hogy a felesége teregetett az elhunyt nyitott ablakánál és a szúnyog­háló előtt sok legyet látott. Az előző hét csütörtökén találko­zott utoljára Garamvölgyi Ti­borral. Kurek István encsi vállalkozó borozója az elhunyt Garamvöl­gyi Tibor lakásával szemben ta­lálható. Ó az előző pénteken látta utoljára a fiatalembert, kezében különféle élelmiszerek­kel. Az adatgyűjtés és a hely­színi szemle után az a vélemé­nye Mohácsi Gábor hadnagy­nak, hogy bűncselekményre utaló jel nem merült fel. Felte­hetőleg a gyógyszer, illetve al­koholtúladagolás okozta Ga­ramvölgyi Tibor halálát. Tóth Béla abaújdevecseri lakos az Encsi Rendőrkapitányság hadnagyának, Mohácsi Gábor­nak elmondta, hogy a szom­szédjukban levő Kossuth utca 73. szám alatt található ház la­katlanul áll, s a tulajdonos Pásztor András encsi lakos be­leegyezésével a kútjából rend­szeresen vizet hordanak. Az udvarra vezető kiskapuban a kulcs mindig benne szokott len­ni, de ő az élettársával csak a ház fala mellett levő résen jár vízért. Amikor reggel fél nyolc tájban a kúthoz ment, talált ott egy pár női szandált, egy járó­botot és a kút fedelén az egyik takarólemez a kút mellett volt. Visszatért és közölte élettársá­val, Büdiné Varga Piroskával, hogy mit tapasztalt. Ezt köve­tően ő a környező lakóknak is beszámolt a látottakról. Büdiné Varga Piroska az adat­gyűjtés során elmondta, hogy a szomszédokkal megkonzultálta az esetet és Molnár Istvánná szólt be telefonon az Encsi Rendőrkapitányságra. Pásztor Józsefet odahívta a kúthoz, aki az édesanyja holmijait vélte fel­ismerni az ott lévő tárgyakban. A meghallgatáskor Mohácsi Gábor hadnagynak elmondta Pásztor József, hogy édesany­ja, a 89 éves özvegy Pásztor Ist- vánné vele és feleségével élt együtt. Konfliktus nem volt a családban. Öngyilkossági szán­dékot nem emlegetett. Édes­anyja érelmeszesedésben szen­vedett, gyógyszeres kezelés alatt állt. Kínzó, erős hasi fáj­dalmain így sem tudtak segíte­ni. Gyakran panaszkodott emi­att az idős asszony. Reggel hét órakor ment ki az utcára, ami­kor a teheneknek adott enni. Felfelé a falunak indult, Pász­tor József úgy vélte, bizonyára a nem messze lakó lányához igyekszik, mivel gyakran járt oda. Emiatt nem is keresték. Csak akkor szerzett tudomást a történtekről, amikor Büdiné jött szólni neki, hogy mit tapasztaltak. Mohácsi Gábor rendőr hadnagy az adatgyűjtés során bűncse­lekményre utaló adatot nem észlelt. Szerinte egyértelmű, hogy az idős asszony nem vé­letlenül esett be a kútba, ha­nem elhatározhatta, hogy vé­get vet az életének, s ezért ug­rott bele a kútba. Gyerekek honi rajzasztala Megy a gőzös... A négy és fél éves baktakéki Biró Bolond rajza Vörös kakas a kánikulában Továbbra is tilos mindenütt az erdei tűzrakás! Onga közelében ég a búzatábla, közvetlenül az aratás előtt Fotó: Fojtán László (ÉM - K.L.) - Az utóbbi idő­szak csapadék nélküli, kániku­lai időjárása szinte aszalja a növényzetet. Száraz a fű, kevés a nedvesség a növényzetben - fokozódik a tűzveszély. A leg­több esetben a felelőtlen gon­datlanság okozza a bajt. Egy el­dobott cigarettavég, egy el nem taposott gyufaszál, vagy éppen a szalonnasütéshez rakott és gondatlanul elhagyott tűz már­is tetemes kárt okozhat. Mint okoz is. Az elmúlt évben már-már azzal büszkélkedhet­tünk, hogy megyénkben nem, vagy csak alig akadt gabona­tűz, idén viszont már több he­lyütt is égett a búza, az aratás­ra váró árpa. A mezőgazdasá­gi tűzvédelem szabályai egyér­telműek, könnyen betarthatók és betartásuk kötelező is, mégis előfordul hanyagság, könnyelműség, melynek