Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-04 / 155. szám

1994. Július 5., Kedd 4 B Itt-Hon — Moziműsorok — Július 6-12-ig Kazincbarcika 7- én: AL PACINO: Amerika fegyver­ben. Színes angol film. (Kezdés: 18 és 20 óra). 8- án: AL PACINO: Amerika fegyver­ben. Színes angol film. (Kezdés: 18 óra) 9- én: Tőrbe csalva. Színes spanyol filmdráma.. 10- én: Több, mint testőr (THE BODY­GUARD) Színes amerikai film. (Kez­dés: 18 pra). 11- én: Árral szemben. Színes ameri­kai akciófilm. 12- én: Bűnben égve. Színes amerikai krimi (Kezdés: 18 és 20 óra). Ózd 7-én: Tőrbe csalva. Színes spanyol filmdráma. 9-én: Beethoven 2 Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték (Kezdés: 19 óra) 11- én: 2 és 1/2 kém. Színes szinkroni­zált amerikai filmvígjáték 12- én: Tombstone. A halott város. Szí­nes amerikai westemfilm (Kezdés: 17 és 19 óra) — Műkedvelő poéták — Bindemé Palocsay Erzsébet Gyermekeink mosolya Ifjú édesanya, karjában babával, Ányaszin mosollyal, szép altató dallal Ringatta picinyét, boldogság volt látni, Előkép, csodaszép.. Százszor szebb, mint bármi. Édesanyát láttam, pici kéz kezében, Sétáltak az úton, szeretettel néztem. Mosolygott az anya, kacagott a csöppség, Ettől szebbet adhat ez a földkerekség? Utam során jártam egy óvoda mellett, Mintha virág lenne minden kicsi gyermek. Arcukon ragyogott a mosoly szépsége, Ártatlan mosolytól miért nincs világ­béke? Iskolások arcán mosolygás, nevetés, Ha derűs az arcuk, akkor nincs rettegés. Még ha nem is mondják viplázva a leckét, De a tiszta szó, az meghozza gyümölcsét. Hamvas fiatalság, tizenéves korban, Nehogy azt kérdezzék, gúnyosan, hogy hol van? Itt vannak közöttünk, szeretettel lássuk, Kedves mosolyukat a szívünkbe zárjuk. Áldja meg az Isten, a sok gyermek arcot, Adja meg az Isten, ne lássanak harcot. És a világbéke jöjjön el már végre, Gyermeki mosolynak, ez legyen kérvénye. Emlékezzünk Zsuzsannára! (1.) Boros Anikó (ÉM) - Ebben az évben Kos- suth-emlékév van. Lelkes fia­talok vesznek részt vetélkedő­kön, rajzversenyeken, különbö­ző emléktúrákon, táborokban, ahol felelevenítik az 1848-as eseményeket, és Kossuth Lajos­sal kapcsolatos történteket, anekdotákat. És eközben vajon hányuknak jut eszébe Lajos ikerlelke, Kossuth Zsuzsanna, aki 140 évvel ezelőtt 1854. jú­nius 29-én halt meg, délután öt órakor New Yorkban 37 éves korában? Akkoriban az amerikai lapok nagy cikkekben számoltak be Meszlényi Rudolfné, Kossuth Zsuzsanna küzdelmes életéről és haláláról. Temetéséről egy honfitársa, László Károly emlékezett meg naplójában. Tőle idézem: „...New Yorkban számtalan jó­tékony és polgári társulatok gyűlést tartottak, s Meszlényi- né Kossuth Zsuzsanna teme­tési szertartásán megjelenni el­határozták... különösen kitűn­lius 1-jén délután 5 óra volt... A gyászmenet megindult, az ut­cajárdák - merre az haladt - néző néppel tömve voltak, akik tisztelettel várták, míg a menet előttük elhaladt. A Turner-ek szép bandája gyászhangokat játszott az úton... Két hosszú vonalban hú­zódtak fel a templom előtt, és a koporsó a megholtnak hat ba­rátja vagy ismerőse által a templomba bévitetett. Philips érzékenyítő imát mondott... Cheewer angolul tartott egy rö­vid beszédet... Mindezek után Dougles úr, egy New York-i mély tiszteletben álló polgár sa­ját sírboltjának szolgálatát fel­ajánlotta, hová a sokat szen­vedett test