Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-28 / 176. szám
10 SZABADIDŐ Kertbarát 1994- Túlius 28., Csütörtök Az utolsó pohár Hajdú Imre Akkor és ott, a kistermelők borversenyének díjkiosztó ünnepségén-július Íjén, a miskolci Kis-Hunyad utcában - nem volt pincehideg az a bor, amivel koccintottunk. Forró kánikula volt akkor is, akárcsak most, amikor ezeket a sorokat rovom. Én, az aranyérmes borához gratuláltam neki, Ó, a bogácsi borfesztivál sikeres lebonyolításáért fejezte ki köszönetét minden érintettnek. A jó munka áldomása volt az a pohár meleg bor, ám reménye is az újabb találkozásoknak, az újabb koccintásoknak. Persze, csak úgy módjával, már ami a koccintásokat illeti. Mert közben mi mindig terveket szövögetünk, esőért esedezünk, célokat tűzünk ki magunk elé. A bor csak áldás mindezekre. Ki hitte volna, hogy akkor és ott, abban a kánikulában, azzal a pohár meleg borral búcsúzunk el végleg egymástól. Nem akartuk, dehogyis akartuk ezt! A Sors akarta így. Székely Miklóst, a miskolci, megyei kertbarátmozgalom veterán, de mindig élenjáró szőlőmunkását magához szólította az legnagyobb szőlősgazda, a Gondviselő. Hirtelen döntés volt ez, nem várt, éppen ezért megrázó, elkeserítő. Sok csapás éri évről évre a kertészkedő embert, hisz’ hol a fagy dézsmálja termését, hol az aszály, vagy éppenséggel az illetéktelen kezek. Máskor meg mások mulasztása, hanyagsága miatt nem jár szüret az egész évi mezei szorgalomért. Ám mindezeket könnyen kiheveri az ember! Kipusztulhat egy fa, depótolható. Kiszáradhat egy újonnan telepített oltvány, az is pótolható. Élrághatja a lótetű a palántákat, azt is tudjuk pótolni. Egy valami, pontosabban egy valaki azonban nem pótolható. Azr igaz kertbarát, a, „becsületes fóldmíves”. Űr támad utána és sokáig sajgó seb. Székely Miklós, a Miskolci Herman Ottó Kertművelők Egyesületének elnöke, kétkezi kertmunkás ilyen ember volt. Sokunknak, sokáig hiányozni fog. Azt hiszem, a végső találkozásig! De addig is... ha poharat emelünk, jusson eszünkbe! Pontosabban, jussanak eszünkbe ők! Mert nekünk sajnos, hogy egyre nagyobb létszámú az a miskolci csapat, amelyik „odaát” van már az Úr szőlejében: Szolnoki Jenő, Szabó Bandi, Garai János, Munkácsy Gyula, s most már Székely Miklós is. Értük csendüljön össze minden pohár! Sokunknak, sokáig hiányozni fog Válságba került a „Rózsák völgye” Szófia (MTI) - A Balkán-hegység és a Szred- na Gora hegylánca között nyugatról keletre húzódó „Rózsák völgyéből” több mint 300 éve kerül ki az egykoron oly keresett bolgár rózsaolaj. Mára a rózsaültetvények megfogytak, a földeket nem művelik meg a korábbi nagy gonddal, és bár Bulgária ma is a legfinomabb rózsaolajat állítja elő a világon, ennek ellenére egyre inkább elveszíti Franciaországban, Belgiumban, és az Egyesült Államokban lévő hagyományos piacait. A „Rózsák völgyének” központja Kazanlak. Innen nem messze található Roszovo, ahol bár a földet bőven borítják a hagyományos rózsaszirmok, a parasztok mégsem bajlódnak a begyűjtésével, mert a vállalat már jelezte a termelőknek, hogy a termésnek csak egy részét vásárolja fel. Ä térségbeli parasztok egyenesen 30 hektár rózsafóld megsemmisítésével fenyegetőznek, mert