Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-06 / 184. szám
Augusztus 6., Szombat Látókör ÉM-hétvége VII Konok elszántsággal a saját úton Hajdú Gábor beszélgetése a 60 éves Barczi Pállal □ Aki a képeidet látja; azonnal felismer á vonalaidról, a stílusodról. A jellegzetes Barczi-figurák jelentik a tájhazához való kötődést. A képeidből sugárzik az a szigorúan rendezett világ, ami a szemléletedben van. Most arra- kérlek, mégis fogalmazd meg szavakkal, mi az, amit út- ravalóul magaddal hoztál a gyerekkorodból, a családi házból. • Paraszti családból származom és ott tisztelete volta munkának. Azt nem lehetett csak úgy összecsapni. Ez a tisztelet szívódott fel az emberben, részévé vált. Ha játszottam, akkor is erre figyelmeztetett minden körülöttem. Nem lehetett belefeledkezni a játékba, újra és újra visszarántottak a valóságba. A környezetemben az embereket a cselekedeteik, a munkájuk alapján ítélték meg. Ez határozta meg a helyüket, a gondolkodásukat és egyúttal az emberi tartásukat. Ennek a megítélésnek szigorú szabályai voltak és ez mindenre érvényes volt. Nálunk úgy mondták, ha valaki tarkóra csapta a bort, azaz, egy hajtásra kiitta, az aligha számíthatott arra, hogy máskor is meghívják. □ 1953-ban kerültél a főiskolára..Ma 1994-et írunk, megvalósítottad-e. a fiatalkori álmaidat, elképzeléseidet? . • Fiatal korában az ember telisteli van vágyakkal, tervekkel, hatalmas igényt támaszt önmagával szemben. Ez lesz a cselekedetéinek a motorja. Annak ellenére, hogy kenyérkereső foglalkozásommá vált a festészet, mégis úgy érzem, a megrendelések mégsem vették el a korábbi vágyak megvalósításának lehetőségét. Úgy ítélem meg önmagámnak, hogy nagyrészét megvalósítottam annak, amit akartam. Ez nyílván azt jelentette, hogy szúkreszabott anyagi lehetőségek között éltem, éltünk, így kevesebbet kellett á céljaimból feláldozni. Szerencsémre a feleségemben hű társra akadtam a nélkülözésben, a lemondásban, sőt igen gyakran segítette is a munkámat. Sok-sok áldozatos órája benne van a műveimben, úgy is mondhatnám, azokat ketten csináltuk. A kérdésre visszatérve úgy érzem, sikerült olyan profilt kialakítanom, ami jellemző rám. Ezt azért tartom fontosnak, mert ez jelzi, nem engedtem sokat a sorsom által kijelölt feladatokból. □ Úgy érted, hagy távol tartót-, tad magad az éppen divatos megfogalmazási módoktól? • Végül is úgy. így a munkásságom szinte töretlen maradi Nem csábított el a non figuratív [irányzat szabados lehetőségé. Annak ellenére ragaszkodtam az eredeti utamhoz, hogy a vásárlók többsége nem érdeklődött utánam. Magyarul, nem a komoly munkákra voltak vevők. □ Ebben az évben töltötted a 60. életévedet. Az idén, május 2-től június 12-ig volt látható d Miskolci Galériában az a retrospekA születésnapját ünneplő festő tív, visszatekintő kiállításod, amely felölelte a művészeti életu- tad fontosabb állomásait. A 60 éves kor is, a visszatekintő kiállítás is, szinte arra kényszeríti az embert, hogy számot véssen a tevékenységével. ♦ Ez a kiállítás számomra is adott új információt. Pontosan azt az élményt, hogy együtt látni nem ugyanaz, mint együtt tudni. A kiállításon együttlátott anyag mégis megnyugtatott, azt adta visszá, amit szándékomban volt, magamról. A munkásságommal olyan szándékom is volt, hogy azt a felfogást tükrözze, ahogy élek. A munkáimban azoknak a meghatározó élményeknek a leszúrt összegezését kívántam rögzíteni, amelyek éveken, évtizedeken át foglalkoztattak engem. A kiállításnál, a látványnál maradva, annak a szakmai részét magamra nézve kifejezetten jónak, elfogadhatónak tartom. Újra megerősödött számomra a tény, hogy az. úgynevezett modernkedést én nem mellőzni, Kanéin elmeliőzni akartain. Szamomra a mindenség