követ­kezményei nagyon súlyosak. Nyilvánvaló, hogy ezekben a forró, száraz napokban könnyebben fellobban a láng bárhol is, de ezeket a fellobba- násokat gyakorta okozza embe­ri hiba. Nem lenne fontos ok­vetlenül rágyújtani kiszáradt gabonatáblák szélén, hersenő- en roppanó avarú erdőben, a csikket sem kellene elegánsan eldobni, akárcsak az égő gyu­fát sem, a szalonnasütés is szü­netelhetne valameddig. A kiü­rült sörösüveget is inkább va­lamely tartóba, gödörbe lehet­ne helyezni - ha már haza nem cipeli a kiránduló -, nem pe­dig eldobni, hogy a nap feltüze- sítse, vagy éppen lencseként működtesse. A borsodi erdőségekben eddig szerencsére csak elvétve fordult elő erdőtűz, de például Dubi- csány közelében már 25 hek­tárnyi, Harsány-Kisgyór között pedig fenyőerdő vált a lángok martalékává. Az Északerdő Rt. több mint százezer hektárnyi, a szlovák határtól a Tiszáig húzódó erdő­ségeiben továbbra is szigorú­an tilos a tűzrakás - még az ar­ra kijelölt helyeken is! Az erdé­szek, s önkéntes segítőik is szi­gorúan ellenőrzik - lehetősége­ikhez mérten - ennek betartá­sát. Figyelmeztető táblák hív­ják fel a turisták, természetjá­rók figyelmét erre a rendelke­zésre. Számítanak a kirándu­lók fegyelmezettségére is. Hi­szen minden kirándulóhelyen nem tudnak ellenőrzést, szol­gálatot tartani. A múlt évben az erdőgazdaság területén 66 tűzesetet regiszt­ráltak. A vörös kakas 159 erdő­részben mintegy 660 hektárnyi erdőséget tett tönkre. Különö­sen a Sajó- és a Bán-völgyében, Szendrő környékén, nemkülön­ben Ózd vidékén fordultak elő tűzesetek. De nem mentesültek a zempléni részek sem a tűz­kártól. Az erdészek megítélése szerint az idei kevesebb tűzesethez az is hozzájárulhatott, hogy az er­dőprivatizáció kapcsán jobban vigyáznak a már tulajdonuk­ba került erdőre - s természe­tesen a vele szomszédos, álla­mi tulajdonban maradiakra is. Hiszen a láng nem ismer „mes- gyehatárt”. Ezért hát közös ér­dek a tűzrakási, -gyújtási ti­lalmak szigorú betartása! Kétesen befejezték az aratást Novajidrányban és Hernádkércsen nincs ok a panaszra ' (3. oldal) r— A TARTALOMBÓL ­Ön hol tölti a szabadságát? (1) Milyen jó arról beszélgetni, tervezget­ni, hogy a nyáron hol pihenünk, hol töltjük el a szabadságunk, hová uta­zunk. Sorozatunkban abaúji embere­ket szólaltatunk meg. Ők vajon hol töl­tik a szabadságukat? (2. oldal) Nevelési alternatívák Dobos Sándorné, a szikszói Móricz Zsigmond Általános Iskola pedagógu­sa segítségével betekintést nyerünk az iskolaotthonos oktatás módszereibe. Többek között megtudhatjuk, hogyan csempészik be az első osztályos tan­termekbe a gyerekek számára a pár hónapja „elhagyott” óvodát is. (4. oldal) Harmadik hely a világjátékokon Evianban rendezték meg a 15. Orvo­si Világjátékokat június 26. és július 3. között. Összesen 14 sportágban mér­ték össze tudásukat az orvosok és or­vosnők. Dr. Bazsó György garadnai körzeti orvos is tagja volt a Magyar Labdarúgó Orvosok válogatottjának. Bazsó doktor még egy kicsit mindig csalódott, mert „csak “ a harmadikok lettek 36 csapat közül. (7. oldal) A munkaügyis Boldizsár Lászlóné, Erzsiké nagy riadalommal fogadta megérkezé­semet, mert úgy találta: nincs még teljesen rendben a haja. A fotózás előtt azért még elvonult szépítkezni. Ezalatt a novajidrányi szövetkezet el­nökétől, Vadász Istvántól érdeklődök a munkaügyisről: „Bár minél több ilyen nagyszerű kollégám lenne, mint Erzsiké. Neki nem kell mondani, mit csináljon! Óriási ember- és helyis­merete miatt rengeteget segít a munkámban.”

Next

/
Thumbnails
Contents