Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-04 / 155. szám
8 Ms- MISKOLCI PORTRÉ A könyvtárvezető Miskolc (ÉM NJ) - Gyermekkorát idézve, minden eldőlt amikor édesapja, a nagymú- veltségű tanár, aki a kohóipariban, majd az akkori Fráter György Gimnáziumban tanított, művészetS3S?1 F°*: Farkas Maya ébresztő irodalmi és történelmi ismereteivel az átlagosnál sokkal többet nyújtott a családjának. Kühne Katalin a miskolci Közgazdasági Technikumban érettségizett, majd népművelés és könyvtár szakon tanult Debrecenben. Nyíregyházán államvizsgázott. Munkahelye a Digépben a gyártáselőkészítés, illetve 1972-től a József Attila fiókkönyvtár. Az utóbbinak 1981-től vezetője. „Remek könyvtári programunk van, a számítógép ma már a mindennapi munka része, és nem csupán a szorosan vett könyvtári munkában segít, hanem kiadványok szerkesztésében is. Éppen most készítettünk egyet közösen a galériával: a könyvtár 20 éves képzőművészeti kiállítását fogja ösz- sze.” A számítógépes program nem sima leltár, hanem egy részletes feltáró adatbázis alapját képezi. Része lehet egy országos, sőt elérhető időn belül egy nemzetközi hálózatnak is az összekapcsolódás ígéretével. Egyszerűbben: a világ nagy könyvtárainak adatbázisai is a lehívás közelségébe kerülhetnének. Képzőművészeti- és könyvtáruk az 1970-es évek elejétől számíthatóan fejlődik, annak idején az elsők voltak e jeles szakmád vállalkozásukkal. Kevés az olvasó, nagyobb részük diák és nyugdíjas, a közép korosztály tagjai túlterhelik magukat, nincs idejük a könyvre. Pedig az önművelés, a tanulás, a továbbképzés éppen a további foglalkoztatásukhoz nyújthatna nagyobb biztonságot. „Könyvekre, a kultúrára lényegesen többet kellene áldozni: nem a maradékot, hanem fordítva. Azért nem lettem tanár, mert egy tágabban értelmezhető foglalkozási kör jobban érdekelt. Olvasás-pszichológiai tapasztalataim, amelyeket családok látogatása során szereztem arról győztek meg, hogy az emberek szívesen kapcsolják olvasmány élményeikhez magánéletük örömeit, gondjait, ily módon is jelezve a könyvekbe foglaltak hasznát, kapcsolódását a való életünkhöz.” Félje az Erdőrendezóségnél dolgozik, három gyerekükkel most a nyári szünetben olaszországi útra készülnek az Alpokon át, a már szokásos szisztéma szerint: kevesebb kinti szendvics, több múzeum... Itt-Hon 1994. Július 5., Kedd A közúti jelzések tisztelete Elég feltűnő ahhoz, hogy észre vegyük Fotó: Fojtán László Miskolc (ÉM - N.J.) - Az autós, a gyalogos felhorkan: már megint a legnagyobb kánikulában bontják, foltozzák az utca aszfaltját, amikor a szokásos forgalom a kirándulók, a hazai és a külföldi autósok sokaságával egészül ki. Ehhez képest azt is mondhatnánk, hogy a Balaton után legkeresettebb idegenforgalmi célpont, a főváros most éli Nagykörútja felbontásának idejét a régi vezetékek cseréje miatt. Akkor valahogyan csak átvészeljük, ha a városban, a környező településeken ideig-órá- ig kitesznek egy-egy korlátozó •táblát, hogy mögötte zavartalanabbá javíthassák a megkopott felszínt. Éppen ez az, hogy amíg a táblák mögött szorgos aszfaltozókat lát az autós, addig nem is morog annyira, hiszen megérti, ez mind érte és a többi autósért történik. Kevésbé várható el a megértés akkor, ha heteken át csak a táblát látja, munkát sehol. Ilyenkor értelmetlen a