Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-06 / 157. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994- Július 6-, Szerda-------------APROPÓ------------T iszta Amerika Filip Gabriella Láttam egy plakátot. Nem volt abban semmi művészi. De alaposabb tanulmányozás után észrevettem, milyen sokatmondó. Először is-ez első benyomás ellenére - ez moziműsor volt. A Kossuth Lajosról elnevezett filmszínház programja. Összeszámoltam: összesen tíz filmet ajánlottak a közönségnek. Nem volt közöttük sem angol, sem francia, sem olasz, sem orosz, sem lengyel, de még egy magyar sem. Kivétel nélkül mind amerikai. Pedig azt írja a Filmkultúra meg a Filmvilág, hogy készülnek ám idehaza is, meg Amerikán kívül más országokban is filmek. Állítólag nagyon jók, érdekesek, értékesek. De nem nekünk. A forgalmazó szakemberek nyilván úgy tudják, hogy mi csak az amerikai krimiket, akciófilmeket, sci-fiket szeretjük. Feltételezhetően üzleti megfontolásból kínálják csak ezeket az alkotásokat. De valami hiba becsúszhatott a számításba. Mert ha olyan nagyon enné a fene a közönséget az amerikai filmekért, nyilván nem szorulnának támogatásra a magyar mozik sem. Ezen a plakáton a tíz film címét pontosan tizenkilenc különböző cég, boltok, éttermek, sörözők hirdetése keretezte. Hogy egyáltalán legyen vetítés, és készüljön plakát, hogy bemenjen a közönség, ehhez egy híján húsz kis magyar vállalkozásnak kellett megtámogatnia a tíz nagy amerikai filmet. Kell-e ennél beszédesebb plakát a hazai filmvilágról'?! Színjátszó fesztivál Kazincbarcika (ÉM) - Tizenkettedik alkalommal rendezik meg Kazincbarcikán az IQ. Horváth István Nemzeti és Nemzetközi Amatőr Színjátszó Fesztivált. A július 10-ig tartó fesztiválon 14 társulat mutatkozik be. A program ma délután négy órától az Eg- ressy úton zenés felvonulással kezdődik, fél öttől az Egressy Béni Művelődési Központ előtti téren Angyal Mária, a Magyar Művelődési Intézet Kortárs Művészetek Osztályának vezetője mond megnyitóbeszédet. Délután öt órától a budapesti Civil negyed mutatja be Szín és más című produkcióját (rendezte: Juhász Anikó) a művelődési ház színháztermében, majd a szintén budapesti Extra muros együttes Ionesco Különóra című darabját adja elő, Szetei Miklós Zsolt rendezésében a klubteremben. Este kilenctől szlovákiai együttes lép színpadra a Patlama című bemutatóval, utánuk, fél 11-kor a budapesti Nap-kör Figaro című szórakoztató rendezvényével zárul a nap. Anyanyelvi-napok Eger (MTI) - Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola ad hétfőtől otthont a XI. Országos Anyanyelvi-Oktatási Napoknak. A négynapos tanácskozást „Anyanyelvi nevelés - Embernevelés” címmel rendezték meg. A kétévente sorra kerülő konferenciának az a célja, hogy a nyelvműveléssel foglalkozó szakemberek kicseréljék az oktatás és a kutatás során szerzett tapasztalataikat. A180 magyar nyelv és irodalom szakos tanár, nyelvész" és egyetemi-főiskolai oktató részvételével megrendezett konferencián 60, a nyelvművelés legújabb eredményeivel, és a terület helyzetével foglakozó előadás hangzik el. Mint azt Bánffy György, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke előadásában hangsúlyozta: napjainkban különösen megnő a nyelvőrök feladata, hiszen az egyesülő Európában a népek egyre nehezebben tudják megőrizni nemzeti