tavaly is a júniusban leszállított terményükért csak decemberben , kapták meg a fizetséget. Pinceavaíó volt Tállyán Mindenki egészségére! - mondja Tóth Pál az új pincében Fotók: Laczó József Nyikes Imre Tállya (EM) - A Tokaj-Hegyaljáról megjelent könyvek, bibliográfiák közül több is pontosan rögzíti, melyik községben hány pince található. Tállya mindig is a hegyaljai bortermelés egyik legfontosabb központja volt a tarolókapacitást tekintve is. Mégis, évtizedekre nem emlékszik vissza senki, hogy olyan szép és nagy, mélyaknás pincét építtetett volna valaki, mint amilyet néhány napja avatott fel népes baráti társasággal Tóth Pál, tállyai szőlő- és bortermelő gazda. Olyan az egész a Palota úton lévő gyümölcsösben, mintha csak egy lagzi volna. A sátorban fehér asztalsor, az új pince lejáratától balra ro- tyog a kondérban a finom halászlé, s az őzpörkölt. Külön szakácsa van mindkettőnek, s mint később kidéiül, legalább annyira értenek hozzá, mint Tóth Pál a borhoz. Mikor már együtt vagyunk vagy fél- százan az asztalsoroknál, Hollókői Sándor kér szót:- Történelmi nap a mai nemcsak Tállyán, hanem egész Tokaj- Hegyalján - mondja pohárral a kezében. - Mélyaknás pince építésére magántermelő nemigen vállalkozott az elmúlt évtizedekben. Erre a gyönyörű új pincére nemcsak Tóth Pál, hanem egész Tállya büszke lehet.- Tavaly május 23-án kezdtük el építeni a pincét - szól barátaihoz, vendégeihez a házigazda. - Szép volt az elképzelés, de igen nagy erőfeszítéseket kívánt a megvalósítás. Nemcsak anyagi, hanem műszaki szempontból is. Az omlékony kőzet miatt burkolást kellett alkalmaznunk, amihez fűrészelt tufablokkot használtunk. A pince - amely az első saját pince a családban - és a környezete elsősorban a borászati ágazat üzletkötési feltételeit lesz hivatott szolgálni, de részt akarunk kérni a falusi turizmusból is. Nem akarunk egyetlen más szőlősgazdának sem konkurenciát támasztani, fő célunk szeretett községünk, Tállya hírnevének további növelése. Megérkezik Tállya polgármestere, Pekó József is. Elégedetten néz körül:- Tállya és a környékbeli községek a világkiállításra készülnek, elfogadott programmal - mondja. - Ennek a programnak fontos része a fogadókészség megteremtése. Az, hogy legyenek ilyen szép, új pincéink is, amelyhez tudomásom szerint a világkiállításra felépül egy borház és egy kisebb panzió is. Igen nagy terveink vannak. Alakul például a Tállyai Borlovagrend, amelybe belépési szándékát jelezte máris több külföldi ország nagykövete, s még további jelentkezők is vannak. Ha eljönnek majd hozzánk, s ilyen vállalkozásokat, ilyen új, a jövőbe vetett hitet szinte sugárzó pincéket tudunk mutatni - persze a jó bor is fontos, de abban itt nincs hiány -, biztos, hogy megnyerjük magunknak őket. Nemzetiszínű szalag állja el az utat a pincéhez. Úgy dukál, hogy az vágja át, aki műszakilag felügyelte az építkezést: az egész megyében ismert aknamélyítő szakember, Hegedűs Ferenc. A pincejárásnál pedig már Hetzi János, a helyi szakszövetkezet elnöke és több más fontos beosztás ellátója várja a lopóban aranyló borral a pinceavatókat. Megízleljük az első pohár bort, megtekintjük a három- szintes pincét, amelynek legmélyebb pontja 