Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-08 / 185. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994- Augusztus 8., Hétfő —APROPÓ Költők és olvasók Fecske Csaba „Dunát lehetne rekeszteni a költőkkel. Szerintem ötven költő is jut egy olvasóra”-nyilatkozta némi malíciával az ifjú költő. Igaz, a lírát, méginkább a költők számát tekintve, Magyarország mindig is nagyhatalom volt, kishazánk a legvérzivatarosabb, legirtózatosabb időkben sem nélkülözte a bülbül szavú dalnokokat. Ha valamiben, hát versben sohasem szenvedett hiányt ez a bal- sors-tépte, poklokat is megjárt nép. Néhány éve az Elet és Irodalom szerkesztője panaszkodott, s üzent „Többeknek, főleg negyven felett” leledző versíróknak: „Piócatermészetűnek sem mondhatók, ráadásul zömüknek jól jövedelmező és hozzáértést követelő szakmája van, hogy azt én csak irigyelni tudom. Eszem ágában sincs tehát bántani őket. Mégis megérett bennem a kérdés, az összes tevékenység közül miért éppen a versírás ilyen borzasztóan népszerű Magyarországon ?” Valóban, miért é Az olvasók úgy megbecsülnék? De hiszen a fiatal poéta is amiatt kesereg, hogy félszáz költőre jut egyszem olvasó. Szó sincs hát dicsőségről, megbecsülésről! A hetvenes években a vidéki irodalmi folyóiratfőszerkesztője mérgelődött így:„Sok a vers, a rossz vers, Szinvát lehetne velük rekeszteni!” Arany János nevű kollégája száz évvel korábban így könyörög:„Tisztelt munkatársaink, kivált a nem rendesek, legyenek egy kis várakozással a beküldött művek iránt. Az olvasógép nem új már, sokszor megtagadja a szolgálatot, nem őröl éjjel-nappal.” De már Kazinczy mester is sokallta a betűket: „Egyébiránt elszántam magamat, hogy recenziókat készítek, mert látom, hogy literatúránk nem annyira a resten írás, mint az igenis szapora írás által veszt” - írta egyik levelében. Nem új keletű hát a panasz, hogy sok a költő. De vajon a költő sok, vagy az olvasó kevés? Ha jól megnézzük, talán nem is olyan sok a költő, abban biztos vagyok, hogy Miskolcon nincsen ötven, legföljebb annyian mondják magukról, talán egy kezem minden ujjára se lenne szükség ahhoz, hogy megszámoljam őket. A versolvasó viszont - úgy tűnik - valóban kevés. A költők nem nagyon kényeztetik el őket, szinte csak egymásnak írnak. Mindazonáltal nem vagyok biztos benne, hogy csupán a költők a hibásak, lehet, hogy az olvasónak is több áldozatot kéne hozni a saját gyönyörűségéért, hogy úgy mondjam, a leikéért. A vers rangot ad olvasójának. Az élményt bizony nem adják ingyen. Nem is ez a baj, a költészetet sohasem az olvasókjárattákle, nem is a költők, hanem a kibicek, akiknek semmi sem drága. TÉKA Szivárványos Vass Tibor Miskolc (ÉM) - A kiadók és írók, legalább nagy részben, úgy látszik, abban a balhiedelemben szenvednek, hogy mi sincs könnyebb a világon, mint gyermekek számára írni könyvet” - szólalt fel Benedek Elek a képviselőházban, megróva a gyermekirodaimat együgyű történetekkel, idétlen versikékkel elárasztó toliforgatókat. Azóta eltelt néhány évtized, de a helyzet szinte semmit sem változott: jönnek esőstől a silány művek, jó üzlet reményében. Benedek apó azért biztosan örülne, ha láthatná Demjén István Szivárványos című (gyermek) versgyűjteményét. Egyszerű, de igényes kivitel, hasonlóan a versekhez. Erősen ritmizált művek, melyek az ébredő ütemérzékének kínálnak pompás gyakorlatokat, kecses tiszta rímekkel, üdítő nyelvi leleményekkel. Demjén nem nézi le a gyermeki tudatot, annyira naiv csak, amennyire kell, hogy legyen: intim bájjal néz föl erre a világra. Szerencsés alkat, aki egy szinten él ebben a kötetben a gyermekvilág észjárásával, ismeri kedvteléseit, örömeit és aggodalmait. Becsületes gyermekíró, aki tudja, mi felel meg egy csöppség memóriatárának, életkori sajátosságainak, megejtő, otthonos hangulatban piszkálja fel érdeldődésüket. A kötet illusztrációit felsőzsolcai, miskolci, sajószentpéteri kisiskolások készítették. Ezek a szinte kifestésre ingerlő rajzok teszik igazán gyermekközelivé ezt a kiadványt. Ha a gyermek nem szeret olvasni (sokkal több van ilyen, mint gondolnánk) feltételezhetően nem volt még mélyreható irodalmi élménye. Egy-egy megfelelően kiválasztott, jó könyv, játékkal színesítve feloldhatja a közönyt, az érdeklődés hiányát. A Szivárványos erre (is) egy kitűnő lehetőség. Szobrok a múltnak és jövőnek Új helyszínen a Közép-európai Nemzetközi Művésztelep Korzs Bogdan ukrán szobrászművész Tállya (ÉM - FG) - Harmincöt évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a ma Közép-európai Nemzetközi Művésztelep néven számon tartott nyári alkotótábor elődje. Előbb csak hazai művészek vettek részt a munkában, majd egyre többen érkeztek a szomszédos országok magyarlakta területeiről, az utóbbi években pedig már nemzetközivé szélesedett a tábor. Az eddig Tokajhoz kötődő művésztelep az idén Tállyára költözött.