identitásukat. Hangsúlyozta: a hatékony nyelvművelő munka érdekében növelni kell a pedagógus pálya erkölcsi és anyagi elismerését, hiszen az utóbbi évtizedek negatív folyamatai következtében a jó pedagógusok egy része elhagyta a pályát. Ahol érdekli az embereket az a kérdés, hogy mint nemzet megmaradunk-e, ott fontos az is, hogy a nyelvnek mint a nemzet megtartó erejének mekkora a súlya a közgondolkodásban. Ezért az iskoláknak, az anyanyelv iránt elkötelezett, nagytudású pedagógusokra van szükségük. Deme László nyelvész, nyugalmazott egyetemi tanár rámutatott: az anyanyelv oktatása a nevelésnek elengedhetetlen része. Az ember megfelelő anyanyelvi ismeretek nélkül nem képes másokkal kulturáltan és emberi módon érintkezni. Mindez azt jelenti, hogy megfelelő anyanyelvi kultúra nélkül az ember nem társadalmi lény, hanem „magányos farkas”. A. A történet igaz, a név hamis Sajógalgóc (ÉM - FG) - Lipták Sándor sajógalgóci nyugdíjas élete is megérne egy regényt. Megírhatná ő is. Öröm hallgatni ízes beszédét, fordulatos történeteit. De ahelyett, hogy önmaga „megörökítésén" fáradozna, a faluja múltját kutatja, és sokasodnak asztalán a galgóci emberekről szóló írások, helyi anekdoták, tréfás történetek. — Mindig is szerettem az idősebb emberek elbeszéléseit hallgatni. Különösen érdekeltek a-háborúról,- a hadifogságról, a katonaságról szóló történetek - mondja Sándor bácsi. - Az iskolában is a történelem volt a kedvenc tantárgyam. De szerettem én mindent. Még most is tanulok. Elhatároztam, hogy leteszem az eszperantó nyelvvizsgát. Egyszer üdülni voltam, ott találkoztam egy tanáremberrel, aki tudott eszperantóul. 0 beszélt nekem erről a nyelvről, és ahogy nézegettem a könyveit, rájöttem, hogy nagyon sok mindent értek, a szavak többsége ismerős volt. Gyerekkoromban jártam ministrálni, még most is emlékszem a latin mise szövegére. Persze a bányászkodás mellett nem igen volt idő a tanulásra, de csak gyűjtögettem az érdekes kifejezéseket, nyelvi furcsaságokat, ha tehettem, olvasgattam. Legjobban Móricz Zsigmond és Mikszáth Kálmán regényeit szerettem. Ilyeneket most már nem írnak. Pedig minden ember élete egy regény.- Ha úgy vesszük, az én életemben is megtörtént egy s más. Harminc évig bányászkodtam, előtte katona voltam. A tanítóm szerint jó fejem volt, de tudja, akkor nem volt olyan egyszerű a továbbtanulás. Mentem volna én, ha anyagilag is meg lett volna a tehetségünk. Aztán a katonaság után csak elmentem Szentendrére a tisztiiskolára. Jó lett volna az, mindig is tetszett nekem a katonai pálya. Ahogy 1951. szeptember 16-án felavattak, a folyamőrséghez kerültem. Ekkor aztán vége lett a jó életnek. Az iskolában megvolt mindenünk, de onnan Mkerülve gondoskodnom kéllett magamról, albérletről albérletre jártam. Nagyon sókat fagyoskodtam, Lipták Sándor helytörténeti kutató soha annyi teát nem ittam meg, mint akkoribart a hideg ellen. Közben megnősültem, aztán meg változott a történelem is, a Nagy Imre- program szerint csökkentették a hadsereg létszámát, így felvetődött, hogy a Nyírségbe kerülök. Lakásunk sem volt, itthon meg nagyapámtól portahelyet kaptam, így végül ’53-ban leszereltem és hazajöttem. No, ennyi lenne röviden a katonai Mtérő... — Nem volt könnyű az élet itthon sem. A feleségem csak nem akarta megszokni ezt a helyet. Úgy van ez, hogy minél