Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-06 / 184. szám

Augusztus 6., Szombat Látókör ÉM-hétvége VII Konok elszántsággal a saját úton Hajdú Gábor beszélgetése a 60 éves Barczi Pállal □ Aki a képeidet látja; azonnal felismer á vonalaidról, a stílu­sodról. A jellegzetes Barczi-figu­rák jelentik a tájhazához való kötődést. A képeidből sugárzik az a szigorúan rendezett világ, ami a szemléletedben van. Most arra- kérlek, mégis fogalmazd meg szavakkal, mi az, amit út- ravalóul magaddal hoztál a gye­rekkorodból, a családi házból. • Paraszti családból származom és ott tisztelete volta munká­nak. Azt nem lehetett csak úgy összecsapni. Ez a tisztelet szívó­dott fel az emberben, részévé vált. Ha játszottam, akkor is er­re figyelmeztetett minden körü­löttem. Nem lehetett belefeled­kezni a játékba, újra és újra visszarántottak a valóságba. A környezetemben az embereket a cselekedeteik, a munkájuk alapján ítélték meg. Ez határoz­ta meg a helyüket, a gondolko­dásukat és egyúttal az emberi tartásukat. Ennek a megítélés­nek szigorú szabályai voltak és ez mindenre érvényes volt. Ná­lunk úgy mondták, ha valaki tarkóra csapta a bort, azaz, egy hajtásra kiitta, az aligha szá­míthatott arra, hogy máskor is meghívják. □ 1953-ban kerültél a főiskolá­ra..Ma 1994-et írunk, megvaló­sítottad-e. a fiatalkori álmaidat, elképzeléseidet? . • Fiatal korában az ember telis­teli van vágyakkal, tervekkel, hatalmas igényt támaszt önma­gával szemben. Ez lesz a csele­kedetéinek a motorja. Annak el­lenére, hogy kenyérkereső fog­lalkozásommá vált a festészet, mégis úgy érzem, a megrendelé­sek mégsem vették el a korábbi vágyak megvalósításának lehe­tőségét. Úgy ítélem meg önma­gámnak, hogy nagyrészét meg­valósítottam annak, amit akar­tam. Ez nyílván azt jelentette, hogy szúkreszabott anyagi lehe­tőségek között éltem, éltünk, így kevesebbet kellett á céljaimból feláldozni. Szerencsémre a feleségemben hű társra akadtam a nélkülö­zésben, a lemondásban, sőt igen gyakran segítette is a munká­mat. Sok-sok áldozatos órája benne van a műveimben, úgy is mondhatnám, azokat ketten csináltuk. A kérdésre vissza­térve úgy érzem, sikerült olyan profilt kialakítanom, ami jel­lemző rám. Ezt azért tartom fontosnak, mert ez jelzi, nem en­gedtem sokat a sorsom által ki­jelölt feladatokból. □ Úgy érted, hagy távol tartót-, tad magad az éppen divatos megfogalmazási módoktól? • Végül is úgy. így a munkássá­gom szinte töretlen maradi Nem csábított el a non figuratív [irányzat szabados lehetőségé. Annak ellenére ragaszkodtam az eredeti utamhoz, hogy a vá­sárlók többsége nem érdeklő­dött utánam. Magyarul, nem a komoly munkákra voltak vevők. □ Ebben az évben töltötted a 60. életévedet. Az idén, május 2-től június 12-ig volt látható d Mis­kolci Galériában az a retrospek­A születésnapját ünneplő festő tív, visszatekintő kiállításod, amely felölelte a művészeti életu- tad fontosabb állomásait. A 60 éves kor is, a visszatekintő kiállí­tás is, szinte arra kényszeríti az embert, hogy számot véssen a te­vékenységével. ♦ Ez a kiállítás számomra is adott új információt. Pontosan azt az élményt, hogy együtt lát­ni nem ugyanaz, mint együtt tudni. A kiállításon együttlátott anyag mégis megnyugtatott, azt adta visszá, amit szándékom­ban volt, magamról. A munkás­ságommal olyan szándékom is volt, hogy azt a felfogást tükröz­ze, ahogy élek. A munkáimban azoknak a meg­határozó élményeknek a leszúrt összegezését kívántam rögzíte­ni, amelyek éveken, évtizede­ken át foglalkoztattak engem. A kiállításnál, a látványnál ma­radva, annak a szakmai részét magamra nézve kifejezetten jó­nak, elfogadhatónak tartom. Újra megerősödött számomra a tény, hogy az. úgynevezett mo­dernkedést én nem mellőzni, Ka­néin elmeliőzni akartain. Sza­momra a mindenség