- Tokajban megváltoztak a körülmények, megnövekedtek a költségek, az útépítés miatt elterelték a forgalmat, így alig maradt helyünk, a kerámiaműhelyt sem tudtuk volna működtetni - mondja Fieber Béla, a művésztelep helyettesvezetője, aki a megalakulás óta részt vesz a művésztelep munkájában. - Tállyával már korábban is volt kapcsolatunk. Tavaly nyáron készítettek itt a fafaragóink néhány szobrot. A helynek, a táj jellegének, a település múltjának megfelelően szőlőmunkásokat ábrázolnak ezek az alkotások, és ugyancsak tavaly állítottuk fel itt az egyik vilniusi művész madár-szobrát. A község vezetői, Pekó József polgármester, Horváth Károly jegyző hívtak bennünket, a telep vezetőjével, Kerékgyártó Istvánnal megbeszélték az együttműködés részleteit. Úgy érzem, jó helyet találtunk, szeretettel fogadtak bennünket a tállyai emberek. A július 30-tól augusztus 26-ig működő művésztelepen két turnusban váltják egymást a művészek, bár azok, akik nagyobb munkába kezdtek, végig ittmaradnak. De az itt készülő alkotások jelentős része is Tállyán marad. Az idei programban szerepel többek között egy játszótér elkészítése, ezenkívül a község bejáratához is terveznek műalkotásokat. Rendkívül érdekesnek ígérkezik a Bacchus-sorozat: a tábor résztvevői - ukránok, litvánok, szerbek, horvátok, németek, csehek, szlovákok, cigányok, magyarok- saját elképzelésük, művészi felfogásuk szerint dolgozzák fel a mitológiai témát. Ugyancsak a helyszín adta az ötletet, hogy készüljön el Szent Vencel szobra, hiszen Tállya azon kevés európai települések közé tartozik, ahol megünneplik Szent Vencel búcsúját. A legenda szerint a cseh király személyesen is gondozta a betegeket, nyomorultakat, éjszakánként mezítláb járta a templomokat, ahol virrasztani, zsolozsmázni szokott. Az oltáriszentség iránti tiszteletét úgy is kifejezte, hogy az ostyához maga vetette, aratta, csépelte a búzát, de megdolgozott a miseborért is: gondozta a szőlőt, préselte a mustot. így lett Vencel a szőlők patrónusa, és a tállyai templom névadója, Szent László mellett a település másik védőszentje. De készül egy plakett Kossuth Lajos emlékére is, akit annak idején az itteni evangélikus templomban kereszteltek meg. Ugyancsak plaketten örökítik meg Bártfai Szabó Gyula alakját, aki a filoxéra elleni védekezés első hegyaljai úttörője volt. De a kerámiaműhelyben is születnek olyan művek, melyek Tállyán maradnak: Gyarmaty Zsuzsa a keresztút stációit formázza anyagba.- Tállya több más településsel együtt készült az expóra - mondja Serfőző László, akit az önkormányzat a világkiállítási program szerve-* zésével bízott meg. - A tavalyi szüreti napokat már ennek jegyében rendeztük meg. Ha lesz expo, ha nem, a szüreti napokat a jövőben is megtartjuk, hiszen a szüretnek nagy hagyományai vannak Tállyán. Sőt, az idén hatnapos lesz a rendezvénysorozat. Ennek keretében több kiállítás is nyílik, így természetesen bemutatjuk a művésztelepen készült alkotásokat is.- Hogy miért éri meg nekünk támogatni a Magyar Művelődési Intézet táborát?! - kérdez vissza csodálkozva Horváth Károly, a falu jegyzője. — Már a tavaly elkészült alkotások becsült értéke is meghaladta a három millió forintot. Ehhez képest elenyésző a kétszázezer forintos támogatás. Az itt hagyott munkákon kívül nagy nyereség számunkra, hogy a tállyai gyerekek is bejárhatnak a műhelyekbe. Megismerhetik a képzőművészet alapjait, elleshetik, hogyan készül a linómetszet, a szitanyomat, a kőszobor, leülhetnek korongozni is. És a település jövője szempontjából az sem elhanyagolható, hogy ezek a művészek elviszik hírünket a nagyvilágba. Egy görög együttes mosolya Mezőkövesd (ÉM - DK) - Míg a csoport egyik fele a színpadon, a többiek a színpad körül. De ahelyett, hogy ebben a nagy melegben leülnének egy kicsit a hűvösben, pihennének, mozdulatról mozdulatra követik az éppen szereplő társaikat, sőt több, tapsolnak, biztatják őket. Persze, jut