nyugalomra tétetett, azon remény alatt, hogy még egykor annak pora a felszaba­dulandó kedves hazának rögei alatt fog nyugodni.” Tudomásom szerint az emig­ráns kívánsága nem teljesedett be. Hamvai még ma is ott nyugszanak, a Douglas család sírboltjában, az ötödik Aveneu és a XII. utca sarkán lévő te­metőben. Megfe­ledkeztek róla. Megfeledkeztünk róla. Pedig mi­lyen nagyszerű alkalom kínál­kozhatott volna épp ebben az év­ben, hogy méltó­képpen rá is em­lékezzünk... A Kossuth család egyik távoli roko­na, Vachottné Csapó Mariska így jellemezte 'őt: „Nem külső szép­sége tette érde­kessé - habár Kossuth Zsuzsanna tek a magyar és lengyel mene­kültek, a La Montagne: francia osztálya, az Amerikai Általá­nos Republikánusok és a német Tumer-ek. Ezek közül az utol­sók, határozatuk következté­ben egyenruhájukban jelentek meg, bal kaijukon gyászfátyol­lal, s mind a saját társaságuk zászlóját, mind az Egyesült Statusok lobogóját, melyeket maguk között vittek, gyászsza­lagokkal ékesítettek... A test ...A IX. utca 13. számú házban volt, be volt téve egy ónkoporsóba s egy rózsafa ko­porsóba, melyen szegélyezett ezüstlapra egyszerűen csak a megholtnak a neve, születése, kora s halála volt meszelve. Jú­ÉM-repró gyönyörű nagy kék szemei való­ságos Kossuth- szemek voltak, s feltűnő magas, deli termete minden tekintetben szabályos és kifogástalan vala. Dús, sö- tétszóke haja lebontva csaknem sarkáig hullott alá, s feltűzve egész fejét beborítá. Arca azon­ban inkább szabálytalan volt, vonásai bájolónak nem voltak nevezhetők, de homlokáról oly érthetően jegyezte jellegét az ész, a szellem és az értelem, hogy ki őt beszélni hallá, gyak­ran el-elbájoltaték...” Lajos bátyja mellett eltörpül egyénisége, de ha arra gondo­lunk, hogy korának hasonló mentalitású hölgyét, Florence Nightingalet - aki Zsuzsanná­hoz hasonlóan a háborús sebe­sültek gondozását vállalta fel a krími háború után - hazájában Viktória királynő fogadta és gyémántos melltűvel ajándé­kozta meg, miközben ezt mond­ta: „Micsoda koponya, a had­ügyminisztériumban volna a helye!” - akkor a mi Zsuzsan­nánk méltatlanul a feledés ho­mályába került. Zsuzsanna nemcsak lélekben, de külsőleg is Lajos bátyjára hasonlított. Úgy nőtt fel, hogy mindén, amit Lajos tesz, bá­mulni való. Amikor tehette kö­vette mint az árnyékot, és ami­ben csak tudott mindenben se­gített neki. így volt ez az 1830- as évben is. Álig múlt tizenkét éves amikor Felső-Magyaror- szágon kitört a kolerajárvány, s vele együtt a parasztok-job- bágyok felkelése. A fiatal Kos­suth kórházakat, segélynyújtó helyeket szervezett, oldalán Zsuzsannával. Ágyakat, ágyne­műket és egyéb szükséges dol­gokat gyűjtöttek a betegeknek. Végiglátogatták szinte az ösz- szes házat és orvosságot, élel­miszereket vittek a rászoru­lóknak. Zsuzska akkori hozzáállása bá­torította fel Kossuthot arra, hogy 1849 április 16-án, mint a Honvédelmi Bizottmány el­nöke, húgát, a fiatal özvegyas­szonyt nevezze ki országos fő­ápolónővé. Görgey tajtékzott dühében, amikor értesült róla. A kine­vezés ártott Kossuthnak: a köz­vélemény dinasztikus-ízűnek találta döntését, annak ellené­re hogy a tüdőbeteg asszony ön- feláldozóan és nagyon eredmé­nyesen dolgozott. 