megmuta­tása, felmutatása a fontos. Úgy gondolom, hogy a felfogásom a képi látás szűrőjén keresztül ob­jektiven mutatja be az elképze­léseimet. Ezt láttam viszont a retrospektív tárlatomon, tehát visszakaptam azt az élményt, amit elképzeltem önmagámról, a világomról, a helyzetemről. □ Te könnyen, vagy nehezen dol­gozol? ♦ Amíg nálam az alkotásig eljut az. élmény, amíg a kompozíció létrejön, addig az az út nagyon hosszú. Ez nagyon- sok időt, munkát, vázlatot, leszúrt véle­ményt emészt fel, sok-sok órá­nyi elemzést és meditációt köve­tel. Ez a folyamat néha igen ka­nyargós úton vidósul meg. De hát ez már így van. az élmény nagy utat jár be a végső kitelje­sedésig, amíg a munkát kész­nek tekinthetem és a végén alá­írom a nevem. □ Kérlek, mondjál valamit a to­vábbi céljaidról, elképzeléseid­ről! ♦ Jelenleg is, mint főiskolai ta­nár tevékenykedek. Az ottani Fotó: Fojtón László munkám során fiatalok vesznek körül. Úgy érzem, sokat tudok átadni számukra a tapasztala­taimból. Talán közösen tudunk tenni valamit azért, hogy javul­jon az a rendkívül alacsony kép­zőművészeti külturális színvo­nal, ami ma még jellemző az or­szágban. Úgy gondolom, a jó rajztanárok képzése igen sokat segíthet abban a folyamatban, hogy ezen a téren is megemel­kedhessen a kulturális színvo­nal. Hogy az emberek megta­nuljanak látni és megismerjék a vizuális művészetet. A képző­művészeti munkásságomban folytatni szeretném azt az utat, amit eddig is jártam. Az életkor­ral való öregedés nem jelenti egyúttal a szakmában való öre­gedést is. Elég sok példa van rá, és én is azt vallom, hogy sok művész a múló évek során in­kább megifjodik, mint hogy öre­gedne. Hiszen a felhalmozott tu­dásanyag, tapasztalat,. amit az élete során összegyűjtött, igén jó lehetőség a számára, hogy új és új gondolatokkal továbbvigye azt, amit már korábban miveit. A jövőben arra törekszem én is, hogy az eddigi tapasztalataim alapján olyan új elemekkel gaz­dagítsam a tevékenységemet grafikában, a festészetben és más műfajokban is, amelyek hí­ven tükrözhetik a friss, leszúrt véleményemet. , Úgy gondolom, valahonnan va­lahová eljutni, az nagyon nagy fáradtsággal jár, de ha az ember kitartó, és következetes, akkor elérheti azt a célt, amit maga elé kitűzött. Úgy gondolom, úgy érzem, még hátra van az életművemben az a rész, amit az eddigi dolgaim betetőzésének tartok. Tehát egy lezáró szakaszt szeretnék, amely logikusan következhet az eddigi munkásságomból. Egy olyan lezáró szakaszt, amely jól összegzi, de meg is frissíti az alkotásokat. Az elkép­zeléseim szerint ezek az élet­kort meghazudtoló, ámde mégis közérthető képek lennének. Anya és vándor fia Barczi Pál rajza „Sirassatok engem orgonavirágok...” A miskolci születésű Sassy Csaba emlékezete Kiss Gyula Születése centenáriuma mellett a költő szülővárosa, Miskolc 1984-ben csöndben, szó nélkül haladt el. Most, egy újabb évti­zed múltán ismét időszerű a reá való emlékezés. Akár kötelessé­gének is érezheti a szülőváros: a Magyar Irodalmi Lexikon nem kevesebb, mint harminc sort szentel Sassy Csaba mun­kássága ismertetésének, mélta­tásának... A „költő, újságíró” Miskolcon született, itt végezte el a gimná­ziumot, s nyomban ezt követő­en, tizenkilenc évesen az orszá­gos hírű kolozsvári ellenzék cí­mű lap munkatársa, s hamaro­san segédszerkesztője. Akkor­tájt az újságírófélék - Adyék nemzedéke! - nehezen, s nem egykönnyen találtak nyomban végleges szerkesztőségre, ott­honra. Sass'y is Kolozsvárról tá­vozva előbb a Budapestnél, majd áZ Arad és Vidékénél zsur- - nálistáskodik. Innen ismét Ko­lozsvár rántja vissza: ezúttal is az ellenzék, de már a lap felelős szerkesztőjeként. A világháború Vérzivatara után a végállomás: á szülőváros. Sassy alkotó ked­vét s idejét Miskolc bontja ki a teljesedésig. A