Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-06 / 157. szám

1994« Július 6«, Szerda Megyei Körkép ÉS Z AK-M AG YARORSZÁG5 Készül a hermanos csarnok hídja Folytatódik a tornacsarnok épí­tése. Az átadást jövőre, június­ban tervezik. Fotó: Fojtán László Miskolc (ÉM) - Várhatóan még ezen a héten beemelik a járólapokat a Tízeshonvéd utcai gyalogos felül­járóba. A szerkezet a Hennán Gimnáziu­mot köti össze az utca túloldalán épülő tornacsarnokával. A villamos sínek fölött átvezető felüljáró fém- szerkezetét az előző hónapban emelték rá a korábban elkészült pil­lérekre. A felüljáró teljes átadását jövő februárra tervezik. Addigra el­készülne a burkolat és valamennyi szereléssel is végeznének a kivitele­zők. A felüljáró ugyanis fedett és szigetelt lesz, az időjárás viszontag­ságaitól is megvédi majd a diáko­kat, miközben a gimnáziumból a tornacsarnokba igyekeznek. Erre viszont a következő tanévben még nem lesz alkalmuk - tájékoztatott a városháza illetékese, Gedeon Mik­lós, aki elmondta: a következő év­ben, június 15-én lesz a csarnok hi­vatalos átadása. A Herman torna­csarnokának építése a városban je­lenleg zajló egyik legnagyobb beru­házás. A kivitelezésre a munkála­tok költségvetése szerint 375 millió forintot fordítanak. A zsiványok nem vakációznak Miskolc (ÉM - FJ) - Legalábbis nem mindegyik. Mert, ha világren­gető gazságokat nem is követnek el, azért minden nap adnak felderíte- nivalót a rendőröknek. Alsózsolcán például egy kft. asztalosmúhelyét lepték meg hétfőn éjszaka. Az ajtó- feszítéses módszerrel dolgozó mák­virágok 82 ezer forint értékben lop­tak el különféle szerszámokat. A kistokaji szőlőhegy egyik víkend- házába szintén hívatlan látogatók kopogtattak be a napokban. Kopog­tatóként valami súlyos fémtárgyat használhattak, amivel először a rá­csot, majd a nyílás zárót hatástala­nították. Az eltűnt ruhák, élelmi­szerek összértéke cirka 30 ezer fo­rintra rúg. De nehogy a gépkocsi-feltörők meg­sértődjenek, essék néhány szó róluk is. Egyelőre ismeretlen, de vélhető­en ügyes képviselőjük fényes nap­pal feszítette föl egy Miskolc belvá­rosában parkoló autó záiját. A jár­gány tulajdonosa, L. Emőke, egy ti­zenöt ezer forintos CB-rádióval vall­hatja szegényebbnek magát. Ne menjen hát éberségünk rovásá­ra a meleg, figyeljünk oda úgy saját, mint mások értékeire. S amennyi­ben módunkban áll, értékeinket lás­suk el vagy riasztó berendezéssel, vagy biztonságos zárakkal. Mindkét megoldás kifizetődőbb, mint egy esetleges alvilági látogatás. Helyi csoport Riese (ÉM) - A zempléni települé­sen megalakult a mozgáskorláto­zottak helyi csoportja, amely a sá­rospataki egyesület kebelén belül fejti ki tevékenységét. A körzeti cso­port leglényegesebb tennivalójának tartja összefogni a Bodrogközben élő mozgáskorlátozottakat. A cso­port ügyeleti szolgálatot tart min­den hónap első szerdáján, a ricsei kultúrházban, 14-től 16 óráig. Hangulatos nyugdíjasnap Miskolc (ÉM) - Kifejezetten jól si­került az a nyugdíjasnap, amelyet június 25-én, a Csanyikban rende­zett meg a Nyugdíjas Klubok Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Szerve­zete. A nap programjában szerepelt versmondás, tréfás jelenet, és nótá- zás egyaránt. A köszöntések, a sze­replők meleg hangú szavai egya­ránt azt adták az idősebb emberek­nek, amire