13-14 méterre van a földszinttől, s gratulálunk Tóth Pálnak és kedves feleségének, segítőtársának, „pénzügyminiszterének”, Katikának. Aki - jegyzi meg valaki tréfásan - lányuk menyegzőjére készülődve szőnyegben és függönyben számolta menet közben, hogy mennyit visz el a pince a család pénzéből... Tányérba kerül a Tóth Pál boraihoz méltó tiszai halászlé, s a zempléni őzpörkölt. Ezek már valóban az önfeledt ünneplés percei. A kancsókban aránylanak a házigazda borai, amelyek ezentúl itt érlelődnek majd, a Palota utcai gyümölcsös új pincéjében. Egész Tállya, s talán egész Tokaj-Hegyalja dicsőségére. Aranyos nedűk Bogács (ÉM) - Az idén második alkalommal megrendezett bükkaljai borfesztiválon megyénk bortermelői közül a következők nyertek aranyérmet. Négy aranyérmet kapott Derda József (Bogács). Három aranyérmet nyert: a Hórvöl- gye Termelőszövetkezet (Bogács), Bátorfi László (Mád), Kis György (Tállya), Dudovics István (Tállya), Pál János (Tárcái), Király János (Tolcsva). Két aranyérmet kapott: Siklósi János (Bogács), Markó István (Tibold- daróc), Ráski László (Miskolc), Hoffman János (Hercegkút), Szerencsi Ottó (Bogács), Sápi Ferenc (Miskolc), Fekete Rudolf (Bogács), Farkas Péter (Miskolc), dr. Kovács Miklós (Miskolc), Kelemen István (Miskolc), Orosz István (Tárcái), id. Hollókői István (Tállya), ifj. Hollókői István (Tállya). Egy aranyérmet nyert: Majnár Miklós (Kács), Hudák Pál (Szerencs), Gál Bernadett (Szerencs), dr. Farkas Tamás (Miskolc), Kiss Lajos (Bogács), Lóczi Gyula (Bogács), dr. Tardy István (Miskolc), Kiss Pál (Edelény), Nagy László (Edelény), Búza Barna (Miskolc), Tósa László (Miskolc), Bárdos József (Miskolc), Németh László (Miskolc), Malinák János (Damak), Hercsik Imre (Miskolc), Balázs Vendel (Bogács), Les- kó István (Mád), Nagy Sándor (Mád), Szabó Gyula (Bodrogszegi), Posta Lajosné (Tárcái), Hollókői József (Tállya), Szabó Sándor (Bod- rogkeresztúr), dr. Kovács János (Sátoraljaújhely), Vályi Nagy Bertalan (Mezőkeresztes), Dósa Tibor (Bogács), Ruszkai József (Miskolc), Sipos László (Miskolc, Székely Miklós (Miskolc), Juhász János (Miskolc), Nagy Béla (Miskolc), Várhelyi Péter (Tokaj), Szabó Gyula (Szerencs), Várhelyi Gyula (Tokaj), Be- senyódi János (Hercegkút), Ulima- yer József (Hercegkút), Rák János (Hercegkút), Hofftnan Imre (Hercegkút), Naár József (Hercegkút), Hetzi János (Tállya). Híres borvidékek Anekdoták a boritalról Azok az elmés mulatságok, melyeket a cím ígér, voltaképpen anekdoták. Mi magyarok, mindenkor anekdota-kedvelő nemzet voltunk. Anekdotáztak íróink, képviselőink, ügyvédeink, nem is beszélve a táb- labírákról, kiknek az egyik legkedvesebb foglalkozásuk volt. De anekdotáztak parasztjaink is, amit már sokkal kevesebben tudnak. Ma olyan történetet értünk anekdotán, mely többé-kevésbé valószínű, s aminek valamilyen tartalma vagy tanulsága van, amellett megnevetteti, vagy legalábbis mosolyra készteti aki hallja, vagy olvassa. Ezek az anekdoták amelyek kapcsolódnak a kertbarátok egyik legfontosabb termékéhez a borhoz, Kolozsvári Grandpierre Emil: Elmés mulatságok című kötetéből származnak. A bor eredete Á bort Noé találta ki unalmában. Hat állat vérét keverte össze. A hat állat