szó legnemesebb értelmében a város kulturális „mindenese”. Az egyik miskolci napilap, a Magyar Jövő rovatve­zető külmunkatársa, a Miskolci Szemle felelős szerkesztője, a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum egyesület főtitkára. S közben, csak úgy félkézzel, Thurzó Nagy Lászlóval hétfői Futár, Damó Oszkárral. A Va­sárnap címmel „irodalmi és kri­tikai hetilap”-ot ír, szerkeszt, s ad ki. Kaffka Margittal és Rein­hard . Piroskával együtt pedig versantológiát... Sassy a. második világháború végét jelző bombázások, rejtőz­ködések idején töltötte be hat­vanadik életévét. E sorok írója még találkozhatott, megismer­kedhetett vele. Mély apátiában volt, s nem hitt többé abban, hogy szerepe lenne, lehetne az ó Miskolca irodalmában, művé­szetében, sajtójában... Nem is lett. Meddig élt Miskolcon?... Az irodalmi lexikon szűkszavúan csupán halála időpontját és he­lyét közli: 1960. jún. 23, — Pécs... Sassy Csaba elhunyhatott a szép és kulturált dunántúli nagyvárosban, de emléke mégis itt maradt Miskolc utcáin, falai között. Ma is érzékelhető mó­don. Szinte havonta zengenek fel a rádió éterhullámain a Ka- csóh-Heltai-Sassy szerzőtriász Rákóczi című daljátéka kuruc­múl tat visszaidéző énekszámai. De Sassy Csaba írta a szövegét a nemzedékek egymásnak-ha- gyományozta népszerű ország­szerte énekelt daloknak, mint a Sirassatok engem orgonavirá­gok, Valamikor úgy szerettél, Ugye most is műiden rosszat... Sassy alkotó szelleme - nem túlzás a jelző - „hón” szeretett Miskolcán ma is fölidézhető, csupán a rádiókészülék kereső gombját kell a megfelelő sávra csavarni, vagy kihízelegni egy mesterségét tudó öreg cigány­prímástól: szárazfáján játssza el a költő dalait... Esendő és Örök- Asszonyi Augusztus aranylásában jöt­tem fenyleni ide 1955 nya­rán, hogy aztán a kudarcok sötétjét, is megtapasztaljam. Soha nem éltem falun, tipi­kus miskolci „aszfaltlány­ként” nőttem fel, akinek adattak gyönyörű „kék évek” a Zrínyi Gimnáziumban - s majd a rájuk vetülő árnyék: hely­hiány miatt sikertelen főiskolai felvétel, logopédia szakra. Azóta létem fény-árnyék szereplőjeként történnek velem él­mények, események: egyszerre élem az esendő és az Örök- Asszonyi sorsot. .Tartást az írás és négy szép gyermekem nevelése ad, akik számára lépteimmel ösvényt taposok a világ vadonábán. Nagyon szeretem őket. Mint ahogy Istent és az embereket. Papp Katalin Augusztus 13­Megszülettem -megvagyok. Ma juccapálmák viruló ágain fon legyezőt a nap, s átüiláglik sárga fénnyel . kék éveken, megannyi csecsemővel; lila sírással: baba száján szivárgó fehérrel, ezüstléssel: gyógyító sugarakkal pálmát nevelek. Vágy Játszva, szállva, nyitott tenyérrel - mintha narancsban felaranylón - simogat nielegen. Mellkasodra tett fejem x, lá zas - Most először Mindent odadobó Mindent odadobós szerelemben: . fényesen csillániló üvegcsébe rejti most a „csak érted” áradatát. Igaz a kérés, igaz az álomsiklás! tiéd a könny s tiéd a csoda is: borzongó és óhajtott - beporzásra érés, kortyoló és megakadó „vétel” érzés. Minden odadobó szerelemben élhetek már - a fénytelen kékben. Attilio Bertolucci (olasz) ■ ■ A távoli N-hez Egy nap még s egy éj, míg szemed nem becéz; csak az idő szárnya, leng, és hűs szele hajfürtöd meg-meglebbenti könnyedén most valahol. Borostyánsárga fényű a nyári csend vidéki házam körül már, s az élők és holtak álma is, ha csitulni kezd a nap heve. Cseh Károly fordítása Pázmándi László Fátylak-i - - Nem lesz mariitok. Fátyla újra fellebbent. . . . Döbbenten nézed. alatta újabb fátyol, melyet letépni nem mersz. Németh Erna Őriz a testem Pipacs-csókokat őriz a testem, homlokom liliom-ujjakat...--------------Míg nevedet motyogom halkan,. j ázmin virágú szerelem simogat. Szerkeszti: Cseh Károly L

Next

/
Thumbnails
Contents