1849-ben is­mét kitört a kolerajárvány. Jú­lius 17-én, a legválságosahb na­pokban Zsuzsanna Hódmezővá­sárhelyre ment, ahol legjobban dühöngött a betegség. Bár eszé­be ötlött, hogy ő is megkaphat­ja, de mégis folytatta munká­ját. Itt találkozott Dembinski- vel, az ősz tábornokkal, és hosszasan elbeszélgettek. Ami­kor elváltak, a lengyel katona­hős naplójában feljegyzi, hogy: „a fiatalasszony éppoly szere­tetreméltó, mint amilyen kivá­ló szellemű. Jártassága és hoz­záértése az országos dolgokban bámulatra méltó”. Június 29-e szerda: Péter, Pál napja volt. Méltóképpen meg­emlékeztünk e neves évfordu­lóról, és elhelyeztük a megem­lékezés virágát a Kossuth La­jos Gimnáziummal egy utcában lévő kis ház falára (Móricz Zsig- mond u. 17.Sz.), ahol emléktáb­lán olvashatjuk, hogy itt szü­letett Kossuth Zsuzsanna. (folytatjuk) 1994. Július 5., Kedd Itt-Hon B 5 Lovasnapok lesznek Bükkalján A lovasbemutatóknak mindig, mindenütt nagy sikerük van Fotó: Fojtán László Kisgyór (ÉM - N.J.) - A várt­nál lényegesen nagyobb sikere volt az elmúlt évben rendezett Bükkalja Kupának, a lovas­sport-rendezvény iránt hihetet­len érdeklődés mutatkozott meg. A tavaly július 17-18-án tartott, nagy elismerést hozó programot az idén háromnapos követi a sorban, mintegy meg­alapozva a kifejezetten hosszú távra tervezett lovastradíció­kat. Mivel a rendezvényre tá­volról is érkeznek versenyzők, meghívottak, ezért a községnek ilyenkor igencsak össze kell szednie minden lehetséges szál­lástartalékát az idegenek elhe­lyezésére. Az ugró lovasok, a fo- gatosok hagyományosan sát­rakkal érkeznek és kell-e szebb, jobb elhelyezés, mint a Harsá- nyi Petőfi Tsz Szappanos ma­jorja. Ezen kívül az öregek nap­közi otthona is segítséget nyújt ilyenkor, jó néhány résztvevő­nek ott adnak szállást. Ezen felül a református egyház „Bétel” elnevezésű, általában gyermekeket fogadó épülete is rendelkezésre áll majd, ezt a le­hetőséget az egyház ajánlotta fel a verseny idejére. Ehhez jön még néhány hely a lovassport iránt elkötelezett családok ré­széről, úgymond csere alapon, hiszen nemcsak Kisgyőr- ben rendeznek lovasnapokat. Amint ezen a szervezésen túl vannak, túljutottak a nehezén is. Egy biztos, ha ez a sorozat folytatódik - már pedig ennek a valószínűsége igen nagy - ak­kor előbb-utóbb gondoskodna kell majd a településnek önál­ló szállásról, szállodáról is, amit persze nemcsak ebben a két-három napban tudnak majd hasznosítani ebben a fes­tői környezetben. A versenyről: ez a területi lo­vasszövetség által kiírt terüle­ti bajnokság második forduló­ja lesz, egyben a második Bük­kalja Kupa is. A feltételek a községben, a község határában rendkívül kedvezőek. A szép marathon pálya az erdőn vezet keresztül a Hársas-bércen és amerikai mintára „egy helyen” lesznek majd az akadályok. En­nek helyszíne a Petres-tó völ­gye, ahol már most minden ké­szen áll a versenyzők fogadásá­ra. A hét akadály egy helyen történő elhelyezése lehetővé te­szi, hogy a közönségnek nem kell követnie nagy területen a kedvenceit, szinte egy helyről szemmel követhető a résztve­vők szereplése. A verseny töb­bi részét a fogatok díj- és aka­dályhajtását a sportpályán ren­dezik meg az úgynevezett Ka­kasváron. Itt lesznek majd az ugrószámok is. A készülődés ezekben a hetekben teljes, és a többnyire már magánkézben lévő lovasklubok komolyan ve­szik a kisgyóri vetélkedőt, ame­lyik komoly rangot ad a hazai vetélkedéseknek. A startenge­déllyel rendelkező jó lovak fel­készítése már ugyancsak a