az oroszlán, a tigris, a medve, a disznó, a majom és a galamb volt. Ez a hatféle vér mutatkozik meg a részegek hatféle természetében. Van ki büszke, mint az oroszlán, kegyetlen, mint a tigris, düledezik, mint a medve, disznó módjára sárban hentereg, majomhoz hasonlóan bujálkodik, vagy olyan szelíd, mint a galamb. Borkő Szigeti József enyedi professzor egyik tanulóját küldte szekéren borért. Egy foldesúr adományozta a bort a tudós professzornak, amiért a fiát a tudományba bevezette. A deák felült a professzor szekerére, elhajtatott az uradalomba, fólrakta a hordót a szekérre s mindjárt iszogatni kezdte. Mikor Enyed határába érkeztek, már tetemes híja volt a bornak. Gondolta a deák, hogy ebből baj lesz, mert a bort nemcsak ő szerette, hanem a gazdája is. Vesztegetésképpen megkínálta a kocsist a professzor borából, majd szólt neki, hogy gyűjtsön két kalapra való kavicsot. Maga is gyűjtött. Aztán a deák meg a kocsis leült a hordó mellé s tömni kezdték kaviccsal. Addig tömték, mígnem a bor feljött, s a hordó ismét megtelt. Odahaza Enyeden Szigeti Józsefnek első dolga volt, hogy a bort megízlelje. Azt mindjárt látta, hogy a bort a deákja nem nádolta meg vízzel. Ennek utána békés nyugalommal illogatta a bort ebédhez, vacsorához, amíg el ném fogyott. Mikor a hordó kiürült, a professzor kive- rette a seprőjét s látta, hogy módfelett sok a kavics benne. Magához hívatta a deákot s megkérdezte szigorúan:- Ehhez mit szól kegyelmed?- Eddig csak hírét hallottam a borkőnek - válaszolt a deák —, most legalább tudom, hogy csakugyan van. Igeragozás- Hogy van az iszik ige jövő ideje? - tette fel a kérdést a tanító. Mire Ka- tángi Jancsika fölötte bölcsen ekként adta meg a választ: - Részeg, Jobb a bajt megelőzni Balog Farkas maga elé parancsolt egy vén huszárőrmestert s rettenetesen lehordta, amiért két közhuszárral előző nap a kocsmában ivott.- Mit tud fölhozni a mentségére kend? - kérdezte azután.- Azt, kapitány úr, hogy a korhely- kedéstől akartam én a két huszárt megóvni, azért ültem le az asztalukhoz.- Ezt hogy gondolja kend?- Ezt úgy, kapitány úr, hogy három liter bort rendeltek, holott az sok két embernek. Melléjük telepedtem hát, hogy a többlettől be ne rúghassanak. Kiképzés A strázsa kötelességeiről faggatta az őrmester Dávid Jancsit, aki akkor még újonc volt.- Mit csinál kend, ha strázsán van s valaki borral kínálja?- Megiszom - felelt Dávid Jancsi.- S mit csinál akkor, ha sok borral kínálják? Elgondolkozott Dávid Jancsi, de aztán megadta a választ hibátlanul:- Akkor lassankint iszom meg. Ellentmondás Még fiatal volt Tikmonyi uram, hu- szon-egynéhány éves, de az orra már rezes fényben tündökölt, s olykor pirosnak látszott, mint a paprika. Nem nagyon aggasztotta ez a szín- változás, mindamellett egy alkalommal megkérdezte a doktort, kivel az utcán összetalálkozott:- Mit gondol, kegyelmed, mitől pirosodott meg az orrom?- Alighanem attól - felelt a doktor -, hogy sokat mártogatta borba.- Nem hinném - rázta meg a fejét Tikmonyi úr - hiszen a gólya orra is veres, az meg vízbe mártja egész nyomorult életén át. Fő a tisztaság Valahányszor Tikmonyi mám leült szokott helyére a kocsmában, mindig így szólt:- Öblítse ki kend ezt a poharat, úgy érzem valaki vizet ivott belőle. 