Msebb egy falu, annál nagyobb a sár. De én csak itt maradtam, aztán újra megnősültem, jöttek sorban a gyerekek. Most meg már itt vannak az unokák is. Sokat dolgoztunk, de azért engem csak nem hagyott nyugodni a falu története. Jártam a múzeumba, a levéltárba. Összeszedtem minden fellelhető adatot Sajógalgóc történetéről. Először 1283-ban említik a falu nevét, így határoztuk el 1982-ban, hogy megünnepljük a 700 éves évfordulót. Ünnepelni jó dolog, bár manapság elég nehéz megmozgatni az embereket. Amikor az aradi vértanúk Mvégzésének 140 éves évfordulója volt, akkor is szerettem volna egy Ms megemlékezést szervezni. Annak rendje s módja szerint meghívtam a falut, de alig volt érdeMőFotó: Dobos Klára dó. Nem tudom azt sem, mi lesz ezzel a rengeteg fényképpel, amit eddig összegyűjtöttem. Ha lenne egy faluház vagy falumúzeum ott M lehetne állítani ezeket is. Sőt, érdemes lenne bemutatni a családfákat. Igaz, hogy sok időbe tellett, amíg M- kutattam a galgóci családok történetét, de szívesen csináltam. Akik kérték, azoknak már adtam is egy- egy példányt a családfájukból. Ezeket mindig Megészítem, így pontosan meg tudom mondani, ki mikor született, M volt az apja, a nagyapja, a dédapja, Mt vett feleségül, hány gyermekük lett. Nézze csak, itt van a mi családunk! Persze, ezt tudtam talán a legrészletesebben megcsinálni...- A történeteket csak mostanában kezdtem el írni. No, de ezek mind benne voltak a fejemben. Nem tudom, mi lesz a sorsuk. Úgy lenne jó, ha Madnák. Az ittenieknek mindenképpen, de másoknak is érdekes lehet, hogy is volt az a Különös leánykérés, a Szőlődézsmálás vagy a Medvetáncoltatás. Házról házra haladva írtam meg a családok egy-egy emlékezetesebb esetét. Ezek a történetek mind igazak, a szereplők valóságos személyek. Igaz, a neveket egy kicsit megváltoztattam. Nem mintha attól tartanék, hogy valaM megharagszik, de úgy olvastam, hogy Móricz is így csinálta... Dalos köszöntő a kórusnak Szerencs (ÉM) - A Hegyalja Pedagógus Kórus 25 évvel ezelőtt alakult. A jubileumot az elmúlt szombaton hangversennyel ünnepelték a Rákóczi várban. Várhelyi Csaba, a Szerencsi Városi Kulturális Központ igazgatója köszöntötte elsőként az ünneplőket, s elmondta, hogy a város kóruskultúrájának gyökerei sok évszázadra nyúlnak vissza. Az együttes múltjáról Nagy János, a vegyes kar örökös elnöke beszélt. Bakonyi Béla, a kórus alapítótagja a következőképpen emlékezik az elmúlt évekre. Az első próbán harmincnyolcán jelentek meg, azután mindig többen. A vegyes kar karnagya Hagymássy József népművelési felügyelő volf. Később egy évre én vettem át a kórusvezetést, majd felkértük Reményi Jánost, a Szerencsi Pedagógus Vegyes Kar karnagyának. A főiskolai tanár, Liszt-díjas karnagy boldogan vállalta. Ahogy átvette az együttes vezetését tíz éven át a kóruspróbák napjai, a szerda délutánok ünnepnapjainkká váltak. Megkedveltük, s nagyon megszerettük módszerét, emberségét, humorát. Mit adott a vegyes kórus Szerencsnek? Nyolc alkalommal nyertük el a Magyar Rádió Kóruspódiumának arany plakettjét, Mváló együttesi címet adományozott a Népművelési Intézet, s az állalmi minősítés elérhető legmagasabb fokát kaptuk Reményi János munkája után: fesztiváldíjat diplomával. Szerepeltünk minden jelentős ünnepélyen Szerencsen és a járás községeiben, az országos pedagógus