megmutatása, felmutatása a fontos. Úgy gondolom, hogy a felfogásom a képi látás szűrőjén keresztül objektiven mutatja be az elképzeléseimet. Ezt láttam viszont a retrospektív tárlatomon, tehát visszakaptam azt az élményt, amit elképzeltem önmagámról, a világomról, a helyzetemről. □ Te könnyen, vagy nehezen dolgozol? ♦ Amíg nálam az alkotásig eljut az. élmény, amíg a kompozíció létrejön, addig az az út nagyon hosszú. Ez nagyon- sok időt, munkát, vázlatot, leszúrt véleményt emészt fel, sok-sok órányi elemzést és meditációt követel. Ez a folyamat néha igen kanyargós úton vidósul meg. De hát ez már így van. az élmény nagy utat jár be a végső kiteljesedésig, amíg a munkát késznek tekinthetem és a végén aláírom a nevem. □ Kérlek, mondjál valamit a további céljaidról, elképzeléseidről! ♦ Jelenleg is, mint főiskolai tanár tevékenykedek. Az ottani Fotó: Fojtón László munkám során fiatalok vesznek körül. Úgy érzem, sokat tudok átadni számukra a tapasztalataimból. Talán közösen tudunk tenni valamit azért, hogy javuljon az a rendkívül alacsony képzőművészeti külturális színvonal, ami ma még jellemző az országban. Úgy gondolom, a jó rajztanárok képzése igen sokat segíthet abban a folyamatban, hogy ezen a téren is megemelkedhessen a kulturális színvonal. Hogy az emberek megtanuljanak látni és megismerjék a vizuális művészetet. A képzőművészeti munkásságomban folytatni szeretném azt az utat, amit eddig is jártam. Az életkorral való öregedés nem jelenti egyúttal a szakmában való öregedést is. Elég sok példa van rá, és én is azt vallom, hogy sok művész a múló évek során inkább megifjodik, mint hogy öregedne. Hiszen a felhalmozott tudásanyag, tapasztalat,. amit az élete során összegyűjtött, igén jó lehetőség a számára, hogy új és új gondolatokkal továbbvigye azt, amit már korábban miveit. A jövőben arra törekszem én is, hogy az eddigi tapasztalataim alapján olyan új elemekkel gazdagítsam a tevékenységemet grafikában, a festészetben és más műfajokban is, amelyek híven tükrözhetik a friss, leszúrt véleményemet. , Úgy gondolom, valahonnan valahová eljutni, az nagyon nagy fáradtsággal jár, de ha az ember kitartó, és következetes, akkor elérheti azt a célt, amit maga elé kitűzött. Úgy gondolom, úgy érzem, még hátra van az életművemben az a rész, amit az eddigi dolgaim betetőzésének tartok. Tehát egy lezáró szakaszt szeretnék, amely logikusan következhet az eddigi munkásságomból. Egy olyan lezáró szakaszt, amely jól összegzi, de meg is frissíti az alkotásokat. Az elképzeléseim szerint ezek az életkort meghazudtoló, ámde mégis közérthető képek lennének. Anya és vándor fia Barczi Pál rajza „Sirassatok engem orgonavirágok...” A miskolci születésű Sassy Csaba emlékezete Kiss Gyula Születése centenáriuma mellett a költő szülővárosa, Miskolc 1984-ben csöndben, szó nélkül haladt el. Most, egy újabb évtized múltán ismét időszerű a reá való emlékezés. Akár kötelességének is érezheti a szülőváros: a Magyar Irodalmi Lexikon nem kevesebb, mint harminc sort szentel Sassy Csaba munkássága ismertetésének, méltatásának... A „költő, újságíró” Miskolcon született, itt végezte el a gimnáziumot, s nyomban ezt követően, tizenkilenc évesen az országos hírű kolozsvári ellenzék című lap munkatársa, s hamarosan segédszerkesztője. Akkortájt az újságírófélék - Adyék nemzedéke! - nehezen, s nem egykönnyen találtak nyomban végleges szerkesztőségre, otthonra. Sass'y is Kolozsvárról távozva előbb a Budapestnél, majd áZ Arad és Vidékénél zsur- - nálistáskodik. Innen ismét Kolozsvár rántja vissza: ezúttal is az ellenzék, de már a lap felelős szerkesztőjeként. A világháború Vérzivatara után a végállomás: á szülőváros. Sassy alkotó kedvét s idejét Miskolc bontja ki a teljesedésig. A szó legnemesebb értelmében a város kulturális „mindenese”. Az egyik miskolci napilap, a Magyar Jövő rovatvezető külmunkatársa, a Miskolci Szemle felelős szerkesztője, a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum egyesület főtitkára. S közben, csak úgy félkézzel, Thurzó Nagy Lászlóval hétfői Futár, Damó Oszkárral. A Vasárnap címmel „irodalmi és kritikai hetilap”-ot ír, szerkeszt, s ad ki. Kaffka Margittal és Reinhard . Piroskával együtt pedig versantológiát... Sassy a. második világháború végét jelző bombázások, rejtőzködések idején töltötte be hatvanadik életévét. E sorok írója még találkozhatott, megismerkedhetett vele. Mély apátiában volt, s nem hitt többé abban, hogy szerepe lenne, lehetne az ó Miskolca irodalmában, művészetében, sajtójában... Nem is lett. Meddig élt Miskolcon?... Az irodalmi lexikon szűkszavúan csupán halála időpontját és helyét közli: 1960. jún. 23, — Pécs... Sassy Csaba elhunyhatott a szép és kulturált dunántúli nagyvárosban, de emléke mégis itt maradt Miskolc utcáin, falai között. Ma is érzékelhető módon. Szinte havonta zengenek fel a rádió éterhullámain a Ka- csóh-Heltai-Sassy szerzőtriász Rákóczi című daljátéka kurucmúl tat visszaidéző énekszámai. De Sassy Csaba írta a szövegét a nemzedékek egymásnak-ha- gyományozta népszerű országszerte énekelt daloknak, mint a Sirassatok engem orgonavirágok, Valamikor úgy szerettél, Ugye most is műiden rosszat... Sassy alkotó szelleme - nem túlzás a jelző - „hón” szeretett Miskolcán ma is fölidézhető, csupán a rádiókészülék kereső gombját kell a megfelelő sávra csavarni, vagy kihízelegni egy mesterségét tudó öreg cigányprímástól: szárazfáján játssza el a költő dalait... Esendő és Örök- Asszonyi Augusztus aranylásában jöttem fenyleni ide 1955 nyarán, hogy aztán a kudarcok sötétjét, is megtapasztaljam. Soha nem éltem falun, tipikus miskolci „aszfaltlányként” nőttem fel, akinek adattak gyönyörű „kék évek” a Zrínyi Gimnáziumban - s majd a rájuk vetülő árnyék: helyhiány miatt sikertelen főiskolai felvétel, logopédia szakra. Azóta létem fény-árnyék szereplőjeként történnek velem élmények, események: egyszerre élem az esendő és az Örök- Asszonyi sorsot. .Tartást az írás és négy szép gyermekem nevelése ad, akik számára lépteimmel ösvényt taposok a világ vadonábán. Nagyon szeretem őket. Mint ahogy Istent és az embereket. Papp Katalin Augusztus 13Megszülettem -megvagyok. Ma juccapálmák viruló ágain fon legyezőt a nap, s átüiláglik sárga fénnyel . kék éveken, megannyi csecsemővel; lila sírással: baba száján szivárgó fehérrel, ezüstléssel: gyógyító sugarakkal pálmát nevelek. Vágy Játszva, szállva, nyitott tenyérrel - mintha narancsban felaranylón - simogat nielegen. Mellkasodra tett fejem x, lá zas - Most először Mindent odadobó Mindent odadobós szerelemben: . fényesen csillániló üvegcsébe rejti most a „csak érted” áradatát. Igaz a kérés, igaz az álomsiklás! tiéd a könny s tiéd a csoda is: borzongó és óhajtott - beporzásra érés, kortyoló és megakadó „vétel” érzés. Minden odadobó szerelemben élhetek már - a fénytelen kékben. Attilio Bertolucci (olasz) ■ ■ A távoli N-hez Egy nap még s egy éj, míg szemed nem becéz; csak az idő szárnya, leng, és hűs szele hajfürtöd meg-meglebbenti könnyedén most valahol. Borostyánsárga fényű a nyári csend vidéki házam körül már, s az élők és holtak álma is, ha csitulni kezd a nap heve. Cseh Károly fordítása Pázmándi László Fátylak-i - - Nem lesz mariitok. Fátyla újra fellebbent. . . . Döbbenten nézed. alatta újabb fátyol, melyet letépni nem mersz. Németh Erna Őriz a testem Pipacs-csókokat őriz a testem, homlokom liliom-ujjakat...--------------Míg nevedet motyogom halkan,. j ázmin virágú szerelem simogat. Szerkeszti: Cseh Károly L