korlátozás, az ebből összeadódó idővesztés. A tábla azonban ennek ellenére marad, kerülgetni kell. Azt minden autós jól tudja, hogy a kint lévő táblák jelzésének érvényessége teljesen független attól, valójában dolgoznak azon a területen, vagy csak mímelik a munkát. A rendőri ellenőrzés jogosan kéri számon a szabályok megszegését azokon, akik csak a lényeget akarják látni, azt, hogy itt semmi sem történik. Ha sebességcsökkentést ír elő egy ott felejtett tábla, akkor azt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ellenkező esetben vállalhatjuk a szabály megszegésével járó szankciókat is. Lehet, hogy hasonló esetek állnak annak a hátterében, hogy itt-ott az utak mentén a gondozatlan árokparton KRESZ-táb- lák hevernek, hogy a közlekedők türelmüket vesztve egyszerűen félredobják a közlekedést csak nehezítő jelzéseket. Ha így van, az megengedhetetlen, mert a táblák kihelyezése, eltávolítása nem az autós és nem a motoros feladata, hanem a hatóságé, legfeljebb azé, aki ott, azon az útszakaszon valamilyen munkát végez. Ahhoz, hogy teljesebb legyen hazánkban és ezen belül megyénkben is a jelzések, táblák tisztelete, nagyobb felelősséggel kell ellátnia feladatát mindenkinek, aki ezt a jogot az utakon gyakorolhatja. Ellenkező esetben, az bármennyire tilos és veszélyes, előfordulhatnak ilyen, a közlekedők véleményét tükröző jelzések. Mert, ha az árokba félredobva kicsavart táblát, különböző közúti jelzőt látunk, önmagában az is egy jelzés. Arra utal, hogy a közlekedő nem tiszteli eléggé a vele szemben támasztott szabályokat, ám azt, hogy ki miért nem, az már egy másik vizsgálódás témája lehetne. Duzzog, mert nem fizet az általa eltartott biztosító, mert annyi terhet raknak a hazánkban a közfelfogásban még mindig gazdagnak mondott autósra, amennyit öt-tíz évvel ezelőtt még a túlzásokra hajlamosak sem hittek volna el. Kedvezmény meg sehol, honnan lenne hát a jókedv? Gyerekek honi rajzasztala Tavasz (textilkép) Rója Csilla, l/B Arany János Általános Iskola kreatív tagozat Szondi-telep meg a többiek A városi tulajdon „úszótelekként” maradna a helyszínen A miskolci Szondi-telepen kívül a megyében több helyen is találhatók hasonló színvonalú nyomortelepek Fotó: Farkas Maya Nagy József Miskolc (ÉM) - A megyeszékhely nyomortelepeinek programterve leszögezi, hogy a részletes rendezési terv elkészültéig a Szondi - József Attila - lakótelep területére építési tilalmat rendelnek el, amire ugye azért is szükség van, hogy a jelenlegi nehezen átlátható helyzet a város keleti részében ne váljék méginkább áttekinthetetlenné, bonyolultabbá. Nem hagyják szó nélkül a programterv készítői azt sem, hogy e terület a város kapujának számít, hiszen itt vezet el a hármas számú főút, illetve ide csatlakozik be délről a Tiszai pályaudvar forgalmának egy jelentős része. Ennek jelentőségéről szükséges-e bővebben szólni, hiszen mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontosak az ember számára az első benyomások. Ebben az esetben a keletről, északról érkezők, köztük szlovákok, lengyelek, ukránok érik el itt a város határát és amivel szembesülnek, az bárminek nevezhető, de vendég csalogatónak, vendég marasztalónak egyáltalán nem. A házak, vagy a mögöttük meghúzódó házaknak még jóindulattal sem nevezhető kalyibák, barakkok taszító külsejükkel