igazán várakoznak: a szeretetet. Hazug halálhírek telefonon Nem rossz tréfáról, a versenytárs lejáratásáról lehet szó Udvardy József Miskolc (ÉM) - A temetkezési vállalko­zó cáfolja, hogy köze lenne azokhoz a rémes telefonokhoz, amelyekkel mis­kolciakat zaklattak a napokban. Nem zárja ki ugyanakkor, hogy a morbid ügy a konkurencia számlájára írható. Az elmúlt napokban Miskolcon ré­mes hívások érkeztek különböző te­lefonszámokra. Az ismeretlenek Kerékgyártó Imre temetkezési vál­lalkozó nevét felhasználva a család­tagok halálára, koporsó szállítására tettek félreérthetetlen és mint ké­sőbb kiderült hazug célzást. Elkép­zelhető, milyen döbbenetét és két­ségbeesést kelt egy ilyen kegyetlen vicc. Kerékgyártóék szerint azon­ban nem annyira rossz tréfáról, mint inkább tudatos lejáratásukról van szó. Már visszük is a cinkoporsót A vonalban Kupcsik Istvánné. A 46 éves, miskolci hölgy a telefonáló egyik áldozata. □ Asszonyom! Elmondaná nekünk, mi történ t ? • Ez kérem egy minősíthetetlen eset. Közöljék csak le, hogy legalább másokat megmentsenek az olyan traumától, ami engem ért. Körülbe­lül két hete, úgy este hét és fél nyolc között csörgött a telefon. Felvettem, bejelentkezett egy férfihang és... □ Bocsánat, bemutatkozott ez a férfi? • Természetesen. Kijelentette, ó Ke­rékgyártó Imre, temetkezési vállal­kozó. Ezután annyit mondott, hogy készüljünk, mert húsz percen belül itt lesz a cinkoporsó amiben elviszik tőlünk a halottat. Elképzelheti, hogy megfagyott bennem a vér. Hir­telen nem is tudtam, mire gondol­jak. Én egyre csak azt kérdezgettem tőle: ki adta fel a megrendelést, ő pedig csupán annyit ismételt, hogy készüljünk, mert jönnek a hulláért a cinkoporsóval. Konyíthatott vala­mit a temetkezéshez, mert megje­gyezte, a tölgykoporsót csak később bocsáthatja a rendelkezésünkre. Idővel belebonyolódott a mondóká­jába, mire én lecsaptam a telefont. Q Azután? • Azonnal tárcsáztam egy ismerő­sünk számát. Ott volt ugyanis a gyermekem, és én az első, rémült pillanatomban arra gondoltam, hogy talán vele van valami baj. Saj­nos nagyon jó alany vagyok az ilyen kegyetlen tréfákra. Márciusban halt meg az édesapám, aki nagyon közel állt hozzám. Kétségbeesett pillanat • Már több éve jelen vagyunk a pia­con, mégis nehezen visel el bennün­ket a konkurencia - mondja Kerék­gyártó Imréné. - Minden elképzel­hető, és elképzelhetetlen eszközzel próbálják a rossz hírünket kelteni és tönkre akarnak bennünket ten­ni. Ez a telefontrükk nagyon aljas dolog. Már beszéltünk a távközlési üzemmel. Szinte lehetetlen kiderí­teni, hogy ki csinálja ezt velünk, és a gyanútlan emberekkel. □ Ön kire gyanakszik ? • Feltételezem, sőt talán tudom is ki a megbízó. Közzé tenni azonban nem lehet, mert bizonyítékaink nin­csenek. □ Viszont csak ideig-óráig lehet ha­tásos az ilyen akció. Az érintettek előbb-utóbb rájönnek, hogy csak szó­rakoznak velük. • Igen, de addig eltelik néhány két­ségbeesett pillanat. Már nem is azon vagyok felháborodva, hogy ne­künk kárt tesznek, hanem az embe­reket sajnálom, akik szenvedő ala­nyai lesznek egy ilyen „tréfának”. Akad olyan páciensünk, aki nem tudta ellenőrizni a hívást és a leg­nagyobb kétségek közepette vergő­dött ágyában egy éjszakán keresz­tül. Volt akit felhívtak, hogy az egyik étterem előtt a hozzátartozó­ját elütötte