Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-25 / 173. szám

6 Z Itt-Hon 1994. Július 26., Kedd ifj. I t liSZI ZOI.TÁ.Y (■»»/ídy 21. Születésnapod alkalmából nagyon sok boldogságot és hosszú életet kíván: szerelő feleséged, . anyósod, apósod, 1 sógornőd és sógorod § özv. Szemán Gyuláné Szegilong Édesanyánk! 87. születésnapod alkalmából szeretettel köszöntünk: gyermekeid, vöd, | unokáid, dédunokáid. I SÁTORALJAÚJHELY, DÓZi U. 12. SZ. ALATTI ÍROD. A REGIONÁLIS ME HIRDETÉSI Á 17.250. 8.800.. > /■'v f' 4.400.. Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Továbbá felvesszük az Eszak-Magyarországban megjelentetni kívánt lakossági és közületi hirdetéseiket is! HIRDESSEN AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG ZEMPLÉNI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. jf . : * ■” TL A Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola nappali rendszerű ötödévet indít érettségizettek számára, számviteli-gazdálkodási ágazaton. Jelentkezési lap és tájékoztató az iskola portáján kapható minden nap. A képzés önköltséges! Cím: Miskolc, Jászai Oszkár u. 1. | Jelentkezési határidő 1994. augusztus 5. n _____________________________________________p T ISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhet­nek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratu­lációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: ITT-HON (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. ■rrmar 1994. Július 26., Kedd Itt-Hon Z 3 „Találkoztam boldog cigányokkal is” Még az utcán is zajlott a fesztivál Vukovich László Sátoraljaújhely (ÉM) - Bené­pesültjúlius 14-17. között a sá­toraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Központ, hiszen ti­zenkét hazai és külföldi cigányegyüttes mutatkozott be a négy nap során. A nemzet­közi Cigányfesztiválnak termé­szetesen vannak előzményei, hiszen már az elmúlt esztendők során is voltak találkozók, de ilyen nagyszabású fesztivál el­ső alkalommal került megren­dezésre. A szakmai bemutatók (a külföl­di és magyar együttesek szá­mára külön-külön tartották) nehéz feladatot adtak a zsűri számára, hiszen a tiszta, ere­deti zenét játszó magyarpalat- kai vagy szástcsávási együttes mellett olyanok is színpadra léptek, akik már kissé eltértek hagyományaiktól. Ez különö­sen a külföldről érkezett együt­teseknél volt érzékelhető. Pél­da lehet erre a svédországi cso­port, akiknél az öltözködés és a nyelv még kötődik a gyöke­rekhez, de táncuk és zenéjük már magán viseli a befogadó ország jegyeit. Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár, a zsűri vezetője elmond­ta, hogy azért is jó egy ilyen ta­lálkozó, mert a különböző terü­letekről érkezett cigányegyüt­teseknek alkalmuk van egymás hagyományőrzését megismer­ni. Felfedezhetik, hogy mely te­rületeken őrzik ezeket még úgy, ahogy azt őseiktől átvet­ték. Véleménye szerint a cigányság­nak kettős tánckultúrája van, hiszen óhatatlanul beépülnek a befogadó ország kultúrájába, ugyanakkor igyekeznek megő­rizni - bár sokszor nem tisztán - az elődeik által táncolt motí­vumokat is. Balázs Gusztáv néprajzkuta­tó, néptáncos egyike azoknak, aki a cigányság kultúrájának kutatásával foglalkozik. Mint egykori táncos, természetesen szakmai szemmel figyelte az eseményeket. Véleménye sze­rint a bemutatók során a ma­gyar együttesek jobban ragasz­kodtak a hagyományokhoz, el­lentétben a külföldiekkel. Kü­lön kiemelte a Nagyecsedi Ci­gányegyüttest, mely leginkább törekedett arra, hogy bemutat­hassa azokat az értékeket, melynek megőrzését, továbba­dását felvállalta. A magyar együttesek sorából hiányolta a borsodi csoportokat, hiszen a vendéglátó sátoraljaújhelyi együttesen kívül a többiek fő­leg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből érkeztek. A fesztivál vendégei között vol­tak azok a kárpátaljai Csapról érkezett táncosok is, akiknek részvétele bizony nagyon is két­séges volt néhány nappal ko­rábban. Hogy mégis jöhettek és színpadra is léphettek, egy ma­gánvállalkozó segítségével va­lósulhatott meg. O ugyanis sa­ját közlekedési eszközét - ma­gánfuvarozó - adta oda térítés- mentesen. (Egyébként ő maga is részt vett az együttes létre­hozásában.) A már korábban együtt táncoló csoport támoga­tás hiányában közel fél éve úgy tűnt megszűnik. Színpadi pro­dukciójuk ugyan nem volt hi­bamentes, mégis: a szándék, az akarat elismerésre méltó. Ez a csoport volt az, melyről óha­tatlanul előjött egy filmnek a címe: „Találkoztam boldog ci­gányokkal is”. Valóban: ók bol­dog cigányok, hiszen együtt le­hettek mindazokkal akikhez tartoznak, akikkel kölcsönösen megismerhették egymást. Bog­dán Béla főtanácsos, a Kisebb­ségi és Etnikai Hivatal munka­társa arra a kérdésre, hogy mi­lyen benyomásokat szerzett az elmúlt napok során, így vála­szolt: a fesztivál megrendezé­sét jónak tartom, és külön kie­melem azt a munkát, amit a fesztivál megszervezésével La­katos Tibor végzett. Összessé­gében elmondható a rendez­vényről, hogy kiegyensúlyozott színvonal jellemezte. Ennek persze van magyarázata, hi­szen az elmúlt évek során meg­figyelhető egy irányváltás, ami azt jelenti, hogy némely együt­tes - főleg külföldi - ebből a te­vékenységből igyekezik fenn­tartani magát. A fesztivál mégis elérte célját, hiszen a résztvevő együttesek a szakma és egymás számára bemutathatták értékes produk­cióikat. Ugyanakkor lehetőség volt megismerni azokat az együtteseket is, akiket a törté­nelem Európa különböző vidé­keire sodort - fejezte be a fő­tanácsos. Hogy lesz-e folytatás? Biztosan. A négy nap során lá­tott produkciók arra engednek következtetni, hogy a jövő esz­tendőben is randevút adnak egymásnak, s talán okulva a hibákból, az még tökéleteseb­ben sikerül majd. I-----HETI JEGYZET — A nagy mutatvány Nagy József Beosztási gondjaink megkeseríthetik az életünket. Pedig a miskolci családok jelentős részének komoly előtanulmá­nyai vannak már ebből, mégis úgy néz ki, hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy a további áremelések, kilátásba helyezett adóigazítások megint a mi pénztárcánkat vékonyítják majd. Azo- két, akik rendes havi bérelszámolás alapján veszik fel a fizetésüket, mert nekünk minden fillérünkről tud a Hi­vatal és ha úgy tetszik, megint elvesz belőle egy keveset. Csakhogy amit az átlag borsodi kézhez kap, az már ma­gában kevés. A közelmúltban adtunk közre külön­böző takarékossági ötleteket, amelyek úgy terjednek, mint a nátha a rosszul fűtött óvodában. Melegvíz-hiány idején jelzést tesznek a piros jelzésű csapra egyes családok, hogy a megszokás ne vezethesse a kezüket. Mert ha hideg víz folyik a meleg vizes csapból, az ugyan­úgy pörgeti a meleg vizes órát és a két­féle víz ára között óriási a különbség. Jönnek a szomszédok az újabb és újabb felfedezéseikkel, család megváltó taka­rékossági elképzeléseikkel. Ilyen volt a felgallérozott vízcsap is. Egyhetes szol­gáltatási szünet idején pár száz-forin­tot spóroltak. Valami, ez ma minden családban pénz. Csakhogy vége a fel­újításnak és a szomszéd csapján most is ott díszeleg a jelzés. Hiába figyelmez­tette őt a családja, vége a javításnak, itt a meleg, lehet élvezni a jó fürdőt, is­mét megfelelő hőfokú vízben leket mo­sogatni stb. Nem így a családfő. „Emlékeztessen csak bennünket ezután is a gallér, mek­korát csavarintunk a csapunkon. Mert igazán takarékoskodni csak most lehet, amikor van már meleg vizünk.” Bogarasság, kicsinyesség vádjával il­lethetnénk a jó szomszédot, ha nem ne­velne három gyereket, akiknek nem elég reggel hat zsemle és hát a zsemléhez, a tejhez még más is kell. Beosztani a keveset az ma nagy mutatvány szám­ba megy, pedig sokan, sokféleképpen próbálkoznak vele naponta. Ki a vá­sárló kosarára, ki a vízcsapra teszi fel az emlékeztető papírgallért aszerint, hogy hol tud a legjobban takarékoskod­ni. A szomszéd kitart az ötlete hasznos­sága mellett, más meg az olcsóbb éte­lek felkutatásának sikerére esküszik. A jobb öltözetek sokan már meg sem né­zik, mert váratlanul igen magas vér­nyomást okoz náluk. A szomszéd szerint van remény arra, hogy elkerüljük: mindenre, ami fontos, I amire egyszerűen szükségünk van, pa- / pírgallér kerüljön.

Next

/
Thumbnails
Contents