múltszázadi világot idéznek és ami ezt aláhúzza, lakóinak jelentős része nehéz sorban tengődő szegény, olyanok, akik a lakbért, a kapcsolódó közüzemi díjakat nem is tudnák megfizetni. Mindezek hiányos jelenléte alaposan rajta hagyja a bélyegét e telepi egységen, amelynek kiterjedése meglehetősen nagy. Nagyságrendje miatt is kemény diót jelentett ez a város mindenkori vezetésének, illetve mérlegelés tárgyává tették, milyen közművesítést „érdemel” egy ilyen gyakorlatilag teljesen lelakott épületekből álló terület. Mert ha az épületek fenntarthatósága is kérdéses, akkor milyen rendezői elv szabhat irányt a közművek kialakításához. Már az első érdemi rendezési lépés előtt alapos vizsgálatot követel a telepi ingatlanok tulajdonviszonya, közlekedési, zöldterületi, környezetvédelmi és közmű állapota. A programterv készítői mindenesetre arra a megállapodásra jutottak, hogy a telep lakásfunkciójú átépítésére lenne szükség, a meglévő épületek egy részének műszaki-fizikai megújításával. Ezzel a jelenleg ott élők számára a mostaninál jóval elfogadhatóbb lakás és életfeltételeket lehetne biztosítani. A város tulajdonában lévő épületek a szakemberek szerint úgynevezett „úszótelekként” maradnának meg az egyébként, mint a programterv készítői írják gazdagon fásítandó területen belül. A csoportházas beépítés, a zárt belsőudvaros beépítés megőrizhetné a terület jellegét, bizonyos értelmű intimitását és ami ugyancsak fontos, bizonyos fokú védelmet nyújtana a környék egyébként erős por és zaj -szennyezettségével szemben. Bizonyos értelemben még kecsegtetőnek is mondható az a lehetőség, amiben nem kevesebb, mint háromszáz otthon, pontosabban ugyanennyi egy, illetve másfél szobás lakás kialakításának ígérete fogalmazódik meg. E házcsoportok között mai igényeknek megfelelő utakra is szükség lesz, amiről ugyancsak nem feledkeztek meg a programterv kidolgozói. Szeletek a kék tortából Miskolci diákok sikeres szereplése Szabadkán (4. oldal)- A TARTALOMBÓL Lovasnapok előtt Kisgyőrben Tavaly adták át első alkalommal a legjobb lovasoknak járó díjat a kétnapos verseny után Kisgyőrben. A napokban kezdődő területi bajnokságon már három napon át vetélkednek lovak és lovasok a festői környezetben. írásunk a készülődés napjairól számol be. (2. oldal) A lassulás a vég kezdete is lehet Aki eleget tornáztatja az agyát, annak kevésbé kell tartania a korai öregségtől, a gyors leépüléstől. Mi segít még? Az egészséges táplálék, a sok mozgás, a jó levegő. A tudósok tanácsa: utánozzuk csak bátran a zöldet evő, sokat mozgó majmokat. (3. oldal) Jó vétel a magas házakban is Az elmúlt évtizedekben számottevő fejlesztést végzett a rádiós, televíziós adásokat sugárzó Posta, a Rádió Műszaki Igazgatóságának emődi üzeme. A jogutódnak, az Antenna Hungáriának is maradt feladat, így Diósgyőrben is. (5. oldal) Csúcstúrára indulnak Ezekben a hetekben sorra szervezik a táborokat folyók, tavak partjára. No meg a Magas-Tátrába, a hegyeket, a túrákat kedvelőknek. Nekik nem lesz melegük, viszont csodálatos hegycsúcsokban gyönyörködhetnek. (7. oldal) A közúti jelzések tisztelete a megyében Mi a teendő, ha útjavítást jelez a tábla, vagy éppen hídépítést, de az út hibáit már kijavították, a hidat is rég átadták? A jelzést tilos semmibe venni, még ha értelmezetlen, akkor is. (8. oldal)