a villamos. És jelzik, hogy viszik a koporsót. □ Általánosan elterjedt gyakorlat volna, hogy a temetkezési vállalkozó értesítené a hozzátartozókat ? • Szó sem lehet róla! Mi nem értesí­tünk senkit. Ha temetésről van szó, nálunk kell megrendelni a szolgál­tatást. Nem mi házalunk a halálhí­rekkel. Ez képtelenség. □ Megfordulhat az emberek fejében, hogy öltök a reklám kedvéért saját maguk találták ki a telefonálgatást, • Nahát, ez engem nagyon felhábo­rít. Mi okunk lenne saját magunk­ról rosszat terjeszteni. Mi mindig becsületesen jártunk el, és csakis az egyenes utat választjuk. A szakmá­ban már van olyan hírnevünk, hogy ne szoruljunk ingyenreklámra. Szomorú kötelesség □ Váratlanul a legtöbben közúti, vagy munkahelyi balesetbe, szeren­csétlenségbe halnak bele. Esetleg a kórházban hunyhatja le szemét vég­leg a hozzátartozó. Bár esetünkben - úgy tűnik - nem a halottak adatai­ról van szó, megkérdeztük az illeté­kest: mi a rend, hogyan közlik a hirt a családtagokkal? • Közúti baleset esetén — mondja Pónus Ferenc, a megyei rendőr-főka­pitányság főtanácsosa, a közlekedési osztály vezetője - a rendőrség szomo­rúan végrehajtott kötelessége a csa­lád, a hozzátartozó értesítése. E fela­datunknak általában két módon te­szünk eleget. Az első eset, amikor helyszínelők közül megy ki egy rendőr a címre. Amennyiben a ha­lott esetleg távolabb lakik, úgy a kö­zelben szolgálatot teljesítő járőrt ér­tesítjük, és adunk utasítást a halál­eset bejelentésére. Ha pedig valaki a kórházban hal meg, táviratban ér­tesítik a hozzátartozókat. Telefonon sem a rendőr, sem a kórház nem ad hivatalos információt. A temetkezé­si vállalkozókat pedig nem értesítik a rendőrök, tőlünk ók nem jutnak információhoz. Következésképp hi­vatalosan nem szerezhetnek tudo­mást a halálesetekről a vállalkozók. Csak a strandokon biztonságos Miskolc (ÉM - FJ) - Bár az igazi slrand- idő alig néhány hete tombol, ország­szerte számos vízibaleset történt már. Megyénkben pedig csak az elmúlt hét­végén három vízbe fulladt ember holt­testére bukkantak. Mindhárman tiltott helyen merészkedtek a vízbe. Tavaly majdnem minden napra ju­tott egy tragikus kimenetelű víziba­leset: 333-an vesztették életüket, fő­leg folyókban és tavakban. Könnyelműség, meggondolatlanság okozta halálukat? Valószínűleg ez is, az is. De millió más - a tragédia előtt elhanyagol­hatónak vélt - momentum közreját­szik még a nyár egyik leggyakoribb, de mindenképpen legszömyűbb ha­láleseteiben. Prókai Zoltán őrnagy, a Miskolci Rendőrkapitányság tisztje ezekből ismertet néhányat. • Legfőbb okként természetesen a tiltott helyeken való fürdőzést kell megemlítenem. Mert 99 százalék­ban a folyóvizekbe, bányatavakba fulladnak bele az emberek. Persze az előttünk is nyilvánvaló, hogy a szabad vizeknek óriási a vonzereje (tisztábbak, tágasabbak a túlterhelt strandoknál), de sokkalta veszélye­sebbek is. Egyrészt mert szinte tíz­méterenként változik a hőmérsék­letük, omladékony a médiáik, s ráa­A szakemberek szerint csak a strandokon biztonságos a für­dőzés dásul - ezt főleg a fejesugró-bajno- kok figyelmébe ajánlom - sosem tudni, miféle víz alatti akadályba ütközhetnek. □ És akik mégsem tudnak ellen áll­ni a csábításnak? • Azok legalább többedmagukkal menjenek a mély vízbe, így egy nem várt rosszullét esetén is partra