1 Szent fogadalom Hatvanadik születésnapját Tikmonyi uram förtelmesen nagy ivással ünnepelte meg. Hajnaltájt leverte a bor a lábáról, s mély álomba merült. Ebben semmi szokatlan nem volt, a háza népe nyugodtan tet't-vett, riadalom csak akkor támadt, mikor a szakácsnő elkészült az ebéddel, benyitott a szobába s látta, hogy a gazdája nem horkol, hanem hörög, s félelmesen hánykolódik. Doktorért üzentek hát, hogy ha lehet mentse meg az életnek és papért, hogy ha a doktor eredménytelenül szorgoskodna, előkészítse szegény uruk lelkét a túlvilági útra. Elsőnek a doktor jött meg, ki meg- köpölyözte Tikmonyi uramat, kámfort szagoltatott vele, s ilyenformán eszméletre térítette. Aztán átadta helyét a papnak, ki jeles ékesszólással iparkodott rávenni a szenvedőt, hogy ha még egyszer lábra áll, fölhagyjon az iszákosság- gal.- Minek sanyargat engem tisztelendő úr? - rebegte Tikmonyi uram elhaló hangon. - Nem vagyok én bűnös, hiszen, hacsak lehetett, jó bort ittam mindenkor. De a pap csak nem tágított:- Bánd meg a bűneidet, fiam. És tégy szent fogadalmat, hogy ha az Úristen még egyszer megsegít, ha visszaadja egészségedet, soha többé nem iszol bort. Tikmonyi uram töredelmesen hallgatta az ájtatos zümmögést. Aztán intett, hogy megteszi a szent fogadalmat. Meg is tette, ahogy következik:- Szentül fogadom, hogy rossz borhoz életemben soha többé nem nyúlok. Isten engem úgy segéljen. Tarragona Spanyol borvidék Barcelonától dél- , nyugatra. Édes, vörös desszertbo-/ ráróí nevezetes, de készítenek fehér, rozé és vörös asztali borokat is. A Priorato termőtáj specialitása pedig a száraz, kemény vörösbor. El- teijedt vörösborszőlő-fajták a Gar- nacho, a Carinena és a Picapoll, fehérborfajták a Macabeo, a Malva- sia, a Moscatel és a Fehér picapollTirnaveni (Küküllő menti) borvidék Erdélyben a Kis- és a Nagy-Küküllő (Tirnava Mica és Tirnava Maré) folyók közti fennsíkon fekszik. Központja Dicsőszentmárton (Tirna- ven). Jó bortermő helyek: Karácsonyfalva (Cracinell), Balázsfalva (Blaj) és Medgyes (Médiás). Illatos, finom fehérborokat termelnek. Fő fajták a leányka, a szürkebarát, 3 tramini, a muscat ottonel és az olaszrizling. Tocai di Lison Neve ellenére nincs kapcsolatban a magyar tokajival, nem is utánzata vagy hamisítványa annak. Borvidék Észak-Olaszországban, Veneto tartományban. Fehérbort termelnek a Tocai friulano szőlófaj' tából. A szomszédos tartományokban, Friuli-Veneziában és Lombardiában is termesztik ezt a fajtát, ezért innen is kerül forgalomba Tocai néven bor. Valpolicella Veronától északnyugatra öt település - Negrar, Fumane, Marano, San Pietro Incariano és Sant’Ambrogio - határában terem a híres valpoli- cellái vörösbor. Fő fajták a Corvina, a Rondinella és a Molinara. A legkiválóbb borokat kb. másfél évig hol"' dóban és utána (gyakran négy évig is) palackban érlelik. Természetes vörös csemegebora a Recioto dellä Valpolicella. Villány A legdélibb magyar borvidék. Klímája kiváló minőségű vörösborok termelését teszi lehetővé. Fő fajtája a kék oportó, termesztenek még kadarkát, kékfrankost, cabernet-t- Leghíresebb termőhelye Nagyhal' sány község határában a Szársonv lyó hegy.