kórusfesztiválokon: Sopronban, Pécsett, Szombathelyen, Budapesten, Gyöngyösön. Reményi Jánostól azonban meg kellett' válnunk, mert a Magyar Rádió felkérte a Rádió Gyermekkórusának vezetésére. A kórus sikereinek folyamatossága azonban nem állt meg, hiszen újabb jó karnagy, Sándor Zoltán vette át a kórus irányítását. A születésnapon tartott megemlékezések után az énekkarok vették át a „szót”. Fellépett az Abaúji Vegyes Kar, a Cukorgyár Rt. Férfikórusa és a görögországi Polijirosz város vegyes kara. A túlmisztifikált eredetije Székelyföldi képzőművészek kiállítása a Papszeren Miskolc (ÉM - DK) - Ha a képeket, szobrokat nem székelyföldi művészek készítették volna, akkor jönnének sorban a vádak: magyarkodás, nacionaüzmus (sőt sovinizmus), irredentizmus meg minden, nehogy már használjuk az ősi magyar motívumokat, mert az tabu volt, tabu lett, ráadásul pedig plagi- zálás... Nem szeretem ezeket a vádaskodásokat, de tényleg másként nézném a képeket, ha a székely jelképeket anyaországi magyarok vitték volna vászonra. Hiszen - bizonyos szempontból - más az a világ... A mi örökségünk is (igen!), táplálkozhatunk belőle, de nem közvetlenül. Mert mégiscsak ők élnek benne. Másként alakultak a kultúrák. Az utóbbi évtizedekben ebből nem is sok szűrődött át, esetleg az autentikusból kaptunk ízelítőt, ezt viszont sikerült túlmisztifikálnunk. Az irodalom még csak-csak talált magának utat, de a képzőművészet nehezebben „mozdult”, azt köny- nyebben megfogta a határsorompó, a vámszabályok. De azért voltak és vannak kezdeményezések. A Székesfehérvári Művészek Társasága Hervai Zoltán: Bartók Béla szervezésében például nemrégiben mintegy ötven, Brassó, Kovászna és Hargita megyében élő székelyföldi képzőművész mutatkozott be Fe- hérvárott. Onnan pedig az anyag Miskolcra, a Herman Ottó Múzeum papszeri épületébe került, és augusztus 14-ig látogatható. „Félszáz képzőművész - az is Székelyföld zsebkendőnyi keleti részéből -, az ilyen nagy számokra le- gyinteni szoktak: annyi nincs is - írja Farkas Árpád a bemutatkozó Madvány beköszöntőjében. - Van bizony, szemmel tapintható tanúság rá a tárlat, minthogy arra is, él még Barabás MiMós, Gyárfás Jenő, Nagy István és Zsögödi Nagy Imre szelleme, s nem csupán népi szőttesek, bokályok, faragott kapuk jelzik e tájegységnek ivadéMól ivadéMa, ujjbegyről ujjbegyre továbbzsibongó, teremtő életkedvét, hanem fiaink fel- és elszabadult világralátása is, kiknek teMntetére nem lehetett rácsapni a történelmi nagykaput, meglehetősen zárt létterünkben is Mtapintják és Mkeverik azokat a formákat és színeket, melyek lüktetnek, örvénylenek a nagyvilágban, miközben közösségünk életérzését sugározzák.” Ez a néhány gondolat is bizonyíték: van ilyen is, olyan is a képek között, mint ahogy az általában jellemző a tárlatokra. Vannak izgalmasak, érdekesek, sok az eredeti ötlet (vagy csak mi érzékeljük annak), és itt is felmerülhet a kérdés: miért kellett ezt megalkotni?! De egy tény: határ ide, határ oda, Erdélyt és Európát egyaránt megtalálhatjuk a vonalakban, formákban. Aranyosapáti képek Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nyári Fesztivál keretében nyitották meg a Kossuth utcai Mini Galériában az Aranyosapáti Alkotóműhely Mállí- tását. Két évvel ezelőtt Tiszai Nagy Menyhért, a kelet-szlováMai Kisgéres református lelkésze, festőművész, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik falujában, a Tisza-parti Aranyosapátiban alapította azt az alkotóműhelyt, amelybe Kelet-Szlová- Ma, a Kárpátalja és Erdély, és persze Magyarország képzőművészeit várják. Minden olyan alkotót szívesen fogadnak, aM magának tartja a gondolatot: hogy nemzetiségre való teMntet nélkül e régió lakosai, népei együvé tartoznak, egymásra vannak utalva a közös múlt, történelem, mentalitás és a jövő formálásának dolgában. A két év alatt csaknem félszázan fordultak meg äz Aranyosapáti Alkotóműhelyben, és valamennyien itt hagyták egy-egy nagy művüket. Az augusztus 20-ig nyitva tartó miskolci Mállítás képei a becsült érték felén megvásárolhatók. Békebeli kabaré Sárospatak (ÉM) - Tábori Nóra, Antal Imre, Mikó István, Élő Krisztina, R. Kárpáti Péter valamint Szentirmai Ákos zenei vezető közreműködésével ma, szerdán este fél 9- től „Békebeli kabaré” lesz a sárospa- taM Művelődés Házában. Táncos Bodrog Sárospatak (ÉM) - Sárospatak hírét a kontinens minden tájára elvitte már a Bodrog Táncegyüttes. Folyamatosan gyűjtik és színpadra állítják lakóhelyük és az ország táncait, táncos szokásait. Néptáncot, népzenét szerető gyermekeket nevelnek, s előadásaikkal gyakran megörvendeztetik a közönséget. A Bodrog Néptáncegyüttes idén negyvenéves. Ebből az alkalomból külföldi és magyar vendégcsoportok részvételével fesztivált szerveznek július 7. és 10. között. A fesztivál keretében július 8-án, pénteken délután két órakor Mállítás nyílik az együttes történetéből, este nyolctól táncbemutatók lesznek a várkertben, majd pedig német, svéd és magyar táncház. Szombaton délután öt órától láthatja a vendégegyüttesek bemutatóit a közönség, este héttől jubileumi műsor a Vizikapunál felállítandó szabadtéri színpadon a Bodrog néptáncegyüttes gyermek- és felnőtt csoportja, valamint a jubileumra újra összeállt csoportok részvételével. Vasárnap este nyolctól táncházzal zárul a fesztivál. Fotóművészek Arles (MTI) - Baranyai András, Ein Ferenc, Gémes Péter, Rosta József és Somlósi Lajos munkái képviselik a magyar fotográfiát a XXV. Arles-i Nemzetközi Fotóművészeti Találkozón, amelynek ugyanolyan jelentősége és rangja van e szakmában, mint a Velencei Biennálénak a képzőművészetben. A dél-franciaországi városban szerdán kezdődik a fotósok világtalálkozója. Az eseményen Hommage a André Kertész címmel különtárlaton emlékeznek meg a száz esztendeje született világhírű magyar születésű fotóművészről, a Budapest Galéria és a francia Nemzeti Fotógaléria közös szervezésében. Nyári Magazin Miskolc (ÉM) - Júliusban és augusztusban nem jelenik meg a Miskolci Műsor, a programoMól a Miskolci Nyári Magazin című Mad- ványból tájékozódhatnak az érdeklődök, bővebben és „elegánsabban”, mint a rendszeresen megjelenő műsorfüzetből. A magazin megvásárolható az utcai árusoknál illetve a főutcán a könyvesboltokban is. Angol előadások Budapest (ÉM) - A Merlin Színház (Budapest, Galgóczy u. 4.) ahogy már tavaly, úgy az idén is rendez angolnyelvű nyári előadásokat, melyek este nyolckor kezdődnek. Augusztus 7-12-ig John Ford Noonan: A Coupla White Chicks Sitting Around Talking című darabját mutatják be, augusztus 17-től szeptember 3-ig pedig Schwajda György: Anthem című művét adja elő Téli Márta és Alex Johnson. Szombatonként nincsenek előadások. A-