se­gíthetik a bajbajutottat társai. □ A bányatavak látogatói meglehe­tősen ritkán találkozhatnak a fürdő­zést tiltó táblákkal. • Ezek kihelyezésé minden esetben a tulajdonos (általában önkormány­zatok) feladata lenne. Persze nem az ó hibájukból nincsenek a táblák. Általában úgy járnak, mint Kómí- ves Kelemen Déva várával: amit ki­raknak estig, eltűnik reggelre... □ Bármennyire is biztonságosabbak a strandok, tragédiák ott is időről- időre megtörténhetnek. Mire figyel­jünk, s figyeljenek a szülők az uszo­dákban? • A már fentebb említetett általá­nos tudnivalókat mindig figyelembe kell venni, pancsoljunk akár folyó­ban, bányatóban vagy strandon. Ez utóbbi helyen egyébként leginkább a kisebb gyerekek forognak veszély­ben. Ök ugyanis általában még nem tudnak úszni, de ugyanakkor kíván­csiak szeleburdiak is. Elég egy óvat­lan mozdulat és máris a kétméteres vízben találják magukat. Ha ilyen­kor a szülő nincs a közelben, vagy ép­penséggel egy ulti-parti vonja el a fi­gyelmét, bizony súlyos szerencsét­lenség történhet. S még egy „apróság”: ismeretlenül is figyeljünk a legkisebbekre, hiszen ki tudja, mi­kor szorul embertársunk segítségére saját csemeténk... Kevesebb a fácán és a vadásza Miskolc (ÉM - K.L.) - A megemelkedett árak és a vadásztársaságok megcsap­pant anyagi lehetőségei miatt csök­kent a megyében a fácánállomány. Ennek viszont az lett a következmé­nye, hogy kevesebben érkeznek ide külföldről zsákmányt ejteni. Megyénket elsősorban nagyvadas területként tartották számon, s a külföldi vadászok is főleg szarvasbi­ka, muflon és vaddisznó elejtésére érkeztek hozzánk. De például a Bodrogközben, a Tisza mentén, a Miskolctól délre eső területeken számottevő volt az apróvadállo­mány is. Elsősorban a fácán. A va­dásztársaságok a növekedést a vi­szonylag csekély természetes szapo­rulat mellett mesterségesen kelte­tett fácáncsibék továbbnevelésével, „vadhúsával” érték el. Nem egy va­dásztársaság tízezernél is nagyobb számban „telepített” mesterségesen nevelt csibéket. Az idén azonban részint a megemel­kedett árak, valamint a társaságok megcsappant anyagi lehetőségei miatt erre sajnos igen korlátozott körülmények között került csak sor. Közrejátszott az is, hogy külföldről is kevesebb vadász érkezett, mert nem tudnak olyan „terítéket” aján­lani számukra, ami a vadászatot megérné. Ezen, egymásra ható té­nyezők miatt csökken megyénk ap­róvadas területein is a fácánál­lomány. A vadásztársaságok abban bíznak, hogy a földtulajdonban bekövetke­zett változásokkal területileg módo­sulnak a növényi kultúrák, s mmd­ez érezteti majd a hatását a termé­szetes szaporulatban is. A kemizá- lás visszafogása, a biztonságosabb fészkelő-költóhelyek a korábbi éveknél jobban kedveznek a termé­szetes szaporulatnak. Ez nemcsak „olcsóbb”, hanem az igazi vadász számára nagyobb „élvezetet” is jelent majd. Hiszen az állat természetes ösztönének en­gedve, jobb zsákmányt ígér, mert „vadabb”, azaz nem kell hajtani, hogy „felgallyazzon” a fácánkakas a fára. A vadászat eddig sem volt „olcsó mulatság” - most még annyira sem az. Mert nemcsak a töltény ára emelkedett - de nőtt a kilőtt vad ára is, így a fácánkakasoké is. Ezért hát az ősszel „visszafogottabban” pus­káznak majd azokra.