eszünkbe, ez a hőség biztosan csak minket zavar, a görögök már megszokták. Ám ez - mint mondják később - nagy tévedés. Most nincs hűvösebb itt sem, mint náluk. Ez a biztatás pedig mindig, mindenütt így van, azt akarják, hogy a táncosok jól érezzék magukat a színpadon, és mosolyogjanak az emberekre... A görög Iasmos együttes 1983-ban alakult, százhúsz táncossal. A mezőkövesdi Ma- t.yófóldi Néptáncfesztiválra most 32-en jöttek el. Sok előadást tartanak otthon és a nagyvilágban. Minden görög tájról vannak népviseleteik, és koreográfiáik között is szerepel a görög tánc majdnem minden változata. Pedig van jó néhány. Mintegy 2200 szigetet tartanak számon Görögországban, és sok dicsekedhet saját népi hagyománnyal. A fesztiválon való fellépésük mellett még egy másik terv is hozta az együttest Magyarországra. Van hazánkban egy település, ahol görög emberek élnek, akik 1949-ben jöttek ide. Görögországban úgy hívják ezt a helyet, hogy Nikos Beloi- annis. Az együttes tagjai elhatározták, a követségen keresztül megtudják ennek a helynek a magyar nevét is, és megkeresik a falut. Úgy tudják, valahol Pest közelében van. Természetesen, ha sikerül a találkozás, bemutatkoznak „Beloian- niséknál“ és a tánc sem marad el... & i & íú L' M v: ;.v Görögög „matyó színpadon" Fölök: Dobos Klára Művészi találkozó Tata (MTI) - Egy különleges kiállítás megnyitásával Nemzetközi Művészeti Találkozó kezdődött vasárnap a tatai Kuny Domokos Múzeumban. Az augusztus 15-éig tartó, Üzenet című rendezvénnyel a két fő szervező, Nagy Katalin textilművész és Kovács István grafikus célja ezúttal is az, hogy az észak-dunántúli Idsváros nemzetközi képzőművészeti központtá váljon. Meghívásukat az idén belga, dán, finn, francia, koreai, német, spanyol, svéd, szlovák és magyar művészek fogadták el, összesen 17-en. Mindegyik alkotó magával hozta egyik legújabb művét, s azok rendezték meg a már említett kiállítást. A művészek a táborban olyan nem mindennapi anyagokat használnak fel munkájuk során mint a papírmassza, a nejlonháló, a viszkóz vagy az ofszetlemez. A nyitó-, azaz az 1992. évi és a tavalyi tábor több résztvevője a Tatán készített alkotását odaajándékozta a Kuny Domokos Múzeumnak. Várhatóan az idén is lesznek ilyen felajánlások, s így tovább gazdagodik a múzeum modem képzőművészeti anyaga. Álmodozó Miskolc (ÉM ) - Több mint háromezer évvel ezelőtt egy 17 éves fiút saját testvérei eladtak, majd rabszolga lett. Hamisan megvádolták, börtönbe került, megfejtette a fáraó álmát és Egyiptom uralkodója lett. Ebből a történetből írta tíz évvel ezelőtt a Dreamer (Álmodozó) című musicalt Amerikában a Continental Singers. A József történetéből készült zenés mű még abban az évben megnyerte a Dove-díjat. Idén a világ legnagyobb keresztény zenei szervezete ismét műsorára tűzte ezt a musicalt. Új értelmet kap a hit és a megbocsátás egyik legszebb példáját elmondó történet. Új a színpadi munka és a rendezés is. A felújított változatot hazánkban a Magyar Continental Singers mutatja be. A 35 főből álló csoport egyébként most ünnepli ötéves jubileumát. Előadást tartanak augusztus 11-én, csütörtökön este hat órától Amóton az általános iskola udvarában, 12-én, pénteken este hattól Miskolcon a Rónai Művelődési Központban, 13-án, szombaton délután négytől pedig Sajószentpéte- ren a Művelődési és Sportközpontban. A Magyar Continental Singers Orgonamuzsika Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nyári fesztivál keretében Sebestyén János orgonaművész ad koncertet ma este 7 órától az avasi református templomban. Magyar őstörténet Keszthely (MTI) - A honfoglaló magyarság kultúrájának keleti gyökereit bemutató keszthelyi tárlatot Ivan Aboimov orosz nagykövet és dr. Nanovfszky György, hazánk moszkvai nagykövete nyitotta meg szombaton a Helikon Kastélymúzeumban. A kiállított régészeti és néprajzi tárgyak - amelyek egy hónapig a Magyar Nemzeti Múzeumban voltak láthatók - a honfoglalást megelőző másfél-két évezred műveltségi környezetébe nyújtanak bepillantást. A magyar őstörténet sokszínű folyamatát egy kontinensnyi területről gyűjtött tárgyi emlékeken keresztül kísérheti figyelemmel a látogató. Az anyagot tíz oroszországi múzeum, illetve gyűjtemény bocsátotta a két hazai múzeum rendelkezésére. A szeptember 18-áig nyitva tartó keszthelyi kiállítás már a millecentenárium közelgő évfordulója jegyében született.