fi­nisnél tart, a résztvevő lovasok reménykednek abban, hogy ép­pen Kisgyőrben hozzák majd kedvenceik a csúcs formájukat, így gondolja ezt a két hazai pá­lyán versenyző lovas, Hulyák István és Selmezczki Zoltán is. Hulyák a helyi polgármesteri hivatal műszaki csoportvezető­je, társa pedig Miskolcon dol­gozik az APEH-nél.Július 8-9-10. tehát a nagy verseny időpontja. Összeállt már a dí­jak sora is, így nincs más hát­ra, mint a start. Fotó: Fekete Béla Ők már élvezik a nyarat Miskolc (ÉM) - Az első görög- országi üdülő csoport június 19- én vasárnap délben indult az észak-görögországi turista pa­radicsomba, Pefkohoriba. A 26 utas több mint fele gönci lakos volt, kedélyes izgalommal vág­tak neki az 1200 km-es útnak. Az IBUSZ Rt. miskolci irodája által bérelt, élénk piros Mer­cedes 302-es, egy közúti fuva­rozó Herman Zoltán tulajdona. Az autóbusz minden igényt ki­elégít, kávé, tea, egészségügyi helyiség, video és a kényelmes ülőalkalmatosságok mérsékelik a hosszú utazás fáradalmait. A két pilóta június 20-án a kora délelőtti órákban érkeztek Ju­goszlávia - Bulgária érintésé­vel Görögországba. Indulás előtt Egyéves a Hídvégi História Sajóhídvég (ÉM) - Egy éve jelent meg első ízben a Sajóhídvégi Széche­nyi István Faluvédő és Faluszépítő Egyesület lapja. Megjelenése előtt volt aki ódzkodott, érdemes-e indítani új­ságot, lesz-e elegendő falutörténeti anyag, helyi érdekesség. Az aggodal­maskodóknak nem lett igazuk. Sajó­hídvég eseményekben gazdag történel­me bőven kínál leímivalót. A Falumúzeum létesítésekor is elhang­zott: már a 24. órában vagyunk. Mert sok mindent elvittek, eladtak, haszon­talannak vélve, eldobtak az emberek. De szerencsére volt még mit megmen­teni. így van ez a falu múltjának em­lékeivel is. Az emberi élet, az emlékezés múlan­dó. Ezért érdemes addig nyúlni érte, amíg időseink, nagyszüleink és szülé­ink itt élnek, itt vannak közöttünk. A mai rohanó világban jól esik nekik, ha a fiatalok rájuk is figyelnek, meghall­gatják őket, mert sok mindent megél­tek, s élettapasztalatuk, bölcsességük a mai nemzedék számára is hasznos. Ók, még oly korban éltek, amikor még nem volt „időhiány”: és esténként nem a televízió, a videó előtt ültek. Szegé­nyebben, egyszerűbben múltak a hét­köznapok, mégis tartalmasabb volt az emberi kapcsolat. Nehéz életük volt, keményen dolgoztak, ennek ellenére ráértek egymásra figyelni. A szegény­ség dacára jó faluközösség kovácsoló- dott össze. S ezek a visszaemlékezé­sek a mai nemzedéknek, a nehézsé­gekkel küszködök számára tanulság­gal szolgálnak. így a múlt tükrében jobban látható az elért fejlődés Sajó- hídvégen. Az újság szerkesztőinek tervei szerint a jövőben többet kívánnak a minden­napok gondjairól írni. Arról, ami fog­lalkoztatja az itt élőket, amiről beszél­nek, ami hasznos információ lehet mindenki számára. Sztár-történet (ÉM - Sz.S.) - Kabos László, a nép­szerű színművész egyszer Franciaor­szágban volt vendégszerepelni. Haza­térte után nem fogyott ki a mesélés- ből, többek között elmondta, Párizsban több múzeumot is meglátogatott.- A Louvre-ban is voltál? - kérdezték tőle- Hogyne! felelte Kabos- És hogy tetszett? Kabos elgondolkozva válaszolt:- Hát tudjátok, a képek egészen csi­nosak, csak egy kicsit unalmasak... Egy alatt sincs ott a vicc! Akár kínál akár cserél. az ITT-HON-ml mindent elér!

Next

/
Thumbnails
Contents