------INNEN SZÓLVA------­S zőlő és kender Brackó István Szójátéknak is jó, hogy Cserkeszőlőn ken­dert termelnek, Nem akármilyet, hanem in­diait, amelyből kábítószert lehet előállíta­ni, az enyhébb fajtát, a cigarettába valót, A bor is butít, de ez a drog-akció már nem állam i monopólium, hiszen a június utol­só napján keltezett hír szerint a szőlőjéről ismert tájon - hazai megrendelés nyomán - több tucat hallucinogén tüneteket okozó palánta várt kiültetésre. A tetteseket lefü­lelték, az árut elkobozták és megsemmisí­tették, Ám ez a kísérlet arra utal, hogy nem egyedi esetről van szó. Ki tudja, hogy mit melengetnek a melegházak? Máraz is iszo­nyú, hogy kábítószeres tranzit ország let­tünk, s engem bizony nem tölt el nemzeti büszkeséggel, hogy a határon, vagy Ferihe­gyen rekord mennyiségű fűre, porra buk­kantak az őrzők. Ez a siker csak azt jelzi, hogy rosszabbodik a helyzet. Viszik, hoz­zák, értékesítik és termelik. Magyarország, 1994. Nincs nekünk elég bajunk? A tavalyi, fél­hivatalosjelentések szerint a szabolcsi és a borsodi mákültetvényeket megdézsmálták. Nem a bejglibe való csemege okán, hanem a még zöld gubából kinyerhető tej miatt. Ez, köztudottan nyugtató és ajzószer. Sok- dolgú nagyanyáink mákgubóból készített főzetet itattak a nyughatatlan csecsemővel. Máshol a pálinkás kenyér járta, de az utó­lag is bebizonyosodott, hogy a dajkálás, a cicizés többet ér. A cserkeszőlői akció is ar- ra figyelmeztet, hogy maradjunk a hagyo­mányoknál, s hagyjuk a francba a máko- nyos kendert, termeljünk szőlőt. A bor nem árt annyira... S ne feledjük, hogy a Him­nuszban is a Tokaj szőlővesszein csepegte­tett nektár szerepel. ÉM-portré Fotók: Laczó József Ártim Attiláné Miskolc (ÉM - B.A.) - „Szeretem a szakmá­mat, de a gyerekeimet lebeszéltem róla, hogy ók is ezt válasszák” - mondja Ártim Attiláné (35), a miskolci Bigatton Ady-hídi cukrászdá­jának helyettes vezetője. Gyöngyösön született, a miskolci Berzeviczy- ben tanulta a vendéglátást. A borsodi megye- székhelyen ismerkedett meg a férjével, aki al­sóvadászi. Szirmabesenyóben telepedtek le, itt nevelik két gyermeküket. „Először a Balatonnál, a Tihany motelben vol­tam felszolgáló” — emlékszik vissza a munka­kezdés éveire. „Később miskolci vendéglátóhe­lyeken dolgoztam, amíg meg nem születtek a gyerekek. Volt két évem, amikor nem mentem vissza a vendéglátóiparba. Az Országos Föld­tani és Kutató Vállalatnál helyezkedtem el. Akkor jöttem rá, hogy - bár korábban mást hittem - mégis szeretem a szakmámat, ez áll hozzám a legközelebb.” A kétéves kitérő után vissza is tért: előbb a Bi­gatton pizzériájában, majd az Ady-hídi cuk­rászdában dolgozott. Az utóbbinak tavaly március óta helyettes vezetője. Ennek ellenére - vagy ezzel együtt is - beáll a pult mögé. Elá­rulja, hogy az elmúlt napokban a kánikula mi­att jobban fogyott a fagylalt, mint előtte. Elvi­leg huszonnégy félét tudnak a hűtőpultjukba tenni, ám a helyi ízlés inkább csak a vaníliát, a csokoládét és a puncsot részesíti előnyben. Szívesen mesél a családjáról, buszvezető férjé­ről. Úgy tartja: ez a munka tőlük is nagy áldo­zatokat kíván. És ezért beszélte le a lányát ar­ról, hogy a nyomdokaiba lépjen. Világbanki osztályban tanul majd ősztől, a 3-as szakkö­zépben. A fia még általánosba jár. A jövőjéről nincsenek konkrét elképzelései, de a műszaki dolgok érdeklik